Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-08-17 / 1437. szám
4 oldal 1946. augusztus 17. BÉRMUNKÁS BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ...................$2.00 Cine Year ...... $2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy __________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ___ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Ipari abszolutizmus Végre az Egyesült Államokban is eljutottunk oda, ahová az európai országok már régen elérkeztek, hogy a közbeszéd tárgyát tulnyomólag a nagy drágaság képezi. És mint Európában, úgy itt is a nagy drágasággal együttjár, hogy az árucikkek telje- jesen eltűntek. Különösen áll ez a legfontosabb cikkekre, — az általánosan használt élelmiszerekre, ruházatra, cipőre és egyéb hasonló dolgokra. Ha ehez hozzáadjuk még a szinte hihetetlen nagy lakásínséget, akkor megállapíthatjuk, hogy a rekonstrukciót valami, vagy valakik akadályozzák. Jóidéig a munkásokat okozták ezért, mert a drágaság következtében kénytelenek voltak bérharcokba menni. A sztrájkhullámok azonban már régen elsimultak, a jelenlegi kisméretű sztrájkok mit sem számítanak a roppant iparral rendelkező ország termelésében és az árucikkek még sem mutatkoznak. Az üzletek még mindig üresek, — jobban mondva csak fényűző és igen drága portékákkal vannak itele; lakáshiányában a munkáscsaládok ezreit rakják az utcára, vagy kénytelenek hulladék anyagból összetákolt ideiglenes lakásokban lakni és automobilról még mindig csak álmodoznak azon sok százezren, akik nem akarnak dupla árakat fizetni. Joggal kérdezhetjük tehát, mi történt azzal a “free enterprise” rendszerrel? Hiszen a lapokban csak azt olvastuk, a rádión egész nap azt hallottuk, hogy “szabad utat kell engedni a free enterprise rendszernek” és egy-kettőre megindul a termelés, lesz bőven mindenből, sőt még a munkásoknak is lesz elegendő munkájuk és keresetük. Most aztán kitűnt, hogy a magántulajdon jogra alapozott tőkés termelési rendszer (mert valójában ezt kell érteni az annyit hangoztatott “free enterprise” alatt) nem tudja megoldani a rekonstrukciót, vagy pedig sztrájkba ment, beszüntette a termelést. Nem is kell túlságos éles megfigyelő képességgel rendelkeznünk, hogy meglássuk az amerikai nagytőke sztrájkját. Természetesen nem jöttek össze gyűlésre és szavaztak arra, hogy menjenek-e sztrájkba vagy sem: nem állítottak sztrájkőrszemeket az ipartelepek, nagyüzletek és pénzintézetek elé, de a termelést és szétosztást éppen olyan hatásosan beszüntették, mintha megtették volna a sztrájkkal járó előzetes intézkedéseket, mintahogyan a munkások szokták. Az amerikai nagytőke, vagy a nagyipar (a kettő teljesen ösz- szeforrt) sztrájkjának két oka volt. Az első az, hogy meg akarták semmisíteni az árszabályozást, amely valamennyiben korlátozta a profitjukat. Ez sikerült is nekik, mert a kongresszus által elfogadott uj árszabályozó törvények teljesen hatástalanok, nem érnek annyit sem, mint az a tinta, amivel az elnök aláírta az uj törvényt. A másik s szerintünk fontosabb ok a munkásság kiéheztetése volt. Ez az állítás sokak számára hihetetlenül hangzik. Hogy lehet ilyet mondani, — kérdezik ezek, — hát nem jobb mindenkinek az általános prosperitás? Hát nem mindenkinek az érdeke az, hogy a műhelyek, gyárak, bányák és a többi ipartelepek mind teljes gőzerővel dolgozzanak? Hiszen ha jól keresnek a munkások, akkor nagy a vásárlóképességük és nagyobb lesz a tőkések profitja. Elméletnek ez jól hangzik, a gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy a tőkés termelési rendszer jelenlegi stádiumában, amikor az iparok igazgatása felfogadott szakértők kezeiben van, a legfontosabb az üzemekbe befektetett összegek utáni kamat előteremtése. Az igazgatókat, managereket azért fizetik, hogy a legtöbbször nagyon is felhigitott befektetésre megfelelő százalék hasznot csikarjanak ki a munkásokból. Erre pedig az egyetlen és legbiztosabb alkalom akkor kínálkozik, ha a munkások csak a máról-holnapra élnek, az az nincs kitartásuk s igy kénytelenek eladni munkaerejüket az üzemek által ajánlott bérekért és munkaviszonyok mellett. Az amerikai nagytőke sztrájkját lehetővé tette az az adózási törvény, amely megengedi, hogy a munkabeszüntetés által ért veszteségeiket pótolhassák a túlságos nagy profitra kivetett adóból. így például a General Motors azt állítja, hogy a 113 napig tartó sztrájk 88,000,000 dollár veszteséget jelentett a cégnek, amiből azonban a “profit tax” törvény alapján á szövetségi kormánytól visszakaptak 52,000,000 dollárt. Ugyanígy