Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-01-12 / 1406. szám
1946. január 12. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN (gb) ROVATA HARC A KORLÁTOLT KAPITALIZMUSÉRT Jó pár héttel ezelőtt a General Motors munkásainak a sztrájkjára vonatkozó egyik vezércikkünkben azt irtuk, hogy ez a harc nem csupán csak a General Motors alkalmazottainak a küzlelme, hanem az egész amerikai munkásosztály harca a munkáltató osztály ellen. Gyakran használjuk ezt a kifejezést sztrájkok idején és mindig igaz annyiban, ameny- nyiben a sztrájkok, (leszámítva a zsuriszdikcionális sztrájkokat) az osztáyharc egy-egy ütközeteit képezik és igy az egész munkásosztályt érintik. Jelen esetben azonban a General Motors rpunkásainak küzdelme sokkal közvetlenebbül érinti Amerika összes munkásságát. Most már nem mi mondjuk, nem is a sztrájkolok, vagy a munkásszervezetek vezetői, hanem maga a General Motors cég, hogy ebben a sztrájkban nem csupán a saját érdekeit, hanem az amerikai tőkés termelési rendszert védelmezi. Mint ismeretes, ennek a cégnek Merrit nevű ügyvéde megjelent a Truman elnök által kinevezett ténykutató (fact-finding) bizottság előtt és kijelentette, hogy a General Motors nem hajlandó arra, hogy könyveit bemutassa ezen bizottságnak, mert ahoz, hogy mennyi profitot keresett ez a cég, senkinek semmi köze vagy beleszólása sincs. De még ennél is világosabban beszélnek azon hirdetésekben, amelyeket az ország ösz- szes nagyobb lapjaiban helyeztek el az újév első napjaiban. Ezen hirdetéseket a cég két legfontosabb tisztviselője, C. H. Wilson elnök és A. P. Sloan, Jr., az igazgatóság elnöke írták alá. Most már nem haboznak, nem kertelnek, hanem tisztán megmondják, hogy nem a cég érdekeit védelmezik, hanem magát a tőkés termelési rendszert, — vagy mint ők nevezik, — “az amerikai business rendszert” akarják megmenteni. Ebben a mentési akcióban természetesen hátuk mögött áll Amerika teljes tőkés osztálya. Szerfelett érdekesek ennek a hirdetésnek ezen szakaszai: AZ ÁRAK ÉS A PROFIT “A General Motors rendkívül kritikus kérdéssel áll szemben, amelynél a kockára helyezett tét túllépi ennek a cégnek az érdekeit. Az az elv és annak következményei, ami most kockára kerültek, azt fogja eldönteni, hogy az amerikai “busi- ness”-t a verseny alapján fog- juk-e folytatni a jövőben is, mint tettük eddig a múltban? Avagy az üzleti sikert megszabó oly tényezőket, mint például a költségek, az árak, a profit, stb., a tulajdonosok, vagy azok megbízottai szabják-e meg, avagy valamilyen kormány ügynökségek ?” Ez tehát egészen világos beszéd, csupán a “business” szó helyett a termelést kell vennünk. A General Motors urai tehát nyíltan kijelentik, hogy nem csak a saját érdekeiket nézik, hanem vállalkoztak arra, hogy ezen sztrájkkal kapcsolatban megvédelmezik az amerikai tőkés osztály számára a korlátlan profitszerzés jogát. Mert az áraknak és a béreknek a megszabása automatikusan korlátozza a profitot. Az ily korlátozás megakadályozására szövetkezett most Amerika tőkés osztálya és ezt a harcot a General Motors cégen keresztül vette fel. Ezért mondhatjuk tehát, hogy jelen esetben nem egyszerű, megszokott frázis, midőn azt állítjuk, hogy a General Motors munkásainak a küzdelme az egész munkásosztály harca. De nézzük csak tovább azt a General Motors hirdetést: A RENDSZER HALÁLÁTÓL FÉLNEK “Amerika válaszúihoz jutott ! Meg kell őriznünk az amerikai üzlet minden egyedének azt a jogát, hogy saját