Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-10-26 / 1447. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1946. október 26. Amit nagyon sokan nem tudnak megérteni (a.l.) Végre elérkeztek a semmit jelentő “béke” konferencia első felvonásának befejezetlen végéhez. A jelenlegi “béke” konferencia egészen más mederben folyt le, mint a múlt háborúk béke tanácskozásai, amikor a múltban a győztes felek, csak azon tanácskoztak, hogy hogyan és mennyire büntessék a legyőzött ellenfeleket. Amint a háború folyamata alatt nagyon nehéz volt a szövetségesek részéről valahogyan az egységfrontot megteremteni, úgy a háború befejeztével, még sokkal több nehézségekbe ütközik az egységes béke megteremtése. A kapitalista országok, kizárólag csak azért tanúsítottak ellentállást, a nemzeti szocializmusba burkolt, de ugyan akkor kapitalista diktatúra ellen, mert megrend- szabályozást láttak a magántulajdon rendszerére épült kapitalizmusra. Tudjuk, hogy az angol imperializmust képviselő politikai kulik, nem szívesen mentek el Moszkvába, hogy a veszély pillanatában a megalkuvó egyezség révén reményt nyerjenek a náci hadak leverésére. Amint a háború alatt láttuk, hogy látszólag az angol, az amerikai és az orosz hadsereg mind a nácik leverését volt hivatva szolgálni, de mind külön külön a saját frontján, a saját katonai szakértői szerint irányították a háborút. Amint a háború alatt is csak látszólagos volt az egység, az most sokkal nyíltabban tűnt ki a béketárgyalásoknál, hogy tulajdonképpen a szövetségesek nem is szövetségesek, hanem nyílt ellenségek. A tárgyalások folyamán egészen nyilvánvaló lett, amit annyiszor hangoztattak, hogy a kelet és nyugat nem tudnak megegyezni. Ha most már ténylegesen, keressük az okot, hogy vájjon a kelet s a nyugat miért nem tudnak megegyezni. Semmi más oka nincs, csak az, hogy különböző gazdasági rendszert képviselnek. A nyugati kapitalizmus kizárólag csak azért folytatott háborút, hogy a magántulajdon rendszerére épült kapitalizmus fenma- radását továbbra is biztosítsa. Az oroszok pedig azért folytattak gigászi harcot, hogy a szovjet Rendszert védelmezzék. Most azután, a két gadaságilag teljesen különböző rendszer, természetesen, hogy nem tudnak megegyezni. Hiszen ez természetes is! Azért folyt a háború, hogy mindkét fél saját rendszerét védelmezze. Most aztán a háború befejezése után, féltékenyen hadakoznak egymás ellen, hogy talán az egyik, vagy másik fél teret hódit a saját rendszerének kibővítésére. A nyugat, vagyis a magánkapitalizmust hűen képviselők, állandóan azt hangoztatják, hogy ők a “demokráciát” képviselik. Igen ám, de a demokráciának nagyon széleskörű kiterjedése van. Különböző társadalmi osztályok, különböző képen magyarázzák a demokrácia fogalmát. Az Egyesült Államok képviselői minden utógondolat nélkül állandóan azt hangoztatják, hogy ebben az országban politikai és gazdasági (?) “demokrácia” van. Ők a demokrácia alatt értik, hogy mindenkinek joga van vagy onharácsolásra és az ezzel járó mindenfajta kizsákmányolásra. A háború alatt nagyon sokszor hangoztatták, azok akiknek gazdasági osztályérdekeiért folyt a háború, hogy a háború után az összes népek demokráciáját kell biztosítani. Most aztán a háború befejezése után, ha a népek véleménye különbözik a kapitalista rendszer véleményétől, természetesen az már nem lehet demokrácia és nagyon kommunista hangzása van. A népek igazi demokráciája kizárólag gazdasági egyenlőségen alapszik. Hallottunk már olyan hangokat