Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-08-31 / 1439. szám
1946. augusztus 31. BÉRMUNKÁS 3 oldal Földosztás kínéban A történelem egyik legnagyobb földreformját hajtják végbe Kínában, az úgynevezett kommunisták által elfoglalt és fölszabadított területeken. Ez a nagymérvű földosztás a kínai parasztság között, csak az utolsó két hónap alatt érte el tetőfokát. Ámbár keresztülvitelének módozatai helyenként változik, de nem von le semmit azon tényből, hogy julius utolján a kommunisták által fölszabadított területeken 130 millió ember részesült benne. Hogy tisztába legyünk vele, mekkora arányokat ölt a földosztás, tudnunk kell, hogy magában Mandzsúriában két és fél millió négyzetkilométer területet foglal magában, ami az Egyesült Államok területének a felét teszi ki. Amellett, még legalább egy tucat régi kinai területre is kiterjed. Csupán Sen- szi-Kanszu Ningsia határrészek azok, amelyeket nem érint, amelynek Jenán is tartozéka, ahol a volt kinai rezsim alatt egyszer már a japán megszállás előtt osztottak ki földeket a parasztság között vagy másfél millió embernek, ahol azóta a földesurak meglátták az Írást a falon és kisebb részletekben adogatják el földjeiket a parasztoknak. “AZÉ A FÖLD, AKI AZT MEGMŰVELI” Mao-Cse-Tung-ot meginterju- olta egy amerikai, újságíró, Lawrence K. Rosinger, akinek ezeket mondta a kommunista vezér: “A tömegek meg akarják oldani az agrár kérdést a fölszabadított területeken. Nem érik be csupán a földbérlet leszállításával. Ma elérkeztünk arra a pontra, hogy keresztülvigyük Szun-Yat-Szen politikáját a földre vonatkozólag: ‘hogy azé a föld, aki azt megműveli’. Vagy háromszor hívtuk fel az utolsó tiz évben erre vonatkozólag a parasztság figyelmét, hogy tegye meg a követeléseit a földosztásra. Most, hogy a japánok kitakarodtak az országból, semmi sincs útjába a földosztás keresztül vitelének, a népek pedig követelik is.” Két nappal később ezen újságíró Liu-Sao-Csi-t, aki Mao-t betegsége alatt helyettesítette pár hónappal ezelőtt, inter juolta meg, akinek Liu ezeket mondta: “Nem volt szándékunkban megcserélni a háború utáni politikánkat, de a parasztság milliói lázadtak föl és követelték a földreformot. Igazuk van. Tehát nem is állhattunk a követeléseikkel szembe. A FÖLDOSZTÁS FORMÁJA Az utolsó évtizedben, 1936-tól a háború befejezéséig, a kinai kommunisták a japánokkal szemben csak arra szorítkozhattak, hogy lejebb szállítsák a földbért, a kamatot és az adót. A kormány általi földosztás ekkor csak a japánokhoz szökött földesurak birtokainak fölosztására szorítkozott. Ezen rendelkezésnek az volt a célja, hogy emeljék a parasztság életnívóját, hogy tudjon kifejteni ellenállást a betörő ellenséggel szemben, másoldalról tompítsák a parasztság és földesurak között az ellentéteket, amely nagyban gyengítette volna a katonai küzdelmet a japánokkal szemben. A régi kinai szovjet rezsim idején, a huszas évek utolján és a harmincas évek elején, habozás nélkül osztották föl a gazdagok földjeit a kinai kommunisták a szegény parasztok között. Hogy most nem úgy történt, erre Liu-Sai-Csin ezeket mondja: “Hogy ezen tömeg megmozdulásokat lehetne-e enyhíteni az kérdéses. Tehát kénytelenek vagyunk támogatni a nép követelését, miközben próbáljuk enyhébb kiviteli eszközökre bírni a népet.” Hogy a parasztság biztosítsa maga részére a földeket, a “csing szuan” eljáráshoz folyamodott, magyarula “kiegyenlítésnek” felel meg. Liu szerint a következőkből áll: “Végig a kinai történelemben áll az, hogy a földesur erőszakkal vette el a parasztok földjeit, jószágát. Az asszonyait