Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-10-26 / 1447. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1946. október 26. Egyről-Másról ............ ELMONDJA : J. Z. ====== TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEK 1916 október 21 — Fritz Adler, az osztrák Szocial Demokrata Párt vezére lelőtte Stürgh miniszterelnököt Bécsben. 1929 október 21 — Castonia (N.C.) szövőgyári sztrájkból kifolyólag vád alá helyezett 7 szövőmunkást az esküdtszék 50 percnyi tanácskozás után másodfokú gyilkosságban bűnösnek mondotta ki, Aderholt rendőr kapitány meggyilkolásáért. A hét vádlottra összesen 117 évi börtönbüntetést szabtak ki. 1913 október 22 — Dawson (New Mexico) bányaszerencsétlenségben 263 bányász eset áldozatul a bányabárók profitéhségének. 1905 október 23 — Szent Péterváron (Oroszországban) Általános Sztrájk volt. AZ AFL KONVENCIÓZIK Ha nem tudnánk, hogy az American Federation of Labor amerikai szakszervezetek szövetsége, amely most tartja országos konvencióját Chicagóban, az onnan eredő tudósításokból azt hihetnénk, hogy a munkáltatók szövetsége, vagy a kereskedelmi kamara, vagy legalább is valamilyen soviniszta egyesület — mint az American Legion — konvenciózik, ahol megjelennek az ország “nagyjai”, hogy elárasszák dicsére- teikkkel a kapitalista társadalom dicső védelmezőit. Pedig téved, aki ilyesmit tételez fel, mert ez a konvenció az AFL konvenciója, ahol 600 delegátus, 103 különböző szakszervezettől 7,100,000 (hét millió egyszáz ezer) tagot képvisel. És ezzel a megállapítással ki is merült a konvenció minden munkás jellege. Mert ami ott történik, afelett csak pirulhat minden munkás, de különösen az a hét millió tag, akiket ott képviselnek, akiknek nevükben és állítólag érdekükben ott beszélnek és határoznak. A megnyitó beszédben az AFL elnöke William Green, sok mindenről beszélt, de egyetlen szóval sem említette a munkásosztály sérelmeit és azok orvoslását. Mintha nem is egy munkásszervezet elnöke, hanem a National Association of Manufacturers (a munkáltatók szövetsége) vagy a Chamber of Commerce (a kereskedelmi kamara) képviselőjét hallotuk volna, kik szintén minden bajnak kutfor- rását az árszabályozásban, a CIO és a kommunisták létezésében látják. A “nemzeti nagyságok” egész légiója jelent ott meg — persze meghívásra — és az elsők között Samuel Strich kardinális, aki megáldotta a konvenciót, hogy sikeres munkát végezzen a radikálisok és kommunisták kiirtásában. Truman elnök ugyan személyesen nem jelent meg, csak átiratban üdvözölte a konvenciót, de kabinetjének három tagja megjelent: az Attorney General (igazságügyi miniszter), a hadügyi és tengerészeti miniszterek, akiket több generális és a kisebb nagyobb politikusok követtek és — az elmondottak után már ez sem meglepő — a Chicago Association of Commerce alelnöke — Joseph Powers. Az igazságügyi miniszter beszédében hízelgő dicséretekkel halmozta el a delegátusokat és többek között kijelentette, hogy “nem egyezik azokkal, akik azt állítják, hogy az union tagok mind kommunisták, mert az ő tapasztalatai szerint az amerikai szakszervezetek a legtörvénytisztelőbb, a leghazafiasabb és legistenfélőbb testületek ebben az országban.” “Bár — mondja tovább — a felforgató csoportoktól (subversive groups) nem vonhatjuk meg az alkotmány által biztosított polgári jogokat, de éber szemmel figyeljük és vizsgáljuk tevékenységüket. “Megvagyok győződve, hogy önök sohasem engedik