is, ha az oroszoknak tetszik az ő szovjet rendszerük, hát tartsák meg maguknak, de ne próbálják másokra kényszeríteni. Amit ma nagyon sokan nem tudnak megérteni, hogy 11 heti tárgyalás után, ott állunk a békével, ahol elkezdtük. Nem az ellenféllel nem tudtak megegyezni, hanem a szövetséges társak egymásba keresik a hibát. Mi tudtuk a tárgyalások megkezdése előtt, hogy két teljesen különböző gazdasági rendszerrel rendelkező országok, sohasem fognak tudni megegyezni. Ha most már a nagyon beharangozott állandó világbékét ténylegesen meg is akarják valósítani, azt semilyen körülmények között úgy megvalósítani nem lehet, mint ahogy azt most a párisi konferencián akarták. Ha valami bajra orvoslást akarunk keresni, akkor első sorban azokat az okozatokat kell felkutatni, amelyek ténylegesen a bajok előidézői voltak. A háborúk mindenkori előidézői a gazdasági okok. Ha most már ebben az irányban próbáltak volna lépéseket tenni, akkor egészen bizonyosan rájöttek volna, hogy amig a magántulajdon rendszerére épült kapzsi kapitalista rendszer létezni fog, addig mindig lesznek háborúk. A kelet és nyugat problémáját nem lehet a zöld asztaloknál a politikusoknak elintézni. A kelet és nyugat különbözeted kell kiküszöbölni olyan formában, hogy mindkettőnek gazdasági rendszere azonos legyen, nem a kapitalista “demokrácia” felfogása szerint, hanem a tényleges ipari demokrácia alapján, amikor az élet összes javait nem egy kiváltságos kapitalista osztály fogja uralni, hanem mindannyian közösen fogjuk az élet összes javait élvezni. Azután nem kell többé az emberiségnek a háború veszedelmétől rettegni. Ez az amit még ma nagyon sokan nem tudnak megérteni. A nürenbergi Ítélet végrehajtása után ismét hallattak magukról azok, akik ezt a bírósági eljárást nem tartották jogosnak. Ezek között legnagyobb feltűnést keltett az Ohio államot képviselő Robert Taft szenátornak a nyilatkozata, akinek véleménye szerint az Egyesült Nemzetek katonai bíróságának nem volt joga a vádlottak felett Ítélkezni. Ennek a nyilatkozatnak azért tulajdonítanak ily nagy fontos ságot, mert Taft egyike az amerikai republikánus párt legemi- nensebb tagjainak, akiről állandóan mint a következő “elnökjelöltről ” beszélnek. Taftnak kétségtelenül igen nagy befolyása van a pártjára és igy feltehető, hogy nem csak a saját, hanem pártja igen jelentékeny részének a véleményét tolmácsolta. Teft érvelése szerint a nürenbergi tárgyalásra nem volt semmi jogi alap, a nemzetközi katonai bíróság részére semmiféle törvényhozó testület sem hozott törvényeket. Másszóval a nácik nem hágtak át semmiféle törvényeket. Ezzel szemben Robert Jackson, az amerikai főbíró azt mondja, hogy igenis, a nácik törvénysértést követtek el, amikor a fenálló békeszerződéseket megszegték. így tehát ezen békeszerződések adnak jogi alapot a nácik bíróság elé állítására. Általános az a vélemény is, hogy Taft és a vele egyformán gondolkodók szimpatizálnak a gonosztevőkkel és azért nem találnak jogi alapot a megbüntetésükre. Annyira azonban még Taft sem mer elmenni, hogy a náci bestiák bűnösségét tagadni merje. Csupán azt állítja, hogy nincs oly törvényes alap, amelyre támaszkodva ezen bűnözőket el lehetne ítélni. Ez a kérdés természetesen kiterjed nem csak a nürenbergi vádlottakra, hanem az összes háborús bűnösökre, akik fölött a különböző országokban részben a katonai hatóságok, részben pedig a népbiróságok Ítélkeztek. Felmerült tehát az a kérdés is, hogy vájjon a magyar népbiróságoknak volt-e