Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-06-01 / 1426. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1946. junius 1. ÁM AZ SEM ELÉG... A Bérmunkás május 11-iki számában 188874 számmal el- # látott kritika jelent meg, melynek a tónusa, hogy semmi sem elég, amit és ahogyan a Bérmunkás ir. Én nagyra becsülöm mindazokat, akik elégedetlenek, hiszen azért vagyunk forradalmárok, mert nagyon is elégedetlenek vagyunk a rendszerrel. Valamint a Bérmunkást is azért tartjuk fenn és azért Írjuk minden fáradtságunk dacára, hogy ezen elégedetlenséget kitudjuk fejezni, közhíré tenni. Ámbár a mi nehéz vas idomitáshoz szokott kezeink nem elég finomak és képzettek, hogy a sok elégedetlenséget szépen, szakszerűen tudjuk leírni, de hát eddig mások vagy nem akarták, vagy nem tudták azt leírni, igy rávoltunk kényszerülve, hogy mi, nehéz napi munka után Írjuk azt le, ahogyan tudtukAzonban azt is megláttuk, hogy mi, akik nem tudjuk szépen, szabályszerűen leírni amit naponta megláttunk, tapasztaltunk a gyárakban, de az mégis sokkal közelebb állt a valósághoz, mint amikor hivatásos irók, szépen, de csak elképzelés után szokták azokat leírni, vagy pénzért azt Írják, ami szépen hangzik, de nem a valóság. Valamint a szépen, simán iró, hivatásos, szakképzett irók, csak akkor Írtak, vagy hajlandók írni, amikor fizetik őket és legtöbbször azoknak Írnak akik legjobban fizetik őket. Hát igy lettünk mi, nehéz kezű vasmunkások rákényszerítve, hogy úgy és azt írjuk meg, amit és ahogyan mi látjuk és tudjuk megírni a Bérmunkást, a munkások hivatalos lapját, így tettük a Bérmunkást valóságos munkáslappá, a munkások által, a munkások részére lett nem csak szerkesztve, jó fizetés nélkül, hanem Írva is, önkéntesen, fizetés nélkül, akár tetszik az, akár nem a szakértő íróknak. Még az a jó, hogy nem vádolnak bennü nkei sztrájktöréssel, hogy a munkájukat mi fizetés nélkül elvégezzük. És mi, ha nem is egészen elegendőnek, de a körülmények között a legjobbnak találtuk ezt a megoldást. “Ámbár az sem elég”Mi, gyarló vasmunkások ^ is szeretnénk, ha több szakképzett iró is Írna a lapunkban, de nem pénzért, nem csak azért mert megfizetik, hanem azért, hogy tanítson, neveljen bennünket is, meg a lapunk olvasóit, utat mutasson, ha jobb, helyesebb utat ismer, ne tartsa azt hadititoknak. De mi úgy látjuk, hogy sokkal több elege- detlenséget tudnak _ azok a munkások kifejezni, akik a gyárban, a munkáatelepeken robotolnak, mint azok a szakképzett irók, akik csak az Íróasztal mellett ülnek. De ezen nehézkezü vasmunkások írásai mellett, mi nagyon szívesen látjuk azon szakképzett irók írásait is, amelyek elmaradnak, hiányoznak, pedig a kritizáló munkástárs ^ megjegyzése képen is a Bérmunkásban keltene, hogy legyenek. És igy mi is azt mondjuk, hogy szép, hasznos a kritika “ám az se elég”. írni kell, megmutatni melyik a jobb, szebb irás, példát kell mutatni, hogyan lehet azt jobban megcsinálni, amit eddig csináltunk. De a kritizáló munkástársnak, szakképzett kezében ha nem is tőr, de jónagyságu tü volt és ezen simogatásnál mi, durva, edzett bőrű vasmunkások is felszisszentünk. Amig a kritika jóakartu lehetett, de a szurkálás nem az. Már azért sem, mert a Bérmunkás Írógárdájának egyetlen tagja sem, de a lapbizottság még kevésbé tiltja meg a szakképzett íróknak, hogy írjanak, igy semmi ok a