Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-01-12 / 1406. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1946. január 12. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. A TÉNYEK BESZÉLNEK A háború folyamán gyakran ért bennünket az a vád, hogy “háborús uszitók” vagyunk, mert szavunk, Írásunk és tetteink a nácizmus kiirtását szolgálta. A nácizmust illető véleményünk már a háború előtt is ilyen volt és a háború kezdetével nemhogy megváltozott volna az, hanem ellenkezőleg, megszilárdult az a felfogásunk, hogy annak a barbár gyilkos eszmének még a csiráját is ki kell irtani az emberiség agyából és annak kiirtásában MINDEN eszköz igazolt. Ha valaki az imperialista háborút illető véleményünk után érdeklődne, kétségtelenül azt felelnénk annak, hogy mint osztálytudatos munkások a leghatározottabban ellenezzük azt és mindent elkövetünk annak megakadályozására. És ha a most lezajlott háborúban, csak arról lett volna szó, hogy egyik, vagy másik terület hová tar- tozzan, állásfoglalásunk hasonló lett volna az első világháborúban tanúsított állásfoglalásunkhoz, vagyis: minden téren és minden eszközzel harcoltunk volna, hogy ez az ország abba bele ne keveredjen. Azonban, amit mi már a háború előtt is láttuk, ma már azok a szellemi vakok is láthat^ ják, akik bennünket vádoltak, hogy a második világháborúban nem az volt a cél, hogy egyes területeket ide, vagy oda csatoljanak, hanem, hogy egy oly borzalmasan barbár rabszolga | rendszert erőszakoljanak a világra, amelyhez képest a történelem alapján eddig ismert legbarbárabb is a tulvilági mennyországhoz hasonlítható. A háború befejezéséig csak sejtelmeink voltak azokról a borzalmakról, amelyeket a nácik elkövettek, bár ismertük a háború előtti tevékenységüket és annak alapján alkottuk meg véleményünket. Ismertük a Horthy fehér terror rendszerét; ismertük Mussolini fasizta rendszerét és ismertük Hitler, náci rendszerét és ezek ismerete elég okot szolgáltatott arra, hogy minden tehetségünkkel harcoljunk azok kiszélesítése ellen és lehetőleg azok megsemmisítéséért* bár azok megsemmisítésére a harcot sikeresen ott, magában azon országokban kellett volna vívni, ahol már gyakorlati tények voltak, amihez mi segítséget tudtunk volna nyújtani. Azonban a náci-fasizta diktátorok tudták, hogy honnan fenyegeti uralmukat a veszély és első dolguk volt a munkásszervezeteket megsemmisíteni és azok vezetőit és aktiv tagjait bebörtönözni, vagy legyilkolni. Amikor aztán saját környezetüket megtisztították, fokozatosan kezdtek más országok után nyúlni. 1936-ban fasiztálták Spanyol- országot. 1938-ban elfoglalták Ausztriát, majd Csehszlováki- kiában Sudetenlandot. 1939-ben elfolalták Csehszlovákiát, majd megindították a gőzhengert Lengyelország ellen, ami pár hét alatt szintén a lábuk előtt hevert. 1940-ben elfoglalták Franciaországot, Belgium o t, Hollandiát, Norvégiát, Dániát és megtámadták Angliát, bár ez utóbbi kísérlet kudarccal végződött. 1941-ben megszállták Görögországot, Yugoszláviát és megtámadták a Szovjet Uniót. Európa többi országai, mint Magyarország, Olaszor s z á g, Románia, Bulgária, Finnország már előzőleg a tengelyhez csatlakoztak úgy, hogy 1941 végén már az egész európai kontinens a karmaik között volt. Hogy a következő években mi ment ott végbe, azt mint fentebb is említettem, csak sejtettük és a valóság csak ak- seregei kiszorították a náci kor az Egyesült Nemzetek hadregei kezdték kiszorítani a náci banditákat az elfoglalt területekről. Az a borzalmas kegyetlenség, amit az elfoglalt területek lakosságával elkövettek, csaknem minden képzeletet felülmúlt, bár az igazán