Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-08-17 / 1437. szám
1946. augusztus 17. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN---------------------------(gb) ROVATA-----------------------LAPOKRÓL ÉS SZERKESZTŐKRŐL Multheti lapszámunkban Fraj- ták munkástárs levelével kapcsolatban . . . tudja Pál . . . részletesen ismertette, hogy úgy ő, mint igen sokan mások is miért helyeslik a Bérmunkásnak a jelenlegi irányvonalát és azt, hogy nem fecséreljük időnket a csak káros frakciós harcokra, amelyek az olvasók legtöbbjét nem érdekli, sőt sokat egyenesen bánt. Azonban mindannyian megegyezünk abban, hogy vannak esetek, amikor a kritika nem' csak jogos, de egyenesen kötelessége az olyan lapnak, mint a mi lapunk is . A mai rovatban néhány “szerkesztőt” kell bemutatnom, akiknek működése kihívta az ilyen kritikát s a hallgatás ebben az esetben bűn volna részünkről. Az első “szerkesztő”, akivel foglalkozni akarok, tulajdonképpen nem amerikai, hanem budapesti újságíró. A rovatomba való szereplésre azzal szerzett magának jogcímet, hogy már évek óta “Budapesti Szerkesztője” a New Yorkban megjelenő, zsidó tulajdonban levő, de “keresztény kurzus” maszlagot hirdető Amerikai Magyar Népszavának. így ez a kiváló férfiú részben hazai, részben amerikai “újságíró”, tehát aféle közös ló. Közös lónak túrós a háta, — mondja a magyar közmondás. Nézzük, mennyiben van igaza ennek a közmondásnak Dr. Kun Andor esetében, — mert igy hívják ezt a közös lovat. HORTHY ÜGYNÖKÖK FIZETTÉK Az amerikai magyar újságolvasó közönség nagyon jól tudja, hogy az Amerikai Magyar Népszava dacára a zsidó tulajdonosának, zsidó szerkesztőjének és munkatársainak, az elmúlt negyedszázad alatt a leghűségesebben szolgálta a Horthy “kurzus” politikáját. Ennek a lapnak olvasói soha sem hallottak a siófoki, orgoványi és a Gellért szálló különítmények által elkövetett rémtettekről. Soha sem olvastak a “numerus clausus”-ról. Sőt még az “ébredőket” is magasztalták és mint nemzeti hőst ünnepelték Horthy ügynökét, Eckhardt Tibort. A “hazai” állapotokról és politikáról ez a Dr. Kun Andor értesítette az Amerikai Magyar Népszava olvasóit. Hogy ki ez a Dr. Kun Andor, arról most számolnak be a budapesti lapok. A múlt hetekben ugyanis a magyarországi pogromokat és más merényleteket rendező reakciósok védelmére “Pázmány Védő iroda” néven egyesület alakult. A demokrácia ellenesek ilyen irodát nyitottak a reakció szolgálatára. A budapesti baloldali lapok azonban hamar észrevették a dolgot és “leleplezték* a Pázmány Védőirodát. Ekkor azonban a reakció ezen uj központjának védelmezője akadt Dr. Kun Andor, az Amerikai Magyar Népszava budapesti szerkesztője személyében. A budapesti “Szabadság” aztán leleplezte az uj védőszentet. Megírta, hogy Dr. Kun Andornak nincs joga a demokrácia nevében polemizálni és követelőzni, mert 1918 és 19-ben zsoldosa és kosztosa volt a forradalomnak. Szabályos havifizetést húzott, amiért szerény, csendesen meglapuló munkatársa volt a forradalomnak mindaddig, amig attól fizetést kapott. ÉRTI A FRONT CSERÉLÉST A forradalom bukása után azonban nyomban frontot cserélt és átment a másik végletbe, felcsapott “bolseviki irtónak”. A vele egyszőrü Huszár Károly könyvének “Bolsevista sajtóról” cimü fejezetét ő irta. Azt irta akkor, hogy “el kell taposni ezt az ázsiai járványt”. Most megint, mint a hamisitatlan demokrácia