Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-11-16 / 1450. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1946. november 16. Okulhatnak a hívők (a.l.) A fenti címet választottam, amely cim alatt próbálom az olvasóknak megmagyarázni, hogy tulajdonképpen kik tartoznak ebbe a kategóriába. Hívők alatt nem csak azokat értem, akik a farkasbőrbe öltözött pásztorok nyáját képviselik, hanem azokat is, akik a politikai vezéreket olyan hűen követik. Abban a reményben, hogy azok majd elvégzik, magára a munkásosztályra háruló felszabaditási műveletet. A politikai választások sohasem képezhetnek mérleget arra vonatkozóan, hogy megállapíthassuk azt, hogy tulajdonképpen a munkásosztály mennyire értette meg az osztályharcot. Nagyon sok választási harcnak voltunk már tényleges tanúi és minden alkalomkor azt állapítottuk meg, hogy a választásoknál leadott szavazatok, csak a szerencse kerékhez hasonló kilengéseket képviselnek. Azért nagy kár és igen téves felfogás, ha a munkásosztályf tényleges osztályharcát, amely kizárólag csak egy forradalmi gazdasági szervezeten keresztül lehet célravezető, politikával cseréli fel. A munkásosztály szempontjából sokkal fontosabb, ha a munkások a termelés terén vívnak ki bármilyen kedvezményeket, mint a parlamentben hozzanak törvényeket, amely törvények csak ar- ravalók, hogy a gazdaságilag uralmon levők érdekeit védelmezzék. Azonfelül, mind azon kedvezmények, amelyeket a munkásosztály nem saját szervezett ereje révén vívott ki, bármikor visszavonhatok. Hitler uralomra jutása előtt láttuk és akik tényleg nem politikai idióták, azok meg is fogják érteni — erre vonatkozóan bizonyítsanak a számok: Az 1933-as németországi választásoknál 6 millió kommunista szavazat, 7 millió szociálista szavazat és mind eek dacára Hitler ragadta magához a hatalmat, úgyszólván minden ellenállás nélkül. Ha mostan az a 13 millió szavazat, amelynek legnagyobb részét a szakszervezetekben csoportosult munkások képezték, nem a hívők csoportjához tartoztak volna, hanem gazdasági szervezeteiken keresztül a tényleges osztályharc fegyveréhez nyúlva egy általános sztrájkkal Németország minden mozgó gépezetét bénították volna meg, az eredmény képpen a forradalmi pártok képviselői, akik tehették külföldre menekültek. Az otthon maradottak pedig börtönbe kerültek. A német munkások pedig fejetlenül, úgyszólván minden ellentállás nélkül behódoltak, mert nem votak előkészítve az osztályharc megvívására. A törétnelem gyakran megismétlődik. Ugyan ehez hasonló állapotokhoz jutott az amerikai munkásság is a Roosevelt kormányzat alatt, amelynek reformjai ideiglenesen meghosszabbították az itteni kapitalizmus életét, amelynek eredményeképpen a munkások azt hitték, hogy a demokrata párt Roosevelttel az élükön, Kánaán földjére fogja őket vezetni. A nagy agitáció az itténi munkásszervezetekben, de különösen a CIO-ban, olyan nagy hullámokat öltött a jó politikusok (?) megválasztása érdekében, hogy az osztályszempont a választások idejére a lomtárba került. Most azután az lett a lefolyt választások eredménye, hogy a nagyon jó reakciósok kerjiltek győzelemre. Remélhetőleg ezek Hitler módjára próbálják nem csak Roosevelték reformjait megsemmisíteni, hanem tovább menve, minden erejükkel hűen szolgálni az uralmon levő kapitalista osztályt. A politikában hívők mostan ismét tanulhatnak. Elsősorban megtanuhatják, hogy a politika az időjáráshoz hasonlít. Másodszor, hogy mindazon kedvezmények, amelyeket csak úgy kapott a munkásosztály, azt bármikor vissza is