Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-10-26 / 1447. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1946. október 26. Amit nagyon sokan nem tudnak megérteni (a.l.) Végre elérkeztek a semmit jelentő “béke” konferencia első felvonásának befejezetlen végéhez. A jelenlegi “béke” konfe­rencia egészen más mederben folyt le, mint a múlt háborúk béke tanácskozásai, amikor a múltban a győztes felek, csak azon ta­nácskoztak, hogy hogyan és mennyire büntessék a legyőzött ellen­feleket. Amint a háború folyamata alatt nagyon nehéz volt a szö­vetségesek részéről valahogyan az egységfrontot megteremteni, úgy a háború befejeztével, még sokkal több nehézségekbe ütközik az egységes béke megteremtése. A kapitalista országok, kizárólag csak azért tanúsítottak ellentállást, a nemzeti szocializmusba bur­kolt, de ugyan akkor kapitalista diktatúra ellen, mert megrend- szabályozást láttak a magántulajdon rendszerére épült kapitaliz­musra. Tudjuk, hogy az angol imperializmust képviselő politikai kulik, nem szívesen mentek el Moszkvába, hogy a veszély pillana­tában a megalkuvó egyezség révén reményt nyerjenek a náci ha­dak leverésére. Amint a háború alatt láttuk, hogy látszólag az angol, az ame­rikai és az orosz hadsereg mind a nácik leverését volt hivatva szol­gálni, de mind külön külön a saját frontján, a saját katonai szak­értői szerint irányították a háborút. Amint a háború alatt is csak látszólagos volt az egység, az most sokkal nyíltabban tűnt ki a béketárgyalásoknál, hogy tulajdonképpen a szövetségesek nem is szövetségesek, hanem nyílt ellenségek. A tárgyalások folyamán egészen nyilvánvaló lett, amit annyiszor hangoztattak, hogy a ke­let és nyugat nem tudnak megegyezni. Ha most már ténylegesen, keressük az okot, hogy vájjon a kelet s a nyugat miért nem tud­nak megegyezni. Semmi más oka nincs, csak az, hogy különböző gazdasági rendszert képviselnek. A nyugati kapitalizmus kizárólag csak azért folytatott hábo­rút, hogy a magántulajdon rendszerére épült kapitalizmus fenma- radását továbbra is biztosítsa. Az oroszok pedig azért folytattak gigászi harcot, hogy a szovjet Rendszert védelmezzék. Most azu­tán, a két gadaságilag teljesen különböző rendszer, természetesen, hogy nem tudnak megegyezni. Hiszen ez természetes is! Azért folyt a háború, hogy mindkét fél saját rendszerét védelmezze. Most aztán a háború befejezése után, féltékenyen hadakoznak egymás ellen, hogy talán az egyik, vagy másik fél teret hódit a saját rendszerének kibővítésére. A nyugat, vagyis a magánkapitalizmust hűen képviselők, ál­landóan azt hangoztatják, hogy ők a “demokráciát” képviselik. Igen ám, de a demokráciának nagyon széleskörű kiterjedése van. Különböző társadalmi osztályok, különböző képen magya­rázzák a demokrácia fogalmát. Az Egyesült Államok képviselői minden utógondolat nélkül állandóan azt hangoztatják, hogy ebben az országban politikai és gazdasági (?) “demokrácia” van. Ők a demokrácia alatt értik, hogy mindenkinek joga van va­gy onharácsolásra és az ezzel járó mindenfajta kizsákmányolásra. A háború alatt nagyon sokszor hangoztatták, azok akiknek gazdasági osztályérdekeiért folyt a háború, hogy a háború után az összes népek demokráciáját kell biztosítani. Most aztán a háború befejezése után, ha a népek véleménye különbözik a kapitalista rendszer véleményétől, természetesen az már nem lehet demokrá­cia és nagyon kommunista hangzása van. A népek igazi demokrá­ciája kizárólag gazdasági egyenlőségen alapszik. Hallottunk már olyan hangokat is, ha az oroszoknak