Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-12-21 / 1455. szám
1946. december 21. BÉRMUNKÁS 5 oldal Gazdasági harc a döntő (Vi.) Az IWW tanítása szerint a gazdasági harc és szervezetek a fő tényezők. Ezen szervezeteken és harcokon keresztül lehet a legnagyobb csapást mérni a kizsákmányoló rendszerre, mert a kizsákmányolás csakis gazdasági, igy az ellen a harc is leghelyesebben ezen a gazdsági téren folyhat. Amig a csatározások a felszínen, — sokakat megtévesztve — a politikai vagy hadi tereken folyik, azonban azzal nem tudnak döntő eredményeket elérni. Azok csak lepellel vonják be, elrejtik az igazi és döntő harcokat a felületes szemlélő elől. Ezt a tanítást igazolják most a különböző országokat bejárt amerikai újságírók. Valamint sok gazdasági szakértő, akik ma ha nem is szívesen, de rámutatnak ezen elkeseredett harcokra, amely a gazdasági téren ma az egész világon folyik. Ezen harcok megismerése folytán láthatjuk tisztán, hogy miért támogatja Amerika azt a reakciós, dik- tátori Chiang kormányt Kínában. Miért engedik meg, hogy Németország és Ausztriában a reakciósok nem csak hatalmon maradjanak, hanem még kedvezményben is részesülnek, ha nagyobb ipartelepeik vagy vagyonuk van. Miért akarják még a saját kormányaik által aláirt potsdami szerződést megtörni, nem engedni, hogy a nagyobb német hadi ipartelepeket átszállítsák a balkán és orosz területre. Miért akarják Németországot úgynevezett gazdasági egységbe tömöríteni és ehez nagyon is erősen akarják az orosz zónát is bekapcsolni. Ugyanis csak az orosz zónában folyik a munka teljes erővel. Ezen a harcon keresztül dől majd el, hogy melyik gazdasági rendszer kerül ki győztesen ezen világégésből. Hogy meddig bir életben maradni még a kapitalista kizsámányolási rendszer. Mert amilyen mértékben megindul a termelés, fokozódik a szo- ciálista rendszerben, olyan mértékben gyengül, romlik a tőkés rendszerben. Most emiatt folyik a harc, mely döntő lesz, habár évekig fog kihúzódni. Nincs egyetlen egy nap, melyen ne jelentenék valahonnan, hogy a letört, pénztelen, nyersanyag nélküli országok ne kössenek egymás között cserekereskedelmi szerződést, mely szerint pénz már nem is szerepel. Csak a könyvekbe bevezetett számítások szerint adnak, cserélnek ki árukat egymás között a megszorult országok. A napokban Childs kolumnista siratta el az icelandi üzleti lehetőséget. Ugyanis a háború alatt Icelandból csak is az amerikaiak vették meg az ottan nagy meny- nyiségben fagyasztott halat és hal olajat. Most azt állítja, hogy tiz millió dollár haszontól estek el az amerikaiak, mert az oroszok vesznek át minden ilyen kivitelre szánt árut, melynek ellenében szenet és deszkát adnak az icelandiaknak. Ugyan is erre nagy szükségük van azon hideg és kopár szigeteken és az amerikaiaknak az árakat nem bírták volna megfizetni azon árakból, amelyeket ezek akartak fizetni a fagyasztott halért és hal olajért. Chüds szerint, az oroszok 100 dollárral többet fezeinek egy tonna fagyasztott halért és a szenet, faanyagot is olcsóbban adják, mint az amerikaiak adták volna. így egy év alatt csekély tiz millió dollár haszontól estek el az amerikaiak. Ugyan csak mostanában Edwin Laney levelezik Svédországból és minden újságolvasó ember tudja, hogy müyen nagy felháborodást okozott az amerikai urak, tőkések között az a hir, hogy Svédország csere-kereske- I delmi szerződést kötött Oroszországgal, mely szerint 300 millió hitelt is adtak a svédeknek. Ugyan