Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-12-21 / 1455. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1946. december 21. Küzdelem a megélhetésért SZOCIALISTA INTERNATIONALE (a.l.) Mint minden eddigi háborúból, de különösen a második világháborúból az itteni kapitalizmus milliárdokat harácsolt ösz- sze a “demokrácia” leple alatt. Most ezután, a hatalomtól megit- tasodva, minden ellenzéket igyekszik teljesen maga alá gyúrni. Ezek között az ellenfelek között elsősorban a szervezett munkások vannak kiszemelve. Azt mindenkinek tudni kell, hogy a kapitalista osztály éppen olyan, mint a “telhetetlen papzsák”. ' A háború alatt hatalmas profitot harácsoltak össze és most a háború után, még növelni akarják profit étvágyukat. Természetesen a profitot csak a termelésben résztvevő munkásokból akarják kisajtolni. Hogy ezt megtehessék, első sorban a szervezett munkások ellenállását kell meggyengiteni. Erre vonatkozóan már a háború befejezése előtt, hatalmas munkás ellenes agitációt fejtettek ki, úgy a sajtón mint a rádión keresztül. A vörös-mumus annyira napirendre került, hogy az értelmesebb olvasó közönségből undort váltott már ki. Természetesen a nagyközönség, akik még mindig a maradiság mély álmát alusz- szák, nagyon sok esetben készpénznek veszik a jól megfizetett kapitalista sajtó szándékos hazugságait. De legyen akármilyen nagy a propaganda a szervezett munkások ellen, mind ezek dacára azt szokták mondani, hogy “mindenki a saját kárán tanulhat a legtöbbet.” Mert a gyorsan emelkedő szükségleti cikkek mindenek előtt a munkásokat érintik a legjobban, mert nálunk munkásoknál mindig a pénz a legkevesebb. A szervezett munkások első sorban azok, akik a munkások életszínvonalának emeléséért folytatnak harcot. Ez a harcuk még a természet törvénye értelmében is teljesen jogos, mert a kapitalista osztály úgyszólván rájuk kényszeríti a harcot. Soha nem a munkások kezdik a tényleges harcot, de amint a kapitalisták állandóan emelik a megélhetés lehetőségét, a munkások csak nagyon lassú tempóban haladnak, hogy valamennyire utolérjék az árdrágítók gyors ügetését. Hogy azután tényleg jogos-e a munkások követelése, ahol kapitalizmus létezik, erre vonatkozólag beszéljenek azok a számok, amit maga a kapitalista osztály szolgáltat a részünkre. Az Egyesült Államok iparbárói 1929-ben, amit ők maguk kövér esztendőnek neveztek, közel 9 billió tiszta hasznot könyveltek el. Hogy azután a háború mennyire kifizetődött a számukra, az bizonyítja a legjobban, hogy a háborús évek közepén, 1943-ban, minden adólevonás után 11 billió dollárt vágtak zsebre a siránkozó, szegény kapitalisták. / Természetesen állandóan sírtak és nem voltak megelégedve, azon panaszkodtak, hogy sok az adó, meg a munkások magas fizetést húznak. Most azután amikor már a háború befejezést nyert és visszatértek az “aki bírja marja” áldásos réndszerhez, amikor senki nem avatkozhat bele a népet kifosztó rablóhadjáratukba. Már az eddigi évi tiszta profitjuk meghaladja a 15 billió dollárt. Ami a legérdekesebb a dologban, hogy rfiost még jobban sírnak, mint bármikor a múltban. Teszik ezt elsősorban azért, hogy az átlagos ember ne lázongjon, hogy az élelem napról-napra emelkedik. Másodszor teszik ezt azért, hogy elhitessék a vásárló közönséggel jó előre, hogy a megélhetési lehetőség azért emelkedik olyan rohamosan, mert a munkások állandóan sztrájkolnak több fizetésért. így