Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-08-10 / 1436. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1946. augusztus 10. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKEK) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ...................$2.00 Félévre ........................... LOO Egyes szám ára ........... 5c Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: One Year ...... $2.00 Six Months _________ 1.00 Single Copy _________ 5c Bundle Orders _______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás nivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE »42 Készséggel átengedjük A budapesti Népszava szerkesztői meglátták valamelyik amerikai magyar lapban azt a hirt, hogy az itt időző Eckhardt Tibor angolnyelvü előadásokat tart Magyarországról s többek között a jugoszláv és a magyar földalatti mozgalmakat ócsárolja. Eckhardt azt állítja, hogy ezen mozgalmak ártalmasak és kártokozók voltak az európai érdekek számára. Ehhez a hírhez a Népszava ezt a megjegyzést fűzi: Vájjon Eckhard Tibor magyar állampolgár-e még? Vájjon Eckhard Tibor elszámolt-e a reá bízott közpénzekkel? Mert, ha nem, az igazságügyi hatóságok feladata lenne a sik- kasztót kikérni az amerikai hatóságoktól, hazatoloncolni és itt sikkasztáson felül hazaárulásért is felelősségre vonni. Részünkről készséggel átengedjük Eckhard urat a magyar hatóságoknak, hogy elszámolásra kényszerítsék, ha valóban közpénzekből tartja fenn magát és folytatja a magyar kormány elleni propagandáját. Midőn pár évvel ezelőtt Eckhard Tibor Amerikába érkezett és Horthy mentő propagandáját megkezdte, amely célra készséggel kapta meg a nem sokkal előbb alakult Amerikai Magyar Szövetséget, Cleveland városban is gyűlést tartottak. Ezen a gyűlésen jelen sorok Írója ezt a kérdést adta fel a gyűlés vezetői által “Kegyelmes urnák” szólított Horthy ügynöknek: “Ki fizeti ennek a propaganda mozgalomnak a költségeit?’’ Feltettük ezt a kérdést, mert Eckhard ur nemcsak a legelőkelőbb szállodákba lakott, hanem még a gyűléseket is az üy szállodák igen drága termeiben tartották s igy nyilvánvaló volt, hogy a propaganda céljaira nagy összeg állt rendelkezésére. Erre a kérdésre Eckhard negédesen felelte: “Kérem ezen gyűlésnek a költségeit én és Perényi (a volt Horthy amerikai követ) barátom fizetjük.” Ez a válasz természetesen egyáltalán nem volt meggyőző. így valóban helyénvaló lenne, ha a magyar kormány kérdőre vonná, mit csinált a rábízott közpénzekkel, ha valóban hozott ki ilyen összegeket. Egyébiránt Eckhard ur “egyetemi” előadásait nem kell nagyon komolyan venni. Előadásainak szintere dacára a hangzatos címnek nem egyéb egy kis papnevelő intézetnél, amit itt százszámra találunk. De azonkívül mint Magyarországon, úgy mostanában itt is a népbutitó vallási maszlaggal összekötik a munkásellenes izgatást, amelyhez a “bolshevik ellenes” propaganda csak bevezetés gyanánt szolgál. Szerencsére azonban itt egyenlőre még nem sokat számit az ilyen vallási mezbe takart politikai propaganda még a benszülöt- tek részéről sem. Ha pedig a külföldiektől ered, akkor egészen nyomtalanul vész el. Eckhard Tibort most itt a saját hit és “elvtársain” kívül a kutya sem veszi észre. Amerikai vallásszabadság A napokban a Palo Alto (Cal.) városban lakó Robert Harold Scott azzal a kéréssel fordult a rádió jogok felett rendelkező Federal Communication Commission-hoz (FCC), hogy a san franciscoi KPO és KFRC rádió állomásoktól vonja meg a leadás jogát. A beadvány szerint Mr. Scott már számos esetben hallgatta ezen rádióállomások leadóit, akik imádkoztak, bibliai magyarázatokat tartottak, szóval vallásos propagandát űztek. Mr. Scott megmagyarázta beadványában, hogy ma már nagyon sokan valótlanságnak tartjuk a természetfeletti lények létezését s a vallásos tételek még a legenyhébben szólva is kontraverziális, vagyis vitás dolgokat vetnek felszínre. A szövetségi törvények azonban előírják, hogy a rádióállomások a kontraverziális leadásoknál úgy a pártolók, mint az ellenzők számára kötelesek leadó időt adni. Ezen szövetségi törvénynek megfeleiőleg az említett két rádió állomástól, Scott alkalmat kért arra, hogy a vallásos oktatással szemben ő is elmondhassa az ateisták nézeteit. A két állomás megtagadta kérésének teljesítését. De nem csak megtagadták, hanem még csak komolyan sem vették. Mert úgy Amerikában, mint szerte a világon a vallásos emberek úgy értelmezik a vallásszabadságot, hogy mindenki követheti azt a vallást, amit csak akar és agitálhat is az érdekében, de azonnal ráugranak arra, aki semmiféle vallást sem követ s ezt ki is meri mondani. A vallásos embereknek ilyirányu gondolkodását nagyon