megbectelenitette és sok számos igazságtalansággal illette. Háború alatt pedig az ellenállásuk miatt a japánok róttak nehéz adókat rájuk az általuk elfoglalt területeken. A földesurak pedig minden terhet a parasztokra nyomtak. Még a kommunisták által fölszabadított területeken sem hajtották végre a földesurak a kormány azon rendelkezését, hogy szállítsák lejebb a földbért. Ezen okokból a népek föllázadtak ellenük és vissza szerezték mindazokat a többleteket, amiket az urak igazságtalanul elszedtek tőlük. Ez az, amit tulajdonképpen a “csing szuan” alatt (kiegyenlítés) kell értenünk. Miután a földesuraknak több esetben nem volt pénzük, hogy visszafizessék a többletet a megkárosított parasztoknak, kényszeritet- ték, hogy földben fizesse meg.” De más utón is iparkodott a földéhes nép a földhöz jutni. Miután a kormány korábbi rendelkezése folytán lekellett volna a földesuraknak szállítani a kamatot a földért, jobbnak találták ha eladják földjeiket a parasztságnak. Más oldalról pedig, ha a földesur túl alacsonynak vélte a bért, olyan formán segített magán, hogy földje egy részét zsellérségbe adta a parasztodnak, aminek fejében a másik részét, bizonyára a na- gyobbikat, azok megmunkálták. Ezen alapon persze bármikor kiszólithatta földjéről a zsellér parasztokat. Hogy az Magyar- országon is ezen mód volt az 1848 előtti években, lásd a “Magyar jobbágyság történetét” Acsádi Ignátctól. A kommunista rendelkezés folytán még sok más alapon joga volt a népnek kisajátítani sok más földeket is, mint az árulók, japánok, vagy a Mancsu császárság Jehol tartomány birtokait. Továbbá azon földeket, amelyeket urai erőszakkal raboltak el a parasztoktól, vagy földeket ,amelyekről elfelejtkeztek adót fizetni, a senkinek semmivel, sohasem tartozó kinai urak. Ezen alapon húzta karóba Magyarországon némely helyen a Dózsa-népe a bitang földesurakat, 1516-ban, amelyre azzal feleltek az urak, hogy a “bűnös” községeket teljesen kiirtották, a többieket pedig megtizedelték; vezérüket Dózsát, pedig elevenen megsütötték. És most ennek a bitang úri bandának a visszahelyezését szorgalmazza a katholikus egyház, akik ugyan ezeket most is hajlandók volnának megcsinálni a magyar néppel. Hiszen Írják hozzátartozóink a levelekben, hogy a nép félve mert hozzányúlni az urak földjéhez, ahoz a földhöz, melyeket Acsádi szerint az urak erőszakkal szedtek el a magyar parasztságtól a korábbi időkben, hasonlólag ahogy a kinai urak tették. A PÁRT ÉS A PARASZTSÁG A kisajátítás és “kiegyenli- téfe” amit föntebb láthattuk, egyenesen a nép kezdeményezésére történt, vallja be Liu. “Sok nagyon sok tömeggyülés előzte meg, amelyben millió és millió paraszt vett részt. Ezeket elnevezték panasz-gyűléseknek, melyekben az egész kinai néphez fellebbeztek azon igazságtalanságért, amelyet urai rajtuk elkövettek.” “Ezen mozgalmak rögtönzöttek voltak, amelyekben a kommunista párt csak azt a szerepet töltötte be, hogy nem engedte megölni a parasztoknak saját földesurait. És megakadályozta a műhelyek, a gyárak kisajátítását, miután úgy találtuk, hogy az ipar továbbfejlesztése és a kereskedelem szempontjából ártalmas volna. Azután, hagyjanak annyi földet a födesurak- nak tulajdonába, hogy megélhessenek belőle.” Mao-Cse-Tung mondotta: “nagyon sok helyen a parasztok oly gyorsan cselekedtek, hogy a kommunistáknak nem volt idejük megakadályozni őket.” Ezután jobban tennék a kinai kommunista barátaink, ha szamárra ülnének, akkor hamarabb odaérnének és megvédnék a drága szőrű úri kutyákat a jól megérdemelt akasztófától. Liu, a kommunista párt második