Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-03-16 / 1415. szám
1946. március 16. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL-----CS...Ő MEGJEGYZÉSEI KRITIKA A “KOMOLY” KRITIKÁRÓL Engem ugyan megvédtek. “A Kritika Hivatása” címen Geréb József munkástárs egy cikket irt, amelyet szokásától eltérve alá is irt, valószínűleg azon nézete folytán, hogy “támadó cikket az Írójának alá kell írnia”. Mert a cikk lényege nem a kritika hivatásának írójának a megtorpedózása és a taglalása volt, hanem e sorok rajtam keresztül azután a Bérmunkás jól fizetett írógárdája is megkapta a szerkesztői vál- veregetést “védelem” formájában. Geréb felujong, hogy végre egy “komoly kritika is megérkezett” amely az én egyik cikkemet bírálta meg. Komoly, építő kritikát mindenkor készséggel vettem és szívesen hajoltam meg ha beigazolták a tévedésemet. De a fölényeskedő és nagyképüsködő kritikust viszont ostorhegyre szoktam kapni, mert amilyen fontos az építő kritika, olyan helytelen a nyegleséggel, hozzá nem értései leadott ^kritika. Geréb munkástárs “komoly” kritikusa, akit a névtelenség homályába bujtatott el, ilyen fölényeskedő, helyt nem álló kritikát gyakorolt. Mr. Komoly kritikáját tiz sorban intézném el, ha Geréb munkástárs nem csatlakozott volna a kiritkus megállapításaihoz és főleg nem védett volna meg nem csak engem, hanem az irótársaimat is. Mint a Bérmunkás szerkesztője Geréb munkástárs a védelmünkre ezt hozza fel: “A Bérmunkás Írói — ezen sorok Írója kivételével — magasabb iskolázottsággal nem biró egyszerű munkásemberek.” Nem személyi érzékenység és főleg nem személyeskedés az, hogy egy kissé hosszabban foglalkozom a kérdéssel, de be kell igazolnom, hogy sem Ge- rébnek, sem a valószínűleg szintén “magasabb” vagy “még magasabb” iskolázottsággal biró Mr. Komolynak nincs igaza sem a kritikában, sem a védelemben. Két dolgot kifogásoltak a papi birtokok felirásu cikkemben. Az egyik, hogy a zsidó nagybirtokosokat egy kalap alá vettem a többi nagybirtokossal, amiért Mr. Komoly antiszemitizmussal vádol. A másik, hogy a gentry szót helytelenül alkalmaztam. A munkásmozgalom nem ismer kivételt, faji vagy vallási alapon, csak osztályokat ismer még akkor is. ha olyan rémsé- ges katasztrófa történik is egy vallási kisebbséggel, mint Európa zsidóságával. Annál inkább sem, mert a nácizmus első megnyilvánulását a Horthyiz- must, amely zsidóveréssel kezdődött, a magyar zsidó gyárosok és bankárok pénzelték, nem csak azért mert csak a szegény zsidót üldözte és nekik mentességet biztosított, hanem főleg azért, mert letörte a munkás- mozgalmat és ezzel lehetővé tette a korlátlan kizsákmányolást. A magyar zsidóság gyalázatos kiirtásából is kivétettek ezek a jó urak, csak a szegény és a középosztálybeli zsidók kerültek a halálgyárba, a zsidó iparbárók, bankárok lukszus repülőgépen mentek külföldre a vagyonuk egy jórészével, miután évekig a náci hadigépezet szolgálatába állították a gazdasági erejüket, amelyért a mai magyar kormányzat Népbiró- ság elé állítja a most külföldön üdülő zsidó nagytőkéseket. Igaz az, hogy a zsidóknak csak 75 éve van földbirtoklási joguk, de ez idő alatt a zsidó nagykapitalisták és bankok elég tekintélyes földbirtokokat szereztek és főleg igaz az, hogy éppen úgy kizsákmányolták és nyúzták a magyar parasztot, mint a keresztény kollegáik. Semmi okom nem volt kivételt j tenni a zsidó nagybirtokkal, még ha ezért antiszemitizmussal vádol is meg Mr. Komoly, ami már azért is ostobaság, mert ugyán abban a számban írtam meg, hogy a feleségemnek 15 hozzátartozóját ölték meg a nácik, a nyilasok, mert zsidók voltak, szegény, a napi kenyérért robotoló zsidók. A másik kifogás, hogy a magyar nagybirtokosokat gentry szóval jeleztem. Erre mondja Mr. Komoly, hogy: dzsentry nem a nagybirtokosokat, hanem a birtoktalanná lett és a közhivatalokat elözönlő nemességet jelenti. Ezt a megállapítást még soha nem hallottam, de mint “magasabb iskolázottsággal nem biró egyszerű munkás” nem vettem magamnak azt a bátorságot, hogy szembeszáll jak két olyan magasabb iskolázottal mint Geréb és a Komoly. Segítség után néztem. Megkérdeztem óhazai tanárt, ügyvédet, megnéztem az angol Webster, a magyar Pallas Lexikont. Horowitz Jenő szótárát és a megállapítások a következők voltak: Gentry szóval jelezzük “a nemesi osztályhoz tartozó földbirtosokat” “a főnemesség és a nép között álló nemesi osztályt”. “A köznemességet”. Sehol és senki nem beszél arról, amit Gerébék neveznek gentry- nek. Geréb azzal fejezi be az Írását, hogy “Jó pap holtig tanul ... de ez a mondás inkább illene a munkáslap Írójára”. Ez igaz, el is fogadom, meg is szívlelem, gyakorlom is, de a becses engedelmével kibővit