Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-03-16 / 1415. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1946. március 16. Igaz vagy Az utóbbi időben mind gyakrabban hallottuk, hogy az oroszok miként rabolják ki a megszállt területek lakóit, miként becstelenitik meg a nőket, égetik le a templomokat, stb. Az újságokban nem igen találkozunk ilyen hírekkel, legfeljebb csak a legreakciósabb papi sajtóban. Inkább csak szájról-száj- ra adják tovább, mindenki csak hallotta, de a hir biztos forrását nem tudja megnevezni. Hogy vájjon az ily hírek igazak-e vagy sem, egész csomó amerikai újságírót nyugtalanított, közöttük a new yorki P. M. napilap Victor H. Bernstein nevű munkatársát is ,aki jelenleg Németországban időzik és az alábbi cikkben felel a fenti kérdésre. * * * Végre alkalma nyílt az amerikai újságírók második eso-! portjának is, hogy az orosz zónát beutazza. Nagy érdeklődéssel vártunk erre a két hetes útra, mert mind a négy (amerikai, angol, orosz és francia) zóna el van zárva egymástól. Képletesen szólva mindegyiket kerítéssel vették körül, de ezek között az orosz kerítés a legmagasabb. Éppen azért onnan kevesebb tény látott napfényt, ami lehetővé teszi a kitalált mesék terjesztését. Mielőtt a fontosabb kérdésre válaszolnánk, választ kell adnunk erre a kérdésre is: A látogató újságírók azt tekintették-e meg ,amit akartak, avagy csak azt, amit az oroszok mutattak nekik? Másszóval az amerikai riporterek szabadon mozoghattak-e? Erre a válaszom az, hogy igen. Igaz, hogy orosz kísérettel utaztunk, de az is igaz, hogy ez a kiséret jött velünk oda, ahová mi akartunk menni és nem mi mentünk a kiséret után. És azt is le kell jegyeznem, hogy mindenkivel szabadon beszélhettünk, polgárokkal, hivatalnokokkal, sőt még az orosz katonákkal is. Ez irányban semmiféle korlátozásunk sem volt. BESZÉLHETTEK MINDENKIVEL A legerősebb bizonyíték, hogy orosz részről nem korlátoztak bennünket, az a sok panasz, amit hallottunk. Határozottan állítom, hogy nem Potemkin falvakat láttunk. Formális konferenciákat tartottunk nem csak Szovjet kormányhivatalnokokkal, hanem a német proviniciális tisztviselőkkel, Drezda város polgármesterével, gyári munkásokkal, az utcán általunk feltartott emberekkel, földet nyert parasztokkal, gyárigazgatókkal, a gyárakat vezető munkástanácsokkal (Betriebstrat), stb. stb. Szóval beszéltünk mindenkivel .akitől választ remélhettünk arra a főkérdésre, hogy vájjon az orosz katonák valóban terrorizálják-e a népet? Most már megállapíthatom, hogy az ilyen híreket a németek terjesztik a másik három zónában. Leginkább az olyan németek, akik még náci korukból igen jól emlékszenek arra, hogy mit is jelent a nők meg- becstelenitése. Mert a két heti ut alatt semmi olyasminek nyomára nem akadtunk, ami ezen híreket nem igaz? igazolta volna. A hosszú ut alatt, amit megtettünk, az orosz gaztettek semmi nyomára sem akadtunk. Sőt nagyon sokszor még oroszokat sem láttunk. így például Drezda és Grossenheim között a 35 mér- íoldnyi területen egyetlen orosz katonát sem láttunk. SZIGORÚ FEGYELEM A falvak és városkák nagyjából ugyanúgy néznek ki, mint az amerikai zónában. Sőt ma- guk a németek is, akiknek némelyike panaszkodott, hogy az orosz katonák, ha berúgnak, neha-neha ellopnak egy biciklit, vagy egy kabátot. De mind- járt hozzátették, hogy azért az orosz tisztek nagyon mérgesek megbüntetik a garázdálkodó Katonákat, azonban a biciklit vagy a kabátot nem tudják visszaadni. i £z®nban senki sem panaszkodott arról, hogy az orosz katonák bántalmazzák a nőket avagy akár a férfiakat is. Sőt eppen ellenkezőleg. Olyan