Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-12-07 / 1453. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act-of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND 1946, DEC. 7 NO. 1453 SZÄM Erőpróba lett a bányászok sztrájkja Amerika támogatja a reakciót A BÁNYÁSZOK SZTRÄKJÄT A SZERVEZKEDÉS MEGSZORÍTÁSÁRA AKARJÁK FELHASZNÁLNI. — VISSZAÁLLÍTJÁK A BÍRÓI LETILTÓ PARANCSOKAT. — A MUNKÁSSÁG A BÁNYÁSZOK MELLETT. BYRNES KÜLÜGYMINISZTER HOOVER MÓDSZERE SZERINT AKARJA HASZNÁLNI AZ ÉLELMISZER TÁMOGATÁST. — A NÁCIK ÁLDOZATAIT ÉS A BUJDOSÓ NÁCIKAT EGYENLŐ JOGÜAKNAK MONDJÁK WASHINGTON — A kormány által indokolatlanul elnyújtott bányász sztrájk mindikább azt a jelleget veszi fel, hogy az amerikai munkáltató osztály fel akarja használni az alkalmat a munkásság szervezkedési jogainak megnyirbálására. Az első lépés ehez az, hogy vissza akarják állitani a birói letiltó parancs- rendszert, amit évekkel ezelőtt sikeresen alkalmaztak a sztrájkok leverésére, de amit a Norris-La-®---------------------------------------Guardia törvény eltiltott. A bányászok jelenlegi sztrájkjánál is eddig szó se esett a bányászok követeléseiről. A kormányköröknek az a felfogása, hogy a bányászoknak nincs joguk a sztrájkhoz, miután a bányák állami kezelésben vannak. Ezért eddig még hivatalosan nem kezdtek tárgyalást John L. Lewis-szal, a bányász union elnökével, hanem T. Allan Golds- borough kerületi szövetségi biró által tiltóparancsot adtak ki, hogy a bányászokat rendelje vissza munkába. Évekkel ezelőtt a sztrájkok megtörésének az volt a legegyszerűbb módja, hogy a munkáltatók valamelyik velük rokonszenvező birótól tiltóparancsot (injunction) kértek a sztrájkolok ellen. Az ily tiltóparancsoknak végetvetett a Norris-LaGu- ardia törvény, amelynek meghozása óta most először adtak ki ilyen tiltóparancsot jelentékenyebb sztrájkok esetében. TÁRGYALJÁK AZ ÜGYET Goldsborogh biró állitása szerint Lewisnak nem volt joga ahoz, hogy a bányászoknak az állammal kötött szerződését lejártnak jelentse ki, miután a szerződés egyik pontja szerint az szól mindazon időre, amig a bányák állami kezelésben lesznek. Ezzel szemben Lewis azt állitja, hogy a szerződés éppen úgy magában foglalja s utal az előző szerződés azon pontjára, hogy 20 napi felmondás esetén mindkét fél kérhet uj szerződésre tárgyalást és ha ezt nem kapják meg, akkor a szerződés lejártnak tekinthető. Lewis ezen pontnak megfelelőleg kérte az uj tárgyalást, amit Krug belügyminiszter, a bányák névleges kezelője megtagadott, igy a 20 nap után a szerződés automatikusan megszűnt. Miután Lewis nem engedelmeskedett a birói parancsnak, vagyis nem rendelte munkába a bányászokat, most tárgyalják az ügyét, hogy milyen büntetést szabjanak ki rá azért, mert nem engedelmeskedett a bíróságnak. Jelen sorok Írása idején az ügy tárgyalása »folyamatban van s döntés nem történt. Lewis és ügyvédei azt igyekszenek bizonyítani, hogy Goldsborough bírónak nem volt joga a tiltóparancs kiadására, mert ez a tiltóparancs megsérti a Norris-La- Guardia törvényeket. Ezzel szemben a biró arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Norris-LaGuardia törvé nyék nem vonatkoznak olyan esetekre, ahol a munkáltató maga a kormány. Viszont Lewis ügyvédei kimutatták, hogy a bányák valójában nem az állam birtokában vannak, sőt még az állam kezelésről szóló állítás sem felel meg a valóságnak. AZ ÁLLAM A PROFITOT VÉDI A bányákat ma is a régi tulajdonosok irányítják, akiket a belügyminiszter “kinevezett” erre a pozícióra. Az eddigi tárgyalásokból kiderült, hogy a bányák állami kezeléséről szóló mesék csak a közönség fftrevezetését célozzák és arra szolgálnak, hogy a bányabárók zavartalanul kaphassák meg a horribilis profitjukat, mert igy az állam dacára az ár- szabályozó törvényeknek, a bányászok béremeléseit busásan visszaadta a bányatulajdonosoknak az árak felemelésével. Miután a birói tütóparancsok- nak újra életbeléptetése az ösz- szes szervezett munkásságra nézve igen nagy veszéllyel bir, az amerikai szervezett munkások frakciókra való