Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-11-30 / 1452. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1946. november 30.

Választások után

n.

Egy előző cikkben már megírtam, hogy John S. Knight, az akroni “Bacon Journal” szerkesztője milyen tanácsokat ad a republikánus pártnak, arra, hogy a múlt választásoknál elért eredményeket állandósítsák. Befejezésül még megjegyzi, hogy

1948-ig a prosperitás alapjait kell lerakniok, amire 1932 óta csak most nyílt első alkalmuk s ha ezt elmulasztják, akkor va-| lószinüleg ez lesz az utolsó is.

Hogy fogalmat alkothassunk magunknak arról, milyen változást várhatunk, vegyük vizsgálat alá a republikánus párt több vezető egyéniségének ajánlatait is. Abban mindannyian megegyeznek, hogy a munkástörvényeken változtatni kell. Nem akarják ugyan, mint ahogyan mondják, a unionokat megsemmisíteni. A világért sem! Elismerik, hogy azokhoz joguk van a munkásoknak s ők csak alkotmányosan akarnak uralkodni. Csupán csak megrendszabályoz- ni akarják a unionokat és felelőssé tenni; ezt meg azt megtiltani nekik, törvényteleniteni bizonyos akciókat, stb.

AZ IGAZI CÉL

Hogy az ilyen megrenszabá- lyozások a munkásszervezeteket teljesen guzsbakötik és végeredményében összetörik, arról már igazán nem tehetnek, az már egészen más lapra tartozik. A tulajdonképpeni végcél tehát a munkásszervezetek összetörése, de hát ezzel nem volna tanácsos nekik nyíltan kijönni. Mi, osztálytudatos munkások azonban tudunk a sorok között olvasni, meglátjuk ala'ttomos, aljas szándékaikat. Azonban sajnos az átlagos munkás még mindig a sötétben tapogatózik s még helyesel is egyes ilyen terveknek, mint például annak, amivel megakadályoznák az úgynevezett “wilde cat” sztrájkokat (ezeknek persze szép zene még a rablánc csörtetés is).

Francis Case, south-dakotai képviselő azt a kijelentést tette, hogy az a “labor bili”, amit a következő kongresszusi ülésszakon be akarnak nyújtani, sokkal messzebbmenő lesz, mint volt az, amelynek aláírását Truman elnök megtagadta. Joseph H. Ball, minnesottai republikánus párti szenátor, akinek vezető szerepe lesz a munka és a munkásnevelő bizottságban, azt mondja, hogy olyan törvényjavaslatot készül benyújtani, amely törvényellenessé tesz minden olyan sztrájkot, amely kiterjed egy teljes iparra és ezáltal hátráltatja a nemzeti gazdálkodást.

Ball kijelentése szerint “Az egész iparokra kiterjedő szerződés veszélyes, nem tűrhető el, mert az egész iparra kiterjedő sztrájkot eredményez.” Noha, — mint mondja, — nem fejezte még be ennek a kérdésnek a tanulmányozását, de máris úgy véli, hogy a teljes iparokra szóló szerződéseket el kell tiltani az acél, az olaj, a szén, a vasutak és egyéb hasonló iparokban. “Az általános munka fennakadását tudjuk megakadályozni ez által, ha a unionok csak kisebb csoportokban köthetnek szerződést, amelyek különböző időben járnak le,” — mondotta.

MÉG A VAK IS LÁTJA

Kilóg tehát a lóláb. És ehez igazán nem sok kommentár kell, mert mint a közmondás tartja — még a vak is meglátja, — hogy a cél itt a unionok szétfor- gácsolása, majd hatásképtelenné tétele, hogy végül megadhas- j sák azoknak a kegyelemdöfést.

