Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-12-21 / 1455. szám
BÉRMUNKÁS 1946. december 21. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. 4 oldal Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ...... $2.00 üne Year ------------—..—$2.00 Félévre ..._....................... 100 Six Months ---------------- 1.00 » Egyes szám ára ........ 6c Single Copy --------------- 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ---------- 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával.________________________________________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE «SB» 42 Nagymérvű csalás Dacára annak, hogy 1939 óta az amerikai munkások nagy tömegei már többször is kaptak, — jobban mondva verekedtek ki — béremeléseket, a munkások általgos életszínvonala nem emelkedett az utóbbi 6-7 évben, sőt inkább jelentékenyen esett. Ennek természetesen egyik oka az, hogy a munkásság csak egy része kapott számbavehető béremelést, mig a másik rész elmaradt az egyre emelkedő drágaság mellett. A fontosabb ok azonban az, hogy minden béremelést azonnal nyomon követett az áraknak felemelése is és igy a magasabb béreket az emelkedő drágaság hamar felfalta. Azért a legutóbbi bérmozgalmaknál a szervezett munkások követeléseikbe vették, hogy a béremelést az általuk gyártott árucikkek árainak felemelése nélkül kapják. Miután ezt nem tudták kivívni, a most készülő bér- követeléseknél újból hangoztatni fogják. Ha nem tudnak érvényt szerezni ennek a követelésnek s a béremelést a drágaság újabb ugrása fogja követni, akkor az Egyesült Államok szintén az any- nyira rettegett infláció karjaiba esik. Az automobil munkások még nem is hozták nyilvánosságra követeléseiket, csupán gyűléseket tartanak annak megbeszélésére, de azért a General Motors elnöke, C. E. Wilson máris nyilatkozott, hogy ha az automobü munkások 25 százalékos béremelést fognak követelni és azt meg is fogják kapni, altkor annak természetes következménye lesz az automobil-árak 25 százalékos emelése. Wilson urnák ez a nyilatkozata elárulja, hogy az iparbárók igen jól keresnek a béremeléseken. Ha az automobil munkások valóban keresztül viszik a tervbevett béremeléseket, akkor a General Motors részvényesei az eddiginél is sokkal magasabb profitokat fognak bezsebelni. A kormány statisztikai hivatalának kimutatása szerint az amerikai iparokban minden száz dollár kiadásból csak 16 dollárt költenek bérekre. Ez természetesen változik a különböző iparokban, igy pl. a cigaretta gyártásnál csak 3.2 százalék, (ez a legalacsonyabb “labor-cost”), acélcsöveknél 25 százalék, papírgyártásnál 20 százalék, a legmagasabb pedig 31.8 százalék az acélöntvényeknél. Nyilvánvaló tehát, hogy a WUson által jelzett módszer alapján a munkáltatók nem csak azt a többletet kapják vissza, amit a munkásoknak a béremelések alapján fizetnek, hanem a profitjuk is hasonló arányban növekszik. Tegyük fel például, hogy az automobü iparban a “labor-cost” 30 százalék (a kimutatás szerint 29.6), ami azt jelenti, hogy minden száz dollárból a munkásoknak adnak 30 dollárt, igy a 20 százalékos béremelésnél adni fognak 36 dollárt. Tegyük fel tovább, hogy hasonló béremelések következtében a nyersanyag is hasonló összeggel drágul, akkor Wilson ur a jelenlegi száz dollár helyett 112 doUárt fog fizetni. Ez nagyon, de nagyon liberális számítás. Wilson ur azonban az árakat is 20 százalékkal akarja felemelni, vagyis nem 112, hanem 120 dollárt követel, ami azt jelenti, hogy a profitját minden 112 dollár után 8 dollárral növelné. Ez az egyszerű számítás mutatja, hogy müyen nagymérvű csalást követnek el a munkáltatók akkor, amidőn az árakat éppen olyan százalékkal emelik, mint amilyen százalékkal emelkedtek a munkabérek. Éppen ezért a jelenleg független International Association of Machinists szervezet elnöke, W. H. Brown azzal a kérdéssel fordult 'Truman elnökhöz, hogy igazságosnak tartja-e a WUson féle módszert. Precízen szólva, igazságosnak tartja-e azt, hogy amikor az átlagos “labor-cost” csak 16 százalék, a béremeléseknél a munkáltatók éppen olyan százalékkal emelik a termelvé- nyek árait is. Nem tudjuk, hogy Truman elnök mit fog válaszolni. Azonban akár igazságosnak vagy igazságtalannak tartja is a WUson módszert, valami sokat már nem tehet, hiszen megszüntették az ár- szabályozást. A szabad versenyt, — amelyre Wilsonék eddig hivatkoztak, — kiküszöbölték az árakra való megegyezéssel, igy misem áü útjukban a közönség teljes kifosztására. Harvey Brown, akinek unionjában 600,000 ember van, mint