Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-07-13 / 1432. szám
4 oldal B É R M U N K Á S 1946. julius 13. BÉRMUNKÁS . (WAGE WORKER) HUNG ARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 One Year ...............$2.00 Félévre .......................... LOO Six Months --------------- 1.00 Egyes szám ára ......... öc Single Copy _______— 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .—........ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta, Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Bivatalos felfogásával. ______ ____ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Újból próbálkoznak Az UNRRA vezérigazgatójának, LaGuardiának egy nyilatkozata arra enged következtetni, hogy nagybefolyásu egyének vagy intézmények második Hoovert szeretnének csinálni belőle. Mint ismeretes, Herbert Hoover az első világháború után az élelmiszerek kiosztásával, illetőleg megvonásával a “bolsevizmus” terjedését akarta megakadályozni. Ezt Magyarországra vonatkozólag már hivatalos adatokkal is igazolták. LaGuardia mostanában éleshangu nyilatkozatot tett közzé, hogy nem hajlandó az élelmiszereket fegyver gyanánt felhasználni és a segély kiosztásnál nem kérdezik meg senkitől, hogy milyen vallásu, vagy milyen politikai irányt követ. Hogy erre a kijelentésre nagy szükség volt, bizonyítja az a széleskörű éles támadás, amit ezért a nyilatkozatért a reakciós sajtó LaGuardia ellen intézett. Amig szemforgató farizeuskodással elismerik, hogy az élelmiszert nem kell fegyvernek használni, de mindjárt azzal jönnek, hogy az oroszok által pártfogolt országokban, mint például Jugoszlávia, Görögország, vagy Lengyelország, erősen fejlesztik a hadsereget. Ily célokra lefoglalnak úgy élelmiszereket, mint gazolint, ruhát, stb. és igy annyjval kevesebb jut a lakosságnak. Másszóval, ha nem állítanának fel hadseregeket a szóbanforgó országokban, akkor nem kellene az éhező népet annyira segíteni. A vád hamisságát misem bizonyítja jobban, mint az, hogy ugyanezt el lehetne mondani Görögországra és mindazon többi országokra is, ahol az angoloknak van túlnyomó befolyásuk. Az ilyen országokban azonban nem veszik észr.e a katonai hatalmat, mert az a reakciót szolgálja. Viszont az is bizonyos, hogy több országban, mint például Lengyelországban vagy Magyarországon is, az annyi vér és anyagi áldozattal levert fasizmusnak a maradványai még mindig olyan erősek, hogy megfelelő katonai hatalom nélkül, ha nem is kerülnének újra uralomra, de borzalmas vérengzéseket követnének el. Hiszen láthatjuk, hogy Magyarországon még a magyar és az orosz hadseregek dacára is egyre kísérleteznek. , Semmi kétség tehát, hogy a fasizmus amerikai képviselői mindennemű más reakciósokkal egyetemben nagy nyomást gyakorolnak LaGuardiára, hogy kövesse a Hoover által kijelölt irányt. A volt new yorki polgármester csak dicséretet érdemel, hogy a Hoover dicstelen szerepét nem vállalta, sőt ellenkezőleg, nyílt határozottsággal visszautasította. A rákét nagymesterei Truman elnök hosszas habozás után végre aláírta a Hobbs törvényjavaslatot s igy jogérvényesitette ezt a munkásellenes törvényt dacára annak, hogy mindkét nagy szakszervezet, — az AFL éppen úgy, mint a CIO, nagyon erélyesen tiltakoztak ellene. Miután most már szokássá lett számontartani Truman intézkedéseit, hogy milyen eshetőségei lesznek az újbóli megválasztására, jelenlegi “érdem kártyáján” a munkásság szempontjából nézve két pont ellene, egy pedig mellette szól. Ellene számítják a szóbanforgó törvény aláírásán kívül a vasutasok sztrájkjának leverésére tett azon ajánlatát, hogy a munkásokat a besorozás révén kell munkára kényszeríteni. Mellette szól a csaló OPA törvény megvétózása. Természetesen, ezt a “score kártyát” a munkáltató osztály részéről is vezetik s ott éppen fordítva, eddig két érdemjelet szerzett és csak egy pont számit ellene. Minket a Hobbs törvénnyel kapcsolatban nem a Truman politikai jövője érdekel, hanem inkább az, hogy miként lehet ravasz propagandával félrevezetni az ország népességének többségét. Ezt a Hobbs törvényt állítólag az unionok által bevezetett bizonyos fajtájú zsarolás (racket) megtörésére hozták. Ezek között legjobban kipecézték a kocsihajtók azon követelését, hogy a szervezett munkások csak olyan árukat kezeljenek, amiket szervezett kocsihajtók szállítanak. Miután ebben az összes érdekelt unionok megegyeztek, azon szállító vállalatok, amelyek nem akartak egyezséget kötni a kocsisok unionjával, kénytelenek voltak egyes helyeken a saját nem szervezett hajtójuk mellé egy union soffőrt is fogadni, másképpen nem fogadták el a szállított árukat. Természetesen erre nem lenne szükség, ha a szállító cégek hajlandók lennének egyezségre lépni az unionnal. A munkáltatók bérencei aztán erre az esetre mutattak rá: “Látjátok”, — ordították, — “milyen racketot folytat az union! A szegény szállító cégeknek fizetni kell a teljesen semmi munkát sem