Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-08-10 / 1436. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1946. augusztus 10. Maradjunk ezen a vonalon “A lapot nagyon szeretjük úgy mint ahogyan az utóbbi években van, mert az igazat írja. Nyíltan és érthetően a nép nyelvén szól, bárcsak a múltban is igy irt volna, de sajnos, a múltban nem igy volt. Most minden haladó lappal kooperálva működik, sőt legtisztábban mutat rá a helyes és a helytelenségekre és a gazemberek körmeire is a legkeményebben koppint.” A fönti idézet lapunk augusztus 3-iki számának, Frajták munkástárs által beküldött leveléből való. Hogy foglalkozom vele az azért van, mert pontosan három mondatban összebir- ta tömöriteni a Bérmunkás szellemi irányvonalát és mert határozottan állíthatom, hogy én is ezért vagyok a Bérmunkás mellett. Meg vagyok győződve róla és tucatszám sorolhatnám föl ismerőseimet, akik szintén ezért olvassák a Bérmunkást, holott a múltban — bár ismerték — nem szerették. Korántsem akarom ezzel azt mondani, hogy nem ipari uni- onista szellemű volt a lap, hanem határozottan állítom, hogy tulmerev és száraz volt. Amellett elkövette azt a végzetes hibát — amelyben a többi munkáslapok is szenvedtek — hogy a más mozgalmak ellen gyűlölködött. Vannak vaskalaposko- dók, akiknek nem tetszik ez a nyíltság, akik “senority right”- juknál fogva szájukat fintorítják az ilyen ujhangu megnyilatkozásokra. Nem törődök vele. Mert tudom, hogy nincs hivatalos védjegyük a “seniority”-ra. De ha van is: Hangosan szemükbe vágom, hogy amióta amerikai kenyeret eszem, hive voltam az ipari szervezkedés formájának. Ha képletesen fejezem ki magam, akkor azt kell Írnom, hogy a fönti három mondat tükörképpen vetíti vissza azokat a gondolatokat, amellyel nem egy lapszámot, de egész évit tele lehetne írni. Hogy lapunk a nép nyelvén van Írva, ahoz kétség nem fér. Ezért van aztán, hogy némely “hivatásos” toliforgatónak nem tetszik a Bérmunkás nyelvezete. Meg lehet, hogy meg érzik rajta a paraszt szag, de annál inkább is dicsérni fogom az íróit, mert értelmes parasztok. Miután a Bérmunkást nem hivatásos újságírók írják, ne is keressék az urak azt a bizonyos apró krumplit a moslékban, mert nagyon könnyen rátalálnak anélkül, hogy mind a két fülük be- korpásodna, bugyborékolásuk közben. De nem erről akarok Írni. Hagyjuk az urakat magukra apró krumpli keresésükben, nézzük az utolsó mondat következő szavait: “Minden haladó lappal koopreálva működik . . . stb.” Ez a mondat tág értelmezése annak, hogy dacára az elvi különbözőségnek, a heves vitáknak, az érdemtelen haragnak, a munkásosztály nagy ügyének előbbrejutása közös ügye a világ összes dolgozóinak, amelyben úgy érzem a Bérmunkás akár milyen _ kicsi, de egy szerény láncszemet képez. Hogy a Bérmunkás ezen hivatását a legmegfelelőbben töltse be, ahoz a legnagyobb elfogulatlanság szükséges. Nos, ez az amit a fönti mondat dióhéjban fejez ki. A fönt idézett három mondatban, saját énem gondolkozásvilágát találtam meg. Amidőn évekkel ezelőtt a Bérmunkásra magam is figyelmes lettem, hasonló meggyőződést váltott ki belőlem, amit már többször szóvá is tettem szü- kebb körünkben. A józan bírálat meg is követeli az elfogulatlanságot. Nézzünk csak körül ezen acsarkodó, bőszült világban, hányán fogunk magunkra ismerni elfogulatlanságunkban ? A Bérmunkás lapbizottsága meglehetősen őrködik a fölött, hogy senkit igazolatlanul, a lap hasábjain keresztül bántódás ne érjen. Innen van az, hogy megértőbb a Bérmunkás hangja az úgynevezett “ellenfelekkel” is, ami magaután vonja azon tényt, hogy több uj előfizető érkezett