járt el a többi nagy üzem is, amelyek igy a közvagyon rovására kiéheztették a munkásaikat. Hogy a nagy munkáltatók tudatosan törekedtek a munkások kiéheztetésére, azt legjobban bizonyítja az a tény, hogy hetekig, hónapodig elhúzták a sztrájkot és a végén megadták a követeléseket, tudván azt, hogy a magasabb béreket ellensúlyozhatják részben a magasabb árakkal, részben pedig a termelés meggyorsításával, szóval a munkások hatásosabb kizsákmányolásával. Noha a jelenlegi termelési rendszerben a tőkések sztrájkja éppen olyan hatásosan meggátolja a közszükségleti cikkek előállítását, mint a munkások sztrájkja, ez a kétféle sztrájk a külsőségekben egyáltalán nem hasonlít egymáshoz. Mert amig a munkások sztrájkja alkalmával a sztrájkolok a piketvonalakon állnak, családtagjaik pedig nagy anyagi gonddal küzködnek, különösen ha a sztrájk hosszabb ideig tart, addig a munkáltató a legfényesebb üdülőhelyeken, vagy klubbokban, esetleg a golf pályákon “szenvedi” a sztrájkkal járó nehézségeket. A munkáltatók sztrájkját igen jói jellemezte Gerald Reilly, a National Labor Relation volt tagja, amidőn ezt mondotta: Öt- ven éven át tartó erőszakoskodás az amerikai iparmágnásokat az ipari abszolutizmusra szoktatta, amiről nem akarnak lemondani. A Wagner törvények végetvetettek ennek az ipari abszolutizmusnak, de csak elméletben, mert az amerikai üzemek igen nagy részében még mindig nem juttatták érvényre. Gerald Reillyt nem lehet munkásbarátnak nevezni. Sőt éppen ellenkezőleg, döntéseivel olyan munkásellenes álláspontot képviselt, hogy végre a nagy szakszervezetek kívánságára kénytelen volt lemondani állásáról. Az amerikai munkáltatóknak az ipari abszolutizmus érdekében folytatott sztrájkja annyira feltűnő, hogy még az ilyen ember is észrevette és a fenti nyilatkozatában leszögezte. Természetesen sokkal fontosabb lenne az, ha a munkások felismernék, hogy az amerikai nagytőke az ipari abszolutizmus újbóli visszaállítására törekszik és a munkások kiéheztetése csak az ahoz vezető utak egyike. A csomagküldésről A magyarországi lapokból látjuk, hogy az Amerikából posta utján a rokonok és barátoknak küldött úgynevezett “szeretet csomagok” milyen fontos szerepet játszanak a kifosztott nép élelmezésében és felruházásában. Amint a közlekedés javult, úgy emelkedtek az Amerikából érkező csomagok számai is. így például egy kimutatás szerint az Egyesült Államokból a rokonok és barátok részére március hóban 85,455 kilogram áru, április hónapban pedig már 257,382 kilogram érkezett. Semmi kétség, hogy a támogatásnak ez a módja pénzértékben sokszorosan felülmúlja az úgynevezett “hivatalos” amerikai magyar segély akció által gyűjtött összegeket. De azonkívül a csomag annak megy, akinek szánjuk. És végre nem gáncsolhatják el azon Horthy ügynökök, akik beültek annak a hivatalos segélybizottságnak a vezetőségébe s tisztségüket a támogatás megakadályozására használják fel. így nem csoda, hogy az amerikai magyarság tekintélyes része bizalmatlanul viselkedik ezzel a bizottsággal szemben, de örömmel ragadta meg az alkalmat az ínségben szenvedő rokonok és barátok segélyzésére, amikor arra megnyílt az alkalom. Ebben a tekintetben most örvendetes változás állt be, ameny- nyiben az amerikai postahatóság a csomagok súlyát az eddigi il fontról felemelte 44 fontra. Ez nemcsak azt teszi lehetővé, hogy olcsóbban és kevesebb munkával küldhetjük a csomagokat, de azt is, hogy a 11 fontnál súlyosabb dolgokat, mint például télikabátokat is küldhetünk. Most ugyan még nagy hőségek vannak, de jól tudjuk, hogy hamarosan itt lesz a tél és a már teljesen lerongyolódott, ruhátlan rokonokon nagyon, de nagyon sokat segíthetünk a téli ruhával. A csomagküldés megindulás óta mi állandóan kértük olvasóinkat, hogy tehetségük szerint küldjenek ily szeretet csomagokat ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozo emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. llgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni csszpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetove teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba heoltani ama tévhitet hogv a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- suntessek a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A RFR RENDSZERREL^ A A munkásosztály történelmi hivatása, fcogv megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a térmclést akkor, amikor a bérrendszer mar elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ni társadalom szerkezetét építjük k. eégi társadalom keretein belüt