elenyésző incidensnek nevezhető ahhoz képes, amit magában Németországban találtak, amikor a náci katonai gépezet összeomlott. A földalatti rabszolga telepek, ahol a minden országáltal eldobott és lekicsinyelt ál- talános sztrájk fegyverével. * * * A három nagy külügyminiszter moszkvai tanácskozása után i megtudtuk azt is, hogy rövi- j desen megkezdődik a béketárgyalás, melyen Magyarország határai is véglegesen megállapítva lesznek. Közben arról is kapunk híreket, hogy a nemzetek világszövetségének állandó otthona Amerika lesz és rövidesen már a helyet is kiszemeli az erre a célra kiküldött bizottság. Szóval most már lesz béke is, világszövetség is, de azért a háborúskodás még mindig tart, hol nyíltan, hol burkoltan. Ott van' pl. a csehek tényleges háborúja a magyarok ellen. Nem dörögnek az ágyuk, nem hullanak a bombák és mégis tényleges háború a háború, mert azt akit batyuval a hóna alatt kiűznek a lakásából, annak mindegy, hogy lerom, bolva ,avagy egészben hagyta ott a házát. Viszont nem változtat a szenvedésen az sem, hogy most Horthy-Hitler kegyetlen uralomért fizetnek ! vissza. Nem sok reményt lehet ! fűzni az uj világszövetséghez, ha mindjárt kezdetben ennyire tehetetlen és az évszázados cseh-magyar nemzeti gyűlöletben nem tud rendet teremteni, amikor két kis országról van szó. Hogyan lehetne várni, hogy a nagyobb nemzetek ellentéteit békésen elintézni fogja. A nemzeti ellentétek kiküszöbölésének csak egy módja van, a nemzetköziség. Ezt legalább egy nagyon kicsit illene tudni, olyan demokratáknak, mint Benes és társai. Hiába erőlködnek nagy országhatárokat faragni a nemzetek körül vagy sírkő lesz azokból az atombomba által, vagy pedig eltűnnek a fejlődés folyama- ! tában a nemzetközi világ egy- iségében. ból összeterelt rabmunkásokat dolgoztatták, amig azok dolgozni bírtak, a koncentrációs táborok, ahol százezreket halálra éheztettek, a halálkemencék, ahol több millió embert égettek el, amikor már hasznavehetetlenek voltak részükre, mind oly borzalmas kegyetlenségeknek a bizonyítékai, amelyek méltán váltják ki a legmélyebb megvetést minden gondolkodó emberből, minden iránt, ami a náci-fasizmussal összefüggésben van. Mindezek után, amint értesültünk Hitler végrendeletéből, melyet a közelmúlt napokban találtak meg, Hitler elhárít magáról és rabló társairól minden felelőséget a háborúért. “Nem igaz az — mondja Hitler végrendeletében -—- hogy én, vagy bárki más Németországban akart háborút 1939- ben. Azt kizárólag azok a nemzetközi államférfiak óhajtották és provokálták ,akik zsidó szárzmazásuak, vagy zsidó érdekeltségek szolgálatában állottak.” És bármily hihetetlennek is hangzik tőlem, de én elhiszem, hogy Hitler nem akart háborút. ő csak dögvészes uralmát akarta kiterjeszteni az egész világra. Sokkal inkább tette volna azt háború nélkül, mint ahogy kiterjesztette azt egész Európára, minden ellentállás nélkül. Természetesen, hogy ő nem akart olyan háborút, ahol esetleg ellentállás van. A tények azonban hangosabban beszélnek a szónál. És bizony én úgy érzem, hogy szerencse, hogy akadtak országok, amelyek “akartak háborút”, mert ellenkező esetben ma már oly borzalom uralkodna az egész világon, amelyhez a lezajlott háború borzalmai csak bábszínházhoz hasonlíthatók volnának. PUBLIC INTEREST ÉS PRIVATE ENTERPRIZE Megszoktuk hár ebben a “demokratikus” országban, hogy a hangadó körök a public interes- tet — a népérdeket — mindig a private enterprize — a ki- szákmányolók — érdekeivel kívánják összhangba hozni. Amikor munkásvédelmi törvényhozásról van szó, a hangadó körök rögtön elárasztják a sajtót és rádiót az ellen propagandával, mert