képviselője szerepel s még ő meri diktálni, hogy a demokrácia nevében mit és hogyan kell csinálni! Mi nem ismerjük Kun urnák magyarországi dolgait. Azonban az Amerikába küldött tudósításai pontosan beillettek a népbu- titásra alapozott szemétuj Ságba. Úgy látszik úgy ismerik otthon is, mint aki azt ir, amit kérnek tőle és amiért fizetik. Ha bolsevik pénzeket kapott, akkor a bolsevizmust dicsérte; Horthy- éktól és a new yorki szemétlap lengyel zsidó tulajdonosától a magyar soviniszta propagandáért, antiszemitizmusért és papi maszlagért kapott fizetést, tehát ilyeneket irt. Ugylátszik azonban, hogy most otthon a kezére koppantanak és nem engedik, hogy a konjuktura változással újból frontot cserélve a demokrácia apostolává avassa magát. CHICAGÓI MAGYAR MUNKÁSLAP A budapesti Népszavában Ries István igazságügyminiszter nyilatkozik amerikai útjáról a lap egyik munkatársának. A nyilatkozat szerint Ries elvtárs többek között az mondotta, hogy találkozott itt a “chicagói magyar munkáslap szerkesztőjével is”. Miután eléggé jól ismerjük az amerikai magyar lapokat, egy kicsit bánt, hogy Ries Istvántól kell megtudnunk, miszerint Chicagóban van “magyar munkáslap”. Hát ha van, akkor nagyon titokban tartják, mert mi még soha sem hallottuk és chicagói munkástársaink sem tudnak róla semmit. Van gyan Chicagóban egy magát talán liberálisnak tartó magyar hetilap, de nem hisszük, hogy annak a szerkesztője ki merné Írni, hogy “munkáslap”. Mert lehet-e munkáslap az, amely az első oldalon hoz ugyan liberális cikkeket, de a második oldalon már közli az Amerikai Magyar Szövetség név alatt ismert Horthy ügynökség összes híreit. Talán nem említenénk meg ezt a dolgot, hiszen a legutóbbi számainak egyikében az első oldalon éppen a Bérmunkás egyik jó cikkét hozta le, de annak ellensúlyozására a második oldalon már ezt irta: Szövetségi bírók már több- izben hoztak olyan Ítéletet, hogy a uniók tekintélyét nem szabad zsarolásokra és más visszaélésekre használni. A legfelsőbb bíróság azonban azt mondta ki, hogy ha egy unió követ el zsarolást vagy bármi más bűntettet, azért nem büntethető. A Hobbs-törvény ráütött a Supreme Court kezére és kimondta, hogy az unió se különb a polgároknál és annak köpenyege alatt se szabad visszaéléseket elkövetni. Nem vehetjük számításba azt, hogy ennek a lapnak csak egy részét írja a szerkesztő, a többit pedig a Himler-féle lapokat készítő nyomdában a rakják bele a többi lapokból maradt szedésből. Az tény, hogy igy a lapkiadás sokkal kevesebbe ke- kerül, de azért még egy liberálisnak mondott szerkesztőnek is vigyáznia kellene arra, hogy a lapjában ne jelenjenek meg ilyenek. Nem szabad volna egy ilyen lapból azt olvasni, hogy a munkásunionok zsaroló intézmények. Sőt mi több, még a Supreme Court is összejátszott velük, hogy visszaéléseket követhessenek el. És végre örömmel üdvözli a Hobbs-törvényt. mely majd rendre tanítja a zsaroló munkásszervezeteket, sőt “ráüt a Supreme Court kezére is”. Pedig azt még a liberális lapszerkesztőnek is tudnia kellene, hogy a Hobbs-törvény a szervezkedés szabadságát igyekszik korlátozni. Mondja csak Ries “elvtárs”, nem csapta be magát valaki? MEDDIG TŰRIK MÉG? És végre szóvá kell tennem még egy “munkás” szerkesztőt is, aki már csak azért is joggal követelheti a munkás-szerkesztő címét, mert a “Munkás” cimü lapnak a szerkesztője. Hogy van-e más joga is erre a