Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-09-07 / 1440. szám
1946. szeptember 7. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL-----CS...Ő MEGJEGYZÉSEI NINCS SZABADSÁG! Csodák korát éljük ma. Bizonyos, hogy nagy dolog az, hogy az atomenergiát felszabadították, hogy repülőgépeket sugarakkal irányítanak. Nagy dolog a radar, a rocket bomba, stb. De ezek a tudományos kutatás fokozatos fejlődései, amelyek a tűz és a bunkósbotnak a szerszámnak való felhasználásától indultak ki és azóta az ember fokozatosan ért el az atombombáig. Kisebb nagyobb lépésekkel halad a tudomány, de olyan hatalmas ugrást soha sem tett, amilyennek most vagyunk a tanúi. Amióta az emberi kultúrát feljegyzik, amilyen messze vissza tudunk menni az emberi történelemben, mindig azt tapasztaljuk, hogy az emberi hiszékenység, tudatlanság vámszedői a papok, viseljenek lett légyen ökörszarvat, kaftánt, csuhát vagy palástot, mindenkor a ma- radiság, a szolgaság bajnokai voltak, halálos ellenségei a haladásnak, a szabadságnak, az emberi jogoknak. Kövezéssel, máglyával, tortúrával, kiátko- zással büntették azokat, akik a fentiek szolgálatában álltak. A haladás, a szabadság, a jog és mostan a lengyel szenved, akkor az arany hegyeket kontroláló angol-amerikai tőkések szabják meg, hogy mikor menynyi ilyen orvosságot engednek a betegnek beadni. Most a lengyel aranyat az angolok tartják a karmaik között és nem akarnak engedni, még orvosság gyanánt sem a lengyel kormánynak belőle, hogy megerősítsék a pénzük értékét. Hogy mit jelent ez az arany beöntés a magyarországi események legjobban bizonyítják, ahol nagyon is egészségessé vált a pénzrendszer, azon 35. millió arany dollár beöntés után, melyet az amerikaiak tartottak vissza. Egy egész évig vártak, hogy a beteg pénzrendszer és vele a kormány is megdőljön. Egy pici kis hirecske volt a napokban az amerikai sajtóban eldugva. Ezen hir szerint, egy amerikai tengerész “Marine” megölt két kínai rendőrt, akik a Chiang kormányt szolgálták. Azt fogták erre az amerikai katonára, hogy meg volt zavarodva. vagyis nem várta meg amig a tisztek megmutatják neki, hogy kiket öljön meg, hanem a saját esze szerint éppen a kínai nép elnyomói közül ölt meg kettőt. Valószínűleg elég jó oka is lehetett rá, de azért mégis úgy állítják be, hogy meg volt zavarodva. Ha Chiang érdekében ölt volna, akkor okosnak tartották volna. Az angol-amerikai tőkések nagyon haragszanak azért, hogy a dunavölgyéből ki akarják őket rekeszteni. De hát amely udvaron két kakas van, ott nagyon gyakori a verekedés. No meg az osztozkodáson is nagyon gyakran össze szoktak veszni, nem csak a rablók, de még a tőkések is. harcosai már eleve kivoltak zárva a tulvilági boldogságból, éppen úgy nem jutottak be Abra- hám kebelébe, mint a tubafa árnyékába vagy Szent Péter által őrzött kapun. Ma azonban a csodák esőstől történnek, a szabadság, demokrácia, az emberi jogok bajnokai a papok, ők rikol- toznak a piacon, ők hordják a firingiai sapkát, csak a nagy ug- rándozásuknál nem is kell nagyon odafigyelni, hogy kilássák a csuha alól a lóláb. Ha bármily nyelvű papi kézben levő lapokat olvasunk, szinte eláll szemünk, szánk, hogy milyen heves harcot vívnak ezek az isten kereskedők a szabadságért, a demokráciáért, hogy milyen nagy az egységfront az egész szakmában, a katholikus pap milyen melegen szorítsa az eretnek protestánst, a Krisztust feszitő zsidót, vagy akár a görbe fát imádó szaktársai kezét, ha az együtt küzd vele a “szabadságért”. Ennek az újszerű “szabadságharc”-nak az élén a római pápa áll, az ő irányítása alatt folytatják a harcot a magas bíborostól le a legutolsó (de milyen