Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-11-16 / 1450. szám

1946. november 16. BÉRMUNKÁS 7 oldal ben, amit elvitatni nem lehet tő­lük. De nem fognak háborút in­dítani a kommunizmusért, ha­csak azt nem veszik észre, hogy annak megsemmisítése Oroszor­szág érdekeit direkt fenyegeti. Ezekhez még csípősen hozzá teszik, hogy a “klasszikus” de­mokrácia nyugati vezetőinek va­lamikor föl kellene eszmélniük, hogy állami berendezkedésüket csupán “klasszikus” helyzetük­ben tudták úgy formálni, aho­gyan ma gondolkoznak felőle. Az a gyanúm, hogy mosolyt vált ki az oroszokból azon nyá­jas bizalom, amellyel Anglia és Amerika viseltetik a “szabad választások” iránt — mondjuk — Lengyelországban. Ámde ezen lényeges képzelődésteli za­varodottság a demokratikus fo­galmakról a diplomáciai jegy­zékváltásokban sokkal jobban hangzanak, mint amikor ezen kérdéseket magában Varsóban, vagy más reakció maradványai­val telitett államban tárgyalják. fordította . . . tudja Pál.. . A bárcás sajtó választott mint vezetőket. El­mondhatja panaszát a gyári, vagy a helybeli lapokban. Figye­lembe veszik ajánlatait, ha elha­nyagolják, figyelmeztetést tehet közzé. Végtelenül sok alkalma nyílik arra, hogy saját magát képezze. Hogy jobb munkához juthat, már ez is figyelmeztetés arra, hogy saját magát tökéle­tesítse. Mindenek fölött, nem ül­dözi a munkanélküliség félelme. Társadalmi intézetek állnak a rendelkezésére, amelyeknek ja­vításán a szakszervezete állan­dóan dolgozik. Ha tudásának teljes akaratá­val kezelné az orosz polgár a tárgyat, bírálatát — szerintem — három dologban foglalhatná össze: Feladatául tenné, hogy a titkosrendőrség mérhetetlen ha­talmát a legmesszebb menőleg korlátoznák. Szélesebb alapokra helyezni a sajtószabadságot, mint ahogy van. Ez kiterjesz­tessék a más hírszolgálat és saj­tótermékekre is. (Nem jelenték­telen itt megjegyezni, hogy egy brit újság amit az angol kor­mány ad ki “British Ally” né­ven, amelynek tartalma példá­ul: teljes jelentés az atombom­báról, vagy pedig Bevin Secu­rity Council előtt tartott beszé­de, minden egyes kiadni enge­dett példányra amelyen még mellesleg különleges hírszolgá­lat is volt, tiz olvasó akadt. Kia­dásának sokszorosán vásárolták és addig olvasták, mig tökélete­sen rongyaira szakadt.) Végül azt hiszem odakellene hatni, hogy szabadon utazzon, mert valósággal vágynak elsőkézből megtudni valamit a külföldi or­szágokról., Nincs az oroszoknak nyugati fölfogás szerint politikai demok­ráciájuk. Nem változtathatják meg kormányukat csak forra­dalommal, amit még sem hi­szem, hogy meg akarnak tenni, sőt azt hiszem általánosan meg vannak győződve először: hogy a forradalomra szükség volt. Másodszor: ha elfogadják a nyugati módszert, az a forrada­lomnak a végét jelentené. Har­madszor: Hitler ellen a háború megnyerése arra mutat, hogy megfelelő társadalmi rendsze- rük van. ____________________ Az orosz polgárok, akik isme­rik a nyugatot megegyeznek ab­ban, hogy a saját rendszerük egy különleges helyzet eredmé­nye, amely nem szükséges, hogy Angliára és Amerikára fontos­sággal bírjon. Érvelni fognak azon, hogy nincs reményük a tömegeknek a jólétre, csakis a szocializmus alatt. De minden nehézség nélkül fogadják el azon álláspontot, hogy a szoci­alizmus nyugaton alkotmányos és békés eszközökkel is megva­lósítható. Nem hiszem, hogy azzal áltat­nák az oroszok magukat, hogy okosság vagy szükséges volna a kommunizmust mint egy árucik­ket erőszakosan egyik országból a másikba hurcolni. Legalább is véleményem szerint a múltjuk ezt bizonyítja. Azonban ez nem zárja ki azt, hogy nem nyújta­nak vigaszt és segítséget világ­szerte a kommunizmus részére