Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)

1946-03-09 / 1414. szám

S oldal

BÉRMUNKÁS

1946. március 9.

Sajtószabadság

A munkáslapok olvasó közönsége előtt nem titok, hogy valóságban hiába keressük azt a sajtószabadságot, amivel az amerikai lapok annyira kérkednek, mert egyenlőre úgy sem találjuk meg. Az ujságkiadás ma már nagyon költséges üzletté fejlődött. Még a harmad vagy negyedrangunak nevezett vidéki napilap is a nagyvállalatok sorába emelkedett. így itt is, mint minden nagy üzletnél, az igazi tulajdonosok nem azok, akik a lapot Írják, vagy irányítják, hanem a részvényesek, akik rendesen mindenféle más üzletekben is érdekeltségekkel bírnak.

A lapok tényleges irányítása a “publisher”, vagy a “managing editor” kezében van, aki csak addig és úgy tarthatja meg jól fizetett állását, amig a lapvállalat nagy hasznot hajt az igazi tulajdonosoknak. A modern újságoknál azonban nem az egyes lapokért vagy az előfizetésekért befolyt összegek hozzák az igazi jövedelmet, hanem a hirdetések. A lapok eladásából és az előfizetésekből befolyó összegek még a nyomda költségeket sem fedeznék. Már pedig az újság kiadás nagy összegeket -emészt fel. így egészen természetes, hogy az ilyen lapoknál nem az olvasók, hanem a hirdetők érdekeit tartják szemelőtt.

így minket egyáltalán nem lepett meg az a szenzációs leleplezés, amit George Seldes az “In Fact” cimü hetilapja legutóbbi számában hozott, ahol leközli az “American Press Association” február 1-re keltezett körlevelét, amelyet a vidéki lapokhoz küldött. Abban a legnyiltabban, a legarcátlanabb módon szólítják fel az érdekelt lapokat, hogy a hirdetekért kapott összegekért ne csak a hirdetéseket hozzák, hanem az időközönként szétküldött cikkeket és vezércikeket is. A “Mr. Publisher” megszólítással kezdődő levél igy hangzik:

Most, hogy végre sikerült “eladnunk” az ecéliparnak, hogy milyen egészséges és nagymérvű befolyása van a vidéki Sajónak, a lapkiadóktól függ, hogy ez a meggyőződésük továbbra is megamardjon. Az acél hirdetések jövője a hetilapokban attól függ, hogy miként fogják önök azt kezelni.

Mondottuk az acélipar tisztviselőinek, hogy ha a vidéki városok lakóinak (tehát Amerika szivének) authentikus információt tudnak adni, akkor az felépítené azt a jóakaratot, amit a felelőtlen propaganda lerombol. Az önök vidékéről, min a legjobbat, az ön újságját ajánlottuk az acélipar tisztviselőinek; számítunk tehát arra, hogy megkapjuk öntől mindazt a kooperációt, amit jó ítélőképessége diktál.

Itt az alkalom, hogy megmutassa, mit tehet a vidéki újság az acélipar érdekében. Ragadja meg ezt az alkalmat és* egyengesse az útját a még további országos hirdetéseknek. Ellenőrzés céljából ezentúl ne csak szokásos módon, a hirdetést tartalmazó lapot küldje nekünk, hanem mindazon lapszámokat, amlyek a küldött cikkeket és vezércikkeket tartalmazzák. Ezeket bemutatjuk az acélipar irányítóinak.

Hívük a még több üzletért

Wm. R. Robinson, Eastern Representative

Soha még ennél nyíltabban nem Írták meg, hogy a hirdetésekkel nemcsak hasábokat, vagy oldalakat, hanem magát a sajtószabadságot is meg akatrják venni. Természetesen csak azért Írhatnak az amerikai lapkiadóknak ilyen leveleket, mert tudják, hogy nagy örömmel fogadják azokat és készséggel tesznek eleget a kérésnek. .

