Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-12-21 / 1455. szám
1946. december 21. BÉRMUNKÁS 7 oldal A “reference” könyvek hazugságai Lapunk december 7-iki számában szóvátettem, hogy az általános információkat nyújtó úgynevezett “reference” könyveknek a magyarsággal kapcsolatos adatai nem csak elavultak, hiányosak s félrevezetők, de sok esetben rosszakaratú hazugságokat tartalmaznak, amelyeket ki kellene javitatnunk. Jeleztem azt is, hogy nem a “hazafias” érzelmet kiváriom szolgálni ily hiányosságok vagy tudatos hazugságok korrigálásával, mert rendesen a hazafiság nevében követik el az ilyen ferdítéseket, hanem csak azt szeretném elérni hogy az ily könyvek is csupán az igazságnak megfelelő adatokat tartalmazzanak. Példának felemlítettem az 1943-ban kiadott “Webster’s Biographical Dictionary” cimü munkát, amely azt Írja Horthy Miklósról, hogy 1919-ben a magyar nemzeti sereg élén kiverte a románokat Magyarországról. Dózsa Györgyről meg azt mondja, hogy csak kalandor volt, aki a csőcseléket vezette a kormány és a nemesek ellen. Miután ez a reference könyv a címlapon felsorolja a nemzetiségi szerkesztőit (Editorial Consultant), ahol úgy találtam, hogy a magyar “editorial consultant” Joseph Reményi, a Western University tanára, igy egész természetesen úgy véltem, hogy a fenti goebbelszi hazugságokat Reményi professzor irta, vagy legalább is jóváhagyta. Merem állítani, hogy mindenki igy értelmezi a nemzetiségi szerkesztők felsorolását ily természetű könyvekben. Remélem, hogy ebben Reményi professzor is egyetért velünk s elismeri, hogy joggal tulajdoníthattuk neki az idézett sorokat, vagy legalább is azt, hogy jóváhagyta azokat. Reményi professzor azonban nyilatkozatot küldött Harc az életért Irta: LACKÓ MIKLÓS Az utakat méteres gaz borítja, csak itt-ott tűnik föl egy-egy friss csapás. A határkövet is befedte a sok össze-vissza növény, úgy kell megkeresni. De az ötágú grófi korona még jól kivehető rajta. Kétezerötszáz nagyhold földet határoltak ezek a kövek valamikor, négy irányban. S a föld, a mérhetetlen nagy lapos föld közepén ott húzódott a tanya, mint egy hajszolt állat. Köröskörül az idegen, úri föld rengetege. Száz család élt itt úri parancsszóra, nyomorékul. A nagyrésze akkor látott valamit a nagyvilágból, ha katonának szóllitották a leventesapkás fiatalok lesték az izzadt öregek szájáról a nagy kalandot, a háborút. A lányok szolgálni mentek, azután hazajöttek férjhez- menni. Talán csak azért kukkantottak az urak életébe, hogy annál alázatosabban éljék azután a cselédemberek szolgaéletét. Volt még itt egy pihenőhely a csendőrök számára, s ha lerúgva lábukról a poros bakancsot, itt horkoltak a kakastollasok, hát működött az Íratlan csendrendelet. Azóta fordult egyet a világ. be hozzánk, amelyben azt állítja, hogy az említett adatok nem tőle származnak és nem is felelős azokért. Levelének ez a része igy szól. A Bérmunkás Szerkesztőjének Cleveland, Ohio Tisztelt Uram: A címemre küldött Bérmunkás december hetediki számában érthető meglepetéssel olvastam az ellenem irányuló támadást. A ciklqró szerint a “Webster’s Biological Dictionary”-nek Horthyt magasztaló cikkét én Írtam. Ez az állítás nem felel meg a valóságnak. Igaz, hogy a “Webster’s Biolographi c a 1 Dictionary”-nek dolgoztam, a többi között bizonyos magyar nevek betüzésére