Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-08-31 / 1439. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1946. augusztus 31. és ha rossz volt jobbá lehet tenni, ha pedig jó volt, még jobbá lehet azt átformálni. Ha utat engedtünk volna a rombolóknak akkor a Bérmunkás a múlt emléke volna, mint a new yorki helyiség, ahol legfeljebb csak a polgári jótékonyságba burkolt vadhazafiak engedelmével nyitnak ajtót. A Bérmunkás úgy most, mint az ezután következő években mindig nagyobb és nagyobb megpróbáltatások elé néz, azon egyszerű oknál fogva, hogy a bevándorlás úgyszólván teljesen szünetel, igy a magyar nyelvű propaganda mindig nagyobb és nagyobb nehézségekkel jár. Az amerikai magyarok átlagos életkora ha nem tévedek közeljár a hatvanas évekhez. Az ipari unionizmus propagandája erős akaratú, ifjú tűzzel rendelkező, semmiféle áldozatot nem kimélő, harcos tábort igényel. Ilyesmit a 60 ,v körüli embereknél hiába keresünk, különösen olyanoknál, kik életüket a munkásmozgalomtól teljesen távoleső társadalmi körben élték le. így a Bérmunkás propagandája ha megmarad azon vonalon ahol ma van, vagyis a kidőltek hélyé- be még néhány évig újakat tud beállitani, úgy ennek az elérése is nagy energiát igényel. Hogy aztán valamikor valóra válik-e ezen sorok Írójának vágya, hogy a Bérmunkás Magyarországon folytassa tovább az ipari unionizmus propagandáját, ez még ma is egy nagy kérdőjel és még jó néhány évig kell várjuk a helyzet határozott kialakulását illetőleg. Addig azonban mig reményünk van arra, hogy legtöbben közülünk még legalább néhány évig szívhatjuk tüdőnkbe a levegőt és szívverésünk még bírja az ütemet, a legjobb amit tehetünk továbbvinni az agitációt bármilyen csekély is a siker, amit látunk. Utóvégre azt mindannyian tudjuk, hogy nem mindig a nagy tömeg orditozása tükrözi vissza az igazságot, sőt legtöbb esetben nem. Ne azt nézzük hát, hogy milyen nagy tömeg vesz részt a konvención, vagy pedig azt, hogy milyen hatalmas tömeg olvassa a Bérmunkást, csak az legyen a szemünk előtt, hogy mi haladunk az ipari unionizmus, az Egy Nagy Szervezet eszméje il ányában, igy mindenkit megnyugtathatok, hogy ezen a vonalon a legjobb utón vannak a munkásosztály jövőjét illetőleg. De mivel tudom, hogy konvención szó van a nagy eszményi dobokon kívül a kisebb üzleti részletekről is, igy azon kérdésekhez is volna néhány szavam. Mivel a konvención szoktuk megújítani a “szerződésünket” az iró gárdistákkal, igy ha megfelelőnek találják még egy évre is#iét elfogadom, ugyana- tást, ha azonban mé'gis kárpótolni akarnak a magyarországi zon fizetéssel. Nem kérek javi- divathoz alkalmazkodva, írhatnak néhány nullát az eddigi nullákhoz. Egy határozott kikötésem azonban van, négy heti vakációt kérek. És ezt azért irom meg előre, hogy helyembe ne az ollót, hanem valamelyik szundikáló iró gárdista munkástársamat próbálják beálltiani. Ezek után már nem kellene leírnom, hogy gondolatban a konEgyről-Másról ■ ELMONDJA: J. Z. TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEK 1911 aug. 26 — Az amerikai magyar osztálytudatos munkások élcsapata felismerve a forradalmi Ipari Unionizmus fontos szerepét a munkásosztály felszabadulási harcában, következetesen megalakították az IWW első magyar nyelvű csoportját és a magyar nyelvű adminisztrációt Chicagóban. 