sorsa felett rendelkezzen; ezen jogokat nem ruházhatjuk át a kormány bürokratákra sem union ügynökökre. Az amerikai üzletekért a ‘management’ a felelős, ezt a felelőséget nem adhatja fel! Amerika népének most ebben a kérdésben kell dönteni. A General Motors már döntött. Nem hajlandó részese lenni annak az evolúciós processzusnak, amely az amerikai verseny termelési rendszer halálához vezet, önkényesen nem fog hozzájárulni ahoz, — amit már tisztán láthatunk, — hogy itt is regimentált termelési rendszert vezessünk be.” “Mondhatják azt is, hogy ez túlzás, pedig nem az. Az üzleti kérdések szorosan összekapcsolódnak. Költségek, árak, bérek, profit, befektetések, módszerek, stb. a management hatáskörébe tartoznak, azokért a management a- felelős. Ezen tényezőknek politikai korlátozása re- gimentálást jelent. Az az eszme, hogy a bérek megszabásánál vegyük tekintetbe vájjon az üzlet mennyit képes fizetni, nem állhat fenn az iparok keretein belül. Ha ezt az elvet bevezetjük, akkor nem fektetnének be újabb tőkét az üzlet továbbfejlesztésére, hiszen nem maradna semmi, ami az ily erőlködést jutalmazná.” “Ez az elv azt jelenti, hogy amely üzlet hatásosabban működik, mint a másik, az fizessen magasabb béreket. De ugyanezen okoskodás alapján azt is mondhatnánk, hogy az ily hatásosabban dolgozó üzlet akkor fizessen többet a nyersanyagért, fizessen többet a teherszállításért és mindenféle más szolgálatokért ,amit igénybevesz. Ez az elv azt jelentené, hogy mindenki financiális képességének arányában fizessen minden áruért vagy szolgálatért, amit igénybevesz. Hajlandó volna ön erre? Pedig világos, hogy most ezen elv felett döntünk.” NEM EGYSZERŰ BÉRHARC Ebből a nagyon furfangosan irt hirdetésből ugyan nem az derül ki világosan, hogy ezen i állítólagos “regimentálásnál” az egyes emberektől a vásárlásnál megkérdik, hogy mennyi pénzük van és annak megfelelőleg szabják meg a vásárolt tárgy árát, — mint ahogy Wilson és Sloan urék elhitetni szeretnék, hanem csupán az, hogy az amerikai tőkés termelési rendszer, — a private enterprise, — kátyúba jutott. Az amerikai tőkés termelési rendszernek ez az első, igazi nagy krízise. A nagy ipari pangás nem érintette a kizsákmányolás hatásfokát, nem törte meg a kiváltságos jogokat, csupán a tőkés termelés törvényszerű eső és emelkedő ciklusainak megfelelőleg kisebb profitot húztak. A háború alatt viszont nem vették figyelembe a regimentálást, bármilyen nagyméretű is volt, mert a profit rablásnak szabadkezet engedtek. Most azonban az árak és a bérek megszabásáról van szó ,ami automatikusan korkítozná a termelési rendszer annyira imádott leg is legszentebb tényezőjét, — a PROEITOT. Ezért látjuk ezt a rettenetes nagy feltűnést. Újból megismétlem, hogy most nem egyszerű bérharcról van szó. Hiszen máris látjuk, hogy a General Motorshoz igazodik a? acélmunkások, a villanyos készülékek munkásai, stb. stb., szóval Amerika csaknem minden nagyobb ipara. így igazán mindannyiunk agyában ott van ez a kérdés: hogy fog ez a nagy küzdelem eldőlni? A válasz háromféle lehetőséget enged meg. 1) A munkásság teljes vereségével, 2) a munkásság győzelmével, 3) valamilyen kompromisszummal, melynél a munkások nyernek ugyan valamit, de a tőkés termelési rendszer, vagyis a kizsákmányolás is megmarad. MEGMARAD A TŐKÉS TERMELÉS Remélem, hogy e rovat olvasói nem veszik tőlem dicsekvésnek, hogy most az általam három évvel ezelőtt irt “Mit várhatunk a háború után?” című füzetre