számú vezérétől ezen magyarázatokat kapjuk: “Nagyon sok kommunista párt tag került ki a földesurak családjából, kiknek földjeit a parasztság kisajátította.” Továbbá, elmondja azt, hogy a kommunista vezetőség mindent megtesz, hogy rávegye a parasztokat, legyenek “nemes lelküek” az urakkal szemben, akik áldozatot hoztak az ellenállási mozgalom részére. Kijelentette Mao még, hogy a kommunista vezetőség meggondolás tárgyává teszi azt a kérdést is, hogy bondokat (kötvényeket) bocsátanak ki azon földesurak részére, akiknek földjeit kisajátították. Kivéve az árulókat és az uralkodó rossz dzsentri elemeket. Ez a lépés tompítaná a “törvénytelen kisajátítás” formájának az élét és arra készteti a kormányt, hogy olyan bondokkal fizetne a földesuraknak, amely 10-15 év múlva válna esedékessé. Továbbá, a fölszabadított területek adminisztrációja különböző ágazatai is bocsátanának ki kötvényeket, amelyre a pénzt a kiosztott földek után adóba, a parasztságtól hajtanák be. Ez megnyugtatná a földesurakat és a városi középosztályt és elvágná az élét a parasztok és földesurak közötti gyűlöletnek, amelyben az ütköző szerepet az állam tölti be. Ha valaki a fontiekről bebizonyítja, hogy kommunizmus, neki adom az összes földesuraknak járó bondokat, amely 10-15 év múlva lesz esedékes. Hogy miért kiabálnak mégis az amerikai tőkés lapok Kínában kommunizmusról, azt könnyű megmagyarázni. Nem lesznek ezek után milliószámra kulik, akik öt cent napibér mellett dolgozzanak az amerikai tőkések részére. Persze, hogy jobb üzletet tudtak kötni a feudális nagy urakkal, mint a fejét most már magasabban hordó paraszttal. Amellett a koumingtang kormány nem csak saját maga vált cselédjévé az amerikai tőkéseknek, hanem szőröstől-bőröstől eladta az egész kinai népet. Bármilyen szempontból vizsgáljuk is a kinai kérdést, a rcrt- hadásnak tetőpontjára hágott kinai feudalizmust megmenteni még az amerikai urak sem tudják. Már is túl soká élt ahhoz, hogy sajnálkozni tudjunk fölötte. Béke poraira. . . . tudja Pál ÉHÍNSÉG mindenfelé LONDON — Az angol földművelésügyi minisztérium tisztviselője, Sir John Boyd Orr, jelentést készített a United Nations földművelési osztályának szeptember 2-án, Copenhágában összeülő gyűlésére. Sir Orr azt állítja ebben a jelentésben, hogy a világ népeinek fele nem részesül elegendő táplálékban. ÜZEN A SZERKESZTŐ Többeknek: Az utóbbi napok ban több olvasónk is kérdezte, hogy lehet-e a Bérmunkást Magyarországba küldeni és ha lehet, mennyibß kerül egy évi előfizetés Magyarországba? Természetes, hogy most már lehet lapunkat Magyarországba küldeni. A Horthy uralom alatt kitiltották a Bérmunkást Magyarországról, de erre csak büszkék lehetünk. Most már számos példányt küldünk nemcsak Magyarországba, hanem a környező államokban lakó magyar munkásoknak is. Miután az Európába küldött lapokra éppen úgy bélyeget kell tenni, mint a Kanadába küldöttekre, az előfizetési ár Európa bármely országába is ugyanaz, mint Kanadába, vagyis egy évre két és fél dollár ($2.50). M. U. Chicago, Dl. — Millió alatt mindenütt ezt a számot értik 1,000,000 (hat zéró az egyes után). Az ennél nagyobb számokra vonatkozólag azonban már az egyes országok szerint eltérés van a név és a számjelekkel kiirt összeg között. A legáltalánosabban elfogadott rendszer azonban az, amelynél az uj nevet az ezerszeres szorzásnál — vagyis ha három nullát adunk hozzá, kapjuk meg. Eszerint ezer millió neve a billió (az 1 után 9 nulla)! ezer billió adja a trilliót (12 nulla); ezer trillió a quadrillió neve quintillió (18 zéró) és igy tovább a végtelenségig.
