Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)

1946-10-26 / 1447. szám

1946. október 26. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN---------------------—(gb) ROVATA-------------------------­FASISZTA MÓDSZER Most, hogy a náci főbünösö- ket, — ha ugyan a sok ezer meg ezer bestia között “albünösöket” is találni, — kivégezték, eszem­be jut egy adoma, amely még a háború alatt járt szájról-szájra. Ha jól emlékszem, valahogy igy szólt: Egy amerikai iskolás gyer­mek történelmi leckéjét tanulja 1965-ben, s miután a tanköny- ből nem ért meg valamit, oda­szól az apjához: — Mond csak papa, mi tör­tént azzal a Hitlerrel? Hát őt nem végezték ki? — Hát úgy történt a dolog, — feleli az apa — hogy Hitler­nek a háború után nyomave- szett. Azonban sokkal később, valami 15 év múltán itt, az Egyesült Államokban, a délnyu­gaton meghalt egy nagyon gaz­dag szőnyegkereskedő. Csak a halála alkalmából tudták meg, hogy Hitler volt az illető. — Hogyan, hát ennyi éven át senki sem ismerte meg, — kér­dezte kíváncsian a gyerek. — Hogyan ismerték volna fel — feleli az apa, — hiszen állan­dóan szidta a zsidókat, a nége­reket, az oroszokat meg az uni- onokat, igy mindenki jó ameri­kainak tartotta. Akármilyen szellemes is ez az adoma, kétlem, hogy igy, szóról szóra beteljesedik. Azonban az tény, hogy ha maga Hitler nem is menekült ide az Egyesült Államokba. DE IGENIS A HITLERIZMUST MOST IDE- TELEPITETTÉK. így tehát ha az adomát képletesen vesszük, akkor máris beteljesedett. Leg­feljebb arra a különbségre mu­tathatunk rá, hogy a hitler- izmusnak (fasizmusnak) Ameri­kába való átplántálása nem is megy oly szerfelett titokban. Nagyon sokan felismerjük, le­leplezzük, de mint annak idején Magyarországon, Olaszország­ban vagy Németországban, itt is a gazdaságilag érdekeltek oly hazugság propagandával fede­zik, hogy a nagy amerikai nép­tömegek nem vesznek tudomást a mi leleplezéseinkről és igy má­ris olyan erős lett, hogy még a nemzetközi fasizmust is innen irányítják. FASISZTA PROGRAM A “In Fact” cimü folyóirat állítása szerint ezidőszerint az Egyesült Államokban több mint 200 kimondottan fasiszta újsá­got adnak ki. A félig fasiszta újságok száma pedig egész lé­gió. Félig fasiszta lapoknak szá­mítanak azok, amelyek a fasisz­ta programnak csak bizonyos pontjait propagálják. A fasiszta (bármilyen más név alatt szerepel is) mindig su- per-patrióta, túlzó-hazafi, aki csak a haza bajain akar segíte­ni, de alattomban a saját zsebe­it tömi. Taktikája a gyülölethin- tés. Mindig izgat valaki, vagy valami ellen, akikről a legarcát­lanabb hazugságokat terjeszti. Jelen esetben a külpolitikában Oroszország ellen izgatnak, ide­haza pedig a négereket, a zsidó­kat vagy általában az idegene­ket, politikailag pedig a kom­munistákat teszik meg bűnbak­nak mindenért. De mindenek fe­lett mindannyian iminkásellene- sek. A gazdagabbak saját érde­keik védelmére akarják szét­rombolni a munkásszervezete­ket, a szegényebbek, az úgyne­vezett “féreg fasiszták” pedig gyűlölet hirdető képességeiket eladják a kiváltságosaknak, akik úgy látszik, jól fizetik ezt a borzalmas “mesterséget”. Természetesen magyar fasisz­táink is csatlakoznak ehez a cso­porthoz. Nem csak szorgalma­san tanulmányozzák a többé-ke- vésbé központilag irányított “gyűlölet propagandát”, hanem azonkívül gondosan folytatják a Göbbels által olyan jól kifej­lesztett hazugság gyártást is. A Bérmunkásban már többször le­lepleztük az amerikai