Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-11-09 / 1449. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1946. november 7. Beszéljenek a számok “AHOGY ÉN LÁTOM” (a.l.)A jóhangzásu de üres beszédek azokra vannak csak befolyással, akik mélyebben nem gondolkoznak. Éppen ma olyan időket élünk, amikor nem szabad csak úgy felületesen átsiklani a körülöttünk történő események fölött. Minket például társadalmi események érdekelnek a legközelebbről, mert mi is részesei vagyunk a mai társadalomnak. Mint az iparokban foglalkoztatott termelő munkásoknak jó előre látniuk kell, hogy ha még ma talán az iparok kerekei mozgásban is vannak, nem jelent részükre sem prosperitást, de még csak állandó munkát sem. A kecsegtető Ígéretek, különösen most a választások alkalmával, mind csak a munkások megtévesztésére alkalmasak. Állandó prosperitásról beszélnek azok, akik nem a saját munkaerejükkel tengetik életküet, mint mi munkások. Ha valaki talán igaz hangokat ejt el, mint a múlt napokban a Columbia Egyetem egyik nemzetgazdásza, aki a következő jóslatot tette a nagy prosjeritásra vonatkozóan: “Az 1947-es évben ismét beleesünk a régi betegségbe, amikor a munkanélküliek száma milliókra fog szaporodni.” Ezen kijelentését azzal okolja meg, hogy az “árak olyan rohamosan fognak emelkedni, hogy a világszerte leromlott pénzek értéke olyan alacsony vásárló képességgel fognak birni, hogy ebben az országban a magas árak miatt nem fognak tudni vásárolni. Ezáltal az egész ipari termékeket ezen ország népeivel kell megvásároltatni, ami természetesen azt jelenti, hogy a mai bérrendszer alatt ez valósággal lehetetlen. Lehetetlen még pedig azért amit maga a kapitalista osztály kimutatásai bizonyítanak számokkal. Hát beszéljenek a számok: A bérért dolgozó összes munkások — természetesen ebbe beleértik a nagy fizetésű gyárigazgatókat is — a nagy iparvállalatok az összes bevételeik 20 százalékát fizetik ki munkabér fejében. Egy kis egyszerű számítással nagyon könnyen meg lehet állapítani, hogy a 20 százalékkal a munkások nem többet, mint csak 20 százalékot tudnak visszavásárolni. Ez annyit jelent, hogy a prosperitás mindaddig fog tartani, amig a munkások a termelt összes javak 20 százalékát visszavásárolják, ez pedig csak nagyon rövid ideig fog tartani. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy úgy a háború tartama alatt, sőt még a mai napig is, nagyon sok árucikket nem lehetett vásárolni. Nem azért, mert nem volt készenlétben, hanem csupán azért, mert a kapitalisták semilyen körülmények között nem voltak hajlandók magukat alávetni az árszabályozásnak. így a raktárak jó előre megteltek árukkal, amit már ezután nem kell a munkásoknak csinálni. Ami mostan annál közelebbhoz minket munkásokat a munkanélküliséghez. Mint minden háború, úgy a mostani is, nagy ipari fejlődést mutat. Ez is nagy mértékben hozzáfog járulni a termelés meggyorsításához. És tudva azt, hogy a kapitalista osztály állandóan ragaszkodik a hosszú munkaidő megtartásához, mert ők igen szeretik látni, ha mennél több munkanélküli álldogál a gyárak kapuinál, mert sok munkanélküli alacsony munkábért jelent. Mi, akik az osztályharc szemüvegén keresztül figyeljük és elemezzük a társadalmi eseményeket, határozottan tudjuk, hogy az a 20 százalék amit a munkások munkabér fejében kapnak, nem vezethet máshova egy fejlett ipari rendszerben, mint amilyen itten az Egyesült Államokban van, mint egy újabb ipari válsághoz. Egy olyan ipari