féltékenységre, vagy a szakképzett irók távolmaradására- Nem évente egyszer, hanem minden héten szertnénk látni a szakképzettek írásait a Bérmunkásban. A vasmunkások írásai is ezért nem voltak elég jók, mert legtöbbször agyonfáradva és sietve kellett írni, hogy a köny- nyen és nagy szakértéssel meg nem irt hivatásos irók, kielégítőbb írásait pótoljuk, hogy a mi írásainknál is rosszabb ollózást kikerülhessük. Hogy ne kelljen egy pár hivatásos Írónak könyörögni és a semmiből próbálni fizetni csak azért, hogy nagy kegyesen írjanak. De mi, a gárda tagjai nem fogunk azért írni, hogy az a “néhány ezer magyar származású szocialista, aki még él itten, még egyszer felemelhetné szégyentől és szomorúságtól lesütött fejét”. Mi azért irunK, minden nehézség, fáradtság dacára, hogy ne kelljen nekünk is szégyentől lehajtani a fejeinket, hogy ne kelljen az öntudatos munkások korholó tekintetét kerülni, ne kelljen nekünk is szégyenletünkben elbújni, AZ ELITLÉT PÜSPÖK A népbiróság öt és félévi börtönre ítélte Ozdóczy Zadravecz István tábori püspököt. Az ítélet azért szállt a püspök fejére, mivel mint tábori püspök a Horthy-rezsim imperialista és soviniszta politikáját áldotta meg és ezzel tetemes része volt abban, hogy a nép vallásos rétegei előtt az országot romlásba döntő irányzatot szentesítette. Uzdóczy Zadravecz ' István jellegezetes képviselője volt annak a politikának, mely a kisebbségi kérdésben mindvégig hangoztatta és gyakorolta az elnyomatás szükségességét, a magyarkodás örve alatt a kisebbségeket megfosztotta önálló kulturális életüktől. Emlékezetes, hogy annakidején a frankhamisitási pörben Zadra- vetz István kezébe adták esküjüket a pör vádlottjai és neki fogadták meg a titoktartást. Kétségtelen, hogy ez a frankhamisitási pör ugyanoly megjelenési formája volt a szűklátókörű sovinizmusnak, mint az mint azok a semmittevő néhány ezer magyar származású szocialisták, akik azt hiszik, azt állítják, hogy ők jobban tudnák csinálni mint mi, de fáradtan, vagy gyáván elbújnak és nem merik a feleiket* felemleni, ne hogy szembe kerüljenek azokkal, akik tőlük várták a segítséget, a tevékenységet. Igen, mi nem akarunk osztozkodni azon szégyenben, melyben ezek a szocialisták bűnösnek érzik magukat, hogy tudják mi az osztályharc és a nevelés szükségességét is felismerik, de nem gyakorolják. Meglátták, hogy a papok és a hivatásos, felbérelt újságírók által félrvezetett tömegek, milyen szégyenletesen hátra vannak maradva, még sem segítettek ezeket a tömegeket öntudatra ébreszteni, a forradalmi eszmék, célok mellé állítani. Ügy bizony, a kritika sem elég, példát kell mutatni és azon néhány ezer magyar származású szocialistának is csak a megmozdulás, a tevékenység teszi lehetővé, hogy szégyentől lesújtott fejeiket felemelhessék. Azoknak kellene írni, tanítani, akik jobbaan tudják. De NEM PÉNZÉRT, nem lenéző- leg, hanem jóakarattal, munkástársi szeretettel MEGGYŐZŐDÉSBŐL. Nagyon tanácsos még a szakképzett kezekből is letenni a tüt, amikor másokat akarnak simogatni. Visi István SÁSKA JÁRÁS ITÁLIÁBAN RÓMA — Sardinia szigetéről a sáskahad már átterjedt az olasz félszigetre is. Sardiniában a sáskák igen nagy károkat okoztak. Ugyancsak nagy károkat jelentenek Foggia, Salerno és Taranto vidékéről is. A sáskahad igy az amúgy is nagy éhínséget még növelni fogja. előbb említett nemzetiségi