Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-11-09 / 1449. szám

1946. november 7. BÉRMUNKÁS 5 oldal A hangos gondolkozás eredménye (Vi.) Japánban a háború előtt és alatt volt egy erős ren­dőrség, melyet gondolat ellenőr­ző rendőrségnek neveztek. Ha éppen a gondolkozást nem is, de annak nyilvánítását, vagyis a hangos gondolkozást nagyon erősen büntették. így a legújabb jelentést, mely szerint a japá­nok hangosan gondolkoznak és tömegesen állnak be az uniókba, mi nagy örömmel fogadhatjuk, mert ez egyik főtényező lehet a világbéke és jólét kialakulásá­ban. Amig a háború előtt a szer­vezett munkásság száma csak 400.000 volt, ma három millión felül vannak a szervezetekben. Valamint az ipari szervezkedés­nek, vagy helyesebben mondva, az iparokszerinti szervezetekben való tömörülésnek nagy és ve­zető helyeken vannak hívei. Ugyancsak azt is látják, hogy az amerikai demokrácia lovag­jai a gazdag és arisztokrata ja­pánokkal puszipajtáskodnak és a japán munkásságot azok is csak cselédnek akarják tovább­ra is megtartani, nem csak a japán urak, hanem a saját ré­szükre is. Talán éppen ez a leg­nagyobb hajtóerő arra, hogy tömegesen állnak be a szerveze­tekbe és a sztrájkok egymást érik. A fekete piac, a munkanél­küliség és az úri osztály mind­jobban való dőzsölése az ilyen viszonyok között, valamint azon erős “gondolat rendőrség” el­söprése hatalmas erőt szabadí­tott fel és legnagyobb érveket, adtak a munkás agitátorok ke­zeibe a szervezkedésre való fel­hívásoknál. A Federáció a múlt hetekben tartotta az első országos érte­kezletét, melyen egy fontos áti­ratot intézett a Világ Szakszer­vezeti Kongresszushoz, melyet leginkább az utolsó sor miatt érdemes leközölni. “Ámbár még nem vagyunk szabadok, hogy az önök szerve­zetével kooperáljunk, amint még Japán arra sincs felhatal­mazva, hogy az Egyesült Nem­zetek tagja legyen, de mi remél­jük, hogy az a nap gyorsan el fog jönni, amikor mi kezet szo­ríthatunk a világ minden elv­társával, tekintet nélkül faji, nemzeti, vallási és nyelvi hova­tartozására és megtaláljuk a helyünket az egységfronton ve­lük harcolni egy uj világ meg­teremtéséért, mely a barátsá­gon, békén és demokrácián fog nyugodni és kizárja a kizsákmá­nyolást és elnyomatást.” A japán Federacio kongresz- szusán a következő határozati javaslatokat hozták: “Résztvenni a világ munkás­ságának a Federációjában.” “Előmozdítani az egész nem­zetre kiterjedő iparok szerinti szervezkedést.” “Elseperni a feudális és mili­tarista rendszer maradványait.” “Elnyomni az iparok szabotá­zsolását a kapitalisták részé­ről.” Mint minden országban, úgy Japánban is azt kiabálják, hogy a vörösök szervezik, vezetik az unionokat, azonban azt a tényt el kell ismerni, hogy legtöbben a mostani veztők, börtönben voltak az egész háború alatt, vagy pedig bujdostak. És azt is észrevehetjük, hogy sokkal több osztálytudat van úgy az átirat­ban, mint a javaslatokban, mint amit akármelyik nagy amerikai uniontól elvárhattunk volna. De valószínűleg, hogy részben a sa­ját uraiktól, részben az ameri­kai megszálló csapatoktól és azoknak az úri osztállyal való nagyon szoros baráti kapcsola­tai folytán még félnek és mér­sékelték legalább is az írásban közölt kijelentéseiket. De majd megtanulják, hogy nem talál­nak külömbséget az amerikai és a japán kizsákmányolok között. A kapitalisták mind egyformák, szívtelenek, kegyetlenek. Ezt legjobban bizonyítja az, hogy a megbízható jelentések szerint, az