tekintet nélkül a bányszok mellé álltak. Úgy az AFL mint a CIO elnökei, valamint a vasúti és egyéb független szervezetek vezetői is mind elitélik a kormánynak ezt a taktikáját. Viszont a munkásellenes sajtó izgat a bányászok ellen és követeli a szervezett munkások erejének megtörését. így a bányászok harca már elvesztette az egyszerű bérmozgalom jellegét WASHINGTON — Most már egészen bizonyosnak mondható, hogy az Egyesült Államok nem fog résztvenni a United Nations Relief and Rehabilitation Administration (UNRRA) életének további meghosszabbításában s igy ez az intézmény, amely F. H. LaGuardia igazgatósága alatt pártatlanul igyekezett szétosztani a rendelkezésére álló élelmiszert, ruházatot és gyógyszereket, újév után meg fog szűnni. Mint most nyilvánosságra hozták, a kongresszus Háborús Vizsgáló Bizottságának New Yorkban, november 13-án tartott ülésén Byrnes külügyminiszter határozott kijelentést tett, hogy az Egyesült Államok kormánya nem fogja megadni a LaGuardia által kért 400 millió dollárt az UNRRA meghosszabbítására. Byrnes kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem fogja azért beszüntetni az Ínségbe jutott népek segítését, de azt nem az Egyesült Nemzetek kebelén belül, hanem egyedül fogja intézni. “Mint önök is tudják”, — mondotta Byrnés a bizottság előtt, — “az UNRRA kiadásaihoz Anglia 18 százalékkal, Canada 5 százalékkal, az Egyesült Államok pedig 72 százalékkal járult hozzá, vagyis ez a három ország adta a segély 95 százalékát. Én hajlandó vagyok arra, hogy Angliával és Canadá- val tanácskozásokat folytassunk a duplikációk elkerülésére, de további nemzetközi kompliká- cóktól tartózkodni akarunk. Hajlandók leszünk természetesen más kormányokkal is megtárgyalni, hogy a segítés terén mit csinálnak, de úgy tartjuk, hogy a segítséget nem más, valamilyen nemzetközi szervezeten keresztül fogjuk adni, hanem annak nagyságát és módját a jövőben csak mi magunk fogjuk meghatározni.” KIKET TÁMOGATNAK Byrnes külügyminiszternek ezt a kijelentését a bizottság tagjai helyeselték, ami arra enés mindinkább a munkáltatók és a mögéjük állt kormány meg a szervezett munkások közötti j erőpróbává lett. ged következtetni, hogy Byrnes már előzőleg tárgyalt velük akár közvetve, avagy közvetlenül. Szenátor Brewster, a bizottság legmagasabb rangú tagja még azt is megjegyezte, hogy most már Herbert H. Lehman, az UNRRA volt igazgatója is úgy gondolkozik, hogy helyesebb lesz, ha a segélyzést a U.S. kormánya függetlenül intézi. Byrnes azt is kijelentette, hogy LaGuardia minden felhatalmazás nélkül tette azt a kijelentést, hogy az Egyesült Államok hajlandó további 400 millió dollárt adni az UNRRA céljaira. LaGuardia viszont azzal védekezett, hogy kijelentését az angol kormány képviselőjének, Phillip Noel-Bakernek a szavaira állapította. Byrnes azonnal kérdőre vonta Bevin angol külügyminisztert, aki azt mondotta, hogy Noel-Baker csak a saját véleményét nyilvánította LaGuardianak. Hogy az élelmiszereket Byr- nesék a jövőben fegyver gyanánt akarják használni, mint tette azt Herbert Hoover 1919- ben, bizonyítja Vanderberg szenátor kijelentése is, aki megjegyezte, hogy első sorban is tá» mogatni kell azon politikai menekülteket, akik nem mehetnek vissza szülőhazájukba, mert ott üldöznék őket politikai nézeteik miatt. Nyilvánvaló, hogy az ilyenek csak a fasiszta és náci menekültek. NEM LÁTJÁK A KÜLÖNBSÉGET NEW YORK — Az Egyesült Nemzeteknek “Social, Humanitarian and Cultural” bizottságának a gyűlésén, ahol a nemzetközi menekülteket segélyző intézmény (International Refugee Organization, — IRO) alapszabályait tárgyalták, Valentin I. Teplaikov orosz delegátus azt javasolta, hogy az IRO ne adjon támogatást olyan egyéneknek, vagy csoportoknak, akik propagandát fejtenek ki a “repatriá- ció” ellen. Joseph Winiewicz lengyel delegátus pedig azon egyéneket kívánta kizáratni az IRO támogatásából, akik önként jelentkeztek a náci, vagy más fasiszta haderőkbeni szolgálatra. A több mint három órán tartó vita során az orosz és a lengyel delegátusok nyilvánvalóvá