azután ezzel azt akarják elérni, hogy a közvélemény a szervezett munkások ellen irányuljon. Amit az amerikai szervezett munkások tesznek, küzdenek az egyszerű megélhetési lehetőségért. Az itteni munkásmozgalom nem szolgálja a munkásosztály célkitűzését az IWW szervezetén kívül. A forradalmi munkásmogalomnak igazi hivatása, felszabadítani a munkásosztályt a kizsákmányolás járma alól. Erre kell szervezni a dolgozó tömegeket. Hiszen a kapitalizmus úgy is minden munkásmozgalmat úgy állít be, mint vörös félelmet. Sőt még az iskolásgyermekek sztrájkját is próbálják elhitetni a közönséggel, hogy az vörös agitációnak a következménye. Még akkor is,, amikor a legelvakultabb faji gyűlölet játsza benne a főszerepet. Ma az egész világon az a helyzet, hogy azok, akik tényleg munkaerejük folytán előállítják az élet összes javait, azoknak kell a legelkeseredetebb harcot folytatni a megélhetésért. Ezzel kapcsolatban, ha az európai országokat vesszük példának, ahol a gazdasági élet alacsonyabb nívóra sülyedt, de még is, akinek pénze van az vehet mindent. Természetesen a proletáriátus, akik ezen gazdaságilag leromlott országokban élnek, vállaikon tartják az egész társadalmi életet. Mind ezek dacára nekik kell legelkeseredettebb harcot folytatni a megélhetésért, mert náluk a pénz a legkevesebb. Hogy meddig kell még a munkásoknak küzdelmet folytatni a megélhetésért? az kizárólag csak magától a munkásosztálytól függ. Ha a munkások felismerik, hogy milyen fontos szerepet töltenek be az emberi társadalomban, akkor egy percig sem fognak habozni, hanem csatlakoznak a munkásmozgalom azon csoportjához, amely a munkásosztály minden harcát jogosnak tartja, de nem csak a mindennapi létkérdésért, hanem a bérrendszer végleges megszüntetéséért is harcol. LONDON — A moszkvai | Pravda szerkesztőinek egyike, | David Zaslavsky, éles támadást intézett a német Szociáldemokrata Párt elnöke, Dr. Kurt Schumacher ellen. Ez a támadó cikk nagy feltűnést keltett azért, mert világot vet arra, hogy miként vélekednek az oroszok a szociáldemokraták által tervezett uj Internacionáléról. Pár héttel ezelőtt az angol Harold Lasky kezdeményezésére a szociáldemokraták Londonban összejöttek annak a megbeszélésére, hogy milyen eshetőségek nyílnak egy uj szoeiálista Internacionálé megalakítására. Ezen a gyűlésen több ország szoeiálista pártja képviseltették magukat s noha Dr. Schumac- ker az utolsó pillanatban lemondott, mégis úgy tartják, hogy ennek a mozgalomnak ő az egyik legfontosabb oszlopa. Mi-, után Oroszországban nincs szocialista párt, de még inkább azért, mert az oroszok a szocialista és a kommunista pártokat egyesíteni akarják, az uj szocialista internacionáléra való törekvést orosz ellenesnek minősitik. A Pravda cikke azt mondja, hogy Németország uj “Führer- re” Dr. Schumacher, aki már a múltban is kooperált a német munkásokra lövető Noskeval. Zaslavsky állítása szerint a német szocialista párt azért nőtt meg annyira, mert a nácik tömegesen léptek be a pártb^ s most Dr. Schumacher mögött sorakoznak fel, aki máris hirdeti újból, hogy a németeknek nem hagytak elég megélhetési területet. Ugyancsak hive Dr. Schumacher annak is, hogy HOGYAN TALÁLTÁK FEL A MOZGÓKÉPET A mozgókép feltalálására egy fogadás adott okot körülbelül 60 évvel ezelőtt. Leland Stanford, California állam kormány- végigpergette a másik kezével s senyistáló tulajdonos volt, fogadott