Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-08-17 / 1437. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1946. augusztus 17. A demokrácia igazi formája Az egész világot izgalomban tartja Byrnes-Molotov békekonferenciái vitája. Világos az, hogy nem személyi civakodás az amit Párisban folytatnak. Sok igazság van abban, amit a PM mond: “hogy a küzdelem alapvonalát azon két fölfogás képviseli, amellyel a világot kormányozni akarják és hogy kik kormányozzák?” Hozzáadja még, “összecsapásuk alapját a demokráciáról alkotott fölfogásuk különbözősége adja“, amit nem lehet közös nevezőre hozni. Mivel a demokráciával bővebben kívánok foglalkozni, elég legyen megemlíteni itt annyit, hogy az oroszok — a PM szerint — úgy értelmezik a demokráciát, hogy a közönséges szavazat többség helyett a két harmad többséggel döntsenek a békekonferencia tárgyalásain, ahol 21 nemzet képviselői ülnek együtt. Amidőn e sorok íródnak, már le is szavazták nagy többséggel Molotov indítványát. Igazat mondott Anne O'Hara McCormick, amidőn a New York Times-ban ezeket irja: “Azért fél Molotov ur a többségi szavazástól, mert dacára saját nagyhatalmi erejének, a ve- letartó csatlós államok támogatásának és hogy a világ majdnem minden országában vannak pártok, amelyek az oroszok mellett foglalnak állást, mégis kisebbségben maradna a szavazásnál. “Ez mutatkozik meg Párisban, ahogy New Yorkban is megmutatkozott. A népek szövetségében kialakult klasszikus békekötés demokratikus formája népszerűbb, mint a szovjet által meghatározott demokrati- tikus formák. Amikor fölismeri Oroszország, hogy igy van, lehet, hogy elhatározza magát arra, hogy a többségi szavazás mellé áll.” Ez a demokráciáról alkotott nézet Amerikában annyira el van terjedve, mint a “ragweed” amelytől csak úgy hemzsegnek a városok üres telkei is. Könnyű azután az amerikai átlagemberrel elhitetni, hogy a Szovjet ellene van a demokráciának. Nem is rejtette véka alá Molotov abbeli félelmét, hogy Anglia és Amerika ezen az alapon folyton kiszavaznak, amidőn nyíltan megmondotta, hogy egyszerűen a zsebükben tartják állandóan a szavazat többséget és akkor rántják elő, amidőn szükségük van rá, vagy amikor kívánják. Annak a minta-rajzolónak adnám a pálmát, aki a párisi béke- konferenciát kengurukkal rajzolná meg. Az asztal egyik oldalán két kenguru Byrnes és Be- vin urakkal jelképezve, akiknek erszényeiből biztonság tudatuk és füleik hegyezése közben az adott jelre tüstént elöőugranak az apró kengurucskák a csatlós kis államok jelzésével, hogy szavazatukkal szülőanyjukat támogassák. A másik oldalán az asztalnak pedig egy rettegésbe tartott egyedüli kenguru, Molotov jelzéssel, akinek erszényéből csak félelemmel kandikálna.k ki az apró kenguruk, állandóan az atombombát szimatolva, aminek bikini-i hatása ott lebeg a párisi békekonferencia tanácstermében. Szóse róla, az oroszoknak is meg van a saját fölfogásuk a demokráciáról. Lenin úgy körvonalazta a tőkés államok demokráciáját, mint “burzsoá demokrácia”, amellyel szembe helyezte a “proletáriátus demokráciáját” amelyet még “demok- rakitus diktatúrának” is nevezett. Akármilyen jelentőséget tulajdonítanak haladót t a b b munkásmozgalmi körökben a demokráciának, különösen politikai felfogásában, előttem kellő értékre süllyed, mihelyst nincsen összekapcsolva az összes alapiparok demokráciájával. Ma amidőn a nagyhatalmak világ fölötti uralmukat akarják