Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-08-08 / 1435. szám

1946. augusztus 3. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL .CS...Ő MEGJEGYZÉSEI RÁM PIRÍTOTTAK Hogy én hónapokig szó nél­kül hagytam az eseményeket, annak egészségi és más szemé­lyi okai voltak, no meg egy kis­sé el is fáradtam, egy kissé megcsömörlöttem az emberi al­jasság mélységein, nem igen akaródzott tollat kézbevenni. Persze, mint aki egy ember­öltőn át megszokta, hogy az eseményekről szóban és Írásban elmondja proletár szemüvegen keresztül nézve a véleményét, az, mint jó magam is, gondolat­ban megírja a véleményét. Én is gondolatban megírtam heten­ként a rovatomat, de mert ké­nyelmesebb volt csak “gondo­latban” dolgozni a lapunknak, megvártam amig az irógárdis- ták és olvasók szóban és Írás­ban rámpiritottak, vagyis az én hallgatásomat ők nem hagyták szó nélkül és kényszeritettek ar­ra, hogy megszakítsam a pihe­nőmet és folytassam azt a mun­kát, amelyet 7-8 éven keresztül végeztem a Bérmunkásban. Amikor azt látom, hogy az olvasótábor, igy felvonul a lapja mellé a “drágasági pótle­kokkal” úgy érzem, hogy az én kis erőmet is oda kell, hogy ad­jam és az olvasótáborral, az én nagyszerű és odaadó irógárdis- ta kollegáimmal együtt építsük a jövő társadalmát és ostoroz­zuk a reakció és a fékerek ha­talmas táborát a magyar ber­kekben. A szebb jövőért, egy igazsá­gosabb, szabad és egyenlő tár­sadalmi rendszerért, ma éleseb­ben kell harcolnunk, mint bár­mikor a múltban, mert a reak­ció, a náci-fasizmus, amelyet a háborúban levertek, ma úgy a győztes, mint a legyőzött orszá­gokban uj életre kelt és kész ar­ra, hogy a munkásosztály ellen megindítsa támadó háborúját. Ebben a mind élesebb harc­ban elől jár a mi kis lapunk a Bérmunkás, minden harcos áll­jon a tüzvonalba, ki hogy tud úgy harcoljon, irassal, uj olva­sók szerzésével, a lap fentartá- sát biztositó támogatással^ Én beállók a sorba, remélem Te is munkástársam meg teszed mindazt, amit az erőd, tudásod és öntudatod megenged. MUSZKA BAJOK Ha a lapok headlinejait, ve­zércikkeit nézzük, ha a hazulról Írott leveleket olvassuk, azt lát­juk, hogy a muszkákkal baj van. Hogy Párisban és New Yorkban való tárgyalások körül mi történik, azt nagyon jól ele- mezték hétről-hétre a ^ munkás- társaim a Bérmunkásban, en nem is ezzel a részével kívánok foglalkozni, hanem teljes őszin­teséggel akarok véleményt mon­dani azokról az eseményekről, melyekről napról-napra hallunk és olvasunk a magyar berkek­b6A “hitbuzgalmi” lapok, Cher- nitzky és Kukla atyák irányítá­sa alatt levő förtelmek, valósag­gal őrjöngve uszítanak az oro­szok ellen. Egyes honfitársaink valósággal házalnak a hazulról és főleg a külföldre menekült hozzátartozóiktól kapott leve­lekkel, amelyekben torzítva Ír­ják le azokat a “szörnyűsége­ket” amelyeket a felszabadító orosz hadsereg elkövet a ma­gyar lakossággal szemben. Mik azok a szörnyűségek amelyekről a reakciós, főleg a pápai befolyás alatt levő ma­gyar lapok siránkoznak ? Lopás, rablás, nőkön való erőszakosko­dás, a belügyekbe való beavat­kozás. Eszem ágában sincs az, hogy a fent felsorolt vádakat tagadásba vegyem, valószínű, hogy azok nem kis mértékben tényleg meg is történtek. Persze nem egészen úgy, ahogy azt Chernitzky és Kukla lélekmér- gezők és híveik eltorzítják. De ezt nem csak a “félvad” vörösök követik el, hanem minden egyes hadsereg, amelyet éveken ke­resztüli emberöléssel, kivetköz- tették az emberi formájából. Lop, rabol és főleg erőszakos­kodik az angol, az ameriKai had­sereg katonája is, nem csak