Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-06-29 / 1430. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1946. junius 29. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$2.00 öné Year ........... $2.00 Félévre ............................... 100 Six Months ____________ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ___ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .....____ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alá jegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A szervezkedés halárai Az utóbbi időkben sokat hallunk arról, hogy már nemcsak egyszerű munkások, de irók, művészek, ügyvédek, pilóták, baseball játékosok, formánok, háztulajdonosok, meg kitudná még felsorolni, hogy mi mindenféle foglalkozású egyének, munkások példáját követve szintén unionokat alakítanak. Mi, az Industrial Workers of the World tagjai úgy tartjuk, hogy minden HASZNOS munkát végző embernek helye van az ipari szervezetek valamelyikében. Ennek megfelelőleg az unionok- nak olyanoknak kell lenni, hogy minden HASZNOS munkát végző egyént befogadjanak. Azonban az ily munkásszervezeteknek kettős célja van. Az egyik a tagok egyéni érdekeinek a védelme; a másik a közcél szolgálata. Ennek megfelelőleg minden union csak addig szolgálja a közösség érdekeit, amíg a tagjai aránylagosan olyan szolgálatot nyújtanak a többi munkásoknak, mint amilyet ők is kérnek és kapnak azoktól. „ Miután jelenleg a szolgálatok értékmérője a pénz, a fenti tételt ily példával illusztrálhatjuk. Tegyük fel, hogy a ma igen jól fizetett munkás évenként 4,000 dollárt keres. Ez azt jelenti, hogy az összemunkásgág által termelt javakból, beleértve a szórakozást is, #,000 dollár értékűt használhat fel. A repülő pilóták azonban már évi 20,000 dollárt, a baseball játékosok pedig még annál is sokkal többet követelnek. Vannak, akik úgy vélik, hogy az ily követelések nagyon helyénvalók, ha ki tudják vívni. A valóság azonban az, hogy az ily nagy jövedelmeket huzó egyének nem adnak az összmunkásság- nak hasonló értékű szolgálatot. Ma húszezer dollár évi jövedelem azt jelenti, hogy az ilyen emberek ötször, hatszor, hétszer vagy többször annyi ruhát, élelmet és egyéb javakat használhatnak el, mint az átlagos munkás, holott semmit sem termeltek, csupán csak olyan szolgálatot nyújtanak, amelyek értékét mesterséges utón verték fel. A munkásszervezetek legfőbb célja a demokrácián alapuló poliaikai és gazdasági szabadság megteremtése és fentartása. Gazdasági demokrácia alatt a javaknak egyenletes elosztását értjük. Az ily tulmagas jövedelmek nem hogy elősegítenék, de éppen ellenkezőleg, útját állják a gazdasági demokráciának, még akkor is ha az Uy viszonylagos nagy jövedelmeket unionok segélyével biztositják. így tehát a munkásságnak nem áll érdekében az ily tulmagas fizetéseket követelő unionok támogatása, mert az ily nagyjövedelmü emberek éppen úgy a munkások kizsákmányolói, mint a munkáltatók, bármilyen hangzatos union neveket is adnak maguknak. Az ilyen unionok nem egyebek, mint a szervezkedési eszme fattyúhajtásai, amelyeket a mai tőkés termelési rendszer fonákságai ápolnak. Az ily “uniokokkal’’ az igazi munkásszervezeteknek semmi érdekközösségük sincs. Az a fene nagy siker! Az amerikai magyar reakciósok lapjai ökölnyi betűkkel je- lenettték, hogy milyen nagysikerű gyűlést tartottak a múlt héten Erdély visszakövetelése címén, de valójában a magyar köztársaság és a magyar kormány ellen irányuló gyűlöletük kifejezésére. Azonban dacára annak, hogy heteken át készültek erre a gyűlésre és dacára annak, hogy az egész országot beharangozták; lapjaik, egyházaik és egyleteiken keresztül mindenkit terrorizálni akartak, mégis a saját bevallásuk szerint is csak körülbelül ezer ember ment el arra a gyűlésre. A jelentések szerint a hallgatók tekintélyes részét a vidék szolgáltatta, ahonnan papjaik vezetésével vonultak fel az évtizedek óta elhódított jámbor hívők. Ha ily eszközökkel mégis csak ezer főnyi tömeget tudtak összehozni, akkor ez nem a sikerüket, hanem éppen ellenkezőleg a kudarcukat bizonyítja. Hiszen láttuk, hogy egyes vidéki városok, mint Cleveland vagy Chicago képesek voltak 3-4000 főnyi