Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-08-08 / 1435. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1946. augusztus 3. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 öné Year _________ $2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months .......... 1.00 Egyes szám ára ........ 5c Single Copy --------------- 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás nivatalos felfogásával. nyúló háborúra. (9) A rádión és újságokon keresztül állandóan izgatnának ellenünk. (10) A közelinkben tengerészeti bázisokat alapítanának. (11) A tengeri erő egy részét északi területre vezényelnék, hogy speciális kiképzést nyerjenek. (12) Ha egész közelünkben, szinte a kapunkban tartanának jól felszerelt csapatokat. (13) Ha két évvel a háború után nagyobb hadi költségvetést adnának, mint Japán, vagy Németország a háborús években. (14) Ha a Görög és a Katholikus Egyházak keresztes háborút hirdetnének ellenünk. (15) Ha Stalin marshall hivatalosan segédkezne egy olyan gyűlésen, amelyen a másik nagyhatalom volt miniszterelnöke ellenünk uszitana. Az Egyesült Államok mindezt megteszi a Szovjet Union ellen. Nos, kérdezi Nearing, — mit szólnánk mi, Amerikaiak, ha ugyanezen dolgokat csinálnák az oroszok ellenünk? A válasz igen egyszerű. Lázasan fegyverkeznénk, hogy készen legyünk az igy beharangozott támadásra. így tehát egészen természetes, hogy Oroszország sem szerel le, hanem készül az önvédelemre, amire viszont a Szovjet ellenesek rémülve mutatnak rá: “Lássátok, igy fegyverkezik az orosz imperializmus!” Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE »42 A háziurak keservei Talán megcsömörlött? Az American Federation of Laborhoz tartozó United Hatters Union évi konvencióján a vendégszónok gyanánt szereplő Mathew Woll, az AFL alelnöke az alábbi meglepő kijelentést tette: “Ezen a konvención sok megjegyzést hallottam a politikai akcióra vonatkozólag. Nem tartozom semmiféle politikai párthoz, sem a republikánus, sem a demokrata vagy a labor párthoz, mert erősen hiszek abban, hogy a munkások hatalma a gazdasági erejükben rejlik. Napról-napra erősebbé válik az a meggyőződésem, hogy a munkásság legyőzhetetlen lesz, ha a gazdasági erejét megfelelően fokozza.” Matthew Woll, az International Photo Engravers Union elnöke és az AFL alelnöke már évtizedek óta mint az amerikai szak- szervezeti mozgalom legkonzervatívabb ágának a vezetője volt ismeretes. Állandóan együttműködött áz úgynevezett “civic” vörösfaló polgári egyesületekkel, amelyek egyesítették magukban az összes pártok reakciós politikusait. Nem tudjuk, hogy Mr. Woll most megcsömörlött-e már tőlük, avagy csak a labprpárti erőlködés ellensúlyozására foglalta beszédébe ezt a mondatot, amely úgy hangzik, mintha az I.W.W. valamely tagjától eredne, noha Woll egész életén át ellenezte ezt a szervezetet. Keresztes háború Az Oroszország ellen irányuló, — jelenleg még csak a propaganda stádiumot elért keresztes háború mindnagyobb méretűvé lesz. Keresztes háborúnak nevezzük azért, mert most már nyilvánvaló, hogy központjában a katholikus egyház áll, amelyet azonban támogatnak a másféle vallásfelekezetek is. Az egyházakat természetesen nyomon követik a mindenféle vallásu és nemzetiségű nagytőkések, akiknek kiváltságait veszélyezteti az orosz befolyás emelkedése. Ez a keresztes hadjárat nagy lendületet kapott a napokban William C. Bullitt volt amerikai orosz nagykövet újbóli szereplésével. A közhiedelem szerint a nagykövetek legfőbb rendeltetése az érdekelt két ország barátságának a megerősítése. Hogy miként tehetett eleget ennek a hivatásának az a többszörös milliomos Bullitt, aki gazdasági érdekeltségénél fogva gyűlölte a Szovjet rendszert, láthatjuk most, amidőn szóban és Írásban uszít Oroszország ellen. A most megjelent “The Great Globe Itself” cimü könyvében hisztériával határos módon követeli, hogy az atombombákat ki kell próbálni a Szovjet Unionon addig, amig az oroszok rá nem jönnek a bomba titkára. Vagyis addig, amig az oroszok hasonló módon vissza nem üthetnek. Nem lehet egyszerű kézlegyintéssel elintézni az Oroszország ellen irányuló heves propagandát, mert hiszen az igazolttá teszi az oroszok fegyverkezését. Mi történt volna a Szovjet Unionnal, — és az egész világgal, — ha az oroszok nem vették volna komolyan a fasizták hasonló fenyegetéseit és ha a Hitler támadása fegyvertelenül találta volna őket? Erre válaszolhatnak azok, akik Bullitthoz hasonlóan Szovjet imperializmustól féltik a világot, de ugyanakkor az oroszok felé irányuló kardcsörtetéssel újabb, még erősebb fegyverkezésre kényszerítik a Szovjeteket. Hogy