Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)

1946-06-29 / 1430. szám

1946. junius 29. BÉRMUNKÁS 5 oldal bérekért és rosszabb munkaviszonyok között dolgozhasson? Amely munkás ezt akarja, annak az őrültek házában van a helye. Ellenben igen is követelik a munkáltatók, mert csak nekik áll érdekükben az a jog, hogy szervezetlen munkást alkalmazzanak, akinek nem kell megfizetni az union béreket, nem kell megadni az union munkaviszonyokat. Igen, a munkásnak joga van a munkához, de nem úgy, mint a déli kapzsi, reakciós iparbárói és politikai ügynökeik hirdetik. A katonák egyformák (Vi.) A Magyarországról jö­vő egyes levelek és a reakció propagandája az orosz katoná­kat úgy festi le, mintha azok “vörös ördögök’’ lennének, pe­dig ezen jelzőt éppen a magyar huszárokra szokták alkalmazni. Most az amerikai katonákról nem egy rózsaszínű, vagy vörös újság, hanem a Saturday Eve­ning Post-ban, N. Gordon is­mertet az amerikai hadsereg hi­vatalos aktáiban említett esete­ket. Ezeket az amerikai katona­ság követte el, méghozzá nem is ellenséges területen, hanem a szövetséges francia, belga, hol­land országokban. Rablás, erő­szak, gyilkolás napirenden vol­tak minden hadsereg és nemzet katonái között, nemcsak a fegy­veres ellenséggel szemben, ha­nem a védtelen és barátságos nemzetek civil lakossága ellen is — mondja a hivatalos jelen­tés. Ezen esetekben az amerikai hadsereg bizonyos kárpótlást fi­zetett, miután minden kétséget kizárólag meg állapították azt, hogy azokat amerikai katonák követték el. De az ellenséges or­szágokban ezt nem tették, sőt még panaszt sem fogadtak el. Csak azért idézünk ezen ese­tekből, hogy lássák a mi kedves magyarjaink, akiknek nagy ré­sze felült az oroszok elleni uszí­tásnak, hogy éppen olyan bar­bárságokat követtek el az ame­rikai katonák is, amilyenekkel az oroszokat vádolják. És ne felejtsük el, hogy az oroszok nem szövetségesek hanem mint ellenségek vonultak be Magyar- országra, miután a mi magyar hőseink, a nácikkal együtt évek­ig dúltak, romboltak, gyilkoltak és raboltak orosz földön. Az itt felsorolt esetek fran­cia, belga és holland országok­ban történtek, de ami Németor­szágban történt az még sokkal borzasztóbb és megérthetőbb, mivel azok ellenséges országok voltak. “Reims mellett egy francia polgár a feleségével autózott, néhány amerikai katona leintet­te őket, elvették a kocsijukat, amit másnap összezúzva talál­tak a közelben.” “Fizettünk 150 dollárt egy belgiumi templomnak, mert az amerikai katonák ellopták az arany kelyhet.” GYILKOLNAK ÉS RABOL­NAK a RÉSZEG KATONÁK “Fizettünk 4000 dollárt egy embernek, akinek a feleségét egy részeg amerikai katona agyonlőtte.” “Normandiában fizettünk na­gyon sok ágylepedőért, melye­ket az amerikai katonák emel­tek el.” “Sokkal több erőszak, rablás, gyilkolás történt, mint a büsz­ke amerikai anyák és a közön­ség beismernék. Az egyik leg­megrázóbb eset, amikor hét amerikai katona betört egy farmházba, megkötözték a fér­jet, szeme láttára erőszakot kö­vettek el a feleségén és a leá­nyán ... a katonákat soha nem tudták megfogni.” “Az ital okozta legtöbb bajt, a legsúlyosabb eseteket. Az al­kohol és a lőfegyver nem jó ve- gyülék és a mi katonáink meg­öltek annyi ártatlan egyént Európában, amennyi meggyőz­né a külföldieket, hogy a mi vad nyugati és chicagói gang- szter képeink nem nagyon