Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-07-06 / 1431. szám

1946. julius 6. BÉRMUNKÁS 5 oldal sajtó mindig eltagad vagy el­torzít. Csak ez az egy példa is elég­gé mutatja, hogy egy jó mun­káslap kiadása milyen nagy munka, amelyhez sok-sok mun­kástársunk kooperációjára van szükségünk. Ezek között nem utolsó az, hogy nem csak ter­jesztjük a lapot, de egyben ér­deklődünk a munkások között, hogy mi tetszik nekik lapunk­ban, mit kifogásolnak, stb. Szó­val a szerkesztő és az olvasók között szorosabb kapcsot kell teremteni. Nem képezheti vita tárgyát, hogy egy ilyen jó Industrial Worker fontos szerepet vihet a munkásosztály felszabadításá­nak munkájában. Ma már mil­lió és millió munkás látja, hogy a munkásmozgalomban szükség van az Egy Nagy Szervezet ko­ordináló munkájára. A munká­sok milliói vágynak a gazdasági demokrácia után, amit más uni- onok utján nem érhetnek el. Történelmi múltúnk ezen a té­ren leőnyt biztosit számunkra. Amire égetően nagy szüksé­günk van az, hogy az IWW programot egy ilyen jó lap ut­ján a munkások millió elé ter­jesszük. Azért joggal kérjük és vár­juk munkástársainktól, hogy ne elégedjenek meg a lap egyszerű terjesztésével, hanem segitsék azt hirszolgálattal, mindenféle adatokkal, uj érvekkel, versek­kel, elbeszélésekkel, kartoonok- kal, — szóval a munkásosztály humorával, tragédiáival. Ily segítséggel a szerkesztő ha nem is alkotja meg az ideális lapot, de abba az irányba fej­leszti. Várjuk, hogy mit hoz a pos­tás. V Fred Thompson Nem esik messze alma fájától A BÁNYÁSZOK YAKÁCIÓS FIZETÉSE WASHINGTON — Ben Mo- reell, Federal Coal Administra­tor úgy döntött, hogy mindazon bányászok, akik május 22-én a bányatársulatok fizető listáján szerepeltek, jogosak az évi 100 dolláros vakációs fizetésre te­kintet nélkül arra, hogy sztráj­koltak-e vagy sem. A vakációs fizetést csak azok nem követel­hetik, akik véglegesen otthagy­ták a munkát. A Bérmunkás legügyesebb terjesztője, mondhatnám agitá­tora, Fodor munkástársnő küld­te be az alábbi levélrészletet a lapbizottsághoz: “A napokban Kurovszki mun­kástársnőt hivtam föl ,akitől uj előfizetők után érdeklődtem. Azzal válaszolt, hogy volna egy előfizetője, a tizennégy éves ne­velt lánya, aki a megtakarított 5 dollárját szeretné a Bérmun- kás-ba a legjövedelmezőbb utón befektetni. Ha magyarul tudna olvasni, akkor a Bérmunkást rendelné meg, mert igen szereti hallgatni, ahikor a nevelő szülei fönhangon olvassák. Miután csak angolul tanul az iskolában, igy magyarul nem tud írni és ol­vasni.” ‘‘Olyanformán oldottuk meg a problémát, hogy Izsányi Irén- ke kívánsága félig teljesüljön: Három dollárt elküld a Bérmun­kás drágasági pótlék alapjára, két dolláron pedig megrendeli az Industrial Worker cimü an­gol nyelvű IWW lapot. Ám vé­gén csattan az ostor: Kurovsz- kiékhoz vendég érkezett Kana­dából. Izsányi Irénke a vendé­gek előtt sem leplezte, hogy ő mennyire szereti hallgatni, ha a Bérmunkást olvassák. így a vendég két évre rendelte meg a Bérmunkást, Irénke befekteté­se a Bérmunkásra hét dollárra emelkedett. “Ha minden fiatal igy gon­dolkodna mint Izsányi Irénke, akkor nem kellene félteni a jö­vőt. Büszke vagyok rád Irénke. Azt hiszem velem együtt na­gyon sok Bérmunkás olvasó is.” — fejezi be levelét Fodor mun­kástársnőnk. Még tizenegy éves sem vol­tam, amikor egy alacsony ter- memetü, vézna, de nagyon lel­kes alig 22 éves fiatalember kö­zölte a már 43 éves apámmal a szocialista eszmék mibenlétét. Városban ez már nem volt föl­tűnő 1906-ban, de vidéken a szolgabirói rendelet és a brutá­lis csendőrszurony még nem en­gedte szabad útjára a szocialis­ta eszmék terjesztését. A lelkes 22 éves fiatalember apám barátjává és elvtársává iett, ki fiatalságának hevével ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. ják akikből a munkáltató osztály áll. t .... . . E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a vriag munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb es keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra. hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba heoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. , , E szomorú állapotokat megváltoztatni es a munkásosztály erdekeit megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének teklE' maradi jelszó helyett-.