Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-08-08 / 1435. szám
1946. augusztus 3. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL .CS...Ő MEGJEGYZÉSEI RÁM PIRÍTOTTAK Hogy én hónapokig szó nélkül hagytam az eseményeket, annak egészségi és más személyi okai voltak, no meg egy kissé el is fáradtam, egy kissé megcsömörlöttem az emberi aljasság mélységein, nem igen akaródzott tollat kézbevenni. Persze, mint aki egy emberöltőn át megszokta, hogy az eseményekről szóban és Írásban elmondja proletár szemüvegen keresztül nézve a véleményét, az, mint jó magam is, gondolatban megírja a véleményét. Én is gondolatban megírtam hetenként a rovatomat, de mert kényelmesebb volt csak “gondolatban” dolgozni a lapunknak, megvártam amig az irógárdis- ták és olvasók szóban és Írásban rámpiritottak, vagyis az én hallgatásomat ők nem hagyták szó nélkül és kényszeritettek arra, hogy megszakítsam a pihenőmet és folytassam azt a munkát, amelyet 7-8 éven keresztül végeztem a Bérmunkásban. Amikor azt látom, hogy az olvasótábor, igy felvonul a lapja mellé a “drágasági pótlekokkal” úgy érzem, hogy az én kis erőmet is oda kell, hogy adjam és az olvasótáborral, az én nagyszerű és odaadó irógárdis- ta kollegáimmal együtt építsük a jövő társadalmát és ostorozzuk a reakció és a fékerek hatalmas táborát a magyar berkekben. A szebb jövőért, egy igazságosabb, szabad és egyenlő társadalmi rendszerért, ma élesebben kell harcolnunk, mint bármikor a múltban, mert a reakció, a náci-fasizmus, amelyet a háborúban levertek, ma úgy a győztes, mint a legyőzött országokban uj életre kelt és kész arra, hogy a munkásosztály ellen megindítsa támadó háborúját. Ebben a mind élesebb harcban elől jár a mi kis lapunk a Bérmunkás, minden harcos álljon a tüzvonalba, ki hogy tud úgy harcoljon, irassal, uj olvasók szerzésével, a lap fentartá- sát biztositó támogatással^ Én beállók a sorba, remélem Te is munkástársam meg teszed mindazt, amit az erőd, tudásod és öntudatod megenged. MUSZKA BAJOK Ha a lapok headlinejait, vezércikkeit nézzük, ha a hazulról Írott leveleket olvassuk, azt látjuk, hogy a muszkákkal baj van. Hogy Párisban és New Yorkban való tárgyalások körül mi történik, azt nagyon jól ele- mezték hétről-hétre a ^ munkás- társaim a Bérmunkásban, en nem is ezzel a részével kívánok foglalkozni, hanem teljes őszinteséggel akarok véleményt mondani azokról az eseményekről, melyekről napról-napra hallunk és olvasunk a magyar berkekb6A “hitbuzgalmi” lapok, Cher- nitzky és Kukla atyák irányítása alatt levő förtelmek, valósaggal őrjöngve uszítanak az oroszok ellen. Egyes honfitársaink valósággal házalnak a hazulról és főleg a külföldre menekült hozzátartozóiktól kapott levelekkel, amelyekben torzítva Írják le azokat a “szörnyűségeket” amelyeket a felszabadító orosz hadsereg elkövet a magyar lakossággal szemben. Mik azok a szörnyűségek amelyekről a reakciós, főleg a pápai befolyás alatt levő magyar lapok siránkoznak ? Lopás, rablás, nőkön való erőszakoskodás, a belügyekbe való beavatkozás. Eszem ágában sincs az, hogy a fent felsorolt vádakat tagadásba vegyem, valószínű, hogy azok nem kis mértékben tényleg meg is történtek. Persze nem egészen úgy, ahogy azt Chernitzky és Kukla lélekmér- gezők és híveik eltorzítják. De ezt nem csak a “félvad” vörösök követik el, hanem minden egyes hadsereg, amelyet éveken keresztüli emberöléssel, kivetköz- tették az emberi formájából. Lop, rabol és főleg erőszakoskodik az angol, az ameriKai hadsereg katonája is, nem