Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-08-10 / 1436. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1946. augusztus 10. Maradjunk ezen a vonalon “A lapot nagyon szeretjük úgy mint ahogyan az utóbbi években van, mert az igazat ír­ja. Nyíltan és érthetően a nép nyelvén szól, bárcsak a múltban is igy irt volna, de sajnos, a múltban nem igy volt. Most minden haladó lappal kooperál­va működik, sőt legtisztábban mutat rá a helyes és a helyte­lenségekre és a gazemberek körmeire is a legkeményebben koppint.” A fönti idézet lapunk augusz­tus 3-iki számának, Frajták munkástárs által beküldött le­veléből való. Hogy foglalkozom vele az azért van, mert ponto­san három mondatban összebir- ta tömöriteni a Bérmunkás szel­lemi irányvonalát és mert ha­tározottan állíthatom, hogy én is ezért vagyok a Bérmunkás mellett. Meg vagyok győződve róla és tucatszám sorolhatnám föl ismerőseimet, akik szintén ezért olvassák a Bérmunkást, holott a múltban — bár ismer­ték — nem szerették. Korántsem akarom ezzel azt mondani, hogy nem ipari uni- onista szellemű volt a lap, ha­nem határozottan állítom, hogy tulmerev és száraz volt. Amel­lett elkövette azt a végzetes hi­bát — amelyben a többi mun­káslapok is szenvedtek — hogy a más mozgalmak ellen gyűlöl­ködött. Vannak vaskalaposko- dók, akiknek nem tetszik ez a nyíltság, akik “senority right”- juknál fogva szájukat fintorít­ják az ilyen ujhangu megnyilat­kozásokra. Nem törődök vele. Mert tudom, hogy nincs hivata­los védjegyük a “seniority”-ra. De ha van is: Hangosan sze­mükbe vágom, hogy amióta amerikai kenyeret eszem, hive voltam az ipari szervezkedés formájának. Ha képletesen fejezem ki ma­gam, akkor azt kell Írnom, hogy a fönti három mondat tükör­képpen vetíti vissza azokat a gondolatokat, amellyel nem egy lapszámot, de egész évit tele le­hetne írni. Hogy lapunk a nép nyelvén van Írva, ahoz kétség nem fér. Ezért van aztán, hogy némely “hivatásos” toliforgatónak nem tetszik a Bérmunkás nyelvezete. Meg lehet, hogy meg érzik rajta a paraszt szag, de annál inkább is dicsérni fogom az íróit, mert értelmes parasztok. Miután a Bérmunkást nem hivatásos új­ságírók írják, ne is keressék az urak azt a bizonyos apró krumplit a moslékban, mert na­gyon könnyen rátalálnak anél­kül, hogy mind a két fülük be- korpásodna, bugyborékolásuk közben. De nem erről akarok Írni. Hagyjuk az urakat magukra apró krumpli keresésükben, néz­zük az utolsó mondat következő szavait: “Minden haladó lappal koopreálva működik . . . stb.” Ez a mondat tág értelmezése annak, hogy dacára az elvi kü­lönbözőségnek, a heves viták­nak, az érdemtelen haragnak, a munkásosztály nagy ügyének előbbrejutása közös ügye a vi­lág összes dolgozóinak, amely­ben úgy érzem a Bérmunkás akár milyen _ kicsi, de egy sze­rény láncszemet képez. Hogy a Bérmunkás ezen hi­vatását a legmegfelelőbben tölt­se be, ahoz a legnagyobb elfogu­latlanság szükséges. Nos, ez az amit a fönti mondat dióhéjban fejez ki. A fönt idézett három mondatban, saját énem gondol­kozásvilágát találtam meg. Amidőn évekkel ezelőtt a Bér­munkásra magam is figyelmes lettem, hasonló meggyőződést váltott ki belőlem, amit már többször szóvá is tettem szü- kebb körünkben. A józan bírá­lat meg is követeli az elfogulat­lanságot. Nézzünk csak körül ezen acsarkodó, bőszült világ­ban, hányán fogunk magunkra ismerni elfogulatlanságunkban ? A Bérmunkás lapbizottsága meglehetősen őrködik a fölött, hogy senkit igazolatlanul, a lap hasábjain keresztül bántódás ne érjen. Innen van az, hogy meg­értőbb a Bérmunkás hangja az úgynevezett “ellenfelekkel” is, ami magaután vonja azon tényt, hogy több uj előfizető érkezett már be olyan