tú­loznak.” Mindezek mellett nem számí­tották fel a kávéházakban, mu­lató és nyiltházaknál történt ve­rekedéseket, gyilkosságokat és rablásokat, mert azon helyekről nem is fogadtak el kártérítési kérelmeket. “Az amerikai katonaság által a szövetséges népek otthonai­nak a kirablása, sokkal na­gyobb méretű volt, mint amit az amerikai néppel ismertettek, mert a tudósítóknak nem volt szabad arról imi. A közismert tréfa, hogy az egész hadsereg nagyon büszke volt a rablási te­hetségeikre.” “Azonban nem olyan tréfás volt a szövetségeseink részére, akiknek áz otthonait sértetlenül hagyták a visszavonuló néme­tek, de a győztes amerikaiak rabolták azokat.” “Egy belga pap, könnyes sze­mekkel mondta, hogy a német megszállás alatt nem volt sem­mi baja a templomának. De mi­kor az amerikaiak megérkeztek, felrobbantották a templom kasszáját és elvittek minden pénzt és ezüstöt ami abban volt.” RAGADÓS LÁZ “A leggyakoribb volt az ilyes­mi: Egy francia, akit kizavar­tak az otthonából, mert harc­vonalba esett, nem vihetett ma­gával semmit. Mire egy pár nap múlva visszatért, nem találta ötszáz dollár értékű arany pén­zét és három arany óráját. Csak amerikai katonák lévén ottan, a kártérítést megfizették.” Belgiumban, Hollandiában, ahol az amerikai katonák az an­golokkal voltak összevegyülve, az ilyen kártérítést közösen fi­zették, mért az angolok nagyon jól tudják, hogy az ő hadsere­gük sem jobb mint más nemze­ti hadsereg, vagy mint az ame­rikaiak. Amint Gordon; a cikk írója megjegyzi, “Mind emelett minden frontharcos katona lop; az olyan ragadós láz.” “Belgiumban a harcvonaltól 50 mérföldre két fiatal 16 és 17 éves belga fiút agyonlőtt egy amerikai katona, minden ok nél­kül. A fiuk apja a belga partizá­nok helybei csoportjának volt a vezetője, értékes szolgálatokat 9tett a szövetséges csapatoknak és csak az a két fia volt. De az­Egy titkári jelentés margójára A május elején Pittsburgh- ban megtartott Munkás Beteg- segélyző Szövetség konvenció­jára — mint hírrel voltunk — a Bérmunkás meghívást kapott. Elmentünk. Úgy véltük, hogy a vezetőségnek az elmúlt eszten­dők elég tanulságot nyújtottak arra, hogy a Szövetség nem ha­ladhat azon a vágányon, ame­lyen a polgári intézmények. A konvención nem ez történt. Bár az elnöki jelentés is rámu­tat, mint a bajok forrására, az osztály-működés és az azzal kapcsolatos tagszerzés megszű­nésére — a főtitkár azzal a ha­mis bejelentéssel rúg bele a Szö­vetség régi építőibe, az osztály­tudatos tagságba, hogy a Bér­munkás pert akasztott a Mun­kás Betegsegélyző Szövetség nyakába. A delegátusok felszólalásai­ból a konvenció tudomást szer­zett arról, hogy a titkári jelen­tés ezen része hamis és igy nem is foglalkoznánk azzal, ha az “Összetartás” most megjelent számában ugyancsak nem lát­nánk, hogy a főtitkár ezt a ha­zugságot közli azokkal is, akik nem voltak a konvención, de a helyreigazításnak nem adott nyilvánosságot. “Amint tudják tagtársaink, hogy a múlt konvenció idején egy befejezetlen peres ügyünk volt a Bérmunkás lapbizottsá­gának feljelentése folytán az Ohio állami Insurance Depart- mentnél.” Ezt jelentette a tit­kár, de a delegátusok, akiknek emlékező tehetségét nem ron­totta el a magas hivatal, azon­nal megállapították, hogy a Bérmunkás nem perelte a Szö­vetséget és nem tett ellene sem­mi feljelentést. Feljelentést tet­tek