vonatkozólag vették szolgálataimat igénybe, de a Horthy cikk nem tőlem eredt. Általában én nem irok politikai tárgyú cikkeket; sem magyarul, sem pedig angolul. Működési terem az irodalomra és az esztétikára szorítkozik s erkölcsi szempontból a faji és vallási különbséget nem ismerő emberséges elvek alkalmazására. A cikkíró önmagának tartozik azzal, hogy ebben az ügyben Írjon a Webster’s Biographical Dictionary szerkesztőjének s érdeklődjék aziránt, hogy a cikk tőlem származik-e? En bizony nem tudom, hogy ki irta . . . Bízva abban, hogy a szerkesztő ur helyreigazító soraimat közli s hogy a helyreigazítást közlő számból egy példányt elküld számomra, vagyok Reményi József *A Western Reserve Univer- sityn az összehasonlító irodalomtörténet tanára. Jó volna megnézni, merre-mi- végre fordult? RÉGI ARCOK A házakból emberek bújnak elő, né&ik a közeledő idegent. A végén csak megismernek. De én alig ismerem meg őket: felire soványodott két esztendő alatt mindegyik. Leülünk a poros földre. Nézem őket. Ezek volnának a régi arcok ? Mintha késsel vésték volna ezeket a vonásokat. Nehéz szavak sokasodnak, két esztendő története alakul ki belőlük. Soha még ilyen két esztendőt. A major négyszer cserélt gazdát. A németek beásták magukat, menekülni kellett. A házak jórésze összedőlt, katonák aprítottak fát az egyetlen kopott asztalokból, ágyakból. A front megrekedt, három hónapig itt húzódott. Néha egész hadosztályok tanyáztak a kis majorban. Végre lehuzódott a front, aki megmaradt, itt állt csupasz életével, vadember módjára. Nem hittek a földosztásban, s amikor eljött, gyanakodva hajoltak ösz- sze. 10—15 holdat kaptak, kinek mekkora volt a családja, hiszen föld volt elég. De mit kezdjenek a felszabadult földdel? Ahol nem szántotta föl a háború, közösen learatták a még az Készséggel adtunk helyet Reményi professzor nyüatkozatá- nak s vesszük tudomásul, hogy a szóban forgó rosszakaratú valótlanságot nem ő irta. Azonban a professzor ur el lehet rá készülve, hogy azon adatokért mindenki őt fogja vádolni, mint én is tettem, annyira félrevezető a nemzeti szerkesztő-konzultánsok felsorolása és igy az ily támadásokért a felelőség valóban' a köny kiadóit, vagy szerkesztőjét terheli, aki az olvasóit már ezzel a dologgal is félrevezeti. Hiszen ki gondolna arra, hogy valakit mint “Editorial Consul- tant”-ot soroljanak fel csak azért, mert a nevek helyes kiírását (betűzését) őrzi ellen. Reményi professzor azt tanácsolja, hogy írjunk a reference könyv szerkesztőjének s kérdezzük meg, hogy tőle származnak-e az említett adatok. Nos, mi igy is elhisszuk levelének azon állítását, hogy a szóban- forgó dolgokat nem ő irta s nem is tudja, hogy kitől származnak azok. Azonban az is tény, hogy Reményi professzor leveléből nem tudjuk kivenni, hogy vájjon látta-e azt a Horthyról irt goebbelszi hazugságot, ha mindjárt nem is ő irta. Mert ha látta, akkor talán mégis felhívhatta volna rá annak a szerkesztőnek a figyelmét, akivel volt valamilyen összeköttetése, ha mindjárt csak a “nevek betüzése” is. Mi például határozottan fogunk írni neki és megmondjuk, hogy mennyire becsüljük az olyan munkákat, amelyek ilyen hazugságokat tartalmaznak és mi a véleményünk az olyan szerkesztőről, aki ilyen reference könyveket ir, vagy szerkeszt. Geréb József uraknak vetett gabonát. De hogyan