tetszik az ő szovjet rendsze­rük, hát tartsák meg maguknak, de ne próbálják másokra kény­szeríteni. Amit ma nagyon sokan nem tudnak megérteni, hogy 11 heti tárgyalás után, ott állunk a békével, ahol elkezdtük. Nem az ellenféllel nem tudtak megegyezni, hanem a szövet­séges társak egymásba keresik a hibát. Mi tudtuk a tárgyalások megkezdése előtt, hogy két teljesen különböző gazdasági rend­szerrel rendelkező országok, sohasem fognak tudni megegyezni. Ha most már a nagyon beharangozott állandó világbékét tényle­gesen meg is akarják valósítani, azt semilyen körülmények között úgy megvalósítani nem lehet, mint ahogy azt most a párisi kon­ferencián akarták. Ha valami bajra orvoslást akarunk keresni, akkor első sorban azokat az okozatokat kell felkutatni, amelyek ténylegesen a bajok előidézői voltak. A háborúk mindenkori előidézői a gazdasági okok. Ha most már ebben az irányban próbáltak volna lépéseket tenni, akkor egé­szen bizonyosan rájöttek volna, hogy amig a magántulajdon rend­szerére épült kapzsi kapitalista rendszer létezni fog, addig mindig lesznek háborúk. A kelet és nyugat problémáját nem lehet a zöld asztaloknál a politikusoknak elintézni. A kelet és nyugat különbözeted kell kiküszöbölni olyan formában, hogy mindkettőnek gazdasági rend­szere azonos legyen, nem a kapitalista “demokrácia” felfogása szerint, hanem a tényleges ipari demokrácia alapján, amikor az élet összes javait nem egy kiváltságos kapitalista osztály fogja uralni, hanem mindannyian közösen fogjuk az élet összes javait élvezni. Azután nem kell többé az emberiségnek a háború vesze­delmétől rettegni. Ez az amit még ma nagyon sokan nem tudnak megérteni. A nürenbergi Ítélet végrehaj­tása után ismét hallattak ma­gukról azok, akik ezt a bírósági eljárást nem tartották jogosnak. Ezek között legnagyobb feltű­nést keltett az Ohio államot képviselő Robert Taft szenátor­nak a nyilatkozata, akinek véle­ménye szerint az Egyesült Nem­zetek katonai bíróságának nem volt joga a vádlottak felett Ítél­kezni. Ennek a nyilatkozatnak azért tulajdonítanak ily nagy fontos ságot, mert Taft egyike az ame­rikai republikánus párt legemi- nensebb tagjainak, akiről állan­dóan mint a következő “elnökje­löltről ” beszélnek. Taftnak két­ségtelenül igen nagy befolyása van a pártjára és igy feltehető, hogy nem csak a saját, hanem pártja igen jelentékeny részé­nek a véleményét tolmácsolta. Teft érvelése szerint a nüren­bergi tárgyalásra nem volt sem­mi jogi alap, a nemzetközi kato­nai bíróság részére semmiféle törvényhozó testület sem hozott törvényeket. Másszóval a nácik nem hágtak át semmiféle törvé­nyeket. Ezzel szemben Robert Jackson, az amerikai főbíró azt mondja, hogy igenis, a nácik törvénysértést követtek el, ami­kor a fenálló békeszerződéseket megszegték. így tehát ezen bé­keszerződések adnak jogi alapot a nácik bíróság elé állítására. Általános az a vélemény is, hogy Taft és a vele egyformán gondolkodók szimpatizálnak a gonosztevőkkel és azért nem ta­lálnak jogi alapot a megbünteté­sükre. Annyira azonban még Taft sem mer elmenni, hogy a náci bestiák bűnösségét tagad­ni merje. Csupán azt állítja, hogy nincs oly törvényes alap, amelyre támaszkodva ezen bű­nözőket el lehetne ítélni. Ez a kérdés természetesen kiterjed nem csak a nürenbergi vádlottakra, hanem az összes háborús bűnösökre, akik fölött a különböző országokban rész­ben a katonai hatóságok, rész­ben pedig a népbiróságok Ítél­keztek. Felmerült tehát az a kérdés is, hogy vájjon a magyar népbiróságoknak volt-e joguk a nyilas banditák felett