ettem, hogy ez “illene” a magsabb iskolázottsággal biró szerkesztővalóban osztálytudatra ébred és MINT OSZTÁLY SZERVEZKEDIK, ugyanakkor el is veszíti majd osztály jellegét, mert megteremti azt a társadalmi rendszert, amelyben csak egy osztály lesz, — a dolgozók osztálya. Az ilyen rendszerben tehát nem lesz osztály tagozódás. És nem lesznek háborúk, munkanélküliség vagy ipari válságok, sőt még sztrájkok sem. Munkástárs, kiveszed-e a részed abból a mozgalomból, amely ezt az uj társadalmi rendszert épiti? (The Metal Worker, I.W.W.) re és “komoly” kritikusára is, mint a fenti példa igazolja. Még a “magasabb iskolázottságról”. Ezt ez ideig nem igen emlegették a munkásmozgalomban, legalább is nem mint előnyt és elhivatottságot a vezetésre. Azért nem, mert a munkásmozgalom többre becsüli, megbizhatóbbnak tartja a munkásmozgalom keretében szerzett tudást és gyakorlatot, mint a polgári ideológiával teletömött magasabb iskolázottságot, mert attól az ideológiától, amit a felsőbb iskolákban belegyömöszöltek, nagyon kevesen tudnak megszabadulni. Az érettségi, vagy doktori oklevélnél nagyobb érték volt az, amelyet a munkásmozgalomban szereztek meg. Nem akar ez a tanultak elleni támadás lenni, mert jól tudom mennyit köszönhet a munkásmozgalom a tudósoknak, kikben volt bátorság és akarat odaállni a munkásosztály mellé,’ de a gyakorlati munkát, a mozgalom építését, az egyszerű munkás végezte el, ki az érettségi bizonyítványát a munkás- mozgalomban szerezte meg. Különösen áll ez a nagyérté- kü tudás a Bérmunkás Írógárdájára, kik egy emberöltőn keresztül tanultak, hogy taníthassanak, kik szóval, Írásban, a gyülésteremben, a gyárban, házról-házra járva építették a munkásmozgalmat, ők már régen megszerezték az érettségi bizonyítványt, amely sokkal értékesebb, mint amilyent az iskolákban adnak, ők igazán nem érdemelték meg Geréb “védelmét” és válveregetését. E sorok írója tényleg nem végzett magasabb iskolákat, de ennek a hiányát, dacára, hogy 40 év alatt sokszor kerültem szembe magasabb iskolázottsá- gu ellenféllel, nem éreztem, mert gyerek koromtól aktív vagyok a munkásmozgalomban és mert végig hallgattam Jászi Oszkár, Pickier Gyula, Somló Bódog, Szabó Ervin, Diener Dénes, Vámbéry, Garami és mások által a Szabad Iskolákban, a Gallilei Körben, a Szak- szervezetekben tartott szemináriumokat ,ahol ugyan nem tanultunk görögül vagy latinul de megtanultuk a munkásmozgalomhoz, a munkások neveléséhez szükséges tudást, amelyet bővitettünk a folytonos tanulással és a gyakorlati mun-! kásmozgalomban való szakadatlan részvétellel. Higyje el Geréb munkástárs, hogy az általunk nagyra értékelt tudását és irókészségét nem az iskolában, hanem önműveléssel, a munkásmozgalmi tevékenységével érte el. VETERÁNOK ELSŐBBSÉGI JOGAI NEW YORK — Az Egyesült Államok fellebviteli tanácsa Matthew T. Ambruzzo biró elnöklete alatt végzést hozott, amely szerint a “Selective Service Act” név alatt ismert katonai törvények nem követelik meg azt, hogy a leszerelt katonának joga van előbbi munkájához még akkor is, ha a munkából olyan egyént kell elküldeni, aki hosszabb időn át dolgozott azon a munkán, mint a hazatért katona. Ezen végzésre azért volt szükség, mert egyes helyeken a Selective Service Act törvényt úgy magyarázták, hogy a katona “seniority” ideje növekedett a szolgálati idejével. Vagyis ha valaki például fél évet dolgozott valamely munkán, ahonnan katonának vitték s ha három évig katonáskodott, akkor visszatérve nem csak fél év, hanem három és fél év sze- noritása van s követelheti, hogy adják vissza neki a munkáját még akkor is, ha azon a munkán már három éve dolgozik az utódja. A fellebviteli bíróság ezen döntése szerint a veteránoknak joguk van azon szenoritáshoz, amit katonai szolgálatuk előtt elértek. Vagyis a katonai szolgálat nem semmisittette meg a már elért szenoriti időt, amig a többi munkások elvesztik azt, ha otthagyják munkahelyeiket. HALÁLOS ÍTÉLETEK BELGIUMBAN BRUSSEL, Belgium — Ni- velles városban a népbiróság 221 belga állampolgárt Ítélt halálra, mert a háború alatt beálltak a német “mezei rendőrségi” csapatokba. A Reuter hírszolgálat szerint a Szovjet Union a művelés alá vett földterületet ebben az évben 20,500,000 holddal nagyob- bitja meg. ELV IN YIL ATKOZ AT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni csszpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy - a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített, szervezettel lehet, melynek minden -az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes • napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL;’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük végi társadalom keretein belül.