utón, hogy vala­hol birtokába jutott egy pél­dánynak, megszerette és saját maga beküldte az előfizetését. Vagyis érvényesült az az ismert közmondás, hogy nem kell a jó bornak cégér. A munkásosztály táborán be­lül a barátságos kritika hangját használja a Bérmunkás, különö­sen ott, ahol helytelen cselekvé­seket észlel. Ha elvben erősebb­nek érezzük magunkat, az még nem jogosít föl bennünket arra, hogy a gyöngébbeket fölöklel­jük. Akármilyen biztosak is va­gyunk abban, hogy a “One Big Union” az egyedüli eszköz a munkásosztály teljes és mara­dék nélküli fölszabadulásához, — hogy képletesen szóljak — ló is kell a kocsi elé, hogy menjen. Nagyon sokszor tapasztaljuk az osztályharc mezején, hogy nem a végcélért folyik a küzdelem, nem az ipari szabadság közvet­len megteremtéséért folyik a harc, hanem jobb munkaviszo­nyokért, nagyobb darab kenyér­ért. És mégis lelkesen ez első sorokban állunk, félretéve abbe­li sértődöttségünket, hogy nem közvetlen eszméink, elgondolá­saink szerint folyik a harc. Mit jelentenek ezek? Megértést és “kooperálást” a haladó elemek­kel. Valljuk be őszintén: Nem-e helyesebb ha a lapunk hasábja­in is megmutatjuk ebbeli szán­dékunkat és ápoljuk a megértés szellemét a munkásosztály nagy táborán belül. Örvendetesnek találtam, hogy az írógárda azon meggyőződést hangoztatja, hogy tisztességes szavak legyenek azok, amelyek­kel a munkásosztály tábora bár­melyik frakciójához szolunk. Ez még nem megalkuvás. Ez csak jogot formál részünkre, vagyis alkalmat ad arra, hogy a mun­kásosztály tagjaihoz olyan érte­lemben tudunk szólni, hogy meg is hallgatnak bennünket, hogy ne legyenek szavaik a “pusztá­ba kiáltott” szavak. Olyan hangokat is hallani, hogy “ötven levél közül van az ilyen levél kiválasztva!” Hát ez igaz. De az is igaz, hogy ez már “bolhászkodás”, mert az ellen­kezőjét nem találja meg a lap­bizottság ezer levél között sem. Szinte éhes a központ arra, hogy mutassanak jobb, megfe­lelőbb irányt az olvasók. Hiszen elvégre ez kötelességük is. A szerkesztő pedig közölni fogja a beérkezett levelek közül a leg­jobbakat, a mozgalmunk és la­punk szempontjából a legmeg­felelőbbeket, mert az meg an­nak a kötelessége. Ha átírná őket olyan hangra, amelyből ki­hallana a szerkesztő hangja is, az ellen a leghatározottabban tiltakoznék. Tehát maradjanak és közölve legyenek a levelek úgy, ahogy jönnek és Írva vol­tak. Miután a Bérmunkás fölha­gyott a másik szervezetek tá­madásaival, józan szellemi irá­nyítás vonalán halad, találko­zik több és jobb megértésre a magyar dolgozók között. Ezt pedig könnyen megtehette anél­kül, hogy elvi álláspontjából egy szikrányit is föladott volna. Szó se róla: Vannak olyanok is, akik az utolsó harminc év alatt annyira megszokták a testvérharcot, hogy ha már nin­csen a lapban munkásszerveze­tek elleni bunkózás, akkor nem is harcos a lap. Az ilyeneket, persze hogy nem elégíti ki a Bérmunkás szellemi irányvona­la. De hát vannak még olyan la­pok is. Az ezekre vágyók kielé­gíthetik ebbeli kívánságaikat is, csak tessék a két dollárt ré­szükre leszurkolni. Kétségbevonom, hogy emelné lapunk szellemi irányvonalát, ha minden lapszámban agy o n “dzsugeszviliznénk” Sta 1 i n t, vagy pedig meggondolatlanul közismert hazugságokat írnánk Oroszország ellen, csupán azért, mert gyűlölet árad belőle az oroszok felé. Avagy elhigyjem-e azt, hogy az volna az IWW föl­fogás, ha lapunk Westbrook Peglerrel veresenyre kelne a Szovjet és a munkásszervezetek gyalázásábán ? Korántsem tekintem össze- egyeztetőnek az orosz tevékeny­séget az IWW céljaival. De ha­tározottan állítom, hogy Euró­pa munkásosztálya az oroszok­ban szövetségest lát. Kötelessé­günk kezetszoritani