Közli aztán az “In Fact” azon cikkek és vezércikkeket is, amit az acél érdekeltség küld ki, de amely a megvásárolt lapok úgy közölnek, mintha a saját szerkesztőik Írták volna. Természetesen ezek mind ugyanazt a hazug propagandát ismétlik, mint a fizetett hirdetések, legfeljebb csak más szavakkal.

Érdekes még megjegyeznünk, hogy a beküldött úgynevezett “authentikus” információk egy része a veteránokat, más része pedig a farmerokat igyekszik a sztrájkoló munkások ellen izgatni. Tehát mindazon hírek, hogy a veteránok vagy a farmerok milyen “harcra készülődnek” a szervezett munkások ellen, valójában a National Association of Manufacturers valamelyik propaganda irodájában születnek. Amikor aztán ezen hazug hírek napvilágot látnak valamelyik kisebb vidéki város lapjában, a nagyobb városok lapjai már úgy adják tovább, mintha az említett vidéki lap környékén készülnének a szervezett munkások elleni tüntetésre.

Hogy mi ebből a tanulság? A legkönnyebben azt mondhatnánk, hogy ne olvassunk olyan lapokat, amelyek igy eladják magukat. Igen ám, de a napisajtó olvasása már szinte életszükséglete a modern embernek és ha a fenti tanácsnak eleget akarnánk tenni, akkor egyetlen olyan napilapot sem olvashatnánk, amely hirdetéseket közöl. Bevalljuk tehát, hogy ezen problémát nem tudjuk megoldani a mai termelési rendszer keretein belül.

Valamennyire azonban tudjuk enyhíteni a MUNKÁSSAJTÖ FELÉPÍTÉSÉVEL. Viszont az erős, a hatalmas munkássajtó segélyével magát a termelési rendszert is hamarább megtudnánk változtatni és képesek lennénk visszaállítani a sajtószabadságot.

MI LESZ A HALAKKAL?

HONOLULU — A tengervilágot kutató tudósok 14 emberből álló csoportja ideérkezett, hogy előkészületeket tegyenek annak megállapítására, milyen hatással lesz az atombomba a halakra és a tengerben élő növényekre. Mint ismeretes, május havában atombombát dobnak le az erre a célra összegyűjtött hadi flottára, hogy megállapítsák, van-e értelme továbbra is fentartani a nagy tengeri haderőt.

“A mi rendeltetésünk” — mondotta Thomas Austine oceanographer, — megállapítani, hogy milyen élet van most a tengerben azon a vidéken, ahol a bombát le fogják dobni és azután képesek leszünk majd megmondani, hogy az atombomba robbanás milyen változásokat idézett elő a tenger színe alatti életben?”

SPANYOLORSZÁG OKUPÁ- LÁSÁT AJÁNLJA

WASHINGTON — Claude Pepper, Florida állam szenátora azt a tanácsot adta a szenátus külügyi bizottságának, hogy Franco fasizta diktátor elűzése céljából Anglia, Amerika és Franciaország ideiglenesen okupálják Spanyolországot, ahol aztán a népnek alkalmat adnának arra, hogy választás utján döntsön a kormányforma felett.

Amig Európából az a hir jön, hogy az éhező emberek megeszik a patkányokat, addig Cleveland város egészségügyi biztosa jelenti, hogy az elmúlt évben a patkányok 104 egyént haraptak meg Cleveland városban.

ELŐFIZETÉST KÜLDTEK 1946 március 2-ig:

