Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)

1946-05-18 / 1424. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1946. május 18. Milyen legyen a Bérmunkás? MEGOLDÁS AZ ORSZÁGOS ÉRTEKEZLET ASZTALÁRA Százezres számjeggyel ellá­tott irás jelent meg a Bérmun­kás május 11-iki számában, amely tizenöt pontban sorolja fel a Bérmunkás érdemeit és szolgálatait. Majd mind a ti­zenöt megállapításhoz hozzá te­szi, hogy DE EZ NEM ELÉG. Az irás szerint a Bérmunkás tisztességes lap, de ez nem elég. A Bérmunkás elvhü lap, de ez nem elég. A Bérmunkás harcos lap, ez sem elég. A Bérmunkás a szólás és sajtószabadság lap­ja, de ez sem elég. A Bérmun­kás következetes lap, ám ez se elég. A Bérmunkás őszinte lap. Forradalmárok Írják, akik nem csinálnak titkot vallott felfogá­sukból, ám ez se elég. És igy tovább látja el megjegyzések­kel a tizenöt pontot­Úgy néz ki nekem, mintha a — könnyebbség kedvéért rövi­dítsük a hosszú számsort — 60- as cikk kiegészítése kívánna lenni a Bérmunkás március 9- iki számában, a szerkesztő munkástárs által aláirt kritika tárgyú írásnak. Mert a 60-as cikk irányvonala is ott összpon­tosul, hogy a Bérmunkásba az asztalosok, a szabók', a lakato­sok, a napszámosok NE mond­ják el elvhüségüket és ebből következő társadalmi gyűlöle­tüket. Hagyják ezt a szakmabe­li újságírókra, “hogy néhány ezer magyar származású szoci­alista, aki még él itten, fele­melhesse szégyentől és szomo­rúságtól lesújtott fejét.” Eltérőleg a szakmabeli új­ságíróktól, különösen e lap ha­sábjain nem irom le, hogy a Bérmunkás milyen jó lap, de belsőleg érzem, hogy szol­gálja a munkásmozgalom célki­tűzéseit, a magántulajdon rend­szerének a megváltoztatását. Ezt érzi a Bérmunkás sok ol­vasója is, akik nem csak a na­pot, de az órát is várják, ami­kor a Bérmunkás kezükbe ke­rül és arra az időre, amíg a la­pot átolvassák, nincs más élet körülöttük. Ezt érzik az asztalosok, a szabók és napszámosok össze­dobált Írásai dacára, amelytől ugyan a 60-as cikk sem men­tes, mert hiszen a tizenöt pon­tos nem elégségesek leírása után megállapítja, hogy az amerikai magyarság nem igé­nyel mást. Senki és semmi sem tartot­ta és tartja vissza a 60-as cikk által említett ezer szociálistát, hogy lesújtott fejüket felemel­ve szociálista tudásukkal a Bér­munkáson keresztül segédkez­zenek a várás helyett, ennek a társadalmi rendszernek a meg­változtatásában. A Bérmunkás zászlajára az van írva, hogy munkások Írják, munkásoknak. Ezt csak az or­szágos értekezletnek van hiva­tása megváltoztatni úgy, hogy a cikkekhez szakmai igazol­ványt kérjen. Bár a 60-as cikk megállapít­ja, hogy Amerika 50 magyar lapja azért olyan amilyen, mert az olvasóközönsége olyan ami­lyen. Ebben az 50-ben benne foglaltatik a Bérmunkás is. De azért a 60-as cikk szerint a Bérmunkásnak más, olyan új­ságnak kellene lenni, amelyet a radar segítségével már a közel­jövőben valamelyik planétán élők fognak csak igényelni a szégyentől lesújtott fejű szoci­alistákkal­Mint a Bérmunkás neveltje, hive vagyok a sajtó és szólás szabadságának, azért ajánlom, hogy ne csak az asztalosok, a szabók és napszámosok mond­janak egyéni véleményt a 60-as cikk korszakalkotó ajánlata fe­lett, hanem a Bérmunkás fóru­ma, az országos értekezlet is. Egyébiránt szeretném, ha la­punk olvasói is megírnák erre a dologra vonatkozó véleménye­iket. Lefkovits Lajos SZÜLÉSI KORLÁTOZÁST AJÁNL CLEVELAND — Dr. Walter S. Stokes, Washington, D.C. város ismert ideggyógyásza, a Maternal Health Association részére