dolgokat láttunk ,amit például az amerikai zónában nem lehetne latm. így például Grossenheim városkában az orosz tiszti étkezdeben ebédeltünk ,ahol egv asztalnál ültünk kíséretünk őr- nagy parancsnokával, egy egyszerű kocsihaj tóval, a földmive- Jesi hivatal egy hivatalnokával es meg több német polgári egyénnel. Az amerikai zónában amerikai tisztek nem ülnek le egy asztalhoz közemberekkel és egyszerű polgárokkal. Nem csodálnám, ha egyszer csak panaszt emelnének, hogy az oro- szok túlságosán barátkoznak a nemetekkel. A harmadik kérdés, amire választ kerestünk az ,hogy az oroszok elvitték-e az összes ipari felszerelést a megszállt területekről és igy gazdaságilag teljesen tönkretették a németeket? Azt az első pillanatra láttuk nogy a gyári kémények megmaradtak Igaz ,hogy azokat nem is lehet elszállitani, hanem csak lerombolni. Azonban a gyan kéményekkel a gomolygó füst is szemünkbe ötlött. Már pedig ahol füst van, ott tűznek is kell lenni. És ahol tűz van, ott valamilyen gépet mozgatnak vele. Amint a Senf- tenberg és Zwickau közötti . -Autobahn -on végighaladtunk igen sok füstölgő gyár kéményt Jattunk. Drezdában pedig meg- Iatogattuk az ipari kiállítást, ahol körülbelül 2500 olyan tár- gyat mutattak be, amely már itt készült az orosz zónában. Voít ott minden, női miderek- tol kezdve a nagy, nehéz gép- részekig. A drezdai polgármester irodájában két olyan uj Írógépé tláttunk, amely már szinten itt készült. maradt elég gép Szóval ha olyan sok mindent gyártanak, akkor bizonyára maradtak oly gépek is, amik- kel ezen használati tárgyakat készítik. Hallottuk aztán azt is hogy a gyártott tárgyak egv részét az oroszok elveszik, vaerv megveszik, sőt vannak olyan gyarak is, amelyek teljesen az oroszok részére dolgoznak. De azonban ez igy van az amerikai zónában is. A gazdasági tönkretételről is különböző híreket hallottunk. Itt figyelembe kell vennünk, hogy az orosz zónában a közigazgatás csaknem teljesen a kommunisták és a szocialisták kezeibe került, akik a 700 nagy földbirtokba 45,000 kisgazdát helyeztek és szocializálják azon gyárakat is, amelyeknek tulajdonosai “megléptek”, vagy túl aktivak voltak a náci mozgalomban. Ezekre nézve az orosz “uralom” gazdasági romlást jelent. Azonban az is tény, hogy a hivatalos adatok szerint ebben a zónában tízezren felül van azon ipartelepek száma, amelyekben 10 munkásnál több dolgozik. Maga az a tény megcáfolja a gazdasági romlást, amit az arra hivatott hivatalnokok is tagadnak. * A templomok lerombolására pedig éppen az ellenkezőt kell mondanom. A legnagyobb meglepetés az, hogy a szocialistakommunista közigazgatás elsőbbségi jogokat ád a lebombázott templomok felépítésére, így például már építik a drezdai gyönyörű “Hofkriche” nevű templomot, holott a lakóházak igen nagy része még mindig romokban hever. A város vezetősége 12 éves tervet dolgozott ki Drezda ujjáépitésére. ' És végre az utolsó kérdés, amire felelhetek: Nem láttuk semmi nyomát annak, hogy az oroszok akár propaganda vagy más erősebb nyomás utján is a német szovjetizálását előkészítenék. Amikor megkérdeztük az egyik szakszervezeti vezetőt, hogy mikorra esedékes az orosz zóna szociálizálása, ezt a választ kaptuk: “Semmi értelme sem volna hogy az ország egyik részében a szociálizmus megvalósítását megkíséreljük. Ez nemcsak politikailag, de gazdaságilag is helytelen lenne. Várnunk kell addig, amig a Reich összes népei egyesülnek és támogatnak bennünket.” ÉPITŐGÁRD A 1945-46 ÉVRE: Alakszay S. Hollywood .... 2.00 J. Bercsa, Los Angeles .... 8.00 J. Buzay, Cleveland .. 8.00 L. Decsi, Akron ................ 