amerikai tisztek igen nagy számban tartanak japán cselédeket, melyet a kormány­nyal fizettetnek meg. Például egy magas tiszt és felesége 14 cseléddel van körülvéve. Egy generálisnak 6, ezredesnek két szolgája van, valamint egy tisz­ti laktanyán 458 japán szolga van 600 amerikai tisztecske szolgálatára. A feketepiac nagyban dühöng, a jobb és bőségesebb élelmet, ruhaféléket csak ott lehet be­szerezni, melyhez a munkásság egyáltalán nem juthat, csak a háborús profiteerek és akik az amerikai tisztekkel karöltve dol­goznak, mulatoznak. A hetven millió lakosú Japán­ban, közel ötmillió munkanélkü­li van. Az iparok levannak zár­va nagyrészben és a közmunkák megindítását követelik, amely legalább egy millió embert mun­kához juttatna. De még az igazi harc, megpróbáltatás csak ezu­tán jön a japán munkásság ré­szére is, melyhez még több han­gos gondolkozásra és szervezke­désre lesz szüksége. A KAPITALISTA RENDSZER MŰKÖDÉSE GÖRÖGOR­SZÁGBAN A mozi és a nevelés Közismert dolog, hogy a moz­gókép színházakba járó ameri­kai mamák magukkal viszik már a 3 éves gyermekeiket is. Ettől a kortól kezdve a gyerek a mozi állandó látogatója lesz. A hat éven felüli gyermekek vé­gignéznek hetenként legalább egy, két, vagy még annál is több előadást* Ez ellen nem lehetne kifogás, ha gyermekek számára készült képeket mutatnának nekik. Ezeknek a száma azonban Ame­rikában még igen kevés. Holly­wood csak nagyon kevés liyen képet produkál. (Ezzel nem azt akarjuk mondán, hogy a holly­woodi képek a felnőttek részére valók, mert a tény az, hogy a legtöbbje nem való sem a kis, sem a nagykorúak részére, any- nyira csapnivalóan rosszak.) így tehát a gyermekek ugyan­azon képeket nézik végig, mint a felnőttek. Hogy mégis a gyermekeknek is adjanak valamit, a legtöbb programon szerepel egy-egy úgynevezett “animated” (állat­mese) kép is, amit a gyerekek számára mutatnak, de a nagyok is sokkal jobban élvezik, mint a “feature” képet. Ezért a mese képért azonban a gyermekeknek meg kell fizetni azzal, hogy vé­gignézik a mindenféle rémképe­ket, szerelmi botrányokat, tör­ténelmi hamisításokat és népel­lenes propagandát nyújtó képe­ket is. A nevelés körébe tartozó szakemberek állandóan hangoz­tatják, hogy a jövő nemzedékre nagyon káros behatással lesz az, hogy az amerikai gyermeke­ket már kora ifjúságukban megmételyezik az ilyen képek­kel. Ezzel magyarázzák, hogy az amerikai fiatalságból kihalt mindenféle erkölcs. A hőstette­ket csak a hazárdirozás vala­mely nemében találják. Ugylátszik, hogy a Szovjet Unionban is felismerték ezt a dolgot már évekkel ezelőtt. Ott aztán úgy segítenek rajta, hogy a cinemát befogják a gyerme­kek nevelésére az elbóditás he­lyett. Úgy Moszkvában, mint más nagyobb városokban szá­mos mozgókép színházat tarta­nak fel a gyermekek részére, ahol csupán csak a fiatalság ré­szére készített képeket mutat­nak. De azonkívül a színművé­szet más ágait is hasonlóan igénybeveszik a gyermekneve­lésnél. Hogy a Szovjet Uunionban miként állították a mozgókép ipart s általában a színészetet a nevelésügy szolgálatába, arról igen érdekes beszámolót nyújt egy amerikai tanítónőnek, — aki a nevelés tanulmányozására a Szovjet Unionban járt, a Bér­munkás 1947-es naptárában megjelenő cikke, amely bizonyá­ra mindenkit érdekelni fog. Oriana Atkinson cikke csak egyike azon számos valóban ér­tékes írásoknak, amelyeket a Bérmunkás 1947 évi naptára nyújtani fog. Mint már az előző beszámolónkban említettük, ily értékes cikkek a következők: Homer Croy: Esőcsinálók; O. Henry: Vörösbörüfőnök vált­ságdíja; Vámbéry Rusztem: Jog, Forradalom és Népbiróság; Zára János: A szakszervezkedés kudarca; A XX. század fonto­sabb dátumai; Társadalmi Biz­tosítás. Ezekhez méltán sorako­zik Atkinson cikke is. A többi cikkekről jövő számunkban szá­molunk be. ELŐFIZETÉST KÜLDTEK november 2-ig: A. Kücher, Pittsburgh........... 