Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-06-29 / 1430. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1946. junius 29. Texas, az óriások országa Az angolnyelvü politikai és gazdaságiam irodalom terén az utóbbi években feltűnést keltettek John Gunther Írónak “Inside” cimü könyvei. Már egész könyvsorozatot adott ki “Germany Inside”, “Europe Inside stb. címek alatt. A most megjelenő könyvének cime “Inside U. S.A.” A “Harpers” cimü folyóirat leközli ennek a könyvnek egyik fejezetét, amelyben az iró Texas állam reakciós viszonyait ismerteti. Az alábbiakban adjuk ennek a fejezetnek fontosabb részleteit. — Tudja Pál. A NAGY MARHA-PÁSKOM Mindenki előtt ismeretes az, hogy Texasnak vannak sajátosságai, amelyet sehol a széles Amerikában máshol föl nem találhatunk. Teressége, vendégszeretete, harciassága, de különösen önteltsége és életkedve az ami mindenki előtt ismeretes. Egyedüálló még abban is, hogy kilenc év és háromszázegy napi függetlensége után önakaratából, egyezmény alapján csatlakozott a többi államokhoz és méghozzá saját föltételei mellett. Egyedüli állam, amely bármikor öt felé válhat, minden kongresszusi jóváhagyás nélkül és egy-egy államot alkothat, ha neki úgy tetszik. Csakhogy erről szó se lehet. Még csak nem is álmodhat róla a texasi, mert Texas akkor nem lenne az ami: nagyméretű, életkedvteli és az egyedülálló. Mindenek fölött legféltettebben őrzi a nagyságát, az az nagy kiterjedését. Az anekdoták véget nem érő sorait találjuk Texas szörnyű nagyságáról. Például: Egy nagy texasi “rancher” (majoros) keletre küldte lányát az iskolába, akitől történetesen midőn kérdezték hová való azt felelte, hogy Nucces county-ba, (megye) Texas. Miután még azt is akarták tudni, hogy hol van “Nucces county” Texas-ban, igy felelt: “Nagyapám marhapás- komának észak-nyugati sarkában.” Van egy másik anekdota is a new englandi (Egyesült Államok észak-keleti része) utazóról. Délen járt Texasban, amidőn rákot talált az ágyában. Elég tapintatos volt, ismerte jól a texasi ember nagyszabásúra való hajlamosságát, tehát igy hívta föl a vendéglátó gazda figyelmét a rákra: “Nézze csak ezt a texasi poloskát!” Mire a gazda kétkedve és fejét csóválva felelte: “akkor ez még fiatal”. A TEXASI KALAPOK Persze a “Lone Star State” (Magános Csillag Állam) mindenki öntudatában eléggé nagynak jelenik meg, de azért nem tudnék alkalmasabb megjegyzéssel szolgálni, mint amit Pat Neffnek tulajdonítanak — egy volt kormányzó, aki most a Baylor egyetem elnöke: “Texas bátran hordhatná Rhode Islan- dot (legkisebb amerikai állam) zsebóra lógónak.” Brewster, a legnagyobb megyéje, majdnem hatszor akkora mint maga Rhode Island. A második helyen pedig “Pecos” áll, amely kétszer akkora, mint Delavare állam és csak egy árnyalattal kisebb mint Connecticut állam. A 245 megyéből, 59 akkora vagy nagyobb, mint Rhoda Island. Minden tizenkettedik négyzetmérföld az Egyesült Államokból Texasra esik. Képzeljük el Texasról még ezeket: Ebben az államban viselik az egész világon a legnagyobb kalapokat. Több csinos lány jut egy-egy négyzet hüvelykre, mint a föld bármely más szegélyén. Több mozi csillagot adott, mint bármely másik állam — talán — Californi- át kivéve. Itt van az ország legnagyobb tengerészeti repülő állomása. (Corpus Christi) valamint a nemzet legnagyobb állandó katonai kiképző tábora (San Antonio) és az ország legnagyobb tiszti iskolája. Itt van a föld legmélyebb lyukja, amely egy olajkutban 15,279 lábat ért el