vehetik. Mi, akik sohasem hittünk a pártpolitikában, mindig azt állítottuk, hogy sokkal fontosabbak a munkásosztály részére azok a szavazatok amelyeket a szervezet helyiségében adnak le, saját gazdasági érdekeik megvédésére, mint a kapitalista osztály szavazó bódéjában. Vájjon az amerikai szervezett munkások tényleg fognak-e okulni és nem fogják energiájukat és pénzüket a jövőben csak egyszerűen elfecsérelni. A jelen pillanatban az amerikai munkások hitleri reakcióval állnak szemben. Remélhetőleg tanulnak a német munkások vakvezéreinek baklövéseiből. Ha nem tanulnak és nem fogják az itteni szervezett munkások megszervezett gazdasági erejét, a tényleges osztályharc szolgálatába állítani, akkor az amerikai munkások elfognak érkezni a tényleges fasiszta diktatúrához. Mi, forradalmi ipari unionisták, sohasem hittük, hogy a munkásoknak lehet politikai erejük mindaddig, amig a gazdasági alapot a kapitalista osztály tartja birtokában. Az IWW sohasem esett abba a tévedésbe, hogy a munkásosztály felszabadulását bármilyen politikai pártra bízza. A tényleges osztályharc megvívása és az osztályok megszüntetése, kizárólag csak a kizsákmányolás megszüntetésével győzedelmeskedhet. A kapitalizmust megfélemlíteni azzal nem lehet, hogy majd két vagy négy év múlva jó politikusokat fognak megválasztani. De ha az amerikai 15 millió szervezett munkás azt határozná el, hogy a kapitalista osztály minden túlkapásai ellen gazdasági erejét veti latba — ha szükséges beszünteti a termelést, mindaddig, amig a munkásosztály gazdasági érdekeinek érvényt szerez, — a munkásoknak erre a cselekedetre nem kell két vagy négy év, csak szervezett erejét kell azonnal akcióba léptetni. Ezt a cselekedetet nevezzük mi IWW-isták a munkásosztály egyenes cselekedetének. A hívők a jövőben ne higyjenek a politikai szerencse kerékben, hanem próbáljanak a történelmi eseményekből tanulni és a munkásosztályt hagyják az osztályharc utján haladni a tényleges felszabadulás felé. Mit jelent Oroszországban a demokrácia Irta: HAROLD LA SKI Hogy van-e demokrácia Oroszországban vagy nincs, arról vitatkozni egyértelmű azzal, mintha szókifejezések fölött vitatkoznánk. Nálunk, nyugaton, kiemelünk bizonyos dolgpkat, amire úgy tekintünk, mint kívánatosra, amit aztán elnevezünk demokráciának. Azonképpen az oroszok meg más dolgokat választanak ki, amit demokráciának neveznek. Az a demokrácia amit mi keresünk Oroszországban, ott úgy nincs meg, mint ahogy Angliában és Amerikában nincs az a demokrácia, amit az oroszok keresnek. Kicsit se lepődjünk meg, tehát azon, ha egymás ellen viszont vádaskodnak. Tény az, hogy különböző feltételekről vitatkozunk. Oroszország egy kormányzópárton alapuló állam. Hazaárulás vádja következménye nélkül senki sem tehetné meg, hogy másik pártot alapítson. Ez persze nem jelenti azt, hogy ott nincsenek viták, kritikák, hiszen az újságok mind a kettővel telve vannak, ámde a viták ott konstruktiv alapra vannak helyezve, aminek végső vázlata a kommunista párt által van lerakva. Községekben, a fontos állások mind a párttagok által vannak betöltve. A fontosabb összes utasításokat megmagyarázzák. A megbízott vezetőiken kívül azon utasításokat, senki kérdésbe nem vonhatja. Arra vonatkozólag a jelenben Oroszországban semilyen kilátás nincsen, hogy a fontosabb hivatalokból a kommunista pártot törvényesen elmozdítani lehetne. Belehet egy egyént választani a supreme szovjetbe, vagy az ennek akármelyik házába anélkül, hogy az illető kommunista volna, de a kommunisták nem csak állandó többséget