válsághoz, amilyen még a múltban sohasem volt. A kapitalista osztály sohasem volt előrelátó. Még roskadozó rendszerét mindig a háborúk mentették meg. A nagyon gyakori háború pedig valóban sírját fogja megásni a mai rendszernek. A most lejátszódó választásoknál, maga az itteni kapitalizmus nem akarja belátni, hogy a reformok általi szabályozások, kizárólag a kapitalizmus életének meghosszabbítását próbálják szolgálni és mivel a kapiatlisták sem a történelemből, sem a számadatokból nem tudnak okulni. Egy ipari pangás, amit a nagyon közeli jövőben várhatunk, nagy megpróbáltatások közé fogja sodorni elsősorban a munkásosztályt, azt a tömeget azonban, akik sem a háborúból, sem a pontos számadatokból nem tudnak tanulni, azok még mostan sem tudják megérteni, hogy a magántulajdon rendszerére épült kapitalizmus korszaka, már befejezte hivatását és a közel jövőbeni ipari pangás meg kell, hogy értesse mindazokkal, akik még eddig nem tudják, hogy a bérek fejében kifizetett 20 százalék nem elegendő arra, hogy a másik 80 százalékot a munkásosztály visszatudja vásárolni. Nem jóslás képpen mondom, de a közel jövőben a mainak helyébe a dolgozók korszaka kell, hogy következzen. Ha ezt megtudja érteni a munkások nagy tömege, akkor annál könnyebb lesz az átmenet. Azonban abban a reményben egy munkás se ringassa magát, hogy a kapitalista rendszer simán fog tudni mozogni a termelés terén. Hogy a jövőbeni ipari pangásokat elkerülhessük, maguknak a munkásoknak kell egy olyan termelési rendszerről gondoskodni, amely rendszerben a termelő munások munkájuk eredményéül 100 százalékban részesüljenek. Ami azután egész biztosan egyszer és mindenkorra meg fogja oldani a munkanélküliség kérdését. Ezt azonban a munkás- osztály nem fogja elérni az Ígérgetések alapján. Ezért a munkásoknak állandóan, fokozottabb harcot kell folytatni, hogy véget- vessenek az erősen veszélyeztető munkanélküliségnek. (Folytatás a produktív munkát végzőknek aránytalanul nagy tömeg nemtermelő egyént kellett eltartani. Ez az állapot azóta állandóan rosszabbodott s különösen rossz most, amikor mindenkinek dolgoznia kellene. Ma Magyarországról a “felduzzadt bürokrácia” hírét halljuk. És ami a legrosszabb, hogy az évtizedes helytelen nevelés után a termelő munkától nagyon de nagyon sokan húzódoznak. A hivatalnok még ma is “ur”, a dolgozó pedig csak “munkás”, még akkor is, ha az előbbi éhezik, az utóbbi i pedig valahogy el tudja tengetni magát. Az urhatnámság kinevelésére is idő kell, de addig a termelés sínyli meg. 6) A nem produktív egyének duzzasztották fel a Kisgazda pártot is, akik többségükre hivatkozva olyan módon akarnak kormányozni, hogy ennek a rétegnek kedvezzen a ténylegesen termelőkkel szemben. De ebben a pártban találtak menedéket a letűnt Horthy rendszer hívei is, közöttük az egyházi vezetők, avagy a papság által befolyásolt vallásos egyének, akik sehogy sem akarnak belenyugodni a földreformba és előbbi politikai és gazdasági hatalmuk elvesztésébe. A SZÉLSŐSÉGI ELEMEK Ennek a pártnak a szélsőségi tagjai oly merészen támadták az uj rendszert, hogy számosat ki kellett zárni a pártból. De a bennmaradtak tovább folytatják a titkos ellenforradalmi munkát. Ezek közé tartozik például a munkáspártok egységének a megbontása, a munkásság elidegenítése a kormánytól, stb. Egyik jellemző eset például az, hogy most éppen ezen szélsőségi elemek követelnek a munkásság részére olyan munkanélküli és egyéb segélyzést (társadalmi biztosítást), amit a mai magyar államháztartás nem tud megadni, mert nincs miből. A termelés emelése helyett ez a csökkentést jelentené, de éppen azért szépenhangzó frázist lehet belőle csinálni és alkalmas arra, hogy a munkásokat megtévesz- sze. Ezzel szemben a munkásszervezetek mindhatározottabb kontrolt akarnak nyerni az iparokban, ami szerintem sokkal mélyebbre ható és talán éppen azért ezt akarják ellensúlyozni a régi rendszer hívei. 