csak az ellenséges területeken, hanem amint nem egy jelentés szól róla, a szövetséges országokban is. Loptunk és erőszakoskodtunk az első világháború idején is, a baka “elvitt” mindent amit elvihetett és ahol csak alkalma volt rá, meg “erőszakolt” minden élő lényt, amelyen szoknya volt. Sajnos a vörös hadsereg tagjai se mind angyalok, sőt és főleg, nem mind annyira öntudatosak, hogy ne lett volna rájuk hatással a négy éves öldöklés. A lopás, rablás, erőszakosko- " dás nem muszka specialitás és ezért nem a bolsheviki erkölcsöket kell okolni, hanem a barbár háborút, amely állatot csinált az emberből. De ha őszintén elismerjük azt, hogy a vörös hadsereg se jobb a Deákné vásznánál, akkor viszont őszintén meg kell állapítani azt is, hogy a magyaroknak nagyon kevés joguk van siránkozni, mert rájuk nagyon jól ráillik az a közmondás, hogy “amilyen a jó napot, olyan a fogadj isten is”. •» Tudott tény az, hogy Magyar- ország hazug ürügy alatt megtámadta Oroszországot. Tudott dolog az, hogy nagy hadsereget küldött Horthy a Szovjet ellen. Tudott dolog az is, hogy amikor a vörös hadsereg a magyar hadsereget tönkreverte, a megmaradt csapatokat a németek megszállóként használták fel az orosz területeken, ahol nagyon gyalázatos szerepet játszottak, sokszor kegyetlenebbek voltak a német náciknál is. Bizony ez a megszálló hadsereg, nem csak lopott, rabolt és erőszakolt, hanem tömeges kivégzéseket is hajtott végre. Falvakat gyújtott fel, kegyetlen volt a végtelenségig. De tudott dolog az is, hogy a magyar területre törő orosz hadsereget, nem mint felszabadítókat fogadták, hanem mint ellenséget és nem csak a magyar hadsereg, de a 25 éven keresztül szovjet gyűlöletre nevelt magyar civil lakosság is ellent- állt és végig az országon keresztül, fegyverrel kellett letörni ezt I a szervezett ellentállást. A harcok a legkeményebb tél idején folytak, a visszavonuló német és magyar hadsereg magával vitt minden értéket, ékszert, pénzt, állatállományt, élelmet. A vörös hadseregnek nem igen volt mit rabolnia, a harcokban lerongyolódott, kiéhezett vörös hadsereg összeszedte . ami ruhát csak talált, hogy védje magát a hideg ellen, elszedte az élelmet, hogy jól lakhasson, de ezt tette minden katonaság, minden háborúban. A falvakban nem virággal, hanem golyóval fogadták a nácikat verő oroszokat és bármilyen utálatos és szégyenteljes is, de valószínű, hogy a nőkre is megéhezett orosz katona használt több, kevesebb erőszakát a nőkkel szemben. De tény az is, hogy nagyon sok esetben csak utólag találtatott ki az erőszak. Kétségtelen ha barátságosabb lett volna a fogadtatás, aránytalanul kevesebb visszaélés lett volna, mint igy, amikor elkeseredetten harcolva tudtak csak előrejutni és amikor gyűlölet fogadta a felszabadítókat. A visszaélésekért, amelyet minden hadsereg elkövet, nem csak a háborút kell okolni, hanem főleg a gyalázatos magyar rendszert, amely 25 éven keresztül gyűlöletre nevelte a Szovjet ellen a magyar népet és a magyar úri, papi és tiszti bandát, amely egy kilátástalan harcra, ellentállásra szervezte meg a falvak népét. A belügyekbe való beleavat- kozás sem más, mint amilyen módon McArthur avatkozik be a Japán belügyekbe. Ö is rendeleteket ad ki, kormányokat, minisztereket rúg ki, egyesületeket oszlat fel, nagyon helyesen. Ha továbbra is őszinték akarunk lenni, úgy be kell vallanunk, hogy Magyarországon a reakció erősebb mint bárhol Európában. Sehol úgy meg nem fertőzött a nép a náci tanokkal, mint Magyarországon. Igenis