végző kocsihajtókat”. A szenátorok és kongresszmanek utánuk ordították a feszitsdmeget s meghozták a Truman elnök által most aláirt törvényt, amely pénz és börtönbüntetés terhe alatt tiltja el a munkásokat hasonló követelésektől. Nyilvánvaló, hogy a szóbanforgó vállalatok elkerülhetnék azt, hogy semmi munkáért fizessenek egy-egy union munkást, ha hajlandók volnának a kollektív egyezkedésre. így tehát ennek az üj törvénynek a célja valójában a szervezkedés megtörése, vagy legalább is megnehezítése. Azért ellenezték annyira az összes szervezett munkások. De nézzük csak, hogy ugyanazon törvényhozók, akik ezt a Hobbs törvényt nagy szavazat többséggel hozták meg, nem-e gyakorolják TELJESEN UGYANAZT A RACKETET, CSAK ÉPPEN SOKKAL NAGYOBB MÉRTÉKBEN? A szenátorok és kongresszmanek felveszik fizetéseiket akár dolgoznak, akár nem. Közismert dolog, hogy némelyik honatya hónapokig feléje sem néz az országnak, de azért minden egyes hónapban, pontosan megkapja a meglehetősen tekintélyes fizetését, amit éppen mostanában emeltek fel 50 százalékkal. Hát ez nem csalás? A nemrégiben elhunyt Glass szenátor példáid négy év alatt csak egyszer ment el a szenátusba, de azért állandóan felvette a fizetését. Talán nincs is olyan honatya, aki számos esetben ne gyakorolta volna már azt a csalást, amiért most olyan nagyon dühösen rikoltoznak. Sőt még tovább is mehetünk egy lépéssel. Úgy a képviselők, mint a szenátorok jelentékeny összeget kapnak titkárok fizetésére. Nagyon de nagyon sokan nem alkalmaznak titkárokat. A feleségeik, vagy a gyermekeik valamelyikének a nevére veszik fel az ilyen összegeket. EZ TELJESEN AZONOS AZON RACKETTEL, AMIT A HOBBS TÖRVÉNNYEL AKARNAK MEGSEMMISÍTENI. És ha már itt tartunk, rámutathatunk arra is, hogy a munkásokon élő nagy birtokló parazita osztály is hasonló racketből él. Hiszen semmiféle hasznos munkát sem végeznek, de azért arra kényszerítik a dolgozókat, hogy kényelemben tartsák el őket. Nem kívánunk semmiféle racketet sem védelmezni. Azonban ha igazságosak akarunk lenni, akkor először is a törvényhozók nagy racketjét kellene megszüntetpi. A munkásosztálynak pedig arra kell törekedni, hogy az uralkodó osztály igazi nagy racketjának — a munkásság kizsákmányolásának vessen véget. Akkor aztán a többi, kisebb-nagyobb zsarolások, racketok úgyis megszűnnek. A békés piketelés Connecticut államban a bíróság elé került annak a kérdésnek az eldöntése, hogy mikor “békés” a piketelés? Sőt szóba került az is, hogy lehet-e békés a piketelés egyáltalán? West Hartford, Conn, városban már régebb idő óta sztrájk folyik a Pratt and Whitney gépgyár Niles-Bemet Pond korporáció telepén. A CIO szervezethez tartozó munkások tömegpikete- léssel megakadályozták a sztrájktörők bemenetelét a gyárba, mire Raymond E. Baldwin kormányzó kirendelte wl állami rendőrséget. Később a sztrájkolok piketeíték a gyártulajdonosok egyikének a házát is. Az állami rendőrség azonban közbelépett és eltávolította a piketelő munkásokat, A CIO szervezet a bíróság elé vitte a dolgot, ahová megidézték Baldwin kormányzót is, aki azt vallotta, hogy hive a békés piketelésnek, de a tömegpiketelést, valamint a munkáltató privát házának a piketelését nem tartja békésnek, azért rendelte ki az állami rendőrséget. Mikor BÉKÉS a piketelés? — kérdezték a kormányzótól. Baldwin kormányzó nem tudott határozott definíciót adni erre a kérdésre és bevallotta, hogy csak a saját egyéni érzelmeire és Ítéletére támaszkodott, “ügy érzem, hogy a privát lakás piketelése nem békés, hanem beavatkozás az illető privát életébe, amennyiben az illetőt a kipecézés tárgyává teszi” — mondta a kormányzó. Ugyancsak “úgy érezte”, hogy a tömegpiketelés sem békés, ha mindjárt senkinek semmiféle bántódása sem esik. Másszóval a kormányzó szerint csak addik békés a piketelés, amig valamelyik hatalmon levő hivatalnoknak az az érzése nem támad, hogy most már NEM BÉKÉS és elrendeli a hatósági beavatkozást. Vagyis, hogy a piketelés békés-e vagy sem, az pusztán csak a hatalmat kezében tartó hivatalnok érzésétől függ. Nem valami fontos, hogy a connecticuti bíróság milyen salamoni Ítéletet fog hozni ebben az ügyben. Fontosabb inkább annak a felismerése, hogy a hatósági közegek országszerte úgy gondolkodnak és cselekszenek, mint Baldwin kormányzó. Mert ha ez csak egyedülálló eset volna, nem érdemelné meg', hogy foglalkozzunk vele. Azonban közismert dolog, hogy ez a felfogás nagyon is általános. Általános pedig azért, mert valójában a piketelés SOHASEM békés. Még azon kevés esetekben sem, ahol a munkáltatók kávét szolgainak fel a piketek számára. Mert a piketelés a sztrájk egyik mozzanata, a sztrájk pedig a munkás és a munkáltató közötti HARC kifejezője. Ha azt mondhatnánk, hogy van békés piketelés akkor lenne BÉRES HARC is, ami természetesen abszurdum. Amerika munkássága azonban már kivívta magának az ilyen harcokhoz való jogát. Miután ennek a harcnak csak egyik fázisa
