Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)

1946-05-18 / 1424. szám

1946. május 18. BÉRMUNKÁS ő oldal A "barbár" hadsereg Alighanem Renwick C. Ken­nedy tiszteletes a mennyor­szágba szeretne jutni. Minden­áron kiakarja érdemelni a he­lyét azzal, hogy az amerikai hadsereget akarja keresztényi- es magatartásra bírni Európá­ban. A legutóbb a “Christian Century” újságban mondta el véleményét az amerikai kato­nákról, hogy milyen szemtele­nül és barbárul viselkednek odaát­Persze igaza van Kennedy tiszteletes urnák, de egyet elfe­lejt, azért hogy az amerikai hadsereg legénysége annyira tudatlan, különösen politikai­lag, azért ő is bűnös a többi papokkal együtt. De nézzük csak, mit is mond Kennedy tiszteletes, “Ha az amerikai hadsereg átlag katonáit tekintjük, ha mint katonákkal szemben min­den megengedhetőt elnézünk, mégis marad annyi fölháboritó cselekedet, amely mellett nem lehet szemlehunyva elhalad­nunk. Először is nincsennek tisztában vele, hogy miért har­coltak és azt sem tudják, hogy győzelmük mit jelent. Tény az, hogy nem is érdeklik ezek a kérdések őket. “Egészen primitiv dolgok ér­deklik őket, mint például, egy német nőt találni, akivel aztán ehálhatnak. Venni, vagy lopni egy üveg konyakot, amelytől azután istenigazában berúghat­nak és hazamenni-” A New York Times tudósítója Ray­mond Daniel szerint ezt rövi­debben igy határozhatjuk meg: pénz, asszony és pálinka. Kiragadom ezekből a fön­ti mondatot, amelyet az ameri­kai katona szemére vet a jám­bor csuhás, hogy “nem tudja miért harcolt és hogy győzelme mit jelent, meg hogy nem is érdekli a kérdés.” Úgy van, kedves fordított galléros uram. Nem tudja mi­ért harcolt. Nem is tudhatja. Ezek a fiatal emberek ön és paptársainak a neveltjei, önök­nek nincs joguk korholni őket. Ha tudná miért harcolt, akkor önt és társait megvetette volna akkor, amidőn összeölelkeztek az európai reakciós papokkal, hogy visszasegitség uralomra azt a reakciós társaságot, ame­lyik Hitlert uralomra segítette — különösen Bajorországban. “Győzelme” részére azt je­lenti, hogy miután hazajött nincs neki hová letenni egy ágyat, amelyen kipihenhetné magát ,amig mások ,akik milli­ókat harácsoltak össze, télen Foridában, nyáron pedig az északi államokban dőzsölnek. És hogy nem érdekli a kérdés őket? önök gondoskodtak róla, hogy ne érdekelje. Ezek a fia­tal emberek “charity” koszton nevelődtek fel. Azt is csak ak­kor utalták ki rendesen, ha nem mulasztották el a “Sunday Schoolt” amelyiken ostoba bib­liai mesékkel traktálták őket. Ezen fiatal emberek szülei­nek nem volt százezer dolláros évi jövedelme, még húsz sem. Nagyon soknak közülök még egy sem. Ha pedig a harmincas évek elejét tekintjük, amelyek­re nagyon jól emlékeznek visz- sza ,akkor meg semmi sem. Az érdeklődésük egyenes arány­ban állt a jövedelmükkel. Jöve­delmük nagysága pedig meg­mutatta a demokráciát saját részükre- írja továbbá: “Ott áll kövéren a győztes, tultápláltsága miatt a ruhájá­ban alig fér el. Kissé sóvárgó- an, keveset látóan, még keve­sebbet megértőén, egyik zsebé­ben cigaretta, a másikban cso­koládé cukorka. És ez a kettő az, amit fölkínálhat a győztes és adhat a legyőzöttnek.” “Az átlag amerikai személyi­ség nem éppen volt rossz Euró­pában . . . Bátran harcolt, ám­bár ezrével hullott el. Nemes- lelkű volt, úgy a szövetségesei­vel, mint az ellenségeivel szem­ben .Azonban mint propaganda eszköz a demokrácia részére, az amerikai életforma és saját maga mint egyén, gyarló volt-” Tisztelendő