is addig mehet fel a számla különbözet, mert az első években a svédek többet számítanak adni az oroszoknak, mint az oroszok képesek volnának ellenértékben nekik szállítani. Ez annyira fájt az amerikai tőkéseknek, hogy megmozgatták a bábukat, a State De- partmentet és tiltakoztak ezen szabadkereskedelmi határozat ellen. Az ilyen cserekereskedelem szükségessé teszi, hogy az árukat a kormányon keresztül központosítsák és kezeljék, igy nem a kereskedők szabják meg az árakat, hanem a kormány, mivel a könyvvitelt csak a kormányok végzik. így a magánkereskedelem még ilyen országokban is a kormány ellenőrzése alá kerül, ahol még meg maradt a kapitalista rendszer, ha bele akar kapcsolódni a kiviteli lehetőségekbe. És már az európai országokban örömmel kapcsolódnak bele a magánvállalkozók is, mert tudják, hogy másképpen már ottan nem lehet üzletet csinálni. Ez a folyamat, mely az úgynevezett szabadkereskedelmet, amilyen formában már az amerikaiak értelmezik, hogy csak azoknak adnak, akik készpénzzel tudnak fizetni, vagy már akinek ők akarnak kölcsönt adni, hogy életben tartsák őket a tőkés rendszer támogatására. így, azon országok, melyek a pénz kereskedelmi rendszerhez csatlakoznak, teljesen az amerikai bankárok kontrolja alá kerülnek és csak úgy, valamint addig élhetnek, amig az amerikai tőkések akarják, illetve támogatják. De a cserekereskedelem alapján, minden országnak a munkaerő és a gyárak, gépek képezik az igazi erejét. Azokon keresztül elkészíthetik a kész árukat, melyeket viszont kicserélhetnek nyersanya gokért, hogy még több nyersárut kaphassanak és feldolgozhassanak. A nyersanyagok halmaza leginkább délamerikában van, ahol még az angolok sem uralják, mint az afrikai és a többi gyarmatokon. Ugyan csak Délameri- ka a legnagyobb, leggazdagabb piac a kész ipari cikkek részére. De azok sem vásárolhatnak, ha a nyersanyagokért nem kapnak rendes árakat, vagy még el sem tudják adni. Anglia és Amerika nem vesz tőlük nyersanyagot, mert nagyon kevésre van nekik szükségük, ezeknek van minden szükséges nyersanyag. Ha vesznek, csak olyan olcsó áron vesznek, melyek nem elegendők arra, hogy az ipari cikkeket viszsza vásárolhassák az amerikai tőkésektől. Ezzel szemben a nyersanyagra szorult európai országok nagy örömmel átveszik, feldolgozzák és kész ipari cikkekei fizetik meg ezen nyersanyagokat. Hiszen csak is úgy tudnak dolgozni, élni. így, amilyen mértékben bírják a termelést fokozni, melyhez szükséges nyersanyagokért mostan azok kedvezményes ajánlatokat tesznek, annál nagyobb mértékben csökkentik a tőkés rendszer piacát, kereskedelmét. Annál inkább megtörik a trusztok, kartelok uralmát mindenfelé. Mentői több nyersanyagot kapnak, annál több kész árut bírnak szállítani, annál több a munka. így, a nyersanyagokban dúskáló országok annál szorosabban bekapcsolódnak a cserekereskedelembe, mely a hasznot nagyban csökkenti, a bizonytalanságot eltávolítja, igy győztesen kerülhet ki a magántőkés rendszer: olcsón venni és drágán eladni igyekvő és szervezetlen egyéni haszon, előnyökön nyugvó tőkés rendszerrel szemben. Ezen cserekereskedelemh e z még Franciaország is csatlakozik, habár egyetlen ország melynek gyarmatai és nyersanyag forrása bőséges, Anglia mellett. De Olaszország, ahol mostan nyersanyag hiány miatt több millió munkanélküli van, csak is az ilyen nyersanyagot készárukért való csere folytán tudná a termelést megkezdeni és a haszon kizárásával felvenni a versenyt a többi európai