Ítéletet mondani? Avagy az ilyen bűnö­ket el kell felejteni, mint Mind- szenthy hercegprímás ajánlot­ta? Erre a kérdésre érdemlege­sen csak úgy válaszolhatunk, ha kutatjuk, hogy honnan szárma­zik a jog? Olyan változásoknál, mint történt az Egyesült Álla­mok születésénél 1776-ban, vagy Oroszországban 1917-ben és most Magyarországon vagy más országokban, honnan ered az uj rendszer joga. Mint a történe­lem bizonyítja, a jogot a forra­dalom szülte a múltban, valószí­nű, hogy hasonló viszonyokkal állunk szemben ma is. Erről az igazán fontos kér­désről rendkívül érdekes és ki­merítő felvilágosítást nyújt a Bérmunkás most készülő naptá­rában a magyar jogtudomány egyik legkiválóbb képviselője, Dr. Vámbéry Rusztem, a ma gyár Nemzetgyűlés tagja. Ezt a kiváló értékű értekezést nem csak azért jelentjük be jó előre olvasóinknak, hogy nagy figye­lemmel olvassák el, hanem azért is, hogy juttassák el magyaror­szági rokonaiknak, barátaiknak, akik bizonyára nagy köszönet­tel veszik a rájuk nézve annyira fontos problémának ily megvi­lágítását. AZ EGYESÜLT NEMZETEK SEGÍTSÉGÉT KÉRIK A GÖRÖGÖK ATHEN — Az E.A.M. név alatt ismert görög baloldali szervezetek a United Nationhoz fordultak, hogy segítsék Görög­országot felszabadítani az angol felszabadítók uralma alól. Az E. A.M. szervezetek erélyes tilta­kozást küldtek az Egyesült Nemzetek titkárságához, mely­ben tiltakoztak Angliának Gö­rögország belügyeibe való bea­vatkozása ellen. Arra kérték a United Nations szervezetet, hogy kényszerítsék Angliát az angol hadsereg visszavonására. Félhivatalos jelentések sze­rint a déli Peloponese vidékén fekvő Vrondamou városkában a jobboldaliak elhurcoltak 70 fér­fit, akiket a baloldali szerveze­tekkel való együttműködéssel vádoltak. LONDON — Az angol képvi­selőházban Christopher P. May- hew, külügyminiszter helyettes bejelentette, hogy a görög kor­mány újabb, nagymennyiségű fegyvert kért Angliától, hogy a mindinkább növekvő “guerilla” csapatokat leverhesse. DUNAI SZABAD FORGALOM PARIS — A párisi konferen­cia hosszas vita után végre 15 szavazattal 6 ellenében megsza­vazta a dunai szabad forgalmat. A kisebbséget az orosz blokk képezte, amely azt akarja, hogy a dunai hajózáshoz csak a du- namenti államoknak legyen be­leszólási joguk. Az angolok ezt hevesen ellenezték és miután az amerikaiaktól támogatást nyer­tek, a már megszokott módon leszavazták az orosz blokkot. A vita folyamán az angolok az “egyenlő alkalom” elvét han­goztatták, amelyre Molotov orosz külügyminiszter azzal a kérdéssel válaszolt, hogy ho­gyan lehet egyenlő opportuni- tásról beszélni azon üzleti ver­senyben, ahol a dunamenti sze­gény, most még teljesen lerom­bolt országok a még mindig ha­talmas angol és a túlságosan nagy amerikai tőkével állnak szemben? Ez az opportunitás éppen olyan, mint amikor azt mondjuk, hogy a nagyon kis tő­kével rendelkező kereskedő ko­moly versenytársa a nagyvagyo- nu kereskedőnek. így tehát az annyira vitatott Dunaha józás problémája mö­gött az angol és az amerikai tő­kének a dunamenti államokban való elhelyezkedése rejtőzött. Ezt az elhelyezkedést az oro­szok meg akarták nehezíteni, vagy legalább is a várható pro­fitból akartak valamit levágni az érdekelt országok javára. Ez azonban nem sikerült és Molo­tov állítása szerint a dunamenti államok kereskedelme “angol és amerikai tulajdon lesz és ezen országokban a rádión csak an­gol beszédeket fognak hallani, a színházakban pedig csak ame­rikai filmeket fognak bemutat­ni”. Jogos volt-e a nürenbergi ítélet?

Next

/
Thumbnails
Contents