joguk a nyilas banditák felett Ítéletet mondani? Avagy az ilyen bűnöket el kell felejteni, mint Mind- szenthy hercegprímás ajánlotta? Erre a kérdésre érdemlegesen csak úgy válaszolhatunk, ha kutatjuk, hogy honnan származik a jog? Olyan változásoknál, mint történt az Egyesült Államok születésénél 1776-ban, vagy Oroszországban 1917-ben és most Magyarországon vagy más országokban, honnan ered az uj rendszer joga. Mint a történelem bizonyítja, a jogot a forradalom szülte a múltban, valószínű, hogy hasonló viszonyokkal állunk szemben ma is. Erről az igazán fontos kérdésről rendkívül érdekes és kimerítő felvilágosítást nyújt a Bérmunkás most készülő naptárában a magyar jogtudomány egyik legkiválóbb képviselője, Dr. Vámbéry Rusztem, a ma gyár Nemzetgyűlés tagja. Ezt a kiváló értékű értekezést nem csak azért jelentjük be jó előre olvasóinknak, hogy nagy figyelemmel olvassák el, hanem azért is, hogy juttassák el magyarországi rokonaiknak, barátaiknak, akik bizonyára nagy köszönettel veszik a rájuk nézve annyira fontos problémának ily megvilágítását. AZ EGYESÜLT NEMZETEK SEGÍTSÉGÉT KÉRIK A GÖRÖGÖK ATHEN — Az E.A.M. név alatt ismert görög baloldali szervezetek a United Nationhoz fordultak, hogy segítsék Görögországot felszabadítani az angol felszabadítók uralma alól. Az E. A.M. szervezetek erélyes tiltakozást küldtek az Egyesült Nemzetek titkárságához, melyben tiltakoztak Angliának Görögország belügyeibe való beavatkozása ellen. Arra kérték a United Nations szervezetet, hogy kényszerítsék Angliát az angol hadsereg visszavonására. Félhivatalos jelentések szerint a déli Peloponese vidékén fekvő Vrondamou városkában a jobboldaliak elhurcoltak 70 férfit, akiket a baloldali szervezetekkel való együttműködéssel vádoltak. LONDON — Az angol képviselőházban Christopher P. May- hew, külügyminiszter helyettes bejelentette, hogy a görög kormány újabb, nagymennyiségű fegyvert kért Angliától, hogy a mindinkább növekvő “guerilla” csapatokat leverhesse. DUNAI SZABAD FORGALOM PARIS — A párisi konferencia hosszas vita után végre 15 szavazattal 6 ellenében megszavazta a dunai szabad forgalmat. A kisebbséget az orosz blokk képezte, amely azt akarja, hogy a dunai hajózáshoz csak a du- namenti államoknak legyen beleszólási joguk. Az angolok ezt hevesen ellenezték és miután az amerikaiaktól támogatást nyertek, a már megszokott módon leszavazták az orosz blokkot. A vita folyamán az angolok az “egyenlő alkalom” elvét hangoztatták, amelyre Molotov orosz külügyminiszter azzal a kérdéssel válaszolt, hogy hogyan lehet egyenlő opportuni- tásról beszélni azon üzleti versenyben, ahol a dunamenti szegény, most még teljesen lerombolt országok a még mindig hatalmas angol és a túlságosan nagy amerikai tőkével állnak szemben? Ez az opportunitás éppen olyan, mint amikor azt mondjuk, hogy a nagyon kis tőkével rendelkező kereskedő komoly versenytársa a nagyvagyo- nu kereskedőnek. így tehát az annyira vitatott Dunaha józás problémája mögött az angol és az amerikai tőkének a dunamenti államokban való elhelyezkedése rejtőzött. Ezt az elhelyezkedést az oroszok meg akarták nehezíteni, vagy legalább is a várható profitból akartak valamit levágni az érdekelt országok javára. Ez azonban nem sikerült és Molotov állítása szerint a dunamenti államok kereskedelme “angol és amerikai tulajdon lesz és ezen országokban a rádión csak angol beszédeket fognak hallani, a színházakban pedig csak amerikai filmeket fognak bemutatni”. Jogos volt-e a nürenbergi ítélet?