szerintük az a nép érdekei ellen van. Amikor nagyobb arányú sztrájk van valamely iparban ismét csak a közérdek elleni támadásnak minősítik. Más szóval, minden oly cselekményt közérdek ellenesnek minősítenek, ami a kizsákmányolok valamely csoportjának az érdekeit esetleg sértené. Itt van pl. a social security tervezet, melyet Truman elnök terjesztett a kongresszus elé kidolozás végett, melynek célja volna a társadalmi biztosítást kiterjeszteni az összes bérért dolgozókra. A tervezet úgy szól, hogy az érdekelt munkás ne csak azt^, pár dollár aggkori segélyt kapja, amelyet kap, ha a 65 évet betöltötte, vagy munkaképtelenné válik, hanem hogy betegség esetén segélyt, kórházi költséget és orvosi segélyt is nyújtson. Ez már csak “körzérdek” volna, mert a társadalom tagjainak legalább is 90 százalékát érdekelné és mégis oly harc folyik ellene, hogy kétséges, hogy belátható időn belül valósággá válik. A harcot a tervezet ellen két csoport irányítja: a Medical Association (az orvosok szövetsége) és a privát biztositó társulatok. Mindkét testület azt állítja, hogy a tervezet a nép érdeke ellen van, holott nyilvánvaló, hogy a nép túlnyomó többsége előnybe részesükbe az által. Tagadhatatlan az, hogy az egyes orvos professzorok károsulnának általa, de még az orvosok nagyrésze is nyerne, mert úgy még azok is kezeltetnék magukat, akik ma anyagiak hijján képtelenek, tehát több páciens lenne és ami a fő, az orvosi honorárium biztosítva volna. A biztositó társulatok azonban valószinüleg károsodnának és igy érthető az ellenszenv a tervezet ellen. Ez azonban a biztositó társulat érdeke, ami nem azonos a nép érdekkel. Mint ismeretes, jelenben a lakáshiány általános az egész országban. A háború alatt az építkezés csaknem teljesen szünetelt, mig a lakosság szaporodott, aminek természetes következménye a hiány. Ezen lakáshiánynak a legközelebbről érintett áldozatai a visszatérő katonák, azok is akik már a bevonulás előtt családosak voltak és azok is, akik most akarnak családot alakítani. Miven minden családból ment ; el valaki katonának, szobák maradtak üresen és ahol a családfőt vitték el a visszamaradt család képtelen volt lakást fen- tartani a kormány által adott segélyből igy a kisebb családok össze mentek lakni. Most azonban a nőtlen fiuk jönnek vissza és az üresen maradt szobákat elfoglalják, a családfők is jönnek és lakásra volna szükségük, azonban azt sehol sem találnak, amihez még hozzájárul, hogy a visszatért nőtlenek is nősülnek és azoknak is lakásra van szükségük. Az utóbbi időben sokat beszéltek erről a lakáshiányról, de semmi sem történt az orvoslásra. Voltak ajánlatok, hogy a kormány épitessen tenement házakat és azokban helyezzék 'el a lakásra szorulókat, ennek azonban a legnagyobb ellenzői a bankárok, mert szerintük az a közérdeket sérti, pedig az egész abban áll, hogy esetleg néhány millió dollár profittól elesnének. Mert ebben a társadalmi rendszerben nem az az üdvös amire szükség van, hanem ami profitot hoz és minden oly cselekedet a “közérdek” ellen van, ami a profitot kisebbíti, vagy veszélyezteti. NEM LESZ VÁLASZTÁS JAPÁNBAN WASHINGTON — MacAr- thur generálisnak az a rendeleté, hogy Japánban mindenkit el kell távolítani közhivatalokból, akik felelősek Japán rnili*- tarizálásáért, automatikusan magával vonta a tervezett japán választások bizonytalan időre való elhalasztását. Mac- Arthur rendelete következtében a japán kormányt megint teljesen újjá kell szervezni. MacArthur rendelete értelmében a jelenlegi 466 képviselő közül több mint három százat nem lehet újból megválasztani, mert felelősek Japán támadó háborújáért.