meg azt, hogy ez a felforgató klikk hatalmába kerítse az amerikai munkásmozgalmat.” A többi szónoklatok hasonló tónusban hangzottak el, mert ezen a konvención csak szónoklatokat hallgatnak a delegátusok; határozatokat nem hoznak; azokat a vezérek maguk hozzák és végre is hajtják. Nem hangzott el azonban egy hang sem a gangsterizmusról, amely jellemző az AFL-re. Senki sem látszik észrevenni azt, hogy az AFL kötelékébe tartozó szak- szervezetek 80 százaléka gans- terek irányítása alatt van az ellen apellálni életveszélyes vállalkozás. De ne hogy elfogultaknak legyünk bélyegezve — hogy csak a rosszat, szégyelni valót említjük meg — arról is be kell számolnunk, hogy “munkás” testvér küldöttek is voltak jelen a konvención a generálisok és politikusok mellett, még pedig közép és délamerikai munkásszervezetektől, akik miután üdvözölték a konvenciót, kijelentették, hogy a latin amerikai munkásszervezetek az Egyesült Államok szakszervezeteitől várnak útmutatást és tanácsot, hogy hogyan kell felépíteni és fentar- tani a demokratikus szakszervezeteket. Hát, meg kell adni, hogy jó helyre fordultak útmutatásért és tanácsért. Remélhetőleg a latin amerikai szakszervezetek tagsága tisztábban látó, mint a konvención megjelent vezéreik és a majdan megtartandó beszámolót kellő értékükre fogják leszállítani. Mert, hogy ne essék tévedés, az a 15 latin amerikai delegátus meghívásra jött ide és csak azokat hívták meg, akiket érdemesnek tartottak arra, hogy egy ily “előkelő” gyülekezeten részt vegyenek. Nem hívták meg a mexicoi szervezeteket, mert azok vörösek a Greenék szemében és bizony a föld alá bújtak volna szégyenletükben, ha pl. Vincent Lombardo Toledano — a Latin Amerikai Munkászervezetek Szövetségének elnöke, aki "kommunista” — megjelent vol- * na és szemükbe vágta volna, í hogy ti árulói vagytok a nemzetközi munkásosztálynak. Az amerikai munkásmozgalom figyelői már évtizedekkel ezelőtt megállapították az AFL- ről, hogy az a kapitalizmus leg- hathatósabb védvára. A kapitalizmus a legnagyobb áldozattal sem tudna biztosabb védbástyát felállítani és ennek még az az előnye is meg van, hogy a munkások dollárjain épült és azok tartják fenn, tehát kétszeresen leőnyös a kapitalizmusra. Ezek láttán az ember gondolkodóba esik, hogy vájjon van-e határa a munkásság vakságának? EGY HALVÁNY FÉNYSUGÁR A munkásosztály felszabadulási harcának önzetlen harcosaira kétségtelenül nagyon demoralizáló hatással van, hogy egy hatalmas “munkás” intézményt, mint az AFL a haladásnak még az árnyéka sem tud megközelíteni. Az a felmérhetetlen energia, amelyet az amerikai munkásmozgalom haladó elemei ezen lomha, reakciós intézmény átformálására szenteltek mind kárbaveszett volna. Lehetetlen. Talán csak a vezérek ily korrupt, reakciósok és a tagság jelentékeny százaléka felismerte a kor hivó szavát, csak még a módszert nem találta meg, melynek segítségével megszabadulhatna a béklyótól, amelyet a vezérek ráraktak. Ezt a feltevést látszik igazolni az a pofon, melyet az AFL a közelmúlt napokban kapott a Canadien Trades and Labor Congress szervezettől, melynek domináló többségét az AFL-hez tartozó csoportok alkotják, de ugylátszik lehullt a hályog a szemükről és kezdenek látni. Bár a kanadai szervezetek már régebben “engedetlen gyerekek” voltak, de azért tisztelték az anya-szervezetet. Az utóbbi időben azonban ellenszegültek a “rendeleteknek”. A közelmúltban az AFL elnöke átüzent a kanadai