állítom, hogy ha ma kivonulna magyar földről az orosz hadsereg, ott rövidesen a szélső reakció kerekedne felül, visszamenne a földesur, gyáros, bankár, a szolgabiróval és csendőrrel kivernék a parasztot arról a földről, amelyet az orosz szuronyok nyomása alatt osztottak fel. Mi is magyarok vagyunk. Nekünk igazán fáj a magyar nép szenvedése és nyomora, de ennek nem, vagy csak nagyon kis mértékben oka a megszálló hadsereg, hanem az igazi okozója a volt rendszer és hogy az vissza ne jöhessen, hogy a mai kormányzat elvégezze a tisztitó munkát, hogy a magyar nép kikerüljön a Horthy banditák eszmeköréből, hogy a papság hatalma is megtörjön, hogy egy boldogabb, igazabb Magyarország épüljön fel, ahoz szükség van az orosz megszállásra. A magyar néptől függ, hogy ez a megszállás meddig fog tartani, minél előbb számol le az úri és papi uszitókkal, minél előbb fog össze a föld és a gyár népe, annál előbb lesz vége a megszállásnak, annál előbb szűnik meg a nyomor és szenvedés. A Kuklák a Chernitzkyek és a tollbetyárjaik, csak had uszítsanak. Mi megértjük, hogy nekik fáj a régi jó uri-papi hatalom elvesztése. De az éhség és az elnyomatás elől Amerikába vándorolt magyarnak a kötelessége, hogy ő meg itt számoljon le azokkal, akik az úri bitang Magyarországot sírják vissza. Munkában a Ku Klux Klan (Folytatás az 1-sö oldalról) helyre, hogy kihozza a fogoly Malcolmt. Velementek Malcolm felesége, a nővére és George Dorsey, a fogoly sógora is. Noha a bail letevését és az iratok aláírását már délután két órára elintézték, Molcohnt nem engedték ki csak öt óra tájba. Harri- son nyomban útnak indult hazafelé ötödmagával az automobilon. Alig haladtak azonban néhány mértföldnyire, amikor az Oconee patak hidjánál két automobil útjukat állta. Az automobilokból és az árkokból körülbelül 30 fegyveres ember vette kö- i rül. A vezetőjük rámutatott a ! reszkető Malcomra: “Ezt a ä fattyut akarjuk! ” Malcolm kiszált és követte a kimutatott irányt. A lincselők vezetője akkor rámutatott George Dorseyra is: “Ezt a faty- tyut is hozzátok!” Amikor ezért a két néger asszony sikoltozni kezdett, a vezér ezekre is rámutatott: “Ezt a két ringyót is hozzátok!” Levitték mind a négyüket a patak medrébe s mialatt a hátrahagyott őrök fegyvert szegeztek Harrison mellének, három sortüzzel kivégezték nem csak a szurkálással vádolt Malcom- ot, hanem a feleségét, a nővérét és a sógorát is. A gyilkosság után még megfenyegették Harrisont, aztán elhajtottak. A Harrison feljelentése után megejtett “hivatalos” vizsgálat szerint a négyszeres gyilkosságot “ismeretlen egyének követték el.” A SZABADSÁGJOGOK Ezt a lincselést semmi esetre sem lehet a felháborodott népharag megnyilvánulásának venni. Tisztán látható, hogy előre elkészített tervet hajtottak végre a gyilkosok. Azért szabtak ki olyan alacsony . biztosítékot, hogy igy valakinek alkalma legyen a vádlottat kivenni a börtönből. És végre azért nem adták ki azonnal a foglyot az iratok aláírása után, hogy előbb összehívhassák a gyilkosokat és elfoglalhassák helyüket az ut- baeső patak hidjánál. Dacára annak, hogy ez a lin- cselés egyike volt a legborzalmasabbaknak, amit valaha is elkövettek, az egész ország kereskedelmi sajtója csaknem elhallgatta az ügyet. A legtöbb lap csak a szokásos 4-5 soros hi- recskében említette meg. És dacára annak, hogy Clark igazságügyminiszter gyökeres vizsgálatot ígért, az FBI ügynökei még eddig semmit -sem tettek. Ellenben két szövetségi ügyész tanácskozott a helyi she-