alátámasztani, az ilyen széphang- zásu szavak, mint “demokrácia” vagy “népek önrendelkezési jogai”, szószátyárkodásával szemben szükségét érzem, hogy a demokráciáról némely dolgokat elmondjak. A demokrácia szó a görög “demos” szóból ered, ami magyarul népet jelent, a demokrácia pedig népuralmat. Azonban ezzel nagyon keveset, vagy talán majdnem semmi lényegeset nem tudunk meg a demokrácia igazi fogalmáról. Amidőn életviszonyaink berendezését is a demokrácia szó fogalma alá szeretik préselni, szükségessé válik, hogy a demokráciát eredeti őshazájában, a régi Görögországban történelmi vonatkozásában figyeljük meg. Ha ezt tesszük, akkor rögtön szembetűnik az, hogy amerikai és francia forradalmak csak lemásolták a régi görögök demokráciáját. A demokráciát a régi görögök az athéni államban valósították meg először K.e. 459-ben. Athén éppen úgy osztálytársadalom alapján állt, mint napjaink bármelyik osztály állama. Csak annyiban különbözött a feudális államoktól, hogy a föltörekvő kézműves osztály, kereskedők, tehát a vagyonos polgárság a főnemesek oligarcha (kevesek) uralmát megszüntette és helyébe saját uralmát a nép (?) uralmát tette. De kik alkották az athéni népet? Rajtuk kívül a heloták serege is athéni volt, de azok nem számitattak a nép sorai közé. Sőt a nép túlnyomó többsége ezen baromi sorba tartott rabszolgákból állott. Ezeket pedig nem szabadította föl az- athéni demokrácia, hanem tizennégy év múlva K.e. 445-ben soraikat 4760 athéni polgárral dagasztotta, akikről apai vagy anyai ágon kitudódott, hogy nem teljes jogú athéni polgároktól származtak. Sőt a demokrata athéniek segítik leverni a spártai arisztokraták ellen lázadó rabszolgákat, akikkel máskülönben ellenséges viszonyban voltak, mert a spártai arisztokrácia éppen úgy megvetette a kereskedő népségeket, mint teszem a porosz junkerek a német burzsoáziát. Athénben az ember tehát a demokratánál kezdődött, de a dolgozó nép nem tartozott be a demokráciába. így most már elindulhatunk ezen az utón és megvizsgálhatjuk ezen az alapon napjaink demokráciáját is. A mai demokraták előfutár- jai a nagy gondolkodók voltak, mint a francia Rousseau és a többiek. A feudális viszonyok megszüntetését hangoztatták és Engels szerint “semmiféle külső tekintélyt nem ismertek el. Vallás, természetbölcselet, társadalom, állami rend, minden ami volt a kíméletet nem ismerő kritika boncoló kése alá került. Az ész itélőszéke előtt a dolgok vagy igazolják magukat, vagy pusztuljanak.” Ugyancsak Engels mondja azt is, hogy az “ész birodalma nem volt mas, mint a polgárság idealizált államformája. Az örök igazság megvalósulását a polgári igazságszolgáltatásában találta meg, az egyenlőségből végül is a törvény előtti polgári egyenlőség lett; egyik leglényegesebb emberi jognak a polgári tulajdont nyilvánították s az ész állama a Rousseau-féle társadalmi szerződés csak mint polgári demokrata köztársaság léphetett életbe stb.” (Lásd Engels “Szocializmus utópiától a tudományig” első és második oldalán) Itt is künmaradt a fagyon a dolgozók nagy többsége a proletáriátus. Bár a francia ragy forradalom rájuk támaszkodva érte el célját, de mihelyt demokratikus jogait gazdaságilag is követelte, Bonaparte Napóleon tábornok ágyúival találta magát szemben. Tehát a dolgozók nagy többsége, a proletariátus, a nagy burzsoá forradalomban éppen úgy nem tartozott a demokrácia fogalma alá, mint hajdan Athénben a