különösen ott, amely területek katonailag fontossággal bírnak. Nekik is mint Amerikának a nyugati földtekén, meg van a saját maguk Monroe-Doktriná- juk, de aztán a szó igaz értelmé­“Az amerikai szabad sajtó olyan, mint az utcai nő, bárki­nek odaadja magát, csak ki ad többet a mérvadó.” (Vi.) Nem lényeges, hogy ki és mikor mondta ezt, mert min­den nap hallhatjuk sőt láthat­juk, hogy ez igy van. Az ameri­kai sajtó, mely görcsösen ra­gaszkodik ahoz a szabadsághoz, hogy annak adja el magát, aki többet fizet, a népet annyira megmételyezte, hogy már so­kan hajlandók azt elhinni, hogy az az igazi szabad sajtó. így ha­zudnak, csalnak, hamis híreket közölnek, vagy úgy színezik, hogy saját osztályuk, gazdag hirdetőik a gyárosok, nagyke­reskedők és bankárok meg le­gyenek azzal elégedve. Azonban ha nem is az ameri­kai népnek a nagy többsége, de más országok népei, leginkább irói és kormányközegei, akik részben áldozatai az ilyen ha­mis hírek tömegeinek, meglát­ják ezt és bizony odadörzsölik az amerikai irók és kormány­küldöttek orra alá. így tették La Guardia-val, aki az UNRRA megbízásából, mint annak leg­nagyobb vezére beutazta egész Európát. Ezzel kapcsolatban La Guardia a következő kijelentést tette, melyet a sajtóban eldugva közölték le. “Minden országban, melyeket meglátogattam, magas hivatal­nokok, kormány vezetők előrán­tottak ollózásokat, kivágásokat az amerikai lapokból és azt kér­dezték: Miért ez a sok tévedés, hamis hírek, hazug beállítások? És nekik joguk van panaszkod­ni. Én láttam tudósításokat, oly dolgokról, melyekről nekem sze­mélyes tudomáson volt, de ezek nem voltak igazak, vagy hami­san voltak beállítva. Némelyek soha meg sem történtek.” La Guardia, mint minden po­litikus tudja, hogy ezek a hamis, hazug lapok, őtet is kivégezhet­nék politikailag, ha még jobban és nyíltabban megmondja az igazat, igy nagyon vigyázott a szavaira. Hozhatott volna fel sok, sok példát az amerikai la­pok hazugságainak halmazából, de azt is tudja, hogy az ameri­kai sajtónak olyan hatalma ván, hogy az igazmondóknak nagyon hamarosan nyakára hágnak minden tárgyalás nélkül. Négy nagy és még háborút is előidézhető hazugságról már mostan ezen hazug lapok is be­ismerik, hogy szemenszedett hazugság volt. Az egyik: Svéd­országon keresztül küldött állí­tólagos szovjet rocket bombák. Második, hogy a Jugoszlávok az UNRRA készleteket hadi célok­ra használták. Harmadik, hogy Albánia az angol hajókra lövöl­döz. Negyedik, hogy az oroszok nagy katonai csapatokat vontak a görög határra. Sok más ezekhez hasonló és háborúra vezető hírek, melyek­ről maguk az amerikai lapok hoztak megcáfolásokat. De elég volt arra, hogy a kormány be- ugorjon és vizsgáló bizottságo­kat küldött mindezen hazug hí­rek megvizsgálására. És csak is ezen kormány bizottságok jelen­tései során, eldugott helyeken hozták a cáfolást és legtöbbet hónapokkal miután a hamis hí­reket közölték, sokszor az első oldalon és vastag betűkkel. Az amerikaiak már megszok­ták, nem is tulajdonítanak nagy fontosságot az ilyen hamis hí­reknek. Vannak sokan, akik ép­pen az ilyen híreket várják és óhajtják még akkor is, ha hami­sak, mert megrögzött gondolat- világukkal teljesen megegyezik, elfogultságukat igazolja. De a szervezett munkásság és a pro- gresszivek itt is megismerik és kezdik megutálni a hazug saj­tót. Emlékeznek, hogy milyen sok hamis, hazug hírekkel igye­keztek a katonaság agyát meg­mérgezni, a hazai munkásság ellen uszítani, a hazug beállítá­sokkal a nagy munkabérekről és a sztrájkokról. De miután ezek a volt katonák, maguk is kapják ezen hamisan beállított “magas” munkabéreket, melyekből az el­hallgatott és a gyárosok által megszabott