Harold Stassen, Minnesota ál- [ lám volt kormányzója, akinek kilátásai vannak az elnökjelöltségre is, szintén szükségesnek tartja a munkás törvények megváltoztatását. Azt állítja, hogy errenézve a republikánusoknak már van is “haladó programjuk” az összeülendő kongresz- szus részére. Szerinte nem kell megsemmisíteni teljesen a jelenlegi munkástörvényeket, csupán a “Wagner act”-et (A Wagner törvényeket) kell módosítani úgy, hogy a munkáltatóknak is olyan szólásszabadságuk legyen, mint a munkásoknak. Csodák csodája! Csak most tudtuk meg, hogy ezideig a tőkéseknek nem volt beleszólásuk az iparok igazgatásába, hanem azt a munkások intézték kényük-kedvük szerint!

A republikánus párt többi szószólói is hasonlóképpen vélekednek. Feltett szándékuk, hogy a zárt műhelyt (closed shop) tör- vénytelenitsék. Igaz, hogy ez olyan kérdés, amihez a törvényhozó testületen kívül a legfelsőbb bíróságnak (Supreme Court) is beleszólása van, de azért bíznak a győzelmükben. Mát öt államban meg is szavazták a zárt mühfely elleni törvényeket Florida meg Arkansas államokban már érvényben is vannak 1944 óta. Most Nebraska, S. Dakota és Arizona államok hoztak hasonló törvényeket. Ezen kérdés körül nagy harcra van kilátás, mert nemcsak a munkások, de más, önérzetes egyének is alkotmány ellenesnek tartják.

BEDOBTÁK A BOMBÁT

Még össze sem ült az uj kongresszus, de máris mondhatjuk, hogy a reakció hívei némi eredményt könyvelhetnek el. Bírják Truman elnök Ígéretét, hogy kooperálni fog velük. Másodszor, ígéretet kaptak a reakciós munkásvezérektől, hogy megtisztítják a unionokat a kommunistáktól. Ez azt mutatja, hogy máris sikerült nekik a unionok- ba bedobni a romboló bombát. Mert a harciasabb elemeket az ily unionokban elnevezik kommunistáknak és aztán igyekeznek őket ártalmatlanná tenni. Ez persze belső harcokat eredményez, ami viszont gyengíti őket a külső támadások visszaverésénél.

Ez nem csupán egy pesszimista meglátás, hiszen ezt láttuk a CIO-nak Atlantic Cityben tartott konvencióján is, ahol még a központi intéző bizottság is két csoportra oszlott. Minden ilyen szervezetben igyekeznek kiépíteni a “jobb” meg a “bal” szárnyat, hogy azok aztán nem a közös ellenség, hanem csak egymás ellen harcoljanak.

Reméljük, hogy a munkásság felismeri ezt a fondorkodást és

olyan szervezetbe fog tömörülni, amelyben nem lesznek áruló vezérek s a cél csak a munkásság helyzetének a javítása.

Ezen megállapítások után kíséreljük meg a válaszadást arra a kérdésre, hogy milyen változásokat várhatunk ? Amit igazán változásnak mondhatnánk, társadalmi változásról egyenlőA háborús erőkifejtésben Jugoszlávia tízszer annyit nyújtott, mint Görögország, noha területre csak háromszor akkora; az angol-amerikai urak azonban mégis több kártérítést akarnak adni a görögöknek, mint a jugoszlávoknak.

A választások után a szappan ára felszökött 50 százalékkal. Ugylátszik, nagyon sok szappan kellett a politikusok szennyeseinek kimosására s ez okozta a szappanhiányt.

A Németországban tartott amerikai megszálló csapatokról az a panasz jön, hogy fiatal gyerkőcökből állnak és azért fegyelmezetlenek, rakoncátlanok. A baj állítólag az, hogy a tisztek nem tanítják a katonákat,

A” HÁBORÚS ÁRVÁK JÖVŐJE

Az Egyesült Nemzetek “Social, Humanitarian and Cultural” bizottsága azt az ajánlatot fogja tenni a teljes tanácsnak, hogy a 16 éven aluli összes háborús árvákról az Egyesült Nemzetek által fentartott International Refugee Organization gondoskodjon.

