Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-08-17 / 1437. szám

1946. augusztus 17. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN---------------------------(gb) ROVATA-----------------------­LAPOKRÓL ÉS SZERKESZTŐKRŐL Multheti lapszámunkban Fraj- ták munkástárs levelével kap­csolatban . . . tudja Pál . . . rész­letesen ismertette, hogy úgy ő, mint igen sokan mások is mi­ért helyeslik a Bérmunkásnak a jelenlegi irányvonalát és azt, hogy nem fecséreljük időnket a csak káros frakciós harcokra, amelyek az olvasók legtöbbjét nem érdekli, sőt sokat egyene­sen bánt. Azonban mindannyian megegyezünk abban, hogy van­nak esetek, amikor a kritika nem' csak jogos, de egyenesen kötelessége az olyan lapnak, mint a mi lapunk is . A mai rovatban néhány “szer­kesztőt” kell bemutatnom, akik­nek működése kihívta az ilyen kritikát s a hallgatás ebben az esetben bűn volna részünkről. Az első “szerkesztő”, akivel foglalkozni akarok, tulajdon­képpen nem amerikai, hanem budapesti újságíró. A rovatom­ba való szereplésre azzal szer­zett magának jogcímet, hogy már évek óta “Budapesti Szer­kesztője” a New Yorkban meg­jelenő, zsidó tulajdonban levő, de “keresztény kurzus” maszla­got hirdető Amerikai Magyar Népszavának. így ez a kiváló férfiú részben hazai, részben amerikai “újságíró”, tehát aféle közös ló. Közös lónak túrós a háta, — mondja a magyar köz­mondás. Nézzük, mennyiben van igaza ennek a közmondásnak Dr. Kun Andor esetében, — mert igy hívják ezt a közös lo­vat. HORTHY ÜGYNÖKÖK FIZETTÉK Az amerikai magyar újságol­vasó közönség nagyon jól tud­ja, hogy az Amerikai Magyar Népszava dacára a zsidó tulaj­donosának, zsidó szerkesztőjé­nek és munkatársainak, az el­múlt negyedszázad alatt a leg­hűségesebben szolgálta a Hor­thy “kurzus” politikáját. Ennek a lapnak olvasói soha sem hal­lottak a siófoki, orgoványi és a Gellért szálló különítmények ál­tal elkövetett rémtettekről. So­ha sem olvastak a “numerus clausus”-ról. Sőt még az “ébre­dőket” is magasztalták és mint nemzeti hőst ünnepelték Horthy ügynökét, Eckhardt Tibort. A “hazai” állapotokról és po­litikáról ez a Dr. Kun Andor ér­tesítette az Amerikai Magyar Népszava olvasóit. Hogy ki ez a Dr. Kun Andor, arról most számolnak be a budapesti lapok. A múlt hetekben ugyanis a ma­gyarországi pogromokat és más merényleteket rendező reakció­sok védelmére “Pázmány Védő iroda” néven egyesület alakult. A demokrácia ellenesek ilyen irodát nyitottak a reakció szol­gálatára. A budapesti baloldali lapok azonban hamar észrevet­ték a dolgot és “leleplezték* a Pázmány Védőirodát. Ekkor azonban a reakció ezen uj központjának védelmezője akadt Dr. Kun Andor, az Ame­rikai Magyar Népszava buda­pesti szerkesztője személyében. A budapesti “Szabadság” az­tán leleplezte az uj védőszentet. Megírta, hogy Dr. Kun Andor­nak nincs joga a demokrácia ne­vében polemizálni és követelőz­ni, mert 1918 és 19-ben zsoldosa és kosztosa volt a forradalom­nak. Szabályos havifizetést hú­zott, amiért szerény, csendesen meglapuló munkatársa volt a forradalomnak mindaddig, amig attól fizetést kapott. ÉRTI A FRONT CSERÉLÉST A forradalom bukása után azonban nyomban frontot cse­rélt és átment a másik végletbe, felcsapott “bolseviki irtónak”. A vele egyszőrü Huszár Károly könyvének “Bolsevista sajtóról” cimü fejezetét ő irta. Azt irta akkor, hogy “el kell taposni ezt az ázsiai járványt”. Most me­gint, mint a hamisitatlan de­mokrácia képviselője