szervezetnek, hogy az International Association of Machinist szervezetet zárják ki kebelükből, mint azt az AFL itt az Egyesült Államokban tette, amiért az egy teljes évig nem fizetett fejadót az anyaszervezetnek. A kanadai szervezet ezt megtagadta s visz- szaüzent, hogy rendeletet nem fogadnak el, de jó tanáccsal szívesen szolgálnak. A válasz nem lehetett Green- éknek a kedvére, mert eredetileg az AFL végrehajtó bizottságának Torontóba tervezett gyűlését nem tartották ott meg, hanem áthelyezték azt Chicagóba. Valószínűleg féltek, hogy meleg lesz a talaj a lábuk alatt. A Canadian Trade and Labor Congress az elmúlt hónapban tartotta konvencióját, ahová Green elküldte egyik adjutánsát Mathew Woll-t azzal az utasítással, hogy hasson oda, hogy az International Association of Machinist delegátusát a konvenció ne ismerje el. Ennek azonban éppen az ellenkezője történt és a konvenció egyhangúlag elismerte az IÁM delegátusát. Ugyancsak elhatározta a konvenció, hogy hivatalosan csatlakozik a Szakszervezetek FIGYELEM CLEVELAND! Október 27-én, vasárnap d. u. 3 órai kezdettel a West Sídéi Munkás Dalárda első emeleti helyiségében, 4309 Lorain Avenuen TÁRSAS DÉLUTÁNT tartunk a Bérmunkás javára. Belépődíj 50c., melyért sandwich, sütemény és kávé lesz felszolgálva. Tisztelettel a Rendezőség. Világ Szövetségéhez, amely az elmúlt évben újjáalakult és amelyhez az AFL nem csatlakozott, mert azt “kommunisták” irányítják. Elhatározta továbbá a konvenció, hogy megszakítja az összeköttetést az AFL-el s saját autonómiával fog működni. Erélyesen visszautasította azt a javaslatot, hogy a szervezetnek ne lehessen vezetőségi tagja az, aki a kommunista pártnak tagja, mert ők a tagok értékét nem aszerint mérik le, hogy ki milyen pártnak tagja. Végül pedig a delegátusok alaposan megleckéztették Wollt aki szégyenkezve hagyta ott a konvenciót és menekült vissza a biztosabb légkörbe. Bár ez kanadában történt, de remélhetőleg az AFL itteni tagjai is követni fogják a kanadaiak példáját, amely nem csak időszerű, de nagyon is szükségszerű. CSOMAGOK ROMÁNIÁBA Mivel a Bérmunkás olvasóinak is vannak Romániában hozzátartozóik, akiknek küldtek se géiy csomagokat és valószínű küldeni szándékoznak, az alábbi hir részben magyarázatot ad a küldött csomagok sorsáról és útmutatással szolgál a jövőben küldendőket illetőleg. BUKAREST, Románia, okt. 11 (ONA) — Körülbelül 40,000 segély csomag — melyek nagyrésze az Egyesült Államokból érkezett — hever az itteni postán kiváltatlanul, mert a címzettek képtelenek az azokra kiszabott tulmagas vámot megfizetni. A zsidó egyesületek közbenjárásának követkeményeként a pénzügyminisztérium rendeletet adott ki, hogy a jövőben a használt ruhákkal kivételt tesznek, amelyet teljesen vámmentesen engednek bevinni. Az élelmiszerekre a vámot a legújabb rendelet kilónként 12 centben állapította meg. Mivel a cigaretta állami monpólium, annak bevitelét egyáltalán nem engedélyezik. A minisztérium ígéretet tett a felhalmozódott csomagok mielőbbi kézbesítésére. Eszerint tehát Romániába csakis használt ruhaneműt lehet vámmentesen küldeni. Az élelmiszerekre ezután is vámot kell a címzetteknek fizetni és ha számításba vesszük az itteni beszerzési árat, a szállítási költséget és az ott fizetendő vámot, ajánlatosabb a pénzt elküldeni, hogy ott szerezzék be a szükséges élelmiszert. Külföldi cigarettát pedig egyáltalán nem engednek be Romániába, igy azok küldése nem ajánlatos.