tömeget összehozni olyan egyszerű se- gélygyülésekre, amelyek atrakciója a Magyar Köztársaság képviselője Dr. Szegedi Maszák washingtoni magyar követ volt. Pedig azon a new yorki gyűlésen felsorakoztak az összes számottevő amerikai Horthy legények. Az áldást is a még nem is oly régen Ottó királyi csemete lábait nyaló Eördögh prelátus, toledói plébános kérte rájuk, de ugylátszik, már az sem használt. Sőt mi több ,az ismert antiszemita vezérek mellett ott szerepeltek a külön ily célra tartott házi zsidaik is, akiknek egyike még a rabbi- nusi címet is fityegteti. És mindezek dacára a nagy tömeg elmaradt. Ugylátszik, hogy New York magyarságát már nem lehet elbolonditani a két- kulacsos álhazafisággal, házizsidókkal támogatott antiszemitizmussal, felebaráti gyűlöletet hirdető képmutató imádságokkal, de mindenek fölött az oroszokat szidó olyan frázisokkal, amelyekkel a letűnt uribitangok uralma után sóhajtoznak. Úgy látjuk, hogy a new yorki gyűlés Erdély ügyét ugyan nem szolgálta, de jó volt arra, hogy Amerika magyarsága jobban megismerje azokat, akik negyedszázadon át oly hűségesen szolgálták ki azt a Horthy uralmat, amely Magyarországot a mai szerencsétlen helyzetbe sodorta. Mert a gyűlésen szereplőket most sem a magyar nép helyzete vagy java érdekelte, hanem csupán az, hogy kinek az uralma alatt állnak, ki zsákmányolja ki őket. A munkához való jog Arizona állam szervezett munkásai frakciókra való tekintet nélkül egyesültek, hogy abban az államban is megvédjék a szervezkedés szabadságát, amelyet most a munkáltatók szolgálatában álló reakciós politikusok el akarnak rabolni. A déli államok gyorsan fejlődő iparai számos uj iparbárót hoztak felszínre, akik túlságos kapzsiságuk következtében militánsan reakciósak. Ezeknek utasítására és pénzügyi támogatása mellett a Délen meg akarják semmisíteni a Wagner törvényeket, amelyek a munkások szervezkedési jogait biztositják. Céljuk elérésére a New Deal adminisztráció által felvetett “a munkához való jog’’ kifejezést akarják felhasználni. Amig azonban a New Deal hívei úgy értelmezték a munkához való jogot, hogy amely munkás nem tud munkát kapni a “free enterprise” keretében, vagyis a magán termelésben, annak az állam adjon munkát, mert munka nélkül a munkás nem tud megélni, igy joga van a munkához. Ezzel szemben a déli reakciósok azt találták ki, hogy a munkásnak joga van a munkához az union beleegyezése nélkül is, vagyis a nem union tagnak is joga van dolgozni a szervezett műhelyben. Másszóval érvényteleníteni akarják az összes kollektív szerződéseket, mert ha a munkáltató felvehet unionhoz nem tartozó munkásokat az általa megszabott feltételek mellett, akkor a szervezetet egy-kettőre megtöri. A déli reakciósok Arizona államot választották ki kísérleti települ. Első sorban ott akarják keresztülvinni azon törvényeket, amelyek abban az államban érvényt szereznének az általuk hirdetett “munkához való joghoz”, ami természetesen az arizonai munkásszervezetek szétzüllesztésére vezetne. Dacára annak, hogy a munkához való jog kifejezésnek ily fonák értelmezése a szervezett munkásokat nem vezeti félre, mégis a nagyközönség részéről sokakat megtéveszt s még liberális gondolkodású egyének is csóválgatják a fejeiket, hogy “talán mégis csak van valami a dologban!” Pedig a magyarázat igen egyszerű. Azon törvények, amelyek a munkához való jogot a New Deal által adott értelemben veszik, a munkások érdekeit szolgálják és a munkások részére hozták. Ellenben azon törvények, amelyek ezt a kifejezést a déli reakciósok által vett értelemben veszik, a MUNKÁLTATÓKAT SZOLGÁLJÁK. Mert a tény az, hogy az union fizetések magasabbak, az union munkaviszonyok jobbak, mint a szervezetlen műhelyeké. Ez közismert dolog, ami alól csak nagyon de nagyon kevés kivétel van. Mármost miért követelné a munkás azt, hogy alacsonyabb ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. llgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni csszpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató’ osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR. RENDSZERRELP A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitiük k régi társadalom keretein Kelni-