szerepel s még ő meri diktálni, hogy a de­mokrácia nevében mit és ho­gyan kell csinálni! Mi nem ismerjük Kun urnák magyarországi dolgait. Azonban az Amerikába küldött tudósítá­sai pontosan beillettek a népbu- titásra alapozott szemétuj Ság­ba. Úgy látszik úgy ismerik ott­hon is, mint aki azt ir, amit kér­nek tőle és amiért fizetik. Ha bolsevik pénzeket kapott, akkor a bolsevizmust dicsérte; Horthy- éktól és a new yorki szemétlap lengyel zsidó tulajdonosától a magyar soviniszta propagandá­ért, antiszemitizmusért és papi maszlagért kapott fizetést, te­hát ilyeneket irt. Ugylátszik azonban, hogy most otthon a kezére koppantanak és nem en­gedik, hogy a konjuktura válto­zással újból frontot cserélve a demokrácia apostolává avassa magát. CHICAGÓI MAGYAR MUNKÁSLAP A budapesti Népszavában Ri­es István igazságügyminiszter nyilatkozik amerikai útjáról a lap egyik munkatársának. A nyilatkozat szerint Ries elvtárs többek között az mondotta, hogy találkozott itt a “chicagói magyar munkáslap szerkesztő­jével is”. Miután eléggé jól ismerjük az amerikai magyar lapokat, egy kicsit bánt, hogy Ries Istvántól kell megtudnunk, miszerint Chi­cagóban van “magyar munkás­lap”. Hát ha van, akkor nagyon titokban tartják, mert mi még soha sem hallottuk és chicagói munkástársaink sem tudnak ró­la semmit. Van gyan Chicagóban egy ma­gát talán liberálisnak tartó ma­gyar hetilap, de nem hisszük, hogy annak a szerkesztője ki merné Írni, hogy “munkáslap”. Mert lehet-e munkáslap az, amely az első oldalon hoz ugyan liberális cikkeket, de a második oldalon már közli az Amerikai Magyar Szövetség név alatt is­mert Horthy ügynökség összes híreit. Talán nem említenénk meg ezt a dolgot, hiszen a legu­tóbbi számainak egyikében az első oldalon éppen a Bérmunkás egyik jó cikkét hozta le, de an­nak ellensúlyozására a második oldalon már ezt irta: Szövetségi bírók már több- izben hoztak olyan Ítéletet, hogy a uniók tekintélyét nem szabad zsarolásokra és más visszaélésekre használni. A legfelsőbb bíróság azonban azt mondta ki, hogy ha egy unió követ el zsarolást vagy bármi más bűntettet, azért nem büntethető. A Hobbs-törvény ráütött a Supreme Court kezére és ki­mondta, hogy az unió se kü­lönb a polgároknál és annak köpenyege alatt se szabad visszaéléseket elkövetni. Nem vehetjük számításba azt, hogy ennek a lapnak csak egy részét írja a szerkesztő, a töb­bit pedig a Himler-féle lapokat készítő nyomdában a rakják bele a többi lapokból maradt szedésből. Az tény, hogy igy a lapkiadás sokkal kevesebbe ke- kerül, de azért még egy liberá­lisnak mondott szerkesztőnek is vigyáznia kellene arra, hogy a lapjában ne jelenjenek meg ilye­nek. Nem szabad volna egy ilyen lapból azt olvasni, hogy a munkásunionok zsaroló intézmé­nyek. Sőt mi több, még a Sup­reme Court is összejátszott ve­lük, hogy visszaéléseket követ­hessenek el. És végre örömmel üdvözli a Hobbs-törvényt. mely majd rendre tanítja a zsaroló munkásszervezeteket, sőt “ráüt a Supreme Court kezére is”. Pe­dig azt még a liberális lapszer­kesztőnek is tudnia kellene, hogy a Hobbs-törvény a szer­vezkedés szabadságát igyekszik korlátozni. Mondja csak Ries “elvtárs”, nem csapta be magát valaki? MEDDIG TŰRIK MÉG? És végre szóvá kell tennem még egy “munkás” szerkesztőt is, aki már csak azért is joggal követelheti a munkás-szerkesz­tő címét, mert a “Munkás” cimü lapnak a szerkesztője. Hogy van-e más joga is erre a címre, ám ítélje meg maga