és pereltek azok a szövetsé­gi tagok, akiket a főtisztviselők kizártak a Szövetségből, mert nyolc esztendővel ezelőtt meg­mondották, hogy intézkedéseik a lejtőre viszik a Szövetséget. A kizárt tagok a pert megnyerték. Vissza kellett őket tagsági jo­gaikba állítani és uram bocsás, a pereskedéssel járó költsége­ket a Szövetségtől követelték. Ez történt. Nem hisszük, hogy a főtitkár a legkevésebbet is szolgálta ha­mis jelentésével a Szövetség ügyét, ellenben segítette oda juttattni a Munkás Betegsegély­ző Szövetséget, ahol ma van. A Bérmunkás Lapbizottsága. VÁRJUK A VÁLASZOKAT Két héttel ezelőtt körlevélben szólítottuk fel olvasóinkat, hogy drágasági pótlék címén küldjék be lapunkhoz adományai­kat, felülfizetéseiket, mert a jelenlegi évi két dollár előfizetés nem fedezi a lap előállításának a költségeit. A posta minden nap hoz ugyan vissza valamennyit a kiküldött gyüjtőivekből, de koránt­sem elegendőt. Hogy miért nem emeljük fel az előfizetési dijat, arra választ ad ez a levél, amely szintén nem egyedülálló. Kedves Munkástársak: Mellékelten küldök egy dollárt a Bérmunkásért, amivel már nagyon is hátra vagyok. Sajnálom, hogy többet nem küldhetek, de én már igen elöregedtem, 76 éves vagyok és csak a segélyből élek. így nagyon sajnálom, hogy nem fizet­hetek többet elő a Bérmunkásra és kérem önöket, hogy szün­tessék be, akármennyire fogom is nélkülözni. Mondanunk sem kell, hogy a lap küldését NEM SZÜNTET­TÜK be, hanem tovább is küldjük ennek az elöregedett munkás­társnak, hiszen jól tudjuk, hogy mások, akik tehetik, megfogják fizetni. Tudjuk nagyon jól, hogy igen sokan ügy gondolkodnak, mint Kish munkástársék, akik Clevelandból költöztek Los Ange­lesbe és akiktől most ezt a levelet kaptuk: Tisztelt Lefkovits Munkástárs:— Megkaptuk a hozzánk küldött felhívást, helyeseljük az agitáció ily módját. Mellékelten küldünk 10 dollárt a drága­sági pótlékra, valamint hat ismerősünk címeit is, akiknek in­dítsák meg a lapot. Szeretettel üdvözöljük az ipari szervez­kedés összes harcosait. Julius Kish íme, Kish munkástársék választ adnak az elöregedett mun­kástárs levelére. De egyben választ adnak arra a kritikára is, ami pár héttel ezelőtt jelent meg lapunkban a Bérmunkásra vonatko­zólag. Várjuk a további válaszokat! ért még kártérítést sem fizet­tek, pedig az amerikai katona nem őrségen volt, de mert azt a helyet is harci területnek nyil­vánították, nem kellett kártérí­tést fizetni.” MIND EGYFORMA Ezek csak kivonatok a hiva­talos akták közül. De mennyi ezer ilyen eset van, melyek nem kerültek a hivatalos aktákra, nem is merték jelenteni? Vala­mint az ellenséges országokban még nem is vették figyelembe, ha jelentették is az ilyesmit. Valószínű, hogy még sokkal több és nagyobb esetek is tör­téntek, melyekért senkit sem vontak felelőségre. Hiszen az el­lenséggel csinálták. Minden józaneszü egyén lát­hatja, hogy a gyilkolásra taní­tott és arra teljesen megvadi- tott katonaság egyforma, akár magyar, angol, amerikai vagy orosz. Az itt felsorolt atrocitá­sok nem az ellenséggel, hanem barátok és szövetségesek ellen irányultak. így a mi magyarja­ink ne csodálkozzanak, ne gyű­lölködjenek, hiszen először a magyarok tették meg ugyanazt az oroszokkal, amit később az oroszok tettek a magyarokkal. Egyik nemzet gyükosai, rablói sem jobbak másikénál. w \

Next

/
Thumbnails
Contents