már be olyan utón, hogy valahol birtokába jutott egy példánynak, megszerette és saját maga beküldte az előfizetését. Vagyis érvényesült az az ismert közmondás, hogy nem kell a jó bornak cégér. A munkásosztály táborán belül a barátságos kritika hangját használja a Bérmunkás, különösen ott, ahol helytelen cselekvéseket észlel. Ha elvben erősebbnek érezzük magunkat, az még nem jogosít föl bennünket arra, hogy a gyöngébbeket fölökleljük. Akármilyen biztosak is vagyunk abban, hogy a “One Big Union” az egyedüli eszköz a munkásosztály teljes és maradék nélküli fölszabadulásához, — hogy képletesen szóljak — ló is kell a kocsi elé, hogy menjen. Nagyon sokszor tapasztaljuk az osztályharc mezején, hogy nem a végcélért folyik a küzdelem, nem az ipari szabadság közvetlen megteremtéséért folyik a harc, hanem jobb munkaviszonyokért, nagyobb darab kenyérért. És mégis lelkesen ez első sorokban állunk, félretéve abbeli sértődöttségünket, hogy nem közvetlen eszméink, elgondolásaink szerint folyik a harc. Mit jelentenek ezek? Megértést és “kooperálást” a haladó elemekkel. Valljuk be őszintén: Nem-e helyesebb ha a lapunk hasábjain is megmutatjuk ebbeli szándékunkat és ápoljuk a megértés szellemét a munkásosztály nagy táborán belül. Örvendetesnek találtam, hogy az írógárda azon meggyőződést hangoztatja, hogy tisztességes szavak legyenek azok, amelyekkel a munkásosztály tábora bármelyik frakciójához szolunk. Ez még nem megalkuvás. Ez csak jogot formál részünkre, vagyis alkalmat ad arra, hogy a munkásosztály tagjaihoz olyan értelemben tudunk szólni, hogy meg is hallgatnak bennünket, hogy ne legyenek szavaik a “pusztába kiáltott” szavak. Olyan hangokat is hallani, hogy “ötven levél közül van az ilyen levél kiválasztva!” Hát ez igaz. De az is igaz, hogy ez már “bolhászkodás”, mert az ellenkezőjét nem találja meg a lapbizottság ezer levél között sem. Szinte éhes a központ arra, hogy mutassanak jobb, megfelelőbb irányt az olvasók. Hiszen elvégre ez kötelességük is. A szerkesztő pedig közölni fogja a beérkezett levelek közül a legjobbakat, a mozgalmunk és lapunk szempontjából a legmegfelelőbbeket, mert az meg annak a kötelessége. Ha átírná őket olyan hangra, amelyből kihallana a szerkesztő hangja is, az ellen a leghatározottabban tiltakoznék. Tehát maradjanak és közölve legyenek a levelek úgy, ahogy jönnek és Írva voltak. Miután a Bérmunkás fölhagyott a másik szervezetek támadásaival, józan szellemi irányítás vonalán halad, találkozik több és jobb megértésre a magyar dolgozók között. Ezt pedig könnyen megtehette anélkül, hogy elvi álláspontjából egy szikrányit is föladott volna. Szó se róla: Vannak olyanok is, akik az utolsó harminc év alatt annyira megszokták a testvérharcot, hogy ha már nincsen a lapban munkásszervezetek elleni bunkózás, akkor nem is harcos a lap. Az ilyeneket, persze hogy nem elégíti ki a Bérmunkás szellemi irányvonala. De hát vannak még olyan lapok is. Az ezekre vágyók kielégíthetik ebbeli kívánságaikat is, csak tessék a két dollárt részükre leszurkolni. Kétségbevonom, hogy emelné lapunk szellemi irányvonalát, ha minden lapszámban agy o n “dzsugeszviliznénk” Sta 1 i n t, vagy pedig meggondolatlanul közismert hazugságokat írnánk Oroszország ellen, csupán azért, mert gyűlölet árad belőle az oroszok felé. Avagy elhigyjem-e azt, hogy az volna az IWW fölfogás, ha lapunk Westbrook Peglerrel veresenyre kelne a Szovjet és a munkásszervezetek gyalázásábán ? Korántsem tekintem össze- egyeztetőnek az orosz tevékenységet az IWW céljaival. De határozottan állítom, hogy Európa munkásosztálya az oroszokban szövetségest lát. Kötelességünk