magyar fasiszta sajtót, különösen a ka- tholikus védjegyűt, azonban most bemutatom egy eklatáns példán, hogy mily rikító arcát­lansággal mernek hazudni, da­cára annak, hogy minden máso­dik szavukban istenre hivatkoz­nak. Á “WASHINGTONI” HÍRFORRÁS Megírtuk a Bérmunkás októ­ber 5-iki számában, hogy az amerikai nagy lapokban valami “washingtoni hírforrás” (való­színűleg Eckhardt Tiborék) el­helyeztek egy hirt, hogy Ma­gyarországról pár százezer épí­tő munkást fognak vinni kül­földre “kényszermunkára”. Ha­marosan megjött a cáfolat, rész­ben a hazai lapokból, részben pedig a washingtoni magyar kö­vetség hírszolgálatától. Megtud­tuk ezen forrásokból, hogy Ma­gyarországon nagy munkanél­küliség van s a Gazdasági Főta­nács foglalkozott azzal a gondo­lattal, hogy az ÖNKÉNT JE­LENTKEZŐKBŐL állami 1 a g szervezett munkacsoporto kát küldenek külföldre, de csak egy meghatározott időre s az ily munkások fizetéseiket részben a külföldön kapták volna, részben pedig otthon, forintban, tehát jó pénzben. Az otthon kapott bér­nek megfelelő összeg a jóváté­telre ment volna, amit tehát nem a munkás, hanem az ország fizetett volna. Azonban a szak- szervezeteknek, továbbá a mun­káspártoknak sem tetszett a terv és az egészet elejtették. Azon hazai lapokat, valamint a washingtoni követségi értesí­tőt is amelyekből a fenti adato­kat vettük megkapták az összes amerikai magyar lapok még szeptember végén. Mégis az ok­tóber 4-iki dátummal allátott “Jó Pásztor” nevű katholikus újság igy ir erről a dologról: Elhurcolják a magyarokat Jelenleg mintegy 800,000 magyar végez kényszermun­kát orosz földön, de ez Moszk­vának nem elég. Arról értesí­tette a magyar kormányt, hogy 30,000 magyar épitő- munkásra van szüksége, te­hát hadikárpótlás fejében annyit küldjenek azonnal Oroszországba. A magyar kommunista párt terjesztette elő Budapesten a Gazdasági Főta n á c s b a n Moszkvának ezt a legújabb követelését, amelynek értel­mében 30,000 kőművest, laka­tost, ácsot, és asztalost kötél­lel fogdosnának össze és erő­szakolnának kényszermunká­ra Oroszországban. Az indo­kolás az volt, hogy ezeknek munkabérét az orosz kor­mány a háromszáz millió dol­lár kártérítésbe számítaná be. A magyar kisgazdapárt til­takozott a 30,000 magyar épi- tőmunkás rabszolgaságba va­ló hajtása ellen, de annak nin­csen foganatja ott, ahol az el­hurcolást az orosz katonaság végzi. Megjegyzem, hogy ugyanez a lap, amely az első oldalon hozta ezt a szörnyű hazugságot, a bel­ső oldalon panaszkodik, hogy az ellenségei sok rossz hirt terjesz­tenek Magyarországról. Hát le­het-e ennél rosszabb hirt ter­jeszteni, mint az a formed vény, amit itt idéztünk? De mindez még semmi! íme itt van a Bridgeporton megjele­nő “A Mi Lapunk”, amelynek szerkesztője az ur jámbor szol­gája, Chernitzky páter, aki igy veszi át a “központból” kapott hirt és adja tovább az október 12-én megjelent lapjában, tehát akkor, amikor már a cáfolatok mindenütt megjelentek, ahol he­lyet adtak azoknak. Rákosimátyásék újabb 30,000 rabmunkást akarnak szállítani. Jelenleg mintegy 800 ezer magyar végez kényszermun­kát orosz földön, de ez a “di­csőséges magyar felszabadí­tóknak” még mindig nem ele­gendő. Az orosz kormány ar­ról értesítette uszályhordozó­it, a mindenre kapható ráko- simatyiékat, hogy még 30,000 magyar épitőmunkásra volna szükségük, tehát HADIKÄR- PŐTLÁS címén ennyi embert küldjenek Oroszorszá gba, még pedig minél gyorsabban. A demokráciát tele torok­kal