uram! ön húsz hónapot töltött el ezekkel a fi­ukkal Európában. Tudja, hogy ezrével haltak el. Bizonyára azt is tudja, hogy vadállatot csináltak belőle. Hiszen az önök propagandája, nem csak az el­lenségre uszította őket, hanem saját véreire is, ha nagyobb darab kenyeret mertek követel­ni a háború alatt, a nagyon is fárasztó, nehéz munkáért. önök bizonyára megtanulták Napóleontól, hogy “a hadsereg a gyomrán marsol,” tehát agyon zabáltatták őket. Sőt szeszes italokkal is itatták ön és gazdái. Mintán kihizlalták, mint vágóhidra a barmokat szokás, elvárták tőlük, hogy demokráciát kérődzenek. És nagyon csúnya öntől, hogy föl­rója nekik azt, ami az önök bű­ne. “Hihetetlen, hogy milyen na­iv és ostoba volt gyakran az amerikai katona — persze nem igen tudott róla, de azért vett magának bátorságot, hogy fö­lényes magatartást tanúsítson a légy őzöttel szemben. Néhány prostituált részeg és árdrágító­ról ítélte meg az összes lakos­ságot. Azok akik délen rozoga faházakban laknak és csak bér­lő farmerek, gúnyolják a kőé­pületekben lakó európai parasz­tokat- Brooklyn, Texas és Los Angeles Írástudatlanjai csufo- lódnak a régi európai népszo­kások fölött. “Nem sokat tanultak. Nem is érezték, hogy volt mit tanul- niok. Nem gondoltak rá, hogy nagyon hamar igen sok angol, francia és német úgy fog néz­ni rájuk, mint faragatlan bar­bárokra. Az átlag katona visel­kedésé lármás, viharos, rosz- szabb esetben kriminális, álta­lában gyűlöletes és utálatos. A közkatona (de a tisztek is) úgy tartották, hogy minden fiatal asszony vásári prédájuk és nem haboztak megpróbálkozni vele. Szaladtak is utánuk nyiltan az egész Európán végig, nem csu­pán a professzionálisok, de min­denki után. Szóval egy része­ges hadsereg volt, ivott mint a barom mértéktelenül.” Nem kételkedek tisztelendő uram igazában, de ezeket saját nevelésű és tanitásu híveiről, mégis csak szégyenleném el­mondani. Nem nagyon régen ezeket az orosz hadseregről hozta ugyan ez a prostituált sajtó ,amelyik most lehozta a Rév- Kennedy cikkét az ameri­kai katonákról. Avagy ezek is bolsevikiek? Nem-e jobb lett volna akkor már a saját ajtó­juk előtt söpörniök. De hát mit várjunk az aljas kapitalista re­akciós sajtótól? Nézzük tovább a tisztelendő urat, amint be­fejezi korholásait az amerikai katonákról: “Leginkább bosszantotta az európai népeket az amerikai katonák embertelen viselkedé­se, amit elárultak erőszakos, rosszul szerzett véleményük hangoztatásával, miközben az országot és városokat járták. Éppen elég volt Angliától egé­szen Németországig az ameri­kaiakból. Nem azt akarom ez­zel mondani, hogy ténylegesen gyűlölnek bennünket, csupán megállapítom, hogy éppen ele­get tűrtek tőlünk. Annyira hangosan és lármásan visel­kedtünk, oly gorombák és na­gyon gyakran kibirhatatlanok voltunk, hogy szívesen vennék ha már az utolsó amerikai ka­tonát látnák.” “Keveset tett a hadvezetőség az irányban, hogy megfékezze a katonák ezen kriminális vi­selkedését. Azonban mégis a katonák egyéni visekedését kell kárhoztatnunk. Hiányzott a büszke, karakterisztikus maga­tartásuk, amellyel nem csak sa­ját egyéniségüknek tartoztak, hanem a hadsereg és hazájuk­nak is.” Végre kinyögte a tiszteletes ur. Nem bocsájtja meg az ame­rikai hadseregnek, amiért nem volt benne junker szellem. El­felejti, hogy a német tisztek hivatásosan voltak tisztek és egy külön osztályhoz tartoz­tak, mig az amerikai tisztek át­laga ,az amerikai proletár szü­lők gyermekei. Koránt sem le­het helyeselni azt, amit az