Pecos countyban és a világ legnagyobb búzatermő farmja, Panhandleban. TEXAS A LEGGAZDAGABB “GYARMAT” Első helyen áll Texas a petroleum, természetes gáz, vágómarha, hélium, kén, gyapot, juh, kecske, a csövek mérföldjeinek termelésében és még sok más termékekben, hagymától a polo lovakig. Nem hallgathatom el, amit több texasi barátomnak említettem, hogy könyvet fogok Írni az Egyesült Államokról, mire nagyhamar többen azt javasolták, hogy két kötetben Írjam. Egyiket csupán csak Texasról, a másikat pedig a többi államokról. Négy pontban foglalhatom Texas összetételét. Első, hogy sem kelethez, sem nyugathoz nem tartozik. De még dél-nyugathoz sem. Egy impérium a saját maga valóságában. Második : dacára a fantasztikusan nagy gazdaságának, nem más mint egy kizsákmányolandó gyarmati gazdaság. Sokféle nyersanyagok termeléséből élnek, mint gyapot, kén, olaj, vágómarha és még száz más, de ebből aztán jól élnek, noha túlnyomó részben más állambeliek tulajdonában vannak. Azt hiszem Indiát kivéve, Texas a leggazdagabb “gyarmat” a világon. Ámbár az összes texasiak összeröffennének, ha valaki szemükbe mondaná, pedig eléggé nyúzzák őket időről-időre a vidékiek. Még “Pappy” ODaniel” szenátor is New York legértékesebb tulajdonának nevezte egyszer. Dacára, hogy legnagyobb gyapjutisztitó telepe van, szövőiparának csupán két százalér kát bírják az állambeliek. Villanyerőinek kétharmadát részvény és kötvényeiken keresztül, mint segédtelepeket kívülről irányítják. Egy nagy cég, amely az olajtermeléshez a gépeket szolgáltatja, a U.S. Steel segédtelepe. Két legfontosabb kéntársaság igazgatóságában egy texasi tag sincsen. Az állam egyetlen legnagyobb iparvállalata a Humble olaj, 72 százalékban Standard Oil New Jersey társaság tulajdona. Harmadik, hogy Texas haza- fisága minden másik amerikai állam fölött áll, amit sok történettel lehet bizonyítani. Például, Fort Worth-ban láttam egy hirdető táblát 1945 május havában, amelyen ezek álltak: “Vásároljátok a War Bondokat, hogy hozzásegítsétek Texast a győzelemhez”. Kötudomásu az, hogy a san-antonioi postának három levél csúsztató ja van, amelyek igy vannak jelezve: “Várost” “Texas” és “Más államok és külföldi országok”. “ROYAL CANADIAN TEXASI AIR FORCE” Ezen túlfűtött helyi hazafi- ságuk azonban nem zárta el őket egy intelligens — enyhén szólva — korábbi foglalkozástól, a világ ügyeinek intézésétől. Részben talán a gyapot miatt, amely természetesen közeli vonatkozásba hozta Angliával. Talán Texas volt a legkevésbé izolácionista állam. Határozottan a nyugati államok közül a legjobban követelte a beavatkozást. Már Pearl Harbor előtt nagyon sok texasi fiatal ember ment Canadába és állt be a hadseregbe. Annyi volt a számuk, hogy a montreali kópék Royal Canadian Texasi Air Force-nak gúnyolták őket. A háború alatt meg bámulatosan sok emberanyagot szolgáltatott a haderőnek. A sok száz közül csupán egyet említek meg: Doolittle 79 embere közül, akik Tokiot bombázták, 19 texasi volt. MUNKÁSMOZGALOM ELLENESSÉGE A negyedik pontban kulturális, értelmi és társadalmi értékeik összetevésével foglalkozom Azt mondhatnám,, hogy Texas most lép át legény korból a férfi korba. Most, először áll szembe olyan változott intellektuális elhatározással, amellyel korábban könnyebben birkózhatott volna meg. Például, érintetlenül főn akarja tartani azon ipari- zálódást, amit a háború hozott részére. Ugyanakkor a törvény- hozása erősfen tömve van maradi munkásellenes elemekkel. A múlt évben még