az olvasó. Újból ki kell hagsulyoznom, hogy ennek a pár sornak nem “veszekedés” a célja, hanem csupán szomorú kötelesség tel­jesítés. Mert mi, öntudatos mun­kások, szerte az egész világon, mindenkor a szolidaritás érzeté­vel fordultunk az osztályharc áldozatai felé és frakciókra va­ló tekintet nélkül siettünk a tá­mogatására azoknak, akiket az ellenfél a mi megfélemlítésünk­re bebörtönzött, megkínzott, vagy kivégzett. Ilyenkor meg­szűnt és remélem megszűnik ma is minden frakcionális ellentét s ha lehet nem engedünk mártíro­kat csinálni élharcosainkból. És akiket nem sikerült megmente­ni, azoknak emlékét kegyelettel őrizzük. A forradalmi munkásság leg­nagyobb kincse ez a szolidari­tás. Éppen azért nem hagyhat­juk szó nélkül, ha egy magát “munkás-szerkesztőnek” tartó valaki durván arculüti ezt a szo­lidaritást. Márpedig a Munkás szerkesztője azt tette ebben a kis “förmedvényben”, ami a jú­lius 27-iki számában jelent meg. íme, olvassák el figyelmesen: RÁKOSI MÁTYÁS KÖSZÖNETÉ Mielőtt visszautaztak Ma­gyarországra a miniszteri kül­döttség tagjai, Chicagóban is voltak, ahol külön-külön nyi­latkoztak. A kommunista pár­ti helyettes miniszter, Rákosi Mátyás többek között ezt mondta: “A chicagói magyarságnak, különösen pedig a szervezett munkásságnak ezúton is meg akarom köszönni mindazt, amit azért elkövettek, hogy engem megmentettek a régi rend börtönéből és lehetővé tették, hogy életemet tovább- i ra is a magyar dolgozókkal vállvetve fordíthassam egy uj magyar demokrácia építésé­re.” Ez a köszönet szerény ud­variasság. De mi úgy emlék­szünk rá, hogy a börtönt nem az amerikai magyar munká­sok tiltakozása nyitotta meg Rákosi Mátyás számára, ha­nem a Hitler-Horthy-Stalin paktum. Először is, a miniszteri kül­döttség tagjai nem látogattak el Chicagóba, igy ott sem együt­tesen, sem külön-külön nem nyi­latkozhattak. De tegyük fel, hogy Rákosi mondotta is vala­hol az itt idézett pár köszönő szót, hiszen azért nem megro­vást, hanem dicséretet érdemel. Azonban mindez a kitalált mese csak arra kellett, hogy a munkás-szerkesztő megtehesse a forradalmi szolidaritás elleni durva támadását, amit az utol­só szakaszban foglalt. Hogy mi­lyen rosszakaratú ez a támadás, mindenki látja, hiszen amikor Rákosit kiszabadították buda­pesti fogságából a nagyvilág még hírét sem hallotta Hitler­nek, mégkevésbé a sokkal ké­sőbb kötött “Hitler-Horthy-Sta­lin paktumnak”. Nyilvánvaló, hogy ennek a munkás-szerkesz­tőnek nem tetszett az a nagy­mérvű szolidaritás, amellyel a világ munkásai Rákosi felé for­dultak, amikor a Horthy vére­bek ki akarták végezni. Most megint csak azt kérdez­zük az SLP táborba tartozó őszinte forradalmi gondolkozá- su munkásoktól: meddig tűrik még szerkesztőjüknek ezt a ha­tártalan nagy rosszakarattal párosult tudatlanságát? DRÁGASÁGI PÓTLÉKOT KÖVETELNEK DETRIOT — A United Auto­mobil Workers (CIO) szervezet vezetősége azt tartja, hogy az utóbbi napokban annyira emel­kedtek a megélhetési árak, hogy teljesen megsemmisítették a nemrégiben kivívott 18 és fél centes órabérjavitást. Ezért el­határozták, hogy megkérdezik a tagságot, akarnak-e újabb drá- dasági pótlékot követelni. En­nek a szervezetnek két legna­gyobb locálja, — a Ford local és a Chrysler local hamarosan dönteni fognak ebben a kérdés­ben. A két local végrehajtó bi­zottsága már egyhangúlag meg­szavazta, hogy á drágasági pót­lékért meg kell indítani a moz­galmat.

Next

/
Thumbnails
Contents