az ellenséges területeken, hanem amint nem egy jelentés szól ró­la, a szövetséges országokban is. Loptunk és erőszakoskod­tunk az első világháború idején is, a baka “elvitt” mindent amit elvihetett és ahol csak alkalma volt rá, meg “erőszakolt” min­den élő lényt, amelyen szoknya volt. Sajnos a vörös hadsereg tagjai se mind angyalok, sőt és főleg, nem mind annyira öntu­datosak, hogy ne lett volna rá­juk hatással a négy éves öldök­lés. A lopás, rablás, erőszakosko- " dás nem muszka specialitás és ezért nem a bolsheviki erkölcsö­ket kell okolni, hanem a barbár háborút, amely állatot csinált az emberből. De ha őszintén elismerjük azt, hogy a vörös hadsereg se jobb a Deákné vásznánál, akkor vi­szont őszintén meg kell állapí­tani azt is, hogy a magyarok­nak nagyon kevés joguk van si­ránkozni, mert rájuk nagyon jól ráillik az a közmondás, hogy “amilyen a jó napot, olyan a fo­gadj isten is”. •» Tudott tény az, hogy Magyar- ország hazug ürügy alatt meg­támadta Oroszországot. Tudott dolog az, hogy nagy hadsereget küldött Horthy a Szovjet ellen. Tudott dolog az is, hogy amikor a vörös hadsereg a magyar had­sereget tönkreverte, a megma­radt csapatokat a németek meg­szállóként használták fel az orosz területeken, ahol nagyon gyalázatos szerepet játszottak, sokszor kegyetlenebbek voltak a német náciknál is. Bizony ez a megszálló hadsereg, nem csak lopott, rabolt és erőszakolt, ha­nem tömeges kivégzéseket is hajtott végre. Falvakat gyúj­tott fel, kegyetlen volt a végte­lenségig. De tudott dolog az is, hogy a magyar területre törő orosz hadsereget, nem mint felszaba­dítókat fogadták, hanem mint ellenséget és nem csak a ma­gyar hadsereg, de a 25 éven ke­resztül szovjet gyűlöletre nevelt magyar civil lakosság is ellent- állt és végig az országon keresz­tül, fegyverrel kellett letörni ezt I a szervezett ellentállást. A harcok a legkeményebb tél idején folytak, a visszavonuló német és magyar hadsereg ma­gával vitt minden értéket, ék­szert, pénzt, állatállományt, élelmet. A vörös hadseregnek nem igen volt mit rabolnia, a harcokban lerongyolódott, kié­hezett vörös hadsereg össz­eszedte . ami ruhát csak talált, hogy védje magát a hideg ellen, elszedte az élelmet, hogy jól lak­hasson, de ezt tette minden ka­tonaság, minden háborúban. A falvakban nem virággal, hanem golyóval fogadták a ná­cikat verő oroszokat és bármi­lyen utálatos és szégyenteljes is, de valószínű, hogy a nőkre is megéhezett orosz katona használt több, kevesebb erősza­kát a nőkkel szemben. De tény az is, hogy nagyon sok esetben csak utólag találtatott ki az erő­szak. Kétségtelen ha barátságo­sabb lett volna a fogadtatás, aránytalanul kevesebb vissza­élés lett volna, mint igy, amikor elkeseredetten harcolva tudtak csak előrejutni és amikor gyűlö­let fogadta a felszabadítókat. A visszaélésekért, amelyet minden hadsereg elkövet, nem csak a háborút kell okolni, ha­nem főleg a gyalázatos magyar rendszert, amely 25 éven ke­resztül gyűlöletre nevelte a Szovjet ellen a magyar népet és a magyar úri, papi és tiszti ban­dát, amely egy kilátástalan harcra, ellentállásra szervezte meg a falvak népét. A belügyekbe való beleavat- kozás sem más, mint amilyen módon McArthur avatkozik be a Japán belügyekbe. Ö is ren­deleteket ad ki, kormányokat, minisztereket rúg ki, egyesüle­teket oszlat fel, nagyon helye­sen. Ha továbbra is őszinték aka­runk lenni, úgy be kell valla­nunk, hogy Magyarországon a reakció erősebb mint bárhol Európában. Sehol úgy meg nem fertőzött a nép a náci tanokkal, mint Magyarországon. Igenis állítom, hogy