hivatkozom. Úgy tudom, hogy ezt a füzetet is megkapták az összes olvasók és igy még emlékszenek, hogy ebben a füzetben arra a következtetésre jutottam, hogy a háború után Amerikában és Angliában a tőkés termelési rendszert KORLÁTOLT KAPITALIZMUSNAK neveztem el. Szó- szerint ezeket Írtam a füzetben: “A korlátolt kapitalizmusban a termelőeszközök még mindig megántulajdonban, azaz zár alatt maradnak. Célja ennek a rendszernek az ipari pangás elkerülése, vagy letompi- tása a tömegek fogyasztó képességének emelésével. A profitjukat makacsul védő munkáltató osztályt természetesen megijeszti ez a korlátozás. És miután gazdasági hatalmuknál fogva kezükben van a propaganda minden eszköze, amelyet ha kell még a nekik nem tetsző, vakon nem engedelmeskedő államhatalom ellen is fordíthatnak, most erős akciót kezdenek.” A KÜZDELEM LÉNYEGE Ez a hatalmas akció az, amelynek élén ma a General Motors áll. A szemünk előtt folyó nagy ipari harc tehát a munkáltatók részéről küzdelem a régi korlátlan kizsákmányolásért. Tudom nagyon jól, hogy sok munkástárs mondja erre: mi nem a korlátolt kapitalizmust^ hanem az ipari demokráciát akarjuk! Csakhogy a jelenleg aktuálisan végbemenő eseményeket nem szabad összetévesztenünk azzal, amit mi akarunk. A tény az, — és ezt minden józan szemlélő beláthatja, hogy a jelenleg, Oroszországot leszámítva, az egész világra kiterjedő nagy társadalmi forrongás lényege a korlátolt kapitalizmusért, vagy ha ugytetszik, a kapitalizmus korlátozásáért folyó harc. Az ilyen korlátozás természetesen az egyes területek viszonyainak megfelelőleg különbözni fog. De véleményem szerint abban mind megegyeznek, hogy a további változásban, amely az IPARI DEMOKRÁCIÁHOZ VEZET, csak átmenetül szolgálnak. Hogy ez az átmeneti idő milyen hosszú lesz? Arra vonatkozólag csak egyszerű jövendöléssel válaszolhatn á n k, mert az ilyirányu komoly következtetésekhez szükséges elegendő adatokkal még nem rendelkezünk. MUNKÁBAN AZ AMERIKAI NÁCIK NEW YORK — Annak a mozgalomnak mellyel az utóbbi időkben az egész országot elárasztják a németek részére könyörületet kérő iratokkal New Yorkban van a székhelye és közismert volt amerikai német náci ügynökök irányítják. A mozgalom központjában Richard Koch áll. Ez a Richard Koch egyike volt az “American Fellowship Forum” név alatt működő amerikai náci egyesületnek, amely kiadta a Frederick Auchagen és George Sylvester Viereck szerkesztésében megjelenő “Today’s Challenge” nevű náci propaganda fo- nyóiratot. Úgy Auchagen, mint Viereck még most is börtönben ülnek Amerikában űzött titkos náci propagandájukért. Szabadon maradt társaik azonban folytatják ott, ahol az elítéltek abbahagyták, amikor elzárták őket. Az amerikai demokráciának egyik legragyogóbb ténykedése az, hogy Japánban megadta minden 20 éven felüli lakosnak a szavazati jogot minden korlátozás nélkül, de ugyanakkor a déli államokban milliókat von meg a szayazati jogtól a szavazati adó követelésével. A BÉRMUNKÁS NŐI GÁRDÁJA 1945-46 ÉVRE: Alakszay S.-né, Hollywood 2.00 id. Farkas J.-né, Akron .. 3.00 Farkas J.-né, Akron ........ 3.00 Fodor J.-né, Cuy. Falls .... 5.00 Gáncs. L.-né, Carolina .....12.00 Suzan Hering, Buffalo .... 6.00 Kanchar J.-né, Bay City 1.00 Kern P.-né, Akron ............ 3.00 Kucher A.-né, Pittsburgh 5.00 Lefkovits L.-né, Cleveland 6.00 Mary Mayer, Phila........... 2.00 Molnár A.-né, Cleveland 12.00 Vizi J.-né, Akron ............ 7.00 Zára J.-né, Chicago .......... 2.00