unionista jóval többet tehetne a munkásság s általában a fogyasztó közönség védelmére, mint az árszabályozást feladó és általában a munkáltatók érdekeit védő kormány. “Brother” Brown most jól látja, hogy a munkáltatók müy gáládul kiuzsorázzák a munkásokat. Nem azért, mert rossz emberek; hiszen a General Motorsnál sem jelentett semmi lényeges változást az, hogy a vezetőszerepet játszó egyént nem WUsonnak, hanem Sloan vagy Knudsennek hivták-e. A kizsákmányolásnak oka maga az a rendszer, amelyben a termelés eszközeit csak a kisszámú osztály bírja, amely csak akkor engedi meg ezen termelő eszközök használatát, ha megkapja az általa követelt mindnagyobb profitot. Ezt a rendszert Truman elnök nem fogja megváltoztatni. Sőt éppen eüenkezőleg, védi azt minden tehetségével. Ez rendben is van igy, mert ahoz az osztályhoz tartozik, amelyik a termelőeszközöket birtokolja, A baj azonban az, hogy Harvey Brown, aki a munkásokat képviseU és aki nagyon jól látja a kizsákmányolást, de azért mégis védi azt a rendszert, amely éppen ezen a kizsákmányoláson alapszik. A drágaságnak és a béreknek a versenyét, — amint a WUson féle módszert általában nevezik, — csak maguk a munkások szüntethetik meg, ha úgy szervezkednek, hogy ne csak a béremelésekért harcoljanak, hanem egyben azért is, hogy végeredményben átvegyék a termelést és megszüntessék a kizsákmányoló rendszert. Harvey Brown jobban tenné, ha szervezetének több mint félmilliót számláló tagságánál keresne orvoslást a kapitalista kizsákmányolás eUen, mintsem Truman elnöktől kérdezi, hogy igazságos-e a munkáltatók tulkapzsisága. Isten kegyelméből Madridból jövő táviratok szerint a spanyol ál-parlament, a “Cortes”, uj váltópénz verését rendelte el, amelyre ezt Írják: “Franco, Isten kegyelméből”, vagyis, hogy Franco Isten kegyelméből uralkodik. Mi, akik még visszaemlékszünk egy évtizedre, úgy tudjuk, hogy Franco a Mussolini és Hitler kegyelméből került uralomra. Igaz ugyan, hogy Adolf álUtólag szeretett volna isten lenni, de legfeljebb csak a pokolba jutott; Mussolinit pedig a saját hívei úgy összerugdosták, hogy az isten tisztségre alkalmatlanná lett. így tehát nem tudjuk, hogy micsoda jogon követeli Franco magának az Isten kegyelméből való címet? Lehet azonban, hogy Franco a harmadik pártfogójára céloz, aki nem isten, de legalább is a helyettesének tartja magát. Ez az isten-helyettes természetesen a római pápa, aki ugyancsak nagy segítséget nyújtott Franconak sok ezer keresztény legyilkolására, hogy véres trónját elfoglalhassa. Sőt valószínű az is, hogy a római pápán keresztül gyakorolt isteni kegyelemnek köszönheti Franco azt is, hogy jelen sorok Írásáig még semmit sem tettek az Egyesült Nemzetek gyűlésén, noha már 21 beszédet tartottak ellene. így legutóbb Leon Jouha- ux francia delegátus azt mondotta, hogy “Franco spanyol uralma egyenes folytatása a hitlerizmusnak”. És mindezek dacára a sok beszéden kívül semmit sem csinálnak ellene, amit a beavatottak a római pápa befolyásának tudnak be. Most már megértjük, hogy merre járt az isteni kegyelem, amikor Hitler halálgyáraiban milliószámra végezték ki az ártatlan embereket. A római pápa által irányított isteni kegyelmet lefoglalták a Francohoz hasonló véreskezü hóhérok védelmére. DRÁGA MULATSÁG WASHINGTON — Az Egyesült Államoknak a junius 30-án záródó évben 1,503,744,000 dollárjába került a megszálló hadseregek eltartása. A németországi megszállás 617.275.000 dollárba, Ausztria 44.909.000 dollárba, Japán 613,- 309,000; Korea pedig. 228,291,- 000 dollárba kerültek. Nagyon sok szegény ördög azért hive a kiváltságoknak, mert azt hiszi, hogy neki is része lesz benne s úgy véli, hogy a kiváltságok eltörlésével tényleges javakat rabolnak el tőle. A római Coliseum (cirkusz) képes volt százezer ember befogadására, akik közül 87,000 kapott ülőhelyet. Játéktere 182 láb széles és 285 láb hosszú volt. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke_ mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E_ két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve- sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oiyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös, érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai he- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót inak a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL?” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést altkor, amikor a bérrendszer _ már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük u régi társadalom keretein belül.