ha ma kivonulna magyar földről az orosz hadse­reg, ott rövidesen a szélső reak­ció kerekedne felül, visszamen­ne a földesur, gyáros, bankár, a szolgabiróval és csendőrrel kivernék a parasztot arról a földről, amelyet az orosz szuro­nyok nyomása alatt osztottak fel. Mi is magyarok vagyunk. Ne­künk igazán fáj a magyar nép szenvedése és nyomora, de en­nek nem, vagy csak nagyon kis mértékben oka a megszálló had­sereg, hanem az igazi okozója a volt rendszer és hogy az vissza ne jöhessen, hogy a mai kor­mányzat elvégezze a tisztitó munkát, hogy a magyar nép ki­kerüljön a Horthy banditák esz­meköréből, hogy a papság ha­talma is megtörjön, hogy egy boldogabb, igazabb Magyaror­szág épüljön fel, ahoz szükség van az orosz megszállásra. A magyar néptől függ, hogy ez a megszállás meddig fog tartani, minél előbb számol le az úri és papi uszitókkal, minél előbb fog össze a föld és a gyár népe, an­nál előbb lesz vége a megszál­lásnak, annál előbb szűnik meg a nyomor és szenvedés. A Kuklák a Chernitzkyek és a tollbetyárjaik, csak had uszít­sanak. Mi megértjük, hogy ne­kik fáj a régi jó uri-papi hata­lom elvesztése. De az éhség és az elnyomatás elől Amerikába vándorolt magyarnak a köteles­sége, hogy ő meg itt számoljon le azokkal, akik az úri bitang Magyarországot sírják vissza. Munkában a Ku Klux Klan (Folytatás az 1-sö oldalról) helyre, hogy kihozza a fogoly Malcolmt. Velementek Malcolm felesége, a nővére és George Dorsey, a fogoly sógora is. No­ha a bail letevését és az iratok aláírását már délután két órára elintézték, Molcohnt nem enged­ték ki csak öt óra tájba. Harri- son nyomban útnak indult haza­felé ötödmagával az automobi­lon. Alig haladtak azonban né­hány mértföldnyire, amikor az Oconee patak hidjánál két auto­mobil útjukat állta. Az automo­bilokból és az árkokból körülbe­lül 30 fegyveres ember vette kö- i rül. A vezetőjük rámutatott a ! reszkető Malcomra: “Ezt a ä fattyut akarjuk! ” Malcolm kiszált és követte a kimutatott irányt. A lincselők vezetője akkor rámutatott Ge­orge Dorseyra is: “Ezt a faty- tyut is hozzátok!” Amikor ezért a két néger asszony sikoltozni kezdett, a vezér ezekre is rámu­tatott: “Ezt a két ringyót is hozzátok!” Levitték mind a négyüket a patak medrébe s mialatt a hát­rahagyott őrök fegyvert szegez­tek Harrison mellének, három sortüzzel kivégezték nem csak a szurkálással vádolt Malcom- ot, hanem a feleségét, a nővérét és a sógorát is. A gyilkosság után még meg­fenyegették Harrisont, aztán el­hajtottak. A Harrison feljelen­tése után megejtett “hivatalos” vizsgálat szerint a négyszeres gyilkosságot “ismeretlen egyé­nek követték el.” A SZABADSÁGJOGOK Ezt a lincselést semmi esetre sem lehet a felháborodott nép­harag megnyilvánulásának ven­ni. Tisztán látható, hogy előre elkészített tervet hajtottak vég­re a gyilkosok. Azért szabtak ki olyan alacsony . biztosítékot, hogy igy valakinek alkalma le­gyen a vádlottat kivenni a bör­tönből. És végre azért nem ad­ták ki azonnal a foglyot az ira­tok aláírása után, hogy előbb összehívhassák a gyilkosokat és elfoglalhassák helyüket az ut- baeső patak hidjánál. Dacára annak, hogy ez a lin- cselés egyike volt a legborzal­masabbaknak, amit valaha is el­követtek, az egész ország keres­kedelmi sajtója csaknem elhall­gatta az ügyet. A legtöbb lap csak a szokásos 4-5 soros hi- recskében említette meg. És dacára annak, hogy Clark igazságügyminiszter gyökeres vizsgálatot ígért, az FBI ügy­nökei még eddig semmit -sem tettek. Ellenben két szövetségi ügyész tanácskozott a helyi she-

Next

/
Thumbnails
Contents