mennyire méltánytalan az oroszokat vádolni a túlságos fegyverkezésért addig, amig úgy Angliában mint Amerikában egyre fütik az oroszellenes hangulatot, arra érdekes kimutatást állított össze a mindig tárgyilagos Scott Nearing tanár. Tegyük fel, — mondja Nearing, — hogy a Szovjet Union csinálná a következő dolgokat: (1) Ismerné az atombomba gyártásának titkát. (2) Ha ezt a titkot nem volna hajlandó más hatalmakkal megosztani. (3) Közben gyüjtené az atombomba anyagot. (4) Nagyobb hadsereget tartana fenn, mint előzőleg bármikor. (5) Az összes államok kombinált tengerészetét meghaladó tengeri erőt teremtene. (6) A kormánya kérné a törvényhozó testületet, hogy a kötelező sorozást továbbra is fentartsa. (7) Bevezetné az iskolákba a katonai gyakorlatozást. (8) Megengedné a hivatalnokainak és magas- rangú katonatisztjeinek, hogy nyíltan agitáljanak az ellenünk iráAmint az árszabályozás megszűntével végétért a házbérek korlátozása is, a háziurak azonnal felemelték a házbéreket. Sok esetben egyenest megduplázták a lakások árait és a fizetni nem tudó családok ezreit dobták ki az utcára. Az utóbbi hetekben Amerika minden nagyobb városában közlátványosság lett az utcára dobott bútorok felett sirdogáló asszonyok és gyerekek serege, akiknek nem volt hová költözniök és akiknek a törvény semmi oltalmat sem tudott nyújtani. A túlságos embertelenség láttára egyes lapok megeresztettek farizeuskodó cikkeket, noha előbb minden erejüket felhasználták az árszabályozó iroda megszüntetésére. A háztulajdonosok egyesülete természetesen jogosnak tartja a kilakoltatásokat és a lapokban ilyenforma indokolást tett közzé: “Az árak emelkedése semmit sem hagyott érintetlenül. így a háztulajdonosnak is többe kerül most minden. Többet kell fizetnie anyagért a ház karbantartására, a munkáért, a tüzelőért, a házügynöknek, stb. így sokkal kevesebb marad neki a megélhetésre, amely szintén drágább lett. Már pedig a háziúr éppen úgy a házbérből él, mint a borbély a hajnyirásból, a cipész a cipő csőlátásból, vagy a hivatalnok a fizetéséből.” A háztulajdonosok tehát elismerik, hogy amig a munkások munkájukkal keresik meg kenyerüket, addig ők azért kívánnak részesedést a munkások által termelt javakból mert tulajdonosok. A tulajdonnal való bírást tehát éppen olyan cselekvésnek tartják, mint a munkát. A magyar nyelv ezt nem ismeri el cselekvésnek és nincs is megfelelő igénk az angol “own” szó kifejezésére. De azért beláthatjuk, hogy birtokosnak lenni illetőleg birtokolni nem valami nehéz munka. így tehát a házak birtoklásába sem lehet nagyon belefáradni, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy a háziúr munkásokat fogad fel mindenféle munka elvégzésére, — még a házbér beszedésére is. És mégis azt követelik, hogy a birtoklást éppen olyan nehéz munkának ismerjük el, mint a gépek melletti izzadást. Sajnáljuk, de ezt nem tehetjük. A birtoklás egy cseppet sem fáradságos és igy nem hullajthatunk könnyeket a szegény szenvedő háziurakért. Sőt tovább megyünk és kiterjesztjük ezt a nézetünket mindazon javak tulajdonosaira, akik az ily javak lefoglalásával kezükbe kerítették a termelés feletti uralmat. Ilyen javak a föld, a bányák, a gyárak s mindazon termelőeszközök, amelyekkel a munkásság előállítja az élethez szükséges javakat, amelyekből csak azoknak kellene részesülni, akik valamilyen munkával résztvesznek a termelésben. A birtoklást nem tartjuk ilyen munkának, hanem csak bitorolt jognak, amely megfosztja a munkásokat termelvénveik jelentékeny részétől. J ELV1NY1LATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozo emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir lak akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! csszpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyek a küzdelmet. A szakszervezetek niyau állapotot ápolnak, amely lehető ve te,S7:V 3 munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hoo-y bérharc eseten egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz- talynak a munkasokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö- zos erdekeik Tannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melvnek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- suntessek a munkát barmikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekint?. E maradi jelszó helyett :“Tisz.tességes napibért. tisztességes napi munkáért ezt a forradalmi jelszót írjak a zászlónkra* “T.P1. \ RENDSZERREL^ A A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor amikor i bérrendszer mar elpusztult. Az ipari szervezkedéssel ni társadalom szerkezetét építjük >. régi társadalom keretein belül