heloták. Bármilyen jó hangzású is az Egyesült Államok alkotmánya, végeredményében a magántulajdon polgári formájának a vé- delmezésére Írták. Nem vonom kétségbe, hogy tökéletes demokrácia létezik azon kevesek részére, akik az ország vagyonának túlnyomó részét bírják, de szemfényvesztés azok részére, akik semmi vagyonnal nem rendelkeznek. Amióta az ország lakosságának nagy többsége két- kezü bérrabszolgákból tevődik össze, ezek részére a demokrácia hangoztatása üres szólammá zsugorodott össze. Nevetségessé válik Byrnes és Molotov vitája a demokrácia Tisztelt Munkástársak: Mellékelten küldök a Bérmunkás drágasági pótlék alapjára 1 dollárt. Sajnós, az én ismerős magyar munkástársaim között nem tudok előfizetést szerezni a lapra, mert másféle lapokat járatnak, félnek a világosságtól. John Koncz Akron, O. Tisztelt Munkástársak: Bocsássanak meg, hogy még eddig nem küldtem be az előfizetést, de nem a legjobban voltam és tudják, hogy van a kidolgozott munkásember a kapitalista társadalomban. Most azonban itt küldöm a két dollár előfizetést és egy dollárt a drágasági pótlékra. fölfogásáról, ha tudjuk, hogy mind a kettő más-mást ért alatta. Sőt a kapitalizmus részére már rég nem fogalom a demokrácia, hanem üres frázis Tehát az marad meg a, béke- konferencia kérdéséből, hogy a világot kik fogják kormányozni. Az újonnan alakult államok szövetkezése Oroszország vezetésével, amelyek éhes szegénységükben is nagyon sokkal több demokráciát árulnak el, mint az Egyesült Államok és Anglia, avagy ezen utóbbiak reakciós urai, a nagytőkések, akik már is nyíltan kimutatták ebbeli szándékukat ? . . . tudja Pál .. . NÁCI PROPAGANDA AUSZTRIÁBAN. BÉCS — Náci propaganda terjesztésének vádja alatt az utóbbi napokban több mint 100 egyént tartóztattak le Ausztriában, legtöbbjüket a fővárosban, Bécsben. Itt is, éppen úgy, mint Magyarországon, a letartóztatottak legtöbbje a régi “Hitler Ifjúság” szervezet tagjai közé tartoztak. A letartóztatottak között számos középiskolai tanuló van, akik náci röplapokat adtak ki és terjesztették, a járdákat és a falakat tele rajzolták a horogkeresztes náci jelvénnyel. Az állami rendőrség elfogott egy Rudolph Stanzel nevű nyomdatulajdonost is, aki valamikor tagja volt a náci pártnak, most pedig ő nyomtatta a náci röplapokat. A SZABAD SAJTÓ ELSŐ HARCOSA NEW YORK — Csak szükebb körben emlékeztek meg augusztus 4-én John Peter Zanger new yorki újságíró halálának két- századik évfordulójára. John Peter Zanger volt az első amerikai újságíró, aki nem csak harcolt a sajtószabadságért, hanem börtönbe is került érte. Jóval az amerikai forradalom előtt 1733-ban a gyarmati kerületi tanács választásával kapcsolatban olyan élesen kritizálta a jelölteket, hogy az akkori hatóság abban izgatást látott és Zangert 1733 október 29-én börtönbe vetette. Igazán nagyon sajnálom, hogy nem küldhetek legalább is tiz dollárt, de én már február 14- ike óta nem dolgozom. Bárhová megyek, mindenütt azt mondják: “Go home daddy, you are 30 years too old!” Dacára annak, hogy a szakmámban előforduló munkákat csukott szemmel is eltudom végezni, mégis a bérrabszolgák kiválasztásánál a nyers erőt előnyben részesítik. Ami a Bérmunkást illeti, arra még ha az utolsó három dollárom volna, azt is elküldeném. A feleségem is alig várja a postát és előbb olvassa a lapot mint én. Kunzt Pál és neje Chicago, 111. MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI
