Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-10-26 / 1447. szám
1946. október 26. BÉRMUNKÁS 5 oldal az iparok képtelenek a bérek fizetésére. Vagyis minél jobban garantáljuk a profitot, annál bizonyosabb, hogy árufelhalmozás következtében megáll a termelés s vele együtt a garantált bérek fizetése is. A garantált évi béreket csak úgy lehet majd fizetni, ha a termelésből egészen kiküszöbölik a profitot, ha a munkások nem a profit kedvéért, hanem használatra termelnek. Mert ebben az esetben felhasználják az összes termelt javakat és nem kell leállítani az iparokat árutorlódás következtében, mert a visszatartott áru- mennyiséget nem képes elhasználni a profit élvező kisszámú osztály, a dolgozók pedig nem vásárolhatják meg, mert a béreikért, — garantált vagy nem garantált, — csak egy részét kapják visz- sza az általuk termelt javaknak. A billegő francia helyzet (Vi.) A francia nép a múlt vasárnap szavazott az alaptörvények fölött, oly kevés többséggel fogadta azt el, hogy az ajtó tárva-nyitva maradt újabb zavarok, választások, kormánybukások sorozatára. Ezen alaptörvény javaslatot De Gaulle támadta, mert szerinte nagyon radikális, nagyobb hatalmat adott a képviselőknek, mint az elnöknek, ezzel szemben a diktátor- sággal vádolt balszárnyiak meg támogatták a javaslatot, mert úgy látják, hogy legdemokratikusabb alaptörvény, mely szerint a nép képviselőinek a kezeiben, tehát a nagy többség kezébe teszik le a fő hatalmat. Hogy csak 52 és fél százalékkal lett a többség szavazata az alaptörvények mellett, az még inkább bizonyltja, hogy az egész nemzet majdnem felerészben egymás ellen van megoszolva. És méltán lehet az alaptörvény melletti szavazókat radikálisoknak, balszárnyiaknak és az ellene szavazókat meg reakciósoknak, vagy jobbszárnyiaknak nevezni. Ámbár ottan három főpárt van, melyeknek majdnem egyforma az erejük, képviselteté- sük van, csak kilenc számban ingadozik, egyszer az egyik, máskor a másiknak egy pár többségi képviselője. így nagyon érdekfeszitő lesz a november 10-iki választás, melyeken megint képviselőket fognak választani. De éppen ezen pártok nagyon is egyforma ereje teszi kikerülhetetlenné a kormány- válságok, krízisek sorozatát. Egymagában egyik párt^ sem képes maradandó kormányt, többséget megszerezni és megtartani. Ezt az ingadozást, csak úgy lehetne kikerülni, hogy a két balszárnyinak tartott párt, a szocialisták és kommunisták egyesülnének, akkor kétharmad többséget bimának alkotni, igy egy biztos, erős kormányt alakítani. De ezzel szemben a szocialista párt középen állva, igyekszik az egész fonák helyzetet a pártérdekekben kihasználni. így olyan billegtető főszerepbe jutott, hogy egyszer egyik és máskor másik felé billenti a kormánypárt mérlegét. Mindkét párttal kacérkodva, annak tesz szolgálatot, amely többet igér nekik ezen szolgálatokért. így dacára, hogy leggyengébb a három párt között, mégis a legnagyobb szerepet kapja, mert náluk nélkül sem a jobb, sem a balszárny nem alakíthat kormányt. így keletkezett az a helyzet, hogy egyik párt sem tud erős, maradandó kormányt alakitani, mert bármelyik napon megdöntheti a szocialista párt, ha ellenzékbe megy. Pedig egy erős állandósított kormányra nagy szükség van, hogy az ujáépitést, ujászervezést sikeresen végezhessék. Éppen a szocialista párt az, amely az eszmét is a pártérdekek alá helyezte és annak az oldalnak adja oda magát, mely többet igér nekik. Természetes volna elvárni a szocialista párttól, hogy a balszárnnyal marad gyeségfrontban, de nem akarják elmulasztani ezt a kedvező helyzetet, melynek következtében legerősebbnek érzik magukat, dacára hogy harmadik helyen állnak képviseltetési számarányban. így, amig a balszárnytól a szocialista eszmék megvalósitá- sa révén, vagy azoknak az előmozdítása révén kapnak előnyöket, addig a jobbszárnytól, a republikánusoktól meg éppen ezen ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség es nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. ják akikből a munkáltató osztály áll. . E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a vriag munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. , Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatasanak mind kevesebb es keve- sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oiyan állapotot apóinak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. , . . . „ . . ... . , , . E szomorú állapotokat megváltoztatni es a munkásosztály erdekeit megóvni csakis oly kép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozo tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének ^ E* maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERRELr* * .. j A munkásosztály történelmi hivatasa. hogy megszüntesse a bérrendszert A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor 1 a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom ■ szerkezetét építjük u régi társadalom keretein belüL szocialista eszmék elgáncsolásá- ért kapnak támogatást és előnyöket. így ismétlődik meg az első világháború utáni szomorú eredményű középuton való táncolás, amikor éppen igy egyszer jobbra, máskor balra kacsingatva, de mindég a párt, nem az eszme érdekei szemelött tartásával cselekedtek, határoztak. Legtöbbet a reakcióval léptek egységfrontba azok ellen, akik a szocializmust megakarták valósítani. Egyetlen főcéljuk volt akkor is, mint mostan, hogy a párt érdekeket szolgálják, hogy ők kerülhessenek kormányra, akármilyen csúfos megalkuvás, vagy árulás folytán is. Ezt ma legfényesebben a francia szocialista párt mutatja be, de sajnos nagy részben áll más országok szocialista pártjaira is. Nem bírják feladni az ilyen bülentyü szerepet, ha mindjárt az egész országot taszítják a bizonytalanság, állandósított krízisek, kormány- válságok sorozatába. Mert csak igy remélnek leggyorsabban kormányra jutni, pedig tudhatják, hogy akkor őket is éppen olyan-könnyen kibuktathatják, mint ők segítenek másokat kibuktatni. így sem a jobb, sem a balszárnyiaknak nem engednek sikeres munkát megszervezni, folytatni, nehogy azon keresztül azok megerősödjenek és a párttól elragadják ezt a kedvező billegtető szerepet. Ez az átkos következménye annak, amikor a szocialista eszmét feláldozzák a pártvezérek önző érdekeinek, az országot is inkább pusztulásba döntik, vagy újból a reakciónak szolgáltatják ki, mint a múltban, minthogy a szocialista eszme kivitelében megegyezve, egyesülnének a kommunista párttal, hogy mindenkorra véget vethetnének a reakciónak, a jobbszárnynak. Nem volna állandósítva ez a szomorú viszony, hogy egyik balra, másik jobbra akar repülni az országgal, igy szétszaggatják, egymás ellen uszítják, használják még a munkások millióit is. Az American Federation of Labor chicagói konvencióján a munkabérek emelésének tulajdonították az inflációt. De azért egyik munkásvezér sem követelte, hogy a 20,000 dollárt is elérő, vagy annál is magasabb fizetéseiket leszállítsák 3 vagy 4 ezer dollárra, amit a legjobban fizetett munkások ezen bér javításokkal együtt esetleg elértek. Winsorné asszonyságtól, akinek harmadik férje Windsor, a volt angol király, százezreket érő ékszert loptak el, amelynek egyrésze azonban megkerült. Hogy Windsor ily hatalmas értékű ékszert adhatott a feleségének azt bizonyítja, hogy a királyosdi még mindig elég jövedelmező foglalkozás, ha még a kiebrudalt királyok is százezreket költhetnek csupán ékszerekre. John C. Woods őrmester, aki a nürenbergi elitélteket felakasztotta, azzal dicsekszik, hogy kitűnő munkát végzett. — A “dzsáb” befejezte után egyik ügyfelem sem panaszkodott, — mondotta nagy önérzettel. MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Tisztelt Szerkesztőség: Mellékelten küldök 3 dollárt, amelyért szíveskedjenek a lapot egy évig a címemre küldeni. Sajnálom, hogy más adománnyal nem tudom a lapot segíteni, igy felemelem a lapom előfizetési árát egy dollárral. Többel nem tudom, mert én már a Samu bácsi (Uncle Sam) kenyerét eszem s ő úgy gondolja, hogy nekem nem muszáj újságot olvasni. Noha nincs más bevételem, de ezt a három dollárt a lapra megspórolom, mert nekem ez az újság megéri azt. Mihály Huszka, Detroit, Mich. Tisztelt Munkástársak: Itt küldök 4 dollárt, hármat a lap egy évi előfizetésére, egyet pedig a jövő (1947) évi naptárra, amelyet szíveskedjenek részemre nyugtázni. Steven Kovács, Detroit, Mich. Tisztelt Munkástársak: Mellékelten küldök öt dollárról szóló bankjegyet, részben előfizetésre, részben pedig a naptárra és drágasági pótlékra. A körlevelet már régebben megkaptam, de gondoltam, hogy majd egyszerre válaszolok az előfizetés beküldésével. Sajnos, az uj előfizetők szerzését célzó felhívásuknak nem tudok eleget tenni, mert ezen a vidéken a magyarok közül csak én vagyok oly radikális gondolkozása aki egyetért a Bérmunkás tanításával. A magyarok, akiket itt ismerek, mindannyian csak a csodákra várnak. Hát mit lehet az ilyenekkel kezdeni? Én a Bérmunkás nélkül már nem tudnék ellenni. Mig ez a lap és én létezünk, addig nem maradunk el egymástól. Lakatos Lajos, Eburne, Canada Tisztelt Munkástársak: Mellékelten küldök egy dollárt egy uj előfizetés megindítására. Ez alkalommal meg kívánom jegyezni, hogy a Bérmunkás számai minden tekintetben kifogástalanok. A munkásság érdekeinek szempontjából nézve elbújhat mellette minden más újság. Ilyen határozott, tiszta állásfoglalást egy sem bir és nem is mer felmutatni. A Bérmunkás egy szikrányit sem adott fel a Világ Ipari Munkásainak 41 évvel ezelőtt megjelölt és a szilárd osztályharc alapján haladó utjából. Bátran harcol ma is a végcélért s minden meggyőződött mun k á s mondhatja, hogy építjük az uj társadalmi rendszert a réginek keretein belül. P. Turucz, Newark, Ohio
