Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-06-01 / 1426. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXIV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1946 JUNE 1 NUMBER 1426 SZÁM Kinek dolgoznak? Termelő erő es a termelő eszközök HAROLD L. ICKES VOLT BELÜGYMINISZTER VÁDJA A RECONSTRUCTION FINANCE CORPORATION IGAZGATÓI ELLEN WASHINGTON — Harold L. Ickes volt belügyminiszter aki azért hagyta ott Truman elnök miniszteri kabinetjét, mert nem bírta elviselni, hogy az elnök Edwin W. Pauley olajmágnást akarta kinevezni tengerészeti helyettes miniszternek most Truman elnök egy másik kinevezettjéről rántja le a leplet a folyóiratokban közzétett heti krónikájában. Az éles nyelvű és tollú Ickes, — aki már mindkét politikai pártot kiszolgálta, ezúttal George E. Allent, a Reconstruction Finance Corporat i o n (RFC) igazgatóját mutatja be- Allent még csak a multkorában nevezte ki Truman elnök erre az igen fontos állásra és Ickes szerint Truman elnök minden eddigi kinevezései közül ez a legrosszabb. A Reconstruction Finance Corporation a világ legnagyobb üzletét bonyolítja le. A szövetségi államnak ez az intézménye ad kölcsönöket és másféle támogatást a különböző cégeknek, hogy a háborús termelésről a békebeli termelésre áttérjenek. Truman elnök éppen most javasolta, hogy ezt az^ intézményt még további öt évig fenn kell tartani. Az RFC nem is mlliókat, hanem billiókat kezel. Ennek a roppant nagy összegeket kezelő intézménynek a vezetője, igazgatója, George E. Allen, aki Ickes állítása szerint még nem is olyan rég csak egy kisvárosi szálloda alkalmazott volt- Mint ilyen megismerkedett Victor Emanuel Wall Street-i spekulánssal s ettől kezdve rohamosan emelkedett. Ma legalább is 25 különböző iparvállalatnak az igazgatója. És dacára az RFC intézménynél nyert állásának, megtartotta a többi igazgatósági állásait is. BŰZLIK VALAMI Ugyanazon iparvállala tok, amelyeknek George E. Allen az igazgatója kölcsönökért folyamodnak azon RFC-hez, amelynek George E. Allen a direktora. Mármost amikor az ilyen kérvényeket elintézik, George E- Allen kinek az érdekeit tartja szemelőtt? Az RFC-ét, vagyis az államét? Avagy a kölcsönkérő magánvállalatét, amelyben szintén érdekelve van? Hogy ez a kérdés mennyire fontos, mutatja Murdock szenátornak a nyilatkozata is. Murdock szenátor szerint “az RFC-nek eddig még egyetlen olyan igazgatója sem volt, — beleértve Jesse Jonest is, —: akik valamilyen más iparvállalatoknak is igazgatói nem lettek volna már akkor, amidőn az RFC igazgatósági kinevezést megkapták. És eddig még soha egyik sem mondott le egyetlen igazgatósági tisztségről sem.” Sőt éppen ellenkezőleg. Ickes azt állítja, hogy George E. Allent az RFC-nél nyert kinevezése óta számos magánvállalat igazgatóságába választották be és jelenleg legalább is 25 nagy iparvállalat vagy pénzintézet igazgatója, amelynek nagyrésze igénybe vette már az RFC kölcsököket. Úgy látszik mintha Ickes itt olyan nagymérvű “törvényes” csalásról emelgetné a leplet, amelyhez minden eddigi olaj panamát hasonlítva azok csak gyerekes csínyek maradnakHIBÁS SZERVEZKEDÉSI FORMA AKRON, O- — A “United Retail, Wholesale and Department Store Employes of America” szervezet konvencióján Samuel Wolchok központi elnök az a vádat emelte Harry Bridges ellen, hogy az a Longshoremen and Warehouse Union tagjait kirendelte sztrájktörésre 1944 és 1945-ben Baltimore és Fort Worth városok azon raktáraiban, ahol ők sztrájkban álltak, dacára annak, hogy mindkét szervezet a CIO-hoz tartozikA 125,000 képviselő munkást 600 delegátus előtt a legélesebb szavakkal ítélte el Wolchok a Harry Bridges sztrájktörési kísérletét és bejelentette, hogy a harcot a jövőben folytatni fogják. A tény az, hogy bizonyos raktárházak munkásaira mindkét szervezet igényt tart és mint a régi szakszervezeteknél szokásban volt ily esetekben, a munkások nem a munkáltatók, hanem egymás ellen harcolnak. NÁCI EGYETEMI TANÁROK BÉCS — Leopold Figl osztrák miniszterelnök nyilatkozata szerint a grátzi egyetemet be kell zárni, ha nem kapnak elegendő olyan tanárt, aki mentes a nácizmustól. Figl szerint a gratzi egyetem tanári karának 70 százaléka a náci eszmék hive, akiknek kezében tehát nem lehet az ifjúság nevelését hagyni. (a.l.) 