jól jellemezte a néhai Alfred Smith, ismert katholikus politikus, aki amidőn 1928-ban mint demokrata elnökjelölt igy nyilatkozott: “Nekem egészen mindegy, hogy valamelyik embertársam milyen módon imádja az istenét, — csak imádja.” A vallásos emberek is hasonló módon nem törődnek azzal, hogy milyen babonában hisznek embertársaik, csak higyjenek valamilyenben. Szerintünk az igazi vallásszabadság azt jelenti, hogy mindenki gyakorolhassa azt a vallást, amelyiket választ és terjesztheti is azt, de ugyanakkor éppen olyan joga van mindenkinek a vallástalansághoz és a vallásos babona leleplezéséhez is. Ezt a jogot azonban eddig még itten nem ismerték el. Amig Amerika legtöbb városainak a közterein a vallási tébolyban szenvedő egyének állandóan butítják a hallgatóikat, azonnal letartóztatják és börtönbe vetik azokat, akik ki mernek állni és magyarázni merik, hogy az “isten” nem egyéb az ember által alkotott képzeletbeli fogalomnál. És dacára annak, hogy az isten fogalmát a tudomány már régen elvetette, a legtöbb államban még mindig érvényben vannak az “istenkáromlásra” kiszabott büntetések. Büntetik azokat, akik be merik vallani, hogy nem hisznek a babonában. Érdekes ebben az esetben az, hogy a Federal Communication Commission kénytelen volt elismerni Scott érveit. A kérésének ugyan nem tettek eleget, nem zárták le az említett rádió állomásokat, sőt még csak arra sem utasították, hogy Scott részére időt engedjenek, de azért a végzésükben Clifford J. Durr, az egyik Commissioner ezt mondotta: “A vallásos hiedelmek hirdetőinek nem szabad megtagadni azt, hogy választ kapjanak azoktól, akik nem hisznek az ily hiedelmekben. Eddig megtagadták ezen válasznak a jogát csak azért, mert az ily nemhivők száma igen csekély.” Másszóval a FCC is elismeri, hogy a vallásszabadság álcája alatt elnyomják a szólásszabadságot. A vallásszabadság is csak olyan mithos, képzeletbeli, nemlétező, mint maga az a képzeletbeli természetfeletti lény, akinek nevében egész világot átfogó propagandát fejtenek ki. Üsd agyon, de ne nagyon. A Japánból jövő hírek szerint a japánok komolyan vették a győztes ellenfélnek a demokráciára vonatkozó szólamait. Komolyan hitték, hogy az angolok és az amerikaiak valóban demokráciára akarják őket tanítani. Ennek a balhiedelemnek megfeleiőleg japán politikai pártokat és szakszervezeteket alakítottak. A szakszervezetek számos setben részt követeltek maguknak a gyárak vezetésében, a munkabérek és munkaviszonyok megszabásában. A politikai pártok között pedig nem csak liberális, hanem a gazdagokat kritizáló kommunista pártot is megszervezték. Ezen szerencsétlen, tudatlan japánok úgy képzelték, hogy a demokráciához tartozik a vagyon egyenletesebb elosztása is. Akadtak közöttük olyanok, akik a rádión merték közzétenni, hogy a gyárakban termelt javak feletti kontrol a munkásokat illeti meg. Mások arról beszéltek, hogy a nagyvagyonok miként akadályozzák meg a munkásokat attól, hogy megtermeljék az élethez szükséges javakat, amennyiben a termelés eszközei a nagybirtokosok kezeiben vannak. De különösen felbosszantotta a demokrácia amerikai őreit a japán szakszervezetek elnökének a beszéde, aki Marx Károlyra mert hivatkozni és arra szóllitotta fel a japán munkásokat, hogy fogjanak össze az őket elnyomó, kizsákmányolok ellen. Dacára annak, hogy ugyanazon munkásnyuzó, kizsákmányoló uralkodó osztály vitte háborúba a japánokat és ugyanazon osztály ellen viselt háborút Amerika is, mégis az amerikai katonai kormányzat most erélyesen siet a védelmükre. A legutóbbi hirek szerint Donald R. Nugent amerikai generális, a katonai kormányELVINY1LATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. jak akikből a munkáltató osztály áll. E_ két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik: a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák es ezáltal elősegítik. ho<ry bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkasokba beoltani ama tévhitet hogv a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztálv érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden a? egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- suntessék a munkát _ bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala- melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekintiE maradi jelszó helyett ^«Tisztességes napibért. tisztességes napi munkáért ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra* “T,F A rpr RENDSZERREL'’ ' A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend •izert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer mar elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét éoitjük m régi társadalom keretein HelfiL