G. Kuhn, Cleveland ....... 1

L. Rost, Philadelphia ........... 5

G. Barcza, Bridgeport .... 6

W. F. Thompson, Cleveland .. 1

J. Tenkács, Cleveland ........— 1

St. Gafrik, Chicago ............... 1

E. J. Havel, Garfield ........... 3

J. Nehéz, Cleveland ______ 1

F. Berzy, Philadelphia ....... 1

A. Kucher, Pittsburgh ___ 2

St. Joo, Detroit ....................... 1

J. Balázsi, Detroit .............. 1

N. Buday, Windber ............ 1

J. Katona, Cleveland .......... 1

J. Bischof, Akron ................ 2

J. Willand, Cleveland .......... 1

E. Maar, Chicago ................. 1

N. Princz, Hamilton ................ 1

J. Koren, Los Angeles ......... 2

M. Markus, Martins Ferry .. 1

F. Varga, Bridgeport ---------- 1

A. Molnár, Cleveland ......— 1

P. Hering, Buffalo ......... 1

O. Hegyi, Elmhurst ............. 1

J. Németh, Chicago ........—- 1

L. Fishbein, New York ....... 4

Mrs. R. Habán, Los Angeles .. 1 Jim Farkas, Akron ............. 1

G. Soos, Union City ............. 2

S. Szenes, Essington ........... 1

D, Zakor, Coraopolis ........... 1

F. Szuch, So. Bend ................ 1

J. Zára, Chicago ................... 3

S. Leleszi, Flemington ......... 1

J. Vizi, Akron ............... 2

H. Varjú, Chicago ....... 2

D. Rosenthal, Philadelphia .. 2

Mrs. M. Fay, Akron .............. 2

J. Smutzer, Toledo ......... 2

J. Demeter, Cleveland ........... 1

A. Gömöry ,Akron ............ 1

L. Lefkovits, Cleveland ......... 2

A. Saytos, Detroit ................. 1

Az amerikai hatóságok a Németországban megszállva tartott területen eddig körülbelül 260,000 egyént távolítottak el közhivatalból azért, mert kiderült, hogy a náci párt aktiv tagjai voltak.

Végre valahára

(Vi.) Minden öntudatos munkás csak örömmel vehette azt a hirt, hogy a fasizta Argentina diktátorsága mellett, most már rákerült a sor a spanyolok kínzójára, Francora is. Nem csak a franciák, akik megszakítottak vele minden összeköttetést, hanem még a mi State Departmentünk is lassan megmozdult és talán megteszik azokat a lépéseket, melyek esetlég egy szabad választáshoz, a terror megszüntetéséhez fognak vezetni Spanyolországban.

Ez szinte természetes következménye volt annak a nagymérvű akciónak, tiltakozásoknak, melyeket a francia munkásság ,akiknek a sorai között ott vannak és harcoltak a fasizmus ellen a spanyol menekültek. Akiknek a háború még nem ért véget, akiknek sem szabadságot, sem otthont, vagy békét nem jelentett a fasizmus egy-két képviselőjének levere- tése. Nekik legnagyobb ellenségük Franco volt és nem nyughatnak, amig ez a bestia hatalmon van.

Még nem biztos, hogy milyen messze hajlandó Amerika menni a Franco elleni akcióban. De

laz emigránsokat, a Spanyolországból kimenekült kormányt, 'melyet annak idején a nép választott, nem igen elégíti ki az az amerikai kijelentés, hogy majd egy közös kormányt állítanak fel, melyben a királypártiak és a fasizták, Francoék is benne lesznek. Ezen emberek, akiket erőszakkal kergettek ki Hitlerék, Mussoliniék a spanyol földről, azt követelik, hogy azt a megválasztott kormányt tegyék vissza ideiglenesen, hogy azok fenhatósága alatt tartsák meg a választásokat. Francoék nem hisznek a választásokban és ha a kormányban résztven- nének, akkor azok nem lennének demokraikus választások. Csakis a köztársaságiak, akik nagy többséget nyertek az 1935-ös választásoknál és akiket erőszakkal kergettek ki onnan, vannak — vagy érzik magukat — hivatva arra, hogy rendet, békét és demokráciát teremtsenek spanyol földön, ahol ma Franco a barbár és mohamedá1 marokkal tartja elnyomva a keresztény katholi- kus spanyol rr—metet és csodák csodájára, ezért a pápa sem ítéli el őket.

"Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" ^

\y * W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága V/ * W

==? xr== ■ II* ■ 11 1 ■ ■ '■■■■ ' ' ' - —’■ " -