címre, ám ítélje meg maga az olvasó. Újból ki kell hagsulyoznom, hogy ennek a pár sornak nem “veszekedés” a célja, hanem csupán szomorú kötelesség teljesítés. Mert mi, öntudatos munkások, szerte az egész világon, mindenkor a szolidaritás érzetével fordultunk az osztályharc áldozatai felé és frakciókra való tekintet nélkül siettünk a támogatására azoknak, akiket az ellenfél a mi megfélemlítésünkre bebörtönzött, megkínzott, vagy kivégzett. Ilyenkor megszűnt és remélem megszűnik ma is minden frakcionális ellentét s ha lehet nem engedünk mártírokat csinálni élharcosainkból. És akiket nem sikerült megmenteni, azoknak emlékét kegyelettel őrizzük. A forradalmi munkásság legnagyobb kincse ez a szolidaritás. Éppen azért nem hagyhatjuk szó nélkül, ha egy magát “munkás-szerkesztőnek” tartó valaki durván arculüti ezt a szolidaritást. Márpedig a Munkás szerkesztője azt tette ebben a kis “förmedvényben”, ami a július 27-iki számában jelent meg. íme, olvassák el figyelmesen: RÁKOSI MÁTYÁS KÖSZÖNETÉ Mielőtt visszautaztak Magyarországra a miniszteri küldöttség tagjai, Chicagóban is voltak, ahol külön-külön nyilatkoztak. A kommunista párti helyettes miniszter, Rákosi Mátyás többek között ezt mondta: “A chicagói magyarságnak, különösen pedig a szervezett munkásságnak ezúton is meg akarom köszönni mindazt, amit azért elkövettek, hogy engem megmentettek a régi rend börtönéből és lehetővé tették, hogy életemet tovább- i ra is a magyar dolgozókkal vállvetve fordíthassam egy uj magyar demokrácia építésére.” Ez a köszönet szerény udvariasság. De mi úgy emlékszünk rá, hogy a börtönt nem az amerikai magyar munkások tiltakozása nyitotta meg Rákosi Mátyás számára, hanem a Hitler-Horthy-Stalin paktum. Először is, a miniszteri küldöttség tagjai nem látogattak el Chicagóba, igy ott sem együttesen, sem külön-külön nem nyilatkozhattak. De tegyük fel, hogy Rákosi mondotta is valahol az itt idézett pár köszönő szót, hiszen azért nem megrovást, hanem dicséretet érdemel. Azonban mindez a kitalált mese csak arra kellett, hogy a munkás-szerkesztő megtehesse a forradalmi szolidaritás elleni durva támadását, amit az utolsó szakaszban foglalt. Hogy milyen rosszakaratú ez a támadás, mindenki látja, hiszen amikor Rákosit kiszabadították budapesti fogságából a nagyvilág még hírét sem hallotta Hitlernek, mégkevésbé a sokkal később kötött “Hitler-Horthy-Stalin paktumnak”. Nyilvánvaló, hogy ennek a munkás-szerkesztőnek nem tetszett az a nagymérvű szolidaritás, amellyel a világ munkásai Rákosi felé fordultak, amikor a Horthy vérebek ki akarták végezni. Most megint csak azt kérdezzük az SLP táborba tartozó őszinte forradalmi gondolkozá- su munkásoktól: meddig tűrik még szerkesztőjüknek ezt a határtalan nagy rosszakarattal párosult tudatlanságát? DRÁGASÁGI PÓTLÉKOT KÖVETELNEK DETRIOT — A United Automobil Workers (CIO) szervezet vezetősége azt tartja, hogy az utóbbi napokban annyira emelkedtek a megélhetési árak, hogy teljesen megsemmisítették a nemrégiben kivívott 18 és fél centes órabérjavitást. Ezért elhatározták, hogy megkérdezik a tagságot, akarnak-e újabb drá- dasági pótlékot követelni. Ennek a szervezetnek két legnagyobb locálja, — a Ford local és a Chrysler local hamarosan dönteni fognak ebben a kérdésben. A két local végrehajtó bizottsága már egyhangúlag megszavazta, hogy á drágasági pótlékért meg kell indítani a mozgalmat.