1664 aug. 27 — Anglia bekebelezte az akkor “New Amsterdam’’ néven ismert holland gyarmatot, melyet később New York névre “kereszteltek” át. 1903 aug. 31 — A denburyi (Conn.) kalapgyárosok 240,000 dollár erejéig port indítottak a kalapkészitők szervezete ellen, mert az a denbur kalapok boykottálására hívta fel a vásárló közönséget. A KAPITALISTA RENDSZER VÉGVONAGLASA A világeseményeket figyelve, j a gyakorlott szemnek lehetetlen I meg nem látni, hogy a kapitalista rendszer életének utolsó stációjához ért. Mint a vízbe fuldokló, aki a viz tetején úszkáló szalmaszál után is nagy igyekezettel kapkod, attól mentséget remélve, úgy a kapitalista rendszer is minden szalmaszálat megragad, hogy felszínen tarthassa magát, azonban a teher már oly súlyos, hogy csak idő kérdése, hogy teljesen elmerüljön. Az elmerülés veszélye már az első világháború előtt is érzékenyen fenyegette, de a négy és fél éves háború részben az ellenerőket meggyengítette, részben pedig uj erőhöz juttatta a kapitalizmust a háborús pusztítás révén. A biztonság azonban csak látszólagos, vagy mesterkélt volt és csak szórványos helyeken. Amig itt, ott, látszólag rendbeszedte a szénáját, más helyeken teljesen talajt veszített, mint pl. Oroszországban, majd Magyar és Németországokban, bár az utóbbiakban ismét talpra áll egy rövid időre. Az ellenerők azonban megmaradtak és — mint a tűz a hamu alatt— fejlődtek, hogy újra és erőteljesebben törjenek elő. A veszély természetesen ott jelentkezett legerősebben, ahol az elnyomatás a legnagyobb mérvű volt és a kevésbé veszélyes országok kapitalistái szívesen^ siettek a veszélyben levő osztálytársaik támogatására. így a magyar fehér terror, majd-később az olasz fasizmus nem megvetendő támogatást élvezett az erőteljesebb kapitalista országoktól. Ezek azonban csak elszigetelt területekre szorítkozik és világméretekben nem tudtak kibontakozni. A veszély azonban minderő- sebben jelentkezett Oroszország felől és amikor a német nemzeti szocializmus világgá ordította, hogy célja a “kommunizmus kiirtása” a világ kapitalizmus szőröstől-bőröstől elfogadta azt, mint a kapitalizmus mentsvárát. Attól az időtől a nácizmus a kapitalista világ osztatlan támogatását élvezte mindaddig, amig a második világháború kezdetét vención egybegyült munkástársaimmal vagyok és jó munkálkodást kívánva, testvéri kézszo- ritásomat küldöm. És azt hiszem, hogy nem tévedek, ha azt irom, hogy a heti krónika olvasói, ebben velem együtt éreznek. nem vette. Ekkor azonban kitűnt, hogy a nácizmus célja nem csak a “kommunizmus kiirtása” hanem a magánkapitalizmust is oly korlátlan és zsarnok diktá- torság alá helyezni, hogy a mostani uralkodó elemek is rabszolgákká sülyednek és minden hatalom egy korlátolt számú bürokrata csoport kezébe összpontosul, amely a legkegyetlenebb terrorral uralkodott volna minden és mindenki felett. Ilyen egyéni diktátorságot a kapitalizmus természetesen nem akar. A kapitalizmus az osztály diktátorságot akarja, melyben a hatalom a kapitalista osztály kezében van és az állam mint eszköz szerepel az elnyomottak rabszolgaságban tartására és nem mint legfőbb hatalom, amelynek még a kapitalista osztály is alárendeltje. így a kapitalizmus kényszerült összetörni a vipera fejét, amelytől eredetileg a megmentését remélte. A HÁBORÚ NEM HOZOTT BIZTONSÁGOT A hét éves második világháborúban a kapitalizmus ugyan meggazdagodott, meghízott, de a rendszer fenmaradásának biztonsága ma sokkal kétségesebb, mint bármikor a múltban. Szerte az egész világon az ellentétes érák viaskodnak egymással és azok lecsillapítására nincs or- vossság a kapitalizmus laboratóriumában. A Párisban ülésező “békekonferencia” lépten-nyomon sziklafalba ütközik. Bár vannak, akik úgy magyarázzák ennek okát, hogy a “nagyhatalmak egymás