Bérmunkás, 1946. július-december (34. évfolyam, 1431-1456. szám)
1946-10-05 / 1444. szám
1946. október 5. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN--------------------------(gb) ROVATA-------------------------ben megtiltják a munkabeszüntetést. Mivel azonban a kitűzött határidőig a társaság nem teljesítette a munkások követeléseit — tiltóparancs ide, vagy oda, — beszüntették a munkát. A vállalat természetesen hivatkozott a tiltóparancsra, a szervezet elnöke azonban azt felelte, hogy “az csak egy papír rongy, amelynek annyi értéke sincs, mint a papírnak, amelyre Írva van.” Azért természetesen rögtön letartóztatták a szervezet elnökét és egy évi börtönbüntetést szabott ki rá a biró, amelyet ugyan elengednek, ha a sztráj- kolókat visszarendeli a munkára. Az elnök ezt megtagadta. Ekkor a sztrájkbizottság kilenc tagját citálták a biróságra és felszóllitották, hogy fújják le a sztrájkot, vagy ők is a börtönbe kerülnek. Bár a sztrájkbizottság eredetileg megtagadta a sztrájk lefu- vását és valószinü, hogy “puhi- tási folyamatnak” vetették őket alá, mert később hajlandónak mutatkoztak a munkásokat a munkára visszarendelni. Erre azonban gyűlést kellett összehívni, amelyen a sztrájkolok túlnyomó százaléka megjelent és amikor szavazásra bocsátották a sztrájk beszüntetését, 1,770 ellene és csak 402 szavazott a sztrájk beszüntetése mellett. A sztrájkolok nagyon helyesen állapították meg, hogy a tíz tagú sztrájkbizottságot bebörtönözhetik, de a 3,500 sztrájko- lót bajos volna és igy kivették a sztrájk irányítását a sztrájkbizottság kezéből és ők döntöttek, igy felmentették a sztrájkbizottságot a felelőség terhétől. Itt azonban nem álltak meg a sztrájkolok, hanem elhatározták, hogy addig semmi körülmények között nem veszik fel a munkát, amig a szervezet elnökét és a sztrájkbizottságot minden törvényes eljárás alól fel nem mentik és a tiltóparancsot vissza nem vonják. Közben a CIO és az AFL szervezetei is akcióba léptek és határozatiig kimondották, hogy ha a tiltóparancsot azonnal vissza nem vonják, általános szimpátia sztrájkra hívják a város összes munkásait. Több telepen nem is várták a szimpátia sztrájk kihívását, hanem, mint a Jones & Laughlin acéltelepen, a Westinghouse Electric és más gyárakban, valamint a városi közúti villamosokon be is szüntették a munkát annak demonstrálására, hogy a villamos te^ lepek alkalmazottai sérelmét a saját sérelmüknek tekintik. Ezen direkt akciónak meg is volt a kívánt hatása. Szeptember 26-án délután 12:40-kor megnyílt a tárgyalás és már 12:45-kor a biró visszavonta a tiltóparancsot és a sztrájkbizottságot felmentette a tiltóparancs megsértésének vádja alól. Ezen sorok Írásakor a sztrájk még nem fejeződött be, de az eddigi események napnál világosabban mutatják, hogy a győzelem a munkásságé. Az Írott törvények a kapitalista osztály érdekeit vannak hivatva védelmezni és amikor azok érdekeinek megvédéséről van szó, rögtön előrángatják a törvényeket. Van azonban ennél hatalmasabb erő — a munkásság szervezett I.W.W. MUNKÁSOK KÖZÖTT Az utóbbi hónapokban az olvasók hiába keresték, — ha ugyan keresték, — a “Munkaközben” rovatot a Bérmunkásban. Kihagytam egyrészről azért, mert a fontos napi események szemléletei annyira feltornyosultak, hogy a rovatra nem maradt hely, sem idő a megírására. Másrészről viszont azt is gondoltam, hogy a “mi gyárunkat” már úgyis eléggé ismerik az olvasók s onnan már nem sok újat irhatok. Igaz, ugyan, hogy nem kell olyan szigorúan ragaszkodni a rovat címéhez s ezért újból