alkotnak benne, hanem a törvényhozás peszidiumát (állandó törvényhozási küldöttség) és az összes miniszteri tárcákat kontrolálják. Az összes komoly célkitűzéseivel együtt a miniszter- tanács tényleg nem más, mint a kommunista párt végrehajtó bizottságának eszköze, amely testületben székel az orosz kormány életerős hatalma. Érdemes megjegyezni, hogy Stalin fővezérnek először muszáj megszerezni a tanácstagok beleegyezését, hogy álláspontját elfogadják, mert máskülönben leszavazzák. Nem teheti azt, amit az amerikai elnök, hogy kollegáinak azt kell követni, amit parancsol, ellenkező esetben le kell mondaniok. Világos, hogy a nyugati világ részére ez egy különös módszer és különlegességét még komplikáltabbá teszi az, hogy hiányzik belőle a legelemibb polgárjog. Nem védi a polgárokat az írott habeas corpus sem. Nincs sajtó, nincs gyülekezési szabadság. Ha valaki külfölddel érintkezik, de bárki, ha csak az országon belül is idegennel személyes érintkezésbe jut, alapos gyanúnak teszi ki magát. Ámbár a vallászabadság a legutóbbi tizenkét év alatt igen sokat nőtt, de azért nem merné megtenni egy pap, hogy politikát folytasson sem közvetve, sem közvetlenül, mint ahogy nyugaton a római katholikus egyház teszi. Persze a szovjet törvényhozásban és a vele kapcsolatos kisebb testületekben vannak viták, sőt javaslatok is, de aki a vitákat olvassa, senkisem gondol arra, hogy angol-amerikai értelemben vett ellenzéki jogról van szó. Valóban, az egy párton alapuló államban, mindenek fölött a párt az állam. Ezen egyenletből logikusan következik, hogy ha félre akarnák tolni a pártot a hatalomból, meg kellene dönteni az államot is. SZABADSÁG A MARXISTA RENDSZEREN BELÜL Fontos dolgok idegenszerűsége nem szabad, hogy iránta elvakulttá tegyen bennünket. Nem is látszik a legtöbb orosz előtt idegenszerünek, részben azért, mert legtöbbje nem is ismer más választási rendszert, részben pedig szószaporitást kerülve, elég furcsán hangzanék, ha az elektorokat az oroszok olyan joggal ruháznák föl, hogy a kormányzás alapelveit, amelyen többé-kevésbé valamennyien megegyeznek, módosíthatnák. Az angol-amerikai választási rendszerben nem látnak mást, mint egy methodust arra vonatkozólag, hogy a már kívánatos változásokat lelassistsák és elodázzák azt a napot, amelyen a kommunista társadalmi rendszer valósággá válik. Úgy találják, hogy olyan eszközt adnak a múlt emberei kezébe, hogy összetörjék az emberiség jövőjét vele. Azonban — az oroszok szerint — mind megegyeznek abban, hogy a politikai demokrácia egy üzlet, amelyben közös céljuk érdekében végeredményben mindnyájan egyenként és külön-külön érdekelve vannak. Hogy a két vagy több párton alapuló választási rendszert veszik nyugaton figyelembe, az céljaik bizonytalanságában és azon tényben keresendő, hogy az osztályok között a gazdasági hatalom egyenlőtlenül oszlik meg. Ebből következik, hogy a kiváltságos helyzetben levők késleltetni tudják összeomlásukat. Sőt képessé teheti őket arra, amit az iménti történelem is bizonyít, hogy fölhasználják a demokrácia formáját, magának a demokrácia lényegének összetörésére. Maguk az orosz polgárok állítják, hogy sokféle módon nyilváníthatják egyéni véleményüket. Ha alkalmas a párttagságra, nyitva áll előtte a párt, ahol képességeivel jövőt csinálhat magának. A marxizmus eszméinek keretein belül a kollektiv gazdaságban vagy az iparokban a legteljesebb alkalma nyílik, hogy a kormányzást alakítani segítse, amely alatt saját maga is él. Megkritizálhatja, sőt visz- szahivhatja azokat, akiket be-