közötti civakodása”, de a valóságban két egymással ellentétes, egymás elpusztítására törekvő elmélet harca. Még akkor is az, ha Oroszország a gyakorlatban nem a Marxizmus előírása szerint halad. A kapitalista országok azzal vádolják Oroszországot, hogy a Balkánon és a Dunamedencében a “kommunizmust” akarja meg-1 alapozni és körömszakadtáig harcolnak minden oly törekvés ellen, amely ezen országokban lehetőséget teremtene az oroszokkal való szoros barátságra, amelynek fokozatosan az lehetne az eredménye, hogy ezekben az országokban belátható időn belül a kapitalizmus az orosz kapitalizmus sorsára jutna. Molotov viszont a konferencia kátyúba jutásáért a “kapzsi kapitalista hatalmakat” okolja, melyek “nagy profitot harácsoltak a háborúban és most ki- nyujtják sápjaikat a világ többi részének kizsákmányolására.” Kétségtelen az, hogy Anglia és az Egyesült Államok, támogatva a kisebb kapitalista országok által, arra törekednek, hogy Oroszországot visszaszorítsák a régi határok közé, ennek révén szabad kezet nyernének közép Európában, hogy a kapitalista rendszer roskadozó alapjait megerősítsék. Mert nyilvánvaló, hogy azon országokban, ahol Oroszországnak van döntő szava — mint Magyarország, Románia, Csehszlovákia, Bulgária, Jugoszlávia és Lengyelországban — a kapitalizmus nem a legbiztosabb alapokon nyugszik, amennyiben a haladó elemek — liberálisok, szocialisták és kommunisták, akik nem csak a földosztás és néhány fontos ipar államosításának hívei, hanem a kapitalista rendszer eltörlésének is — előnyben részesülnek és támogatást kapnak a megszálló hadseregtől. Ezzel szemben, mint látjuk Görög és Olaszországban, ahol az irányadó Anglia, a lakosság többségének akarata ellenére is a reakció jut előtérbe és élvezi a megszálló hadsereg támogatását. De a kapitalista rendszer bomladozásának jelei nem csak Európában, hanem a föld minden részén mindnagyobb mértékben bontakoznak ki. így pl. Kínában hiába tömi az Egyesült Államok a kommunisták leverésére szükséges minden eszközzel a reakciós Chiang Kai Shek kormányt, a belháboru csak nem akar végetérni. Japánban a munkásság a demokráciát a gyakorlatba is meg akarja valósítani, amely akciót a “demokrácia” megszálló hadrege nyers erőszakkal igyekszik elnyomni és a háborús bűnösöket védelmezi. Indiában a hinduk és mozle- mek közötti véres harcoknak a rugóját minden kétséget kizáróan az angol kapitalizmus rángatja, amely a jól bevált hitleri módszer szerint “egyenetlenséget kelteni és uralkodni” talán egy rövid időre biztosítja India további kizsákmányolását Anglia részére. Palesztinában az arabok és zsidók egymás vérét ontják annak eldöntésére, hogy mely csoportnak van több joga a “szent földhöz”. Az angol kapitalizmus pedig a markába röhög, hogy ily könnyűszerrel elbánik azon erőkkel, amelyek uralmát veszélyeztetik. De minthogy a természetben semmi sem állandó; minden változik, úgy az emberek felfogása is fejlődik és változáson megy át. Szerte a világon dúló harcokat figyelve úgy tűnik fel, mintha itt nemzeti, amott vallási, vagy faji különbségek idéznék elő, a valóságban pedig az elnyomatás elleni lázadás okozza. Egyenlőre még le lehet vezetni téves utakra az elégedetlenséget, de az elnyomottak mindnagyobb számmal ismerik fel, hogy a nyomort nem nyelvi, vallási vagy faji különbségek okozzák, hanem a kapitalista rendszer, amelynek alapja a kizsákmányolás. A Federal Reserve Bank jelentése szerint az Egyesült Államok pénzforgalma augusztus hó közepén elérte az eddigi legmagsabb rekordot, 28,365,000,- 000 dollárt.