hirdető, de Moszkva pa­rancsait hajbókolva, hétrét­görnyedve végrehajtó kom­munistái, rákosimátyás párt­ja terjesztette elő Budapesten — a Gazdasági Főtanácsban — Moszkvának ezt a legú­jabb követelését, amelynek értelmében 30 ezer kőművest, ácsot, lakatost és asztalost kötéllel fogdosnának össze és erőszakolnának kényszermun­kára Oroszországba. Lehet, hogy ha ezek az emberek nem mennek a szovjet-paradi­csomba a kötél mellyel össze- fogdassák őket, a nyakukra kerül és az “Ítéletvégrehajtó” huzza szorosabbra. A kom­munisták indokolása az, hogy ezeknek a munkabérét az orosz kormány a háromszáz millió dolláros kártérítésbe számítaná be. A Magyarországi Kisgazda- párt erélyesen tiltakozott a 30 ezer magyar épitőmunkás rabszolgaságba való hajtása ellen, de a tiltakozásnak nincs foganatja ott, ahol az elhur­colást — a “demokrata- kom­munisták” által támogatott orosz katonaság végzi. És ki hiszi el ezután, hogy va­lóban istenfélő ember az, aki ily merészen hazudik és aki ennyi­re izgatja egymás ellen az em­bereket ? Avagy igaz az a megállapítás, hogy mindenki a saját elgon­dolása szerint teremti meg az is­tenét? Akkor Chernitzky páter meg a többi házzá hasonlók fa­siszta istent alkottak maguknak akinek bizonyára tetszik az ily bődületes hazuggyártás és a páter meg a követői a fasiszta mennyországba kerülnek jutal­mul. Ott majd találkozni fognak a most odaküldött 11 nürenbergi náci apostollal, no meg talán még magával Hitlerrel is?! Hiszen a közmondás is azt tartja: Rokonlelkek egymásra találnak! VISSZAHÍVTÁK a szláv KONGRESSZUS DELE­GÁTUSAIT WASHINGTON — Miután az amerikai kormány azt követel­te, hogy a szláv konferenciára érkezett delegátusok mint “ide­gen államok ügynökei” jegyez­tessék be magukat, azok, egy­néhány kivételével, nem voltak erre hajlandók és elhatározták, hogy azonnal visszatérnek Euró­pába. A szláv kongresszust az oro­szokkal szimpatizáló amerikai szlávok rendezték s arra “dele­gátusokat” küldtek a Szovjet Unionon kívül Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Bulgária is. Az amerikai State Department azonban úgy vélte, hogy ezek nem független dele­gátusok, hanem a fentnevezett államok kormányainak a fize­tett alkalmazottai és ennek kö­vetkeztében N. T. Elliff, a “Fo­reign Agent Registration” iroda vezetője felszólította őket, hogy regisztráljanak, vagy azonnal hagyják el az országot. Az American Slav Kongresz- szus szeptember 22-én New Yorkban gyűlést tartott, ahol Henry A. Wallace volt a főszó­nok. Ezen a gyűlésen a delegá­tusok közül többen elitélték a Byrnes által képviselt amerikai külpolitikai irányzatot. Amig magán egyénektől az ilyesmit elnézik, addig idegen államok tisztviselőitől nem tűrik el a más államok ügyeibe való bea­vatkozást. Ezért utaznak oly gyorsan haza a “szláv delegátu­sok”, mintsem hogy regisztrál­nának. TOVÁBBRA IS KÍNA ELNÖKE MARAD NANKING — A jelenleg 59 éves Chiang Kai-Shek egyenlő­re továbbra is Kina elnöke ma­rad, noha a héten lejárt a há­rom év, amely terminusra meg­választották. A Kuomintag párt végrehajtó bizottsága úgy ha­tározott, hogy a közeljövőben összeülő nemzetgyűlés fogja megalkotni az uj alkotmányt és azt is, hogy a köztársasági elnö­köt mennyi időre és milyen mó­don válasszák. Az uj alkotmány életbeléptetéséig, — vagyis en­nek megfelelőleg határozatlan időre — kiterjesztették Chiang elnökségének idejét. Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­regébe?

Next

/
Thumbnails
Contents