utolsó) Kuk- la féle hecckáplánig. Hogy hol nincs szabadság és demokrácia, annak a mértéke, hogy hol törték le a papok, az urak egyeduralmát. Ahol földet osztottak, ahol gyárat, bányát, bankokat állami kézbe vettek, ahol nem lehet ellicitálni a párnát az egyházi adó fejében, ahol az iskolát az állam vagy a község kezébe adták, ahol a népet a gyár és föld robotosait kiszabadították az évezredes elnyomatásból, ahol elűzték a felkent királyt, ahol üldözik a spekulánsokat, ahol munkára kényszerítik az élősdit, ahol megszűnt a születési előjog, ahol igyekeznek megvalósítani az emberi egyenlőséget, ahol azt vallják, hogy gazdasági demokrácia az előfeltétele a szabadságnak, a demokráciának, ott nincs szabadság őszentsége szerint és rászabadítja üzemvezetőit, a különböző rendű papok, azok cselédei fulánkos hadát, hogy marják, ugassák őket, háborúval, atombombával irtsák ki őket a föld színéről, a krisztusi szeretet nagyobb dicsőségére. Természetesen, hogy a nagytőke a profitból élő herék készséggel támogatják, pénzelik ezt a szabadságharcot, mert rettegve gondolnak arra, hogy a példa ragadós és eljöhet az idő, hogy az ő gyáraira, bányájára, földbirtokaira és bankjaira is sor kerül és pedig nem is olyan nyugati módra, hogy jó pénzen váltsák meg és igy továbbra is biztosítsák a here életüket, hanem amúgy a ‘szláv blokk” módjára, amely azt vallja, hogy a föld, a gyár azé, aki benne dolgozik. Jogtalanul sajátították azt ki a tulajdonosok, igy egyszerűen kisajátítják a kisajátítókat. Szülőföldünkön is nagy vajúdás van. Európa legelnyomot- tabb népe próbál újjászületni. A háború, a náci-nyilas, Horthy banditák által lerombolt, nyomorba taszított magyar nép, kisajátította az ezer holdakat, melyeket mágnások, gentryk, nagy papok, zsidó bankárok birtokoltak. Köztulajdonba kerülnek a nagy gyárak, bányák, amelynek a tulajdonosai külföldre menekültek el amúgy is, a bankokra is az állam tette rá a kezét. Megindult a magyar nép átneve- lése, hogy megtisztuljon a lelke attól a méregtől, amellyel a papi, gentry és végül a Horthy- nyilas uralom megfertőzte. Folyik a nagy tisztogatás, nem csak a legnagyobb kutyáktól tisztították ki a hivatalokat, de jól — ha nem is tökéletese- sen — megrostálták a közhivatalokat, elpusztították a gyűlölt csendőrséget, amely közvetlen elnyomója, kinozója volt a magyar népnek. Ráadásul pár tucat nagy urat, minisztert, államtitkárt és más tömegyilkosokat a hóhér kezére adott a Népbiró- iság, a heréket, a feketézőket, üzérkedőket, a régi rendért só- hajtozókat munkára kényszerítik. A nép nevelését kiveszik a papok kezéből és az állam, a község végzi el ezt a hivatást, hogy egy uj generáció nőjön föl, amely emberszeretet és egyenlő- lőség jegyében éljen. Ez történik Romániában, Bulgáriában, Jugoszláviában, Csehországban, Lengyelországban és más helyeken és ez az oka annak, hogy ezt a rendszert tüz- zel-vassal akarja elpusztítani a reakció, amelynek az élharcosa a papság az egész világon. Visszaállítani a “régi jó világot” királyaival, papjaival, földesuraival, gyárosaival, bankárjaival, szolgabiróival, jegyző és csendőreivel. Vissza a földet, a gyárat, a bankokat! Ha őszinték volnának igy ri- koltoznának, de mert hazug, ámító bitangok, hát “szabadságért”, demokráciáért bőgnek, a hazát mentik, ami mint ezt jó 38 éve mondottam a magyar osztálybiróság előtt, nekik mindig a földet, a gyárat, a here életet, a dőzsölést, a szeretőket jelenti. A pap, a reakció, ma nem más, mint akkor és mindig volt, a jelszavai változhatnak, de a lényeg mindig ugyan az: Korlátlan uralom a népen, ha ez korlátozva van, vagy teljesen megszűnik, akkor oda a “szabadság, a demokrácia”. Az itteni papok és aljas cselédeik, ma véres szájjal uszítanak Magyarország ellen, minden bitangságra képesek, hogy megakadályozzák a rettenetes helyzetben levő magyar nép ra állását. Szívesen tennék azt újra harctérré, mert inkább pusztuljon el, mint hogy az a nép az ezeréves elnyomatásból és nincstelenségből kiszabaduljon. Az amerikai magyar berkekben három ilyen fő kutmérgező lap jelenik meg: a “Jó Pásztor”, a “Mi Lapunk” és a Magyarok Vasárnapja. A három mákvirágból az első kettő bután, otrombán hazudik, a kivénhedt pap, az írástudatlan “szerkesztők” olyan otrombán hazudnak, hogy csak a papszakácsnék hiszik azt el, a mesteri pálmát a csavarin- tásban a jeuzsuita ferdítésekben, a szemforgatásban a Magyarok Vasárnapja viszi el, két pap és egy hitvány renegát zsidó újságíró azok, amelyek a legutolsó módon végzik az uszítást a magyar kormány, a magyar nép, a Szovjetek és általában minden vörös ellen. Ezt a két papot csak megértjük, de mit akar az a félkegyelmű zsidó, miért csahol az a “keresztényi” szellemről, amely az ő fajtáját gázkamrákba küldte milliószámra, amely rendszerben ő csak a legjobb esetben megtűrt szajha lenne, azt csak elmeorvosok tudnák megmagyarázni. Hogy milyen szemérmetlen az a hazugságuk, hogy Magyarországon nics szabadság, arra egy pár indézet az ő lapjukból megadja a választ. Father Kiss Szaléz, aki évekig Amerikában volt, bíróság elé állították, mert a diákok között összeesküvést szőtt a kormány és az,orosz parancsnokság le- gyilkolására. Ezt a papot a “vérengző” Népbiróság felmentette, mert az összeesküvés gyerekes, ostoba komédia volt. A magyar püspökök a hercegprímás elnökletével gyűlést tartottak, amely megbélyegezte a kormány azon eljárását, hogy a katholikus ellenforradalmi egyleteket feloszlatta. Tiltakoztak az orosz megszállás ellen és amnesztiát követeltek a nyilas bitangok részére. Ennek adtak hangot a parlamentben Nyiresi Sándor, Gye- nes Antal, Reichert Endre, Holter Béla kisgazdapárti képviselők. Adorján József és Csápén József kisgazdapárti képviselők népgyüléseken “tiltakoztak a diktatúra ellen és hogy suszterek kerüljenek a közhivatalokba”. Schlachta Margit az internálások ellen tiltakozott. Paragi György képviselő ki- ! nek az uszítása ellen tiltakozott | a. Szövetségi Ellenőrző Bizottság nevében Sviridov orosz tábornok “továbbra is ir a Magyar Nemzetben”. Ha Magyarországon tényleg diktatúra volna, sőt ha a kormány tényleg erős kezű is volna, akkor a fenti urak és hölgyek, püspökök és a főkolompos hercegprímás aligha tehették volna meg azt, amit a fenti lapokból vett idézetek szerint megtettek, amiért egy hajuk szála sem görbült meg. Hogy ők miként akarják a kérdést megoldani, arra jellemző egy állítólagos levél, amely hazulról érkezett, amelyben a szabadságszerető keresztény erkölcsi alapon álló levélíró azt írja: “Ha még egyszer háborúba megyünk, még a legkisebb orosz gyermeket is kiirtanánk.” Hogy ezt a fortéimét ezek a ripőkök leközölték, az mutatja minden szabadság szerető embernek, hogy milyen az ő demokráciájuk és milyen sors várna ránk, ha ők visszakerülnének az uralomra. Hogy ez nem üres fenyegetés, arra tanúbizonyságok az orosz felégetett falvak, a tizezerszámra kiirtott orosz asszonyok és gyermekek, amely nem csak szégyent hozott a magyar névre, de hihetetlen szenvedést is, mert az orosz atrocitásoknak a fő hajtóereje a dicső magyar honvédség tömeg gyilkosságai voltak, amelyekről még lesz szó ezeken a hasábokon. Nézze meg a lapot csomagoló előfizetése lejáratban van-e. Ha igen ne várja lapkezelőnket, hanem az önnél levő barna borítékban küldje el az előfizetését is.