megindítom a rovatot, már csak azért is, mert itt szabadabban szólhatok a tárgyamhoz, mint például a vezércikkekben. Itt a saját egyéni véleményemnek is kifejezést adhatok, amig a vezércikkeket igyekszünk úgy írni, hogy azok a magyarajku ipari unionisták óriási többségének a véleményeit fejezzék ki. De azonkívül jó pár hónapon át a “mi gyárunkban” nagyon lassan ment a munka. A nagymérvű sztrájkok következtében nem kapott a gyár anyagot és a munkások három-negyed részét letették. Én is azon szerencsések között voltam, akik kényszervakációt kaptak. így természetesen nem volt “munka”, tehát nem lehetett “munkaközben” sem. Azonban a kényszer-vakációt felhasználtam arra, hogy meglátogattam azon clevelandi gyárakat, amelyekben az IWW tagjai dolgoznak. A látogatásról a Metal and Machinery Workers’ Industrial Union No. 440, IWW clevelandi osztálya által kiadott “The Metal Worker” havilapban számoltam be. Az itt következő irás a Metal Workerben megjelent cikk fordítása. A DRAPER HORDÓGYÁRBAN Az Industrial Workers of the World szervezettel való immár közel három és fél évtizedes ösz- szeköttetésem alatt elég alkalmam volt arra, hogy figyelhettem ennek a szervezetnek a tagjait a jobb viszonyokért folytatott hosszú, éles harcok alatt. Láttam, hogy valóban képesek voltak egy-egy egész ipar munka ép bérviszonyait megjavítani, máskor hasonló eredményeket értek el egyes területeken az összes iparok részére. Láttam, amint igazán hősi módon áldozták fel szabadságukat, — gyakran életüket, — a szólásszabadságért, a szervezkedés vagy a gyülekezés szabadságért, Mert bizony, hiába biztosítja ezen emberi jogokat az alkotmány, sokszor harcolni kell értük, mint a múltban eleget láttuk. Máskor figyeltem ereje — amely célszerűen alkalmazva, még a kapitalista osztály törvényeinek végrehajtóit is térdre kényszeríti. És ezt nagyon ajánlatos és időszerű a munkásságnak megtanulni. ezen embereket, amikor órákon át a legélesebb vitákba bocsájt- koztak egymás között, gyakran a munkásmozgalom valamelyik jelentéktelen kérdése felett is. Ismét máskor figyelhettem őket mulatságokon, piknikeken, ahol jó hangulatban mulattatták egymást. — így arra gondoltam, meg kellene nézni őket akkor is, amikor dolgoznak. Hogy dolgoznak. Mit termelnek? így született meg az a gondolat, hogy meglátogatom azon clevelandi gyárakat, amelyekben az IWW tagjai dolgoznak és amelyekben az IWW az ugyne-1 vezett “bargaining agent”. Felkértem tehát a 440-es titkárát, hogy a mühelybizottságokkal készítse elő az ily látogatás lehetőségét. Ennek megfelelőleg az első utam a Draper acélhordó gyárba vezetett. A Draper gyár Cleveland délkeleti részében fekszik, a gyáraival az egész országot behálózó Johnes and Laughlin acélvállalat tulajdonát képezi. Ebben a gyárban csak acélhordókat készítenek és állítólag egyike az ország legnagyobb ilyfajta gyárainak. A gyárban Mr. Geinke, a personal manager fogadott, vezetett körül és ismertetett meg az acélhordó gyártás titkaival. ZAJOS MUNKA A gyárbalépés első pillanatában rájövünk, hogy az acélhordók készítése rendkívül nagy zajjal jár. Én már jól ismerem a gyár zaját. Az esztegapadok, milling-masinák, fúrógépek és a többi megmunkáló gépek által előidézett gyári szimfóniát elege télvezem. Azonban ha a “mi gyárunkban” a zaj szimfónia, akkor a Draper gyár zaja a legborzalmasabb fülsértő “jazz” zene. Az acélhordókat a direkt az erre a célra szolgáló gépek egész során állítják elő. Ezeket a gépeket olyan sorban helyezik el, hogy az elsőt etetik a nyersanyaggal, — ebben az