A bizottságban leszavazták az orosz delegáció azon javaslatát, hogy azon menekülteket, akik a jelenlegi kormányok uralta országokba nem akarnak visszamenni, ,ne tekintsék politikai menekülteknek. Az oroszok ezen indítványa a fasiszta és náci “hontalanokra” vonatkozott. Az oroszok ellenzik azt, hogy az ilyen “politikai disszi- denseknek” bármely ország is segítséget adjon.

JÓ AJÁNLAT

LONDON — Az Attlee kormány ellen lázadó labor-party képviselők egyik vezére, Konni Zilliacus azt ajánlja, hogy a Panama csatornát, a Dardanelles szorost, a Suez csatornát és a Gibraltár szorost engedjék át az Egyesült Nemzetek uralma alá. Zilliacus állítása szerint az Egyesült Nemzetek ezen négy fontos átjáró birtokában képes volna a háborúk megakadályozására.

MÉG MINDIG “TISZTOGATNI” AKAR

WASHINGTON — Truman elnök azzal akarja magafelé irányítani a jövő év elején összeülő, republikánus többséggel bíró kongresszus barátságát, hogy máris Ígéretet tett arra, hogy a szövetségi hivatalokat “megtisztítja” a kommunistáktól. ;

A reakciós republikánus poli- j

re szó sem lehet. De el lehetünk készülve arra, hogy a munkás- osztály sorsa^ esetleg rosszabbra fordul.

Mert a kizsákmányolás és a kizsákmányolás között is van külömbség: az egyik rossz, a

másik meg még rosszabb!

nem foglalkoznak velük eleget, mert nagyon lefoglalja őket a fekete piac.

Az amerikai demokrácia programjának következő száma: Republikánus hangverseny, demokrata zongora kísérettel.

A CIO konvencióján a sok és nagyfontosságu gazdasági bajok helyett a “vörös mumust” tették meg a legfontosabb tárgynak.

A haszonrendszer hívei most már a szó szoros értelmében is VÉRREL KERESKED N E K. Shanghai kínai városból jelentik, hogy az amerikai katonaság részére összegyűjtött vért (plasma) eladták a fekete piacon.

kusok természetesen kommunistáknak neveznek mindenkit, aki támogatta a Roosevelt “New Deal” adminisztrációt. Köztudomású ugyan, hogy Truman már eltávolította az összes ismertebb new deal tisztviselőket, ami éppen a bukását okozta, igy igazán kérdéses, hogy kiket fog még ezekután eltávolítani.

BÖRTÖNNEL FENYEGETIK A BÁNYÁSZOKAT

(Folytatás az 1-só oldalról)

vagy teljes megszüntetésére. Amerikára jellemző különlegesség az is, hogy ezt a krízist éppen John L. Lewis váltotta ki, aki nagy ellensége volt a Roosevelt adminisztrációnak s segítette azon republikánus politikusokat, akik most ellene fordultak.

A nagy izgalom következtében a bányászok követeléseiről teljesen megfeledkeztek. Lewis szerint Krug belügyminiszter nem is adott alkalmat arra, hogy a követeléseket előterjesz- szék. Krug és tanácsadói úgy vélik, hogy a bányászok már eleget keresnek és a bányaipar nem bir ki nagyobb fizetéseket. Arról egyáltalán "nem lehet semmit sem hallani, hogy az állami kezelésben levő bányák után a tulajdonosok milyen profitot húznak.^ A májusban kötött szerződés után azonnal felemelték a szén árát, ami bizonyítja, hogy a tulajdonosok profitjára mindig vigyáznak, még akkor is, ha azt az államnak kell behajtani.

■Nézze meg a lapot csomagoló előfizetése lejáratban van-e. Ha igen ne várja lapkezelőnket, hanem az önnél levő barna borítékban küldje el az előfizetését is.

Akroni Proli

JEGYEZD MEG---------------------------Ajánlja: St. Visi-----------------------------