2 J. Rád, Brunswick ................. 1 J. Payter, Belleville ............... 1 J. Hovantzi, Chicago ........... 1 A. Severe, Berwyn ............... 1 L. Horváth, Philadelphia ...... . 1 J. Dragon, Bedford .... 2 J. Kramer, Edwardsville....... 2 R. Klein, Cleveland ............... 1 J. Szilágyi, Cleveland ........... 2 F. Kassay, Fairfield_______ 1 St. Detky, Philadelphia ....... 1 G. Kuhn, Cleveland ............... 1 J. Lang, Montana Mine .... 1 Albert Vago, Canada ___ 1 J. Kovács, Cleveland ........... 1 J. Szabados, Brooklyn........... 1 L. Gáncs, Caroline ............... 1 Toth Sándor, Carolina ............ 1 (Vi.) Azt minden lapolvasó ember tudhatja, hogy Görögor­szágban nagyon is erős a kapi- talisztikus rendszer, valamint azt, hogy azok sokkal nagyobb kölcsönöket, segítséget kapnak az angol-amerikai uraktól, mint a háromszor nagyobb Lengyel- ország, mégis a következő inflá­ciós árakat kell nekik fizetni: egy pár cipő 30 amerikai dollár. Egy rendes ebéd bor nélkül, 4 amerikai dollár. Egy öltöny ru­ha 130 dollár. Ezzel szemben egy dollárért 17.000 görög drachmát adnak. Tessék átszá­mítani az árakat görög pénzre, éppen olyan szédületes lesz, mint a magyar árak voltak. És nagy örömmel mondhatjuk, hogy csak VOLTAK. Dacára, hogy nem csak, hogy segélyt nem adnak és nagy kölcsönöket a magyaroknak, mint a kedvenc görögöknek, hanem még a ma­gyaroktól elvitt, ellopott mozdo­nyokat, teherkocsikat és hajó­kat, gépeket sem adják nekik vissza, melyek mostan az ameri­kai kézben vannak német és osztrák megszállott területeken. SUPER-SENIORITY SEATTLE, Wash. — Charles P. Moriarty egyeztető úgy dön­tött, hogy a Boeing Aircraft Co. köteles kárpótlást fizetni azon munkásoknak, akiket letettek azért, mert a helyeikre a “su- per-senioritás” jogát követelő leszerelt katonát állítsanak be. Miután a Supreme Court úgy döntött, hogy a veteránoknak nincsen joguk ilyen super-seni- oritásra, a letett munkások jo­gosak a kárpótlásra. MEGLEPETÉS PARTY Székely Sándor munkástár­sunknak és nejének 35 éves há­zassági évfordulójuk alkalmá­ból a gyermekeik, rokonaik, nagyszámú személyes és elvba­rátaik a múlt szombaton nagy ünnepélynek beillő meglepetés “partyt” rendeztek, amelyen kö­rülbelül 300-an vettek részt. A Bérmunkás “családja” nevében Lefkovits Lajos munkástárs üdvözölte az ünnepeiteket és fe­jezte ki jókívánságainkat az év­forduló alkalmából. Az ünnepel­tek ez alkalommal húsz dollárt adományoztak a Bérmunkás fentartására. A BÉRMUNKÁS FENTARTÄ- SÁHOZ AZ ELŐFIZETÉSÜ­KÖN KÍVÜL HOZZÁJÁ­RULTAK november 2-ig: ­J. Drágán, Bedford ........... 3.00 J. Fisher, Cleveland ........ 1.00 J. Szilágyi, Cleveland....... 1.00 F. Kassay, Fairfield ....... 1.00 G. Kuhn, Cleveland_____ 1.00 J. Sziber, Philadelphia ..... 2.00 J. Lang, Montana Mine .... 1.50 J. Kovács, Cleveland ....... 4.00 J. Nehéz, Cleveland........... 4.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 2.00 L. Gáncs, Carolina ......... 4.00 Tóth Sándor, Carolina .... 3.00 A. Székely, Cleveland .......20.00

Next

/
Thumbnails
Contents