'A napról-napra megismétlődő munkásharcoknak nagy jelentősége van. Soha a munkásmozgalom történetében nem nyilvánult meg ily gyakori ipari harc, mint éppen a jelenben. A kapitalista osztály, amely birtokosa a termelő eszközöknek, mindig abban a hiszemben ringatóztak, hogy az ő gazdasági erejük minden más erőnél hatalmasabb. Minden igyekezetükkel és rendelkezésükre álló eszközökkel igyekeztek a munkások gazdasági szervezeteit csirájában elfojtani. Hosszú idők folytonos agitáció ja végre felismertette a munkások nagy tömegeivel, azt a tényt, hogy csakis gazdasági szervezetekbe tömörülve védhetik meg saját gazdasági érdekeiket. Ugyan voltak munkásharcok a múltban is, de soha nem voltak olyan nagy horderejűek, mint a jelenben végbemenők és legtöbb esetben a munkások vereségével végződtek. Mert a munkások nem voltak kellőképpen megszervezve, valamint a szervezetek közötti laza összeköttetés nem hozta meg a kellő ipari szolidaritást. A fejlett ipari trösztök egységesen vonultak föl a munkások letörésére. Amig azután 1905-ben az amerikai munkások forradalmi elő- harcosai ténylegesen meg nem szervezték a munkások meg nem szervezték a munkásosztálynak a forradalmi ipari szervezetét az IWW-t. Az amerikai kapitalizmus megalakulása első pillanatában látta a ráháramló veszélyt és minden erejével igyekezett e szervezetet fejlődésében megakadályozni. Az első világháború alkalom volt, az igazi megnyilvánásra az amerikai kapitalizmusA napjainkban országszerte lefolyó hatalmas ipari har- hosszu időkre visszatolni. Ebben a munkában nagy segítségére voltak ,az összes politikusok a legreakciósabbtól kezdve, az úgynevezett “forradalmi munkás” pártokat is beleértve. Ám az idők kerekeit senkinek megállítani nem lehet. Az IWW-nak az ipari szolidaritásra épült, tanítása ha nem is magában az IWW-ban, de szolidaritásra épült tanítása nagy tért hódított- cok bizonyítják, hogy az amerikai munkások tanultak az IWW neveléséből. Be kellett látniok azt, hogy a nagy ipari trösztökkel szemben csak egységes ipari szolidaritással lehet eredményes ipari harcokat vívni. A jelenlegi és a közelmúltban lezajlott ipari harcok bizonyítják, hogy a munkásoknak azon szervezetei amelyek egy egész ipart foglalnak magukba és ha szükségét látják az egész iparban a munka beszüntetését rendelik el, mindig eredménnyel jár. Mindenki tanulhat a jelen ipari harcokból- Maga a kapitalista osztály fejét vesztve sürgeti politikai szolgáit drasztikus törvények hozására. A munkásszervezetek megfékezésére. Akármilyen is sokaknak a véleménye az ipari harcokra vonakozóan, any- nyit azonban el kell ismerniük, ha a munkások bármely alapvető iparban beszüntetik a munkát, az egész ország vérkeringése szűnik meg. Úgy mint a jelenlegi szénbányászok és vasutasok sztrájkja. Maguk a kapitalisták is belátják, hogy hiába tulajdonosai a termelő eszközöknek, de ha a munkások nem hajlandók a termelő erejüket továbbra bérbeadni, akkor a termelőeszközök teljesen értéktelenné válnak a társadalom további fentartására vonatkozóan. Akár tetszik sokaknak akár nem, a megtörtént események bizonyítják, hogy a temelésben résztvevő munkások képezik a társadalomnak az igazi érverését. Maguk a politikusok is be kell lássák, hogy az ipari társadalom megvalósításához a legfontosabb tényezőt kizárólag az iparilag megszervezett termelő munkások képezhetik. Magának a kapitalizmusnak, akik rendelkeznek a termelőeszközökkel, nincs mástól félniök, mint a munkásosztály megszervezett gazdasági erejétől. Természetesen a tudatlanok, meg az akarnokok ügy próbálják elintézni a munkások megtéveszthető elemeivel, hogy a munkások gazdasági szervezetei nem alkalmasak a társadalmi átalakulás keresztülvitelére. Azoktól azt kérdezem, hogy a politikai hivatalokban van-e a tényleges erő — vagy magukban a politikai hivatalokat betöltőkben ? Amint láthatjuk, hogy a lezajlott és a most még folyamatban levő nagy ipari harcok, amelyek ténylegesen még nem forradalmi megmozdulások a társadalom irányításáért és koránt sem olyan szervezetek az irányítói, amelyeknek célkitűzései a munkásosztály felszabadítása bérrendszer alól. Hanem csak céljuk “tisztességes napi munkáért, tisztességes fizetés”. És mindezek dacára megnyilvánul a munkásoknak hatalmas gazdasági ereje annak bizonyítására, hogy a termelő erő még a termelő eszközök és azok