esetben a fekete acél lemezzel, ahonnan henger alakba formálva jön ki s szalad mindjárt a második géphez, ahol összeforrasztják, innen megyen tovább a harmadikhoz, a negyedikhez és igy tovább, mindenütt csinálnak rajta egy keveset, amig végre az utolsó gépből kijön a teljesen elkészített hordó, amit útközben már be is festettek s automatikusan gurul fel a síneken váró vasúti kocsikba. Kérdésemre azt a választ kaptam, hogy mindössze csak hét percig tart, amig az első gépbe dobott acéllemezből a vasúti kocsiba guruló kész hordó lesz. így láthatjuk, hogy az “embrió” hordónak ugyancsak kell szaladni. És ez magyarázza meg a szörnyű zajt is, amelyet nem is annyira a gépek, mint inkább a guruló, illetőleg gurított készülő hordók okoznak. Talán valamikor a konvejorokat majd gumiból fogják csinálni és azzal valamennyivel csökkentik majd a zajt. Bizony, a Draper gyárban nem könnyű a munka. Nem állítom ugyan, hogy nehezebb, mint a hasonló más gyárakban, de a munka 80 százaléka itt az úgynevezett “line job”, ahol a munkadarabot kézről-kézre adják. Igaz, minden munkás csak igen kis munkát végez rajta, de ezzel szemben nagyon kevés időt is engednek rá. Sokszor ez a munka csak egyszerű kézmozdulat, de est oly állandó ütemben kell csinálni, mint amilyen rithmust ád a vonalnak az első gépet etető munkás. MIKOR JÓ A HORDÓ? Az ilyen munka minden körülmények között nehéz s a munkások általában magasabb béreket kérnek és kapnak érte, dacára annak, hogy nem kell hozzá semmi speciális szakképzettség. A Draper munkások azt állítják, hogy ebben a munkaágban az egész országban itt érték el a legmagasabb béreket. Természetesen harcolni kellett érte. A legutóbbi sztrájkra még igen jól emlékszünk. A gyártmány minőségét nem igen tudom megítélni, mert az acélhordókhoz s általában a hordókhoz nem sokat értek. Láttam azonban, hogy a kész hordókat nagyon gondosan kipróbálják. Levegőt pumpálnak bele és víztartályban forgatják. Annyira légmentes, hogy a cég ezt a mottót használja: “Amit beleteszel, azt veszed ki belőle!” Mikor ezt a felírást megláttam, elnevettem magam. Micsoda csacsi beszéd ez, — gondoltam magamban. Hát persze, hogy azt vesszük ki a hordóból, amit beleteszünk, föltéve, hogy senki sem avatkozott bele a dologba. Azonban akkor eszembejutott, hogy jó pár évvel ezelőtt, még farmer koromban, a sógorom cseresznyebort csinált a farmon. Illetőleg csak akart csinálni, mert a cseresznye mustot beleöntötte egy hordóba és amikor pár hó múltán megkóstolta, hát valami olyan keserű levet talált benne, hogy még a füvet is kiölte, ahová kiöntötte, így tehát valami jó hordónak kell lenni annak, ami garantálja, hogy azt vesszük ki belőle, amit beletettünk. És éppen ez az, amit a Draper hordónál garantálnak. Egyébiránt a katalógusban elmondják, hogy egy vízzel töltött 55 gallonos hordót a negyedik emeletről ledobtak a földszinti kövezetre és a hordó nem repedt meg csak egy kicsit behorpadt. Azonkívül látom, hogy tetszetősen van befestve két színre is és a két abroncsszerü kihajtás az erőt mutatja. El is határoztam ott nyomban, hogy ajánlani fogom a sógoromnak ha legközelebb bort csinál, használjon Draper acélhordót. Aztán meglátjuk, mit fog kivenni abból?! (Legközelebb egy másik, gyárról számolunk be.) BUDAPESTI ZÁRÓRÁK BUDAPEST — A vendéglátó ipari üzemek uj záróráját Budapesten éjszaka 2 órában, a vidéken pedig 12 órában állapították meg. Egyéb szórakozó helyek, színházak, kabarék, mozik, cirkuszok Budapesten éjjel 12 óráig, vidéken pedig 11 óráig tarthatnak nyitva.