országokkal, vagy teljesen az amerikai tőkések kegyelem-kenyerén élni, amely olcsó munkabéreket, egyesek részére nagy hasznot és a nagytömegnél bizonytalanságot jelentene. így mindenki világosabban megláthatja, hogy csak is a közös termelési rendszerben tudnak gazdasági függetlenséget szerezni, ahol nem bankároktól, hanem a munkások termelőképességétől függ az ország sorsa, olyan mértékben javul, amilyen mértékben a termelést fokozzák. De viszont nem kell egy csomó bankár és tulajdonos nagy hasznát is kitermelni. Ha sok készárut termelnek, sok nyersanyagot kaphatnak érte, mely viszont még több készárut jelenthet. így megérthetjük, hogy miért sírnak Childsék a kicsi icelandi piac elvesztéséért. Miért tiltakoznak a State Department bohócai, a svéd-orosz szerződés ellen. Miért képesek azon országokban a termelést megkezdeni, melyek cserekereskedelmen alapulnak. TILOS a “JAWOHL” BERLIN — Dresdából jövő hir szerint a drezdai rendőrség rendeletileg kitiltotta a “jawohl” szót a német nyelvből. A rendelet szerint a “jawohl” szó hasznáfóit megbüntetik. A drezdai rendőrség állítása szerint a “jawhol” szónak náci ize van. Bizonyára a minden gondolkodás nélküli engedelmességre, bármily lelketlen parancs végrehajtására emlékezteti őket. ARAK ES BEREK Irta: KŐVÁRI MIHÁLY A magyar pengő borzalmas inflációja 1946. augusztus 1-én végétért. Ezzel a magyar munkásság élet-halál küzdelme uj fejezethez érkezett. A dolgozók fizetése, amely az infláció utolsó hónapjaiban a semmivel volt egyenlő, stabilitást nyert és lényegesen javult, de a háború előtti minimális fizetést még sem éri el. Mig a bérek általában az 1939-es nívón állnak, addig az árak 4-6-8-szorosa az akkori áraknak. De, beszéljen az alábbi pontos kimutatás, amely a jelenlegi budapesti helyzetet mutatja be: 1939. 1946. 1 kgr. Kenyér .......... .22 — .32 .92 1 kgr. Liszt ....................................24 — .36 1.80 1 kgr. Cukor .....................,.... 1.12 9.20 1 kgr. Szalonna ..................... 1.20 18.00 1 kgr. Só ............................ .28 1.80 1 kgr. Burgonya ............................08 .40 1 kgr. Marhahús ................... 1.20 8.40 1 kgr. Liba ........................... 1.50 9.40 1 doboz Gyufa ................................06 .24 1 drb. Cigaretta ................... .02 — .08 .08 — .32 100 kgr. Fa ........................... . 2.50 24.00 100 kgr. Szén ....................... 3.50 36.00 Villamos ..........................................32 .80 Cipő ......................................... 12.00 — 35.00 120.00 —250.00 Öltöny ..................................... 60.00 —250.00 250.00 —600.00 Lakás egy szobás ................. 30.00 — 50.00 40.00 — 60.00 Lakás kettő szobás ..... 50.00 — 70.00 60.00 — 90.00 Ezen árakkal szemben a jelenlegi bérek: 1935. Segédmunkás hetenként ....................... 14— 18 Betanított munkás hetenként ............... 16— 22 Szakmunkás hetenként ........................... 30— 50 Tisztviselő havonta ............................... 120—700 1946. 25— 30 35— 40 45— 60 200—550 Az árak és bérek pengő és forintban értendők. Ez a kimutatás bizonyítja, hogy a magyar munkásság keresete mélyen a létminimum alatt áll és még sok áldozatot kell hoznia, mig az életszínvonala javulni fog. Ehez szorosan tartozik annak a kormányrendeletnek a közlése, mely szerint 2 évig terjedő börtönbüntetést kap az, aki a kollektiv szerződésben megállapított béreknél többet fizet vagy többet fogad el.