a munkás- osztály nagy családjával. Hogy megszorítsák kinyújtott kezün­ket, szükséges volt abbahagyni a testvéri gyűlölet terjesztését. Persze, hogy a haladó elemek­kel való barátság jelszava kell, hogy legyen a Bérmu n k á s irányvonala. Hogy a “gazembe­rek körmeire legkeményebben koppint” az csak természetes. De ezt csak úgy tudja megten­ni, hogy nem használja föl szűk kereteit a más utakon járó szer­vezetek gyalázására. Szerintem nem abban dombo­rodik ki egy lap forradalmi ma­gatartása, hogy goromba sza­vak unalmasságig való hangoz­tatását folytassa és a más szer­vezetek ellen hétről-hétre köp­ködjön, hanem ha, az Egy Nagy Szervezet álláspontját a legna­gyobb megértéssel tudja ter­jeszteni a munkástömegek kö­zött. Az egymás közötti gyűlölet volt az átka a német munkás­szervezetnek, a spanyol loyalis- táknak és a többi európai mun­kásszervezeteknek is. Persze ne­hezen lehet elhinni, hogy az európai reakció végeredmény­ben megtört volna a spanyol munkások szoros összefogásán, de minden esetre leverésük ad­ta meg az utat Hitler részére egész Európában kiirtani a ra­dikális mozgalmakat. De tovább megyek: Németország munkás­szervezeteinek egymás elleni gyülölsége nyitotta meg az utat Hitlernek a hatalomra. A sors iróniája folytán a gyű­lölet legveszedelmesebb fajtája került ki győzelmesen az 1930- 33-as évek németországi test­vérharcok küzdelmeiből. Ami azután történt, az csak azért történhetett meg, mert ellehe­tett hitetni a német munkások­kal, hogy a zsidók, oroszok, po­lákok, stb. nem emberek. A múltakon okulva, magam is úgy találom, ahogy Frajták munkástársam. A Bérmunkás harcvonala ma a leghelyesebb. Ezért ragadom ki a sok jó levél közül Frajták munkástárs leve­lét, mert gyöngyszeme a józan, egészséges meglátás és gondol­kozásnak. . . . tudja Pál . . . KORRUPT KÉPVISELŐK WASHINGTON — A May képviselő ügyével kapcsolatban folytatott szenátusi vizsgálat­nál kitűnt, hogy May nem az egyedüli képviselő, aki a War Departmentnél rendeléseket járt ki és azért “jutalomban” része­sült. Kiderült ugyanis, hogy J. M. Coffee, Washington állam­ba való demokrata kongress- man hasonló szolgálatot teljesí­tett még 1941-ben bizonyos An­derson nevű kontraktornak, aki­től azért 2,500. dollárt kapott. Coffee, aki máskülönben mint liberális képviselő ismeretes, azt állítja, hogy a 2,500 dollár­ról szóló csekket adomány kép- pen kapta a választási költsége­ire. Azonban James P. McGra- nery igazságügyi asszisztens szerint Coffeenek azt az ado­mányt be kellett volna jelente­nie és a Department of Justice most csak azért nem indítja meg ellene a bűnügyi eljárást, mert a törvény értelmében az ily bűnökért kiszabott üldözte- tési idő már lejárt. KIS BESZÁMOLÓ NEW YORKBÓL Ez évi második Bérmunkás kirándulás szép sikerrel zárult, habár csak kevés számú mun­kástárs volt jelen. Tervbe van véve egy harmadik kirándulás megtartása. A tiszta jövedelem a Bérmunkás javára Pataky munkástárs újabb adományával együtt 20 dollár. A drágasági pótlékra Elsie Wiener munkástársnő 5 dollárt, Stefankó és Fishbein munkás­társak 3-3 dollárt adtak. Wiener Gábor munkástárs az Építő Gárdába fizetett 6 dollárt. Mel­lékelve két előfizetés is, szóval összesen 41 dollárról itt küldjük a checket. A Bérmunkásért a munkát tovább folytatjuk. Tudósitó Miután a liszt árát száz fon­tonként 10 centtel felemelték, a pékek is felemelték egy centtel az egy fontos kenyerek árát, igy a 10 centért egy dollárt szednek be a fogyasztókon. Az angol munkaügyi minisz­térium jelentése szerint az an­gol munkások bérei az 1938-as bérekhez hasonlítva 65, a mun­kásnők bérei pedig 84 százalé­kot emelkedtek.

Next

/
Thumbnails
Contents