elnyomás. Zadravetz a “szegedi gondolat” püspöke volt- Ahelyett, hogy a hívek lelki életét ápolta volna, hamis irredentizmust szított és nagyhatású beszédeivel sikerült az ország közvéleményét folytonos “tiranoni nyugtalanságban” tartania. Zadravecz István arra hivatkozott a perek folyamán: magyar érdekeket szolgált. De magyar érdekeket nem lehet mindenféleképpen szolgálni. Lehet okosan és lehet ostobán, lehet lelkiismeretesen és lelkiismeretlenül. Nem vitás, hogy a püspök beszédei eltértek az egyház eredeti és lényeges intencióitól, mely nem más, mint a lelki élet ápolása és erősítése. A püspök, akinek kötelessége lett volna tulvilági dolgokkal foglalkozni, ehelyett e világi kérdésekkel bajlódott, olyan körülmények közé sodródott, amelyek éles ellentétben állottak papi mivoltával. Furcsa hogy nekünk kell mindezekről szólnunk, akik nem avatkozunk az egyház belügyeibe, akik politizálunk szocialista módon és szocialista szempontok szerint. Az a véleményünk, hogy a Zadravecz István ellen hozott ité- lett egyben megbélyegzi mindazokat a papokat, akik elárulták az evangéliumot, hívatlan prókátorai lettek egy rossz ügynek, melyet rosszul szolgáltak- A szeretet hirdetése helyett a gyűlölet lángját élesztették és ez esetben megvalósult a mondás, hogy aki kardot fog, kard által vész el. Legyen memento mindenki számára a népbiróság ítélete. Tanulja meg az egyház minden papja, hogy papi minőségében a politika nem az ő dolga, ne ártsa magát olyan kérdések feszegetésébe, amelyekhez nem ért. (Népszava) A diósgyőri vasgyárban állítják fel a bányászati-kohászati iskolát. Az iparügyi minisztérium a Nagybányáról elköltözött Péchy Antal bánya-, kohó, és mélyfuróközépiskolát Misk o 1- con állította fel, miután ez a város a bánya és vasipar nagyüzemek központja és az iskoláért a legmesszebbmenő támogatást ?igért. KÉNYSZERMUNKA A népbirósági törvény rendelkezései értelmében a háborús és népellenes bűnösök ügyeiben kiszabható büntetési nemek között szerepel a kényszermunka is. Az igazságügyi hatóságok intenciói szerint minden esetben, amikor a vádlott fizikailag erre alkalmas, lehetőség szerint azt a büntetési nemet kell kiszabni, hogy az ország rombadöntői munkájukkal hozzájáruljanak az újjáépítéshez. Az igazságügyminisztérium most kiadott jelentése szerint a jogerősen elitéit rabok zöme, földmunkát végez Hartán, Szegeden, Vácott és Baracskán összesen 4000 hold földet müveinek a rabok. Ezenkívül minden törvényszéki fogház mellett is van egy kisebb-nagyobb gazdaság, amelyet az elitéltek müveinek. A brennbergi bányában 70 háborús bűnös végez az elmúlt hét óta bányamunkát. A közeli napokban a Dras- ke téglagyár agyagbányáiba kerül 100 kényszermunkára ítélt bűnöző. Többszáz elitéltet fakitermeléssel foglalkozt a t- nak. PESTI HUMOR Két öngyilkos jelölt találko- zik * — Maga még él? Két héttel ezelőtt azt mondta, hogy nem bírja tovább. Mért nem lett öngyilkos ? — Tudja maga, mibe jön a méreg? Pont két hete spórolok rá, de mihelyt együtt a pénz, már a duplájába kerül. Az a gyanúm, hogy a Életmentő Liga emelte fel az árakat. — Én is igy vagyok a gázzal. Még sem tehetem meg, hogy mindent, amit örökségül hagyok, rámenjen a gázszámlára. Van egy jó tippem. Menjünk fel ide az ötödik emeletre és onnan . . . — Maga bolond! Tudja, mennyire felemelték ma a liftpénzt ? (Ludas Matyi) iXaÄ* LapoW,Ä'