azt is megpróbálták, hogy törvénytelennek mondják ki a “closed shop”-ot. Ezelőtt sohasem tűnt fel sok texasinak, hogy ipari tervezetet csupán gépekkel végrehajtani nem lehet. A gépek mellé emberekre is szükség van. Tehát nem maradt más hátra, akármilyen nehezükre esik is, mint vagy föladják a becses uj repülőgép iparukat, vagy a munkásmozgalom ellenes haragúkat. Mert nem az ám az ember aki megeszi a hecsedlit aztán magában tartja, hanem aki meg se eszi. Megemlítésre méltó még a tanítás fölötti vitatkozásuk. Törekedett és ma is törekszik Texas arra, hogy a világ legnagyobb és leggazdagabb egyetemét építse ki, de nem fogja föl ésszel, hogy semmit sem ér, nem is fog hírnévre vergődni az egyetem akármilyen nagy terjedelmű is, ha nem vezeti be azon elvet, amitől nagyon sok texasi konzervatív fél, az Akadémia szabadságát. BOLOND DOLGOK KUTFORRÁSA Hozzáadhatunk még néhány szót. Talán Texas uj, virgonc fiatalságát — vagy bárminek is nevezzük azt a “hatalmas erőt”, veszett sebességet és történetességet, amellyel a gazdaságát megteremtette, összegyűjtötte. Ezek nem egyebek mint társadalmi következmények. 1884-ben Texasnak csak 84 millió dollár bankbetétje volt. 1914-ben már 246 millióra emelkedett, mig 1944-ben meg két és fél billióra szökött. Ujdivatu meggazdagodásu phsiologia söpört végig az államon. Sok más termények között az olajat 254 megyéből 200 termeli. A nagy és rögtöni gazdagság, a népek különböző rétegeit érintette. A részes farmertől föl és lefelé. Várhattuk, hogy ezen uj meggazdagodás bolond dolgoknak lehet kutforrása. Hogy ezen gadagodási hullám értelmi sötétség előidézője lesz. Még egy: nem csak, hogy meggazdagodott Texas, hanem az volt és az ma is. A szövetséges déli-államok közül csakis Texas vált azzá. Innen van aztán az, hogy Texas beolvassza öreg “déli” karakterét az uj érába, a nagy pénzbe dolgozó kapitalizmusba. A reakciós marha és gyapot negytermelők és kereskedők fölé, most már uj rétegek rakódnak le; a korporációs tulajdonosok, a tiltott üzletek nagybani lebonyolitóinak fantasztikus alvilági alakjai, “bootlegerei” a “hot” olajnak, ujjáébredése az északi “carpetbaggerizmusnak” (Szőnyeggel bevont táskákkal jártak a meggazdagodást kereső északi utazó bankárok a polgárháború után a nyugati államokban, ahol a rendezetlen viszonyok folytán könnyű meggazdagodásra tettek szert, különösen a politikai korrupciók folytán. — Fordító) Talán nem lesz érdektelen, ha megemlítem Texas erőit a nemzet fővárosában. Egyidőben nem kevesebb, mint tizenegy szenátus és képviselőház-bizottsági elnök került ki Texasból. Ma már azonban leapadt a számuk, de azért még mindig túlhaladja akármelyik államét. . . . tudja Pál . . . HIROHITO JUTALMAT KAP WASHINGTON — Joseph B. Keenan, aki az amerikai bizottság feje a japán háborús bűnösök bírósági tanácsában, azt a kijelentést tette, hogy a “legmagasabb politikai körök” úgy intézkedtek, hogy Hirohito japán császárt nem állítják bíróság elé, mint háborús bűnöst. Mr. Keenan beismerte, hogy a bizottság tagjai között akadtak olyanok is, akik követelték, hogy Hirohitot is állítsák bíróság elé. Azonban a “magas állású politikusok” úgy döntöttek, hogy Hirohito csak bábfigura volt a japán militaristák kezében és azonkívül nagy szolgálatokat tett Japán lefegyverezése alkalmával, amiért most azt a jutalmat kapja, hogy nem állítják bíróság elé. Lisbonból jelentik, hogy az elcsapott Umberto olasz király és családja mindössze csak 32 cseléddel érkezett a városba.