tovább? Egyetlen állat, egyetlen traktor nélkül? S akkor ezek az emberek elkezdtek dolgozni. — Tíz körmömmel dolgoztam meg a földet — mondja Cinka bácsi, paraszttá vedlett uradalmi bognár. — Feleségemmel igába fogtuk magunkat a kocsi elibe, úgy takarítottuk be a búzát, kukoricát — mondja a másik. — Hej, csak látta volna, ahogyan rávetette magát a kiéhezett nép a learatott táblára, ki- csinye-naggya kézzel hordta a föld szélire a kévéket asztagba. — Vízbe főtt babon éltünk hónapokig. Falat kenyér nélkül. Aztán tífuszjárvány jött, hullottak a legyengült emberek. Az asszonyok napszámba jártak a 60 hodasokhoz. Két kiló sóért dolgoztak látástól vakulásig. — Úgy földhöz csapott bennünket a nyomorúság, hogy ha akkor a gróf visszajön, talán még diadalkaput is állítunk neki .. . SOK A PANASZ Negyvenöt őszére került valami ennivaló. Közös pénzen megjavították a tarktort. Mozogni kezdtek, izelgették az önállóságot. Az élelmesebbje szerzett AZ AUTOMOBIL MUNKÁSOK BÉRKÖVETELÉSE DETROIT — A United Automobil Workers (CIO) union elnöke, Walter Reuther, nyilatkozatot adott ki, amelyben bejelenti, hogy az automobü munkások újabb 23 és fél cent órabér javítást fognak követelni. STALIN NEM BETEG MOSZKVA — Egy török újság híradása nyomán az európai és az amerikai lapok azt írták, hogy Joseph Stalin, orosz miniszterelnök nagy beteg. Az Associated Press most megbízható forrás alapján megcáfolja ezt a hirt. A hírforrás szerint Stalin csak vakáción van s teljesen jól érzi magát. Az amerikai polgári sajtó oly hévvel fogadta a Stalin betegségéről szóló hirt, hogy már hasábokon keresztül spekuláltak az utódjára vonatkozólag. VÉDI AZ ANGOLOKAT NEW YORK — Az Egyesült Nemzetek gyűléséire jött görög miniszterelnök lakását piketel- ték az “American Council for a Democratic Greece” tagjai. A baloldali gondolkozásu amerikai görögök kérdőre vonták Constantin Tsaldaris miniszterelnököt, hogy miért nem követeli az angol csapatok kivonását Görögországból. Tsaldaris azt felelte, hogy ez nem tartozik Görögországra, mert az csak kis ország. Az ilyen ügyeket a négy nagyhatalomnak kell dönteni. A hazug “Szent Mikulás” mesét legkönnyebben megszüntethetnék, hogy ha a “Santa Claus- ok” is szervezkednének és magasabb, vagy egész évre terjedő fizetést kérnének. De ezt nem várhatjuk azoktól a hazug képmutatóktól. egy tinót vagy egy rossz lovat. Megvolt az első szabad aratás. De uj nehézségek jöttek. Akinek nincsen állatja, az utolsó szem gabonáját is ráfizeti a fuvarra. Olyan disznóvész pusztított a közelmúltban, amilyenre évek óta nem volt példa. A termés jórészét elvitte az aszály. Nem akar megállni a panaszkodás. Nézem az elgyötört arcokat. Aggodalom fog el. S előre rettegve a választól, felteszem halkan a kérdést: — Babirák bácsi, Gábor Pisti, Kuruc Jani, mind, maguk volt cselédemberek, feleljenek őszintén: há választani lehetne, szívesebben élnék-e a volt cselédéletet? Összenéznek. Úgy látszik, egészen értelmetlen kérdésnek tartják azt, amit kimondtam. S aztán Babirek bácsi föláll és felém lép. Megszólal. —Szabad parasztok vagyunk. Elhiszi-e, ha azt mondom, hogy ma egy hét alatt többet dolgozunk, mint régen egy egész hónap alatt? De most magunknak dolgozunk, magunk urai vagyunk. Csak már előbb jött volna .. . Föllélegzem. S megértem:. ezek a gondok már az élet gondjai voltak. (Ifjúság.)