kezetszoritani a munkás- osztály nagy családjával. Hogy megszorítsák kinyújtott kezünket, szükséges volt abbahagyni a testvéri gyűlölet terjesztését. Persze, hogy a haladó elemekkel való barátság jelszava kell, hogy legyen a Bérmu n k á s irányvonala. Hogy a “gazemberek körmeire legkeményebben koppint” az csak természetes. De ezt csak úgy tudja megtenni, hogy nem használja föl szűk kereteit a más utakon járó szervezetek gyalázására. Szerintem nem abban domborodik ki egy lap forradalmi magatartása, hogy goromba szavak unalmasságig való hangoztatását folytassa és a más szervezetek ellen hétről-hétre köpködjön, hanem ha, az Egy Nagy Szervezet álláspontját a legnagyobb megértéssel tudja terjeszteni a munkástömegek között. Az egymás közötti gyűlölet volt az átka a német munkásszervezetnek, a spanyol loyalis- táknak és a többi európai munkásszervezeteknek is. Persze nehezen lehet elhinni, hogy az európai reakció végeredményben megtört volna a spanyol munkások szoros összefogásán, de minden esetre leverésük adta meg az utat Hitler részére egész Európában kiirtani a radikális mozgalmakat. De tovább megyek: Németország munkásszervezeteinek egymás elleni gyülölsége nyitotta meg az utat Hitlernek a hatalomra. A sors iróniája folytán a gyűlölet legveszedelmesebb fajtája került ki győzelmesen az 1930- 33-as évek németországi testvérharcok küzdelmeiből. Ami azután történt, az csak azért történhetett meg, mert ellehetett hitetni a német munkásokkal, hogy a zsidók, oroszok, polákok, stb. nem emberek. A múltakon okulva, magam is úgy találom, ahogy Frajták munkástársam. A Bérmunkás harcvonala ma a leghelyesebb. Ezért ragadom ki a sok jó levél közül Frajták munkástárs levelét, mert gyöngyszeme a józan, egészséges meglátás és gondolkozásnak. . . . tudja Pál . . . KORRUPT KÉPVISELŐK WASHINGTON — A May képviselő ügyével kapcsolatban folytatott szenátusi vizsgálatnál kitűnt, hogy May nem az egyedüli képviselő, aki a War Departmentnél rendeléseket járt ki és azért “jutalomban” részesült. Kiderült ugyanis, hogy J. M. Coffee, Washington államba való demokrata kongress- man hasonló szolgálatot teljesített még 1941-ben bizonyos Anderson nevű kontraktornak, akitől azért 2,500. dollárt kapott. Coffee, aki máskülönben mint liberális képviselő ismeretes, azt állítja, hogy a 2,500 dollárról szóló csekket adomány kép- pen kapta a választási költségeire. Azonban James P. McGra- nery igazságügyi asszisztens szerint Coffeenek azt az adományt be kellett volna jelentenie és a Department of Justice most csak azért nem indítja meg ellene a bűnügyi eljárást, mert a törvény értelmében az ily bűnökért kiszabott üldözte- tési idő már lejárt. KIS BESZÁMOLÓ NEW YORKBÓL Ez évi második Bérmunkás kirándulás szép sikerrel zárult, habár csak kevés számú munkástárs volt jelen. Tervbe van véve egy harmadik kirándulás megtartása. A tiszta jövedelem a Bérmunkás javára Pataky munkástárs újabb adományával együtt 20 dollár. A drágasági pótlékra Elsie Wiener munkástársnő 5 dollárt, Stefankó és Fishbein munkástársak 3-3 dollárt adtak. Wiener Gábor munkástárs az Építő Gárdába fizetett 6 dollárt. Mellékelve két előfizetés is, szóval összesen 41 dollárról itt küldjük a checket. A Bérmunkásért a munkát tovább folytatjuk. Tudósitó Miután a liszt árát száz fontonként 10 centtel felemelték, a pékek is felemelték egy centtel az egy fontos kenyerek árát, igy a 10 centért egy dollárt szednek be a fogyasztókon. Az angol munkaügyi minisztérium jelentése szerint az angol munkások bérei az 1938-as bérekhez hasonlítva 65, a munkásnők bérei pedig 84 százalékot emelkedtek.