“Tisztességes napibért. tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERREL'" , , .. „ _ , _ A munkásosztály történelmi hivatasa. hogy megszüntesse a bérrend­szert A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpnsztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom azerkezetét építjük végi társadalom keretein belül. megnyerte édes apám tetszését a Szocialista tanok iránt. Körülbelül negyven éve, hogy kaptam tőle egy újságot aján­dékba, amelynek cimfeje mel­lett a pecsétben ez állt: “Egy fillért, egy embert se a hadse­reg számára.” Mondjam-e, hogy a lap neve a rövid életű “Társa­dalmi Forradalom” volt? Micsoda lelkesedéssel olvas­tam a különös szavakat! Milyen üdítően hatottak a felvilágosító szavak fiatal gyermek lelkemre, aki borzasztóan untam a feleke­zeti iskola hittannal agyon nyo­morított óráit! (Hetenként két­szer katekizmus és biblia) Mily nagy volt a mulatságom, ami­kor láttam, hogy ez a lelkes fia­talember szembe mert szállni a mi rémünkkel, nádpálcás hittan órát tanító és az utcán bika- csökkel járkáló pappal, vagy ahogy a hívei nevezték “kanász- pappal”. Milyen gyorsan hire ment a faluban, hogy a vézna fiatal parasztlegény a vitában sarokba szorította a papot, a potrohos katholikus papot, akit máskülönben ámulatba ejtett a fiatalember éles szeme, eleven gondolkodása s különösen nagy humorérzéke, amely vita köz­ben sohasem hagyta el. Egy éven belül 120 tagra emelte föl a földmunkások cso­portját a községben, melynek a titkára volt egész addig, mig Amerikába nem jött. Ezt a lel­kes szocialista eszméket terjesz­tő, fiatalembert és szocialista agitátort úgy hívták Izsányi Jó­zsef, aki Irénkének volt az édes apja, akit nagyon fiatalon ár­ván hagyott. Izsányi barátunkra a régi IWW tagok jól emlékeznek. Mi­dőn 1922-ben Amerikába jöt­tem, sok anekdottát hallottam felőle. Akronban kitűnő szerve­ző munkát végzett az IWW mozgalom részére, amiért is fe­kete listára tették a gumigyáro­sok és emiatt elhagyta Akront és Glenfield, N. Y.-ban telepe­dett le. Amidőn Fodor munkástársnő levelét hallottam olvasni, hogy fölhívta Kurovszki munkástárs­nőt, Irénke nevelő anyját, aki melesleg Irénke nagynénje, ön­kéntelenül megelevenedtek előt­tem a negyven év előtti idők, amidőn Kurovszkiné is Izsányi Rozália volt, akivel szintén a bátyja ismertette meg a szocia­lista eszméket. Micsoda kurió­zum volt ez Kisláng községben, hogy a 14 éves Izsányi Róza szocialista lett! Micsoda láza­dást váltott ki a templomjáró vénasszonyok között, hogy a fi­atal lány nyütan a szocializmus mellett foglalt állást. Várták, hogy büntetésből elveszti az is­ten a falut. De ekkor még nem vesztette el. Várniok kellett ad­dig, amig az első világháború és forradalom után a győzedelmes ellenforradalom “ébredő” ma­gyarokká gyúrja át őket, ami­ért a bosszúálló isten az oro­szokkal büntette meg a reakciós nyilas banditáit. Azért az oro­szokkal, mert az “ébredő” ma­gyarok leventéi betörtek Orosz­országba és majdnem a Volgáig portyáztak, raboltak, dúltak. Szóval olyan leventésdit vittek véghez a szövetséges náci test­véreikkel együtt, hogy kö-kö- vön, orosz-oroszon nem maradt. Azóta Izsányi Róza illetve Kurovszkiné nem szűnt meg a szocializmusért agitálni. Ugy- látszik anyai kötelességei kö­zött nem hanyagolta el unoka- hugával szemben sem a szacia- lista nevelés munkáját sem. Derék munkát végeztél Ku­rovszkiné, Izsányi Róza mun­kástársnőm ! Példának állítom azon siránkozó szülők elé, akik nehezen tudják megérteni, hogy miképpen kell megtartaniok gyermekeiket a munkásmozga- lam számára. Megszorítom a te kezedet is Irénkém, azon alkalomból, hogy az olvasóink táborához szegőd­tél, ámbár ha az Industrial Workeren keresztül is. örülök, hogy édesapád nyomába kívánsz haladni, akiben fiatal életem át­alakítóját tisztelem, akit mind máig nagyra becsülök, akinek emlékét soha el nem felejtem. . . . tudja Pál . . . MUNKÁS LEVELEK MIRöLf ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Tisztelt Munkástársak: Mellékelten küldök 3 dollárt a Bérmunkás javára. Nagyon jól tudom, hogy most milyen na­gyon drága minden és a mi ked­ves fegyverünket nekünk kell fentartani, hiszen az tanít, ne­vel midannyiunkat. Nagyon hiá­nyozna, ha nem lenne, mert a többi lapokból igazán nem sokat tanulhatunk és ha csak azokat olvasnánk, akkor mindig csak az “első osztályban” marad­nánk. John Hosszú East Chicago, Ind. Kedves Lefkovits Munkástárs: Mellékelten küldök öt dollárt előfizetésre és a Naptárért az alant jelzett előfizető részére. Egyben tudatom, hogy az illető nagyon dicséri a naptárt. Azt mondja, hogy remekül összeál­lított munka, nagyon sok szép és tudományos cikk van benne. Frank Nagy munkástárs igen dicséri a naptárt és kíván sok erőt és egészséget a naptár Írói­nak, de különösen Geréb mun­kástársnak, hogy még sok ilyen szép naptárt tudjon előállítani. J. Nagy Terrace, Pa. Tisztelt Munkástársak: Élvezettel olvastuk a new yorki reakciós gyűlésről szóló tudósítást. Jól ismerjük az ott szereplő egyéneket. Volt alkal­munk hallani a legtöbbjüket a pittsburghi összejöveteleken. Legfeljebb csak azt mondhat­juk, hogy most Daragó és Him- ler hiányoztak közülök. A töb­bi azonban mind egyforma, mint a közmondás tartja: egyik kutya . . . A. Kucher Pittsburgh, Pa.

Next

/
Thumbnails
Contents