ame­rikai katonák csinálták odaát, de én egyik hadseregtől sem várok külömb viselkedést. Kü- lömben is, az olyan kinézésű de­mokrácia eszméket, amit Ba­jorországban hintegetnek, nem csak a G.I. Joe-kat, hanem had­vezetőségünket is nehéz meg­különböztetni a régi európai reakciós zsandár-állam módsze­reitől. Ugylátszik megrendelésre ir­ta a papocska a katonák elleni kirohanását, mert már hozza is a Time, hogy McNarey generá­lis csattogtatja a diszcipline ostorát az európai megszálló csapatok fölött. Kíváncsian vá­rom milyen eredménnyel vég­ződik- Ki lehet-e verni diszcip- linnel -a hazavágyást a kato­nákból? . . . tudja Pál . . . Dr. Hans Molitor jelentése szerint bizonyos korcsirok “el­lenmérget” fejlesztenek a peni­cillin orvossággal szemben és bizonyos idő múltán ez a nagy hírnévre szert tett orvosság ezekkel szemben hatástalan marad. FELÜLFIZETÉST ADTAK 1946 május 11-ig: J. Fehér, Bridgeport ....... 1.00 J. Rád, Brunswick ......... 2.50 J. Nedin, Pittsburgh ....... 1.00 G. Rauch (Party) L. Ang. 15-00 J. Kovách, Detroit ......... 5.00 A. Bordás, Phila ......... 1.00 J. Roskovits, New York .. 2.00 Rose Kurovszky, Copley .. 2-50 P. Csorba, New York ..... 1.00 Ethel Szilvágyi, Detroit .. 3.50 Paul Turucz, Newark ..... 1.00 S. Koletár, Phila................ 2.00 Kér. értekezlet, Cleveland 36.00 A- Székely, Cleveland ..... 2.00 MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI LOS-ANGELESI LEVÉL Az utóbbi levelemben emlí­tettem, hogy mostanában nagy csend uralkodik itt, ebben az “angyalok” városában. Azonban egyszerre csak kitört itt is a vihar. Mint ismeretes, a múlt­ban ez a város volt a sztrájk­törők főfészke. Los Angeles volt a sztrájktörők tanyája és széles Amerikába innen vit­ték a sztrájktörőket. Most azonban már ez a ne­gyedszázad előtti helyzet telje­sen megváltozott. Régóta fi­gyelem az itteni munkásmeg­mozdulásokat, amelyek mindig dugába dőltek. Most azonban azt látom, hogy a los-angelesi villamos vasúti alkamazottak sztrájkja másképpen fog vég­ződni, mert a sztrájkolok ezide- ig a legnagyobb dicséretet ki­érdemlő összetartást mutatják. A sztrájkra itt is az adott okot, hogy a munkások már megun­ták a sok ígérettel való trak- tálást, amelyeket soha sem vál­tottak be. A sztrájk következtében az utcák csendesek, a villamos ko­csik zakatolása nem zavarja a füleinket. A sztrájk leállította a villamos forgalmat dacára an­nak, hogy a közúti transzportá- ció itt két társaságnak a kezé­ben van, (az egyik ma a “sár­ga”, a másik meg a “vörös” kompánia néven ismeretesek) és most csak a Los Angeles Railway Company (sárga ko­csik) alkalmazottai mentek ki sztrájkba. Azonban ez a na­gyobbik vállalat és igy, miután a politikusik nem tudták visz- szacsalni a kocsivezetőket, a közúti forgalom megállt­G. Bakos Los Angeles, Cal. Tisztelt Munkástársak: Unger munkástárssal, akinek a címét tudatták velem, a pik­niken találkoztam. Ez a mulat­ság igen jól sikerült, dacára an­nak, hogy a finn munkástár­sak is nagyanaz nap tartották a mulatságukat. A pikniken McCoe öreg har­cos munkástárs nagyon szép beszédet tartott. Ismertette az osztályharcot s azt, hogy mi­lyen eredményeket hozott a munkások részére. Amikor fel- szóllitotta a hallgatókat az IWW mozgalom támogatására, hát csak úgy hultak a tiz és öt dollárosok. Nagyon jól esett látnunk, hogy nem állunk egye­dül az IWW támogatásában és igy reményünk van arra, hogy az IWW újból meg fog erősöd­ni. A- Réfy San Leandro, Calif.

Next

/
Thumbnails
Contents