magas árakat kell nekik fizetni, most már látják és nem tagadhatják a bárcás sajtó ügynökei sem, hogy mind hazugság volt. Mert a munkás­ság ma legalább 20 százalékkal kevesebb vásárló képességgel rendelkezik, mint 1940-ben, vagyis annyival kevesebbet ve­het egy napi munkabérért. Ugyan igy kezelik mindazo­kat, akik habár megakarják vé­deni a mai tőkés rendszert, de azt reformokkal, a munkások­nak kedvező újításokkal, szer­vezkedéssel akarják előbbre se­gíteni, vagy még ha a kizsákmá­nyolás részére igy lekötni is, ezen hazugsági hadjáratnak lesznek az áldozatai. Még azok­ra is azt fogják, hogy kom­munisták, vörösek. JDzen gúny­nevekbe bele tartoznak még a New Dealista refomerek és libe­rálisok és minden unionista. Még az amerikai nép, sajnos a munkásság is, tűri sőt támo­gatja, némelyik még el is hiszi, hogy ez a szabad sajtó. De a so­kat szenvedett európai nép, leg­inkább azok a vezetők, akik most a sok szenvedése után és hasonló hazugsági hadjáratok után, kormányra kerültek, tud­ják, hogy milyen káros és rom­boló hatással van az egész világ­ra, de leginkább a hiszékeny, tu­datlan néptömegekre az ilyen hazug sajtó. Ezeknek a vezetők­nek nagyon fáj, hogy mindenkit orosz ügynöknek bélyegeznek az amerikai lapokban, éppen úgy, mint a náci banda tette. Fáj ne­kik, hogy még a legjobb igyeke­zetük dacára is, amellyel szeret­nék megnyerni az amerikai saj­tó, az amerikai kormány és a nép támogatását, rokonszenvét, ezt a bárcás sajtón keresztül közölt hazugságok halmazával lehetetlenné teszik. Azok is, amint mi tudjuk a sajtó hatalmát. Tudjuk, hogy máról holnapra hisztérikus ro­hamokat tudnak előidézni. Há­borúkat tudnak megindítani, kormányokat megdönteni egy egy eltalált hazugsággal. Azok tudják, hogy ha ilyen hazugsá­gok, hamis beállítások soroza­tos hadjárata folytán őket leve­rik, akkor kegyetlenül kilesznek végezve, éppen azon hamis vá­dak alapján, melyeket legin­kább az amerikai sajtón keresz­tül terjesztenek róluk. Most legújabb példa éppen it­ten a szemeink előtt játszódik le. Eddig legliberálisabbnak is­mert, new yorki PM lap tulajdo­nosa Marshall Field bejelentet­te, hogy ezek után a PM is el­fogad mindenféle hirdetést. Er­re Ingersol a szerkesztő lemon­dott, mert amint mondta, két urat nem lehet szolgálni. Nem szolgálhatják az olvasókat és a hirdetőket. Csak hülyék hiszik el, hogy a hirdetésekkel megtömött lapok szabadok, azt írhatják amit akarnak, vagy, hogy amit írnak az igaz és a nép érdekeit szol­gálja. Valamint azt is tudni kell, hogy még a hirdetések is egy nagyon is központosított és na­gyon is ellenőrzött hivatalon ke­resztül lesz a lapoknak kiadva. Ezáltal nem csak a híreket, hanem még a vezércikkezéseket is szigorúan ellneőrzik, megszab­ják és ha nekik nem tetsző, ak­kor büntetik a hirdetések meg­vonása által. KOMMUNSTA MINISZTEREK CHILE ÁLLAMBAN SANTIAGO — Gonzales Vi- dela, a most megválasztott chi­lei elnök, az uj kormányban há­rom tárcát a kommunista párt tagjaival töltött be. Ez az első eset, hogy az amerikai kontinen­sen a kommunisták helyet kap­tak valamely kormányban. A PÁPA NEM HELYESELTE RÓMA — A Vatikánból jövő megbízható hírforrás szerint a pápa nem helyeselte azt, hogy a Nürenbergben kivégzett náci bestiák holttesteit elégették. A szent atya valószínűleg egyházi temetést rendezett vol­na a részükre. Viszont nem hal­lottuk, hogy a római pápának valami kifogása lett volna az­ért, hogy a náci bestiák sok mil­lió ártatlan embert elégettek. A gyakorlat azt mutatja, hogy sokkal könnyebb háborút csinálni, mint békét. Az idén a nagy háborús ké­szülődés egészen elnyomta az “Armistice” (Fegyverszünet) Day ünneplését.

Next

/
Thumbnails
Contents