egyik barátjával, hogy a teljes sebességgel gallopoló lónak egy-egy pillanatra egyszerre mind a négy lába a levegőben van. Állításának bizonyítására felfogadta Edward Muybridge fényképészt, akinek két havi kísérletezés után sikerült Leland leghíresebb lováról, “Engineer”- ről a kívánt bizonyító képet felvenni. Azonban több száz képet kellett csinálnia, amig a kívánt pozíciót eltalálta. Egy alkalommal Muybridge az egyik kezében tartott nagymennyiségű, de azonos nagyságú képet, amelyek a lónak különböző mozdulatait ábrázolták, zója, aki nagy lókedvelő és ver- megíepetve látta, hogy a gyorsan váltakozó képek a ló futását mutatták. Muybridge felfedezése alapján hamarosan megcsinálták a gyermekek számára azt az ismert játékot, amelynél a képeket összefoglaló könyvecskét gyorsan végiglapozzuk az újainkkal, mire a képen ábrázolt figurák valamilyen mozgást mutatnak. Ez a játék adta meg Thomas A. Edisonnak az eszmét a mozgóképek készítésére. I Ausztria csatlakozzon Németor- I szághoz. Dr. Schumacher, aki Londonban tartózkodott a Pravda cikkének megjelenése idején, tagadta azt, hogy ő a német nácik eszköze lenne. “Én csak demokrata vagyok” — mondotta, — “de lehet, hogy Moszkvában jobb szemmel néznék, ha valóban Führer és nem demokrata lennék.” Egyébiránt Schumacher azt mondja, hogy a lengyelek egyenlőre nem képesek benépesíteni az Oder folyótól keletre eső azon területet, amelyet most megkaptak s ugyanakkor Németország nem tudja elhelyezni a környező országokból kitelepített németeket. Ausztriára vonatkozólag pedig a népek önrendelkezési jogára hivatkozott, amely szerint Ausztria népének kell eldönteni, hogy akar-e Németországhoz csatlakozni. MILLIÓ DOLLÁRT KÖVETELNEK GARWOOD, N. J. — A szövetségi bíróság newarki kerületéhez egy millió dollárt kitevő követelést nyújtottak be az International Mine, Metal and Smelter Workers (CIO) union tagjai, amelyet az Aluminum Company of America nevű cégtől követelnek. A követelés alapjául a Supreme Court azon legutóbbi döntése szolgált, hogy egy cég köteles megfizetni a munkásoknak azt az időt, amit a munkára való felkészülődéssel a munkahelyen eltöltenek. Ezt most a “portal to portai” kifejezéssel jelölik. Miután a Supreme Court döntése visszamenő időre is szól, az ALCOA munkások most 550 olyan munkás részére, akiknek speciális öltözetet kell felvenni a munkájuk megkezdése előtt, hat évre visszamenőleg fizetést követelnek azért az időért, amit a speciális ruha felvételével és levetésével töltöttek el és amiért eddig fizetést nem kaptak. Ezt a port nagy figyelemmel kiséri a szervezett munkásság, mert ha a Supreme Court a munkások javára dönt, akkor minden iparban időt fognak engedni a munkások átöltözködé- sére. Jelenleg csaknem az ösz- szes ipartelepeken az a szokás, hogy a munka kezdését jelző csengetésre a munkásnak készen kell állni a munka azonnali megkezdésére, tehát jóval előbb kell a műhelybe mennie, ha át akar öltözni. MÁR MEGINT? WASHINGTON — A United States Conciliation Service 24 tagból álló bizottságot nevezett ki a munkások és a munkáltatók közötti ellentétek elsimítására. Ez a bizottság csak a keleti államok “labor-management” ügyeivel fog foglalkozni. A bizottság tagjait felerészben a munkáltatók, felerészben pedig a szakszervezetek tisztviselői közül nevezték ki. Ráadásul aztán még hozzájuk adtak négy ügyvédet, akik majd megtanítják őket a munka és tőke testvériségére.