7) De nem csak a Kisgazda pártba özönlöttek be a volt Horthyisták, hanem a Kommunista pártba is elég jutott belőlük, akikkel ez a párt egyáltalán nem dicsekedhetik. Legutóbb a két munkáspárt között éles ellentétek merültek fel, mert a kommunista párt erőszakos módon igyekezett magához vonni a szocialista párt tagjait. Valahogy elsimították a dolgot, de ha a két párt megint veszekedni fog, mint tette 1919 után, elkészülhetnek az újabb Horthy uralomra, amely megint nem fog különbséget tenni közöttük. Ugylátszik, hogy a Magyar Kommunista Párt éppen úgy, mint a kommunista párt itt, vagy más országokban is, le-le2-ik oldalról) tér az őszinte, egyenes forradalmi útról s nem finyás még a fasiszta módszerek alkalmazásától sem. “A ‘B’ listázásnál a Magyar Kommunista Párt bizottsági tagjai az összes Szociál Demokrata Párt tagokat, ahol csak lehetett a ‘B’ listára tették, de lekerültek onnan azonnal, ha átiratkoztak a Kommunista Pártba”, — olvasom az egyik levélben, amit valóban megbízható egyéntől kaptunk. A Magyar Kommunista Pártnak nem csak szavakkal, hanem tettekkel is mutatni kellene az őszinte for- fadalmi irányt, ami hozzájárulna az ország szellemi megújhodásához, amire igen nagy szükség van. 8) És végre azt látom, hogy a magyar nép nagy többségét ideológiailag részben a vallás, részben pedig a nemzeti sovinizmus (hazafiság) uralja, mely még a jövőben is sok, sok szenvedés forrása lesz. EZ IS AMERIKA ÉLETMÓD (Vi.) Minden nevű városban, Louisianában levágták a karjait egy 28 éves veterán négernek, John C. Jonesnak, az arcát megégették egy gasolin fáklyával, ráadásul agyonverték. Egy másik négert, Albert Harrist is agyonvertek ezen időben, aki csak 17 éves volt. Mind azon vád alapján, hogy egy fehér nőnek az udvarára mentek, hogy azt megbecstelenitsék. Ezzel szemben Collins, Missi- sippi államban három fehér embert, egyenkénti tiz dollár pénzbírságra ítéltek, beismert erőszak megpróbálása miatt, revol- verral való támadással összekötve. Persze az utóbbi lányok feketék voltak. Ezzel eszembe jut egyik Ten- nesseeből ide került ismerősöm szokta mondani, hogy amikor ő 17-18 éves legényke volt, legnagyobb sportjuk az volt szombaton és vasárnap esténkint, hogy elmentek néger vadászatra. Egy néhány fehér suhanc összefog-' va, ott verték, ütötték a négereket, ahol érték őket. Nem kellett félni, hogy a fehér sheriff vagy rendőrök ezért elfogják, vagy a biró megbünteti őket. Ott is két mértéke van az igazság istennőjének. Francis Spellman kardinális felszólította a híveit, hogy harcoljanak a kommunisták ellen, majd a békéért imádkozott, amit természetesen csak a kommunistákkal való harc befejezése utáni időre kér. VÍZI MUNKÄSTÄRS BETEG Akroni munkástársaink t ó 1 vettük a rossz hirt, hogy Vizi József munkástársunk, a Bérmunkás lapbizottságának tagja beteg és jelenleg kórházi ápolás alatt fekszik. A lapbizottság úgy a saját, mint olvasóink nevében azon őszinte kívánságának ád kifejezést, hogy Vizi munkástársunkat minél hamarább újból jóegészséget élvezve láthassuk közöttünk.