3.00 J. Engli, Cleveland .......... 6.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 10.00 L. Gáncs, Carolina ............12.00 J. Geréb, Cleveland ........ 6.00 J. Gulyás, Cleveland .. 1.00 J. Farkas, Akron ........ 3.00 L. Fishbein, New York .... 6.00 P. Hering, Buffalo ......... 6.00 J. Kanchar, Bay City .... 1.00 J Kollár, Cleveland ........ 1.00 É. Kovách, Cleveland ..... 6.00 J. Kozsány, Saratoga Sp. 12.00 A. Kucher, Pittsburgh .... 5.00 A. Lelkó, Pittsburgh ........ 5.00 L. Lefkovits, Cleveland .. 6.00 J Mácsay, Detroit ........ 1.00 Á. Molnár, Cleveland .... 6.00 J. Mogor, Cleveland ......... 1.00 J. Pataky, Brooklyn .......10.00 L Pall, Ambridge ........... 1.00 A. Patchy, Montrovia ..... 7.00 P. Pika, Chicago ............. 1.00 J. Policsányi, Elmgrove .. 5.00 J. Reppman, Detroit ....... 2.00 A. Székely, Cleveland __ 2.00 J. Szilágyi, Cleveland __ 1.00 St. Visi, Lincoln Park ..... 1.00 J. Vizi, Akron ............. 3.00 G. Wiener, Oceanville....... 6.00 J. Zára, Chicago ............. 6.00 AKCIÓBAN A LENGYEL REAKCIÓ NEW YORK — H. M. Caiser- man, a Kanadai Jewish Congress elnöke, európai utjából visszatérve azt a kijelentést tette, hogy Lengyelországban az utolsó 10 hónap alatt a föld alá ment ultrahazafias, reakciós lengyel mozgalom több mint 2000 nem-zsidó lengyelt ölt meg. A kiirtott zsidók számát 800-ra teszi. Caiserman heteket töltött Lengyelországban és az adatait teljesen megbízhatónak mondja. Caiserman adatai szerint Lengyelországnak a háború előtti 3 milliót kitevő zsidóságából csak 65,000 maradt meg. Azonban körülbelül 165,000 zsidónak sikerült Szovjet területre menekülni, akik a közel jövőben vissza fognak térni Lengyelországba. Ezeket a warsói kormány az uj lengyel területeken, Felső és Also Sziléziában telepíti le. A zsidók maguk is jobban szeretik ezt, mert a régi lengyel területeken az antiszemitizmussal párosult lengyel reakció még mindig igen erős és a zsidók állandó molesztálás- nak volnának kitéve. Inkább mennek tehát lakni a németek, mint a lengyelek közé. KIKÖZÖSÍTIK KAISERT NEW YORK — Hemv J. Kaiser, aki a háború alatt mint hajóépítő nagy hírre tett szert és aki jelenleg az automobil gyártással foglalkozó Kaiser- Fraser cég egyik tulajdonosa, azt a szenzációs vádat tette közzé, hogy ezt az uj céget az acélipar bojkott alá vette és nem adnak el neki acélt. Kaiser formálisan is feljelentést tett egyes nagy acélbárók ellen ,akik nem hajlandók acélt eladni neki, mert mint mondja ,a Kaiser-Fraser cég kiegyezett a munkásokkal és általában liberális munkás irányt követ. A feljelentett cégek természetesen tagadják az összeesküvést. Egyszerűen azt állítják, hogy régi vásárlóiktól annyi a rendelésük, hogy azokat sem tudják telesen kielégíteni, igy nem fogadnak el újabb rendeléseket. Az igazságügyminiszterhez inézett táviratukban Kaiser és Fraser Tom M. Girdler hírhedt munkásfaló acélmágnást nevezték meg, mint aki elismerte, hogy azért nem adnak acélt ennek a cégnek, mert aláírta a munkásokkal a szerződést akkor, amidőn az acéliparhoz tartozó többi nagy cégek harcban álltak a munkásokkal. DRÁGUL A BETEGSÉG IS. WASHINGTON — A New York és más városokban folytatott vizsgálat mutatja, hogy úgy az orvosi, mint a kórházi kezelés az utóbbi időben jelentékenyen megdrágultak. New Yorkban 93 kórházban napi egy dollárral többet számítanak a kórházi ellátásért, — vagyis az ágyért és a kosztért. Ebben tehát nincs benne az orvosi kezelés. A kórházak vezetősége szerint szükségessé vált ez a drágítás .amennyiben a kórházaknak is sokkal többet kell fizetni a vásárolt anyagokért, valamint a személyzetnek is.