tartott előadásában azt mondotta, hogy a jövő há- ! borújának elkerülésére okvet­len szükségünk van az észsze­rű szülés korlátozásra. “Dacára annak, hogy a szü­lés korlátozást egyes kisebbsé­gi csoportok nagyon élesen el­lenzik, a közel jövőben nyíltan kell foglalkoznunk ezzel a kér­déssel, mert a világbékét telje­sen lehetetlen biztosítani a né­pesség szaporodásának korlá­tozása nélkül. Elérkeztünk oda, hogy ennek a kérdésnek a fel­vetése már égetően szükséges­sé vált”, — mondotta Dr- Sto­kes. A NAPFÉNY KIHASZNÁLÁ­SA OROSZORSZÁGBAN MOSZKVA — A Szovjet Unióhoz tartozó Uzbekistan ál­lam, Tashkent városában sike­res kísérleteket végeztek, hogy tükrök segítségével felfogják és koncentrálják a napsugara­kat. Az igy nyert hőmennyiség­gel sikeresen fütöttek gőzfej­lesztő kazánokat. A kísérletek­nél 33 láb átmérőjű köralaku tükröket használtak. A kísérle­tek annyira sikeresnek bizo­nyultak, hogy elhatározták a hasonló, csak még nagyobb tükrök készítését, hogy azokkal ipari célokra gőzt fejlesszenek. Fegyveres békét akar LONDON — Attlee mi­niszterelnök kijelentése szerint a békét csak fegyverekkel lehet biztosítani. “Megtanulhattuk a múltból, hogy a békét gyenge- iséggel nem lehet biztosítani. Az Egyesült Nemzetek, ame­lyet most építünk, szintén nem lehet sikeres, ha csupán csak a jóakaratunkkal támogatjuk. A jóakarat mellett erőre is szük­ség van. Ez azt jelenti, hogy hatásos haderőt kell fentarta- nunk” — mondotta a minisz­terelnök. BROWDER MOSZKVÁBAN? Az amerikai lapok sokat fog­lalkoztak Earl Browder a kom­munista párt volt titkárának európai utjával. Egyesek sze- rnt Browdert Stalinék hívták Moszkvába, ami azt jelenti, hogy rövidesen újabb “irány- változás” esedékes a kommu­nistáknál- Mások szerint azon­ban Browder csak mint keres- kedemi ügynök utazott Orosz­országba amerikai cégek meg­bízásából. Canadának 27 millió dollárba kerültek az atombomba kísérle­tek, — jelentette Howe Re­construction miniszter. A BÉRMUNKÁS NŐI GÁRDÁJA 1945-46 ÉVRE: Alakszay S.-né, Hollywood 5.00 Helen Bercsa, L. Angeles 1.00 Deák J.-né, Akron ........... 2.00 id. Farkas J.-né, Akron .... 7.00 Farkas J.-né, Akron ...... 7-00 Mrs. M. Fay, Akron ...... 4.00 Feczkó J.-né, New York .. 6.00 Fodor J.-né, Cuy. Falls ....11.00 Gáncs. L.-né, Carolina ......12.00 Suzan Hering, Buffalo .... 6.00 Kanchar J.-né, Bay City 6.00 Kern P.-né, Akron ........... 7.00 Kucher A-né, Pittsburgh 8.00 Lefkovits L.-né, Cleveland 6.00 Mary Mayer, Phila.......... 4.00 Molnár A.-né, Cleveland 12.00 Udvarnoky Károlyné, Flint 6.00 Mrs. Vizi J.-né, Akron ....12.00 Zára J.-né, Chicago .........10.00 Mit játszanak a gyerekek? írhatnánk igy is: szomortr- játék, vagyis más szóval tragé­dia mindaz, ami szerencsétlen esztendők során körülöttünk, velünk lejátszódott. Nyomai itt maradtak. Bevésődtek gondol­kozásmódunkba, érzéseinkbe, idegeinkbe. Fájdalom ezt a sok­féle hatást a gyermekek sem kerülhették el. Sokat olvastunk utóbbi idő­ben arról, hogy uj, másféle já­tékokat kell a gyermekeknek adni. Eltiltani a háborús játék­szerek gyártását. Kicsi ekével játszanak ágyú helyett. Mindez jó és helyes. Csak félek, hogy korunk gyermekeinél már el­késtünk vele- Talán majd azok­nál használ, akik ma még pó­lyában vannak vagy csak ezu­tán fognak megszületni. A mai gyermekeket megmérgezték a felnőttek és a kor, amelyben él­nek. Évek óta izgalom, félelem, vérszomj, bosszú és más hason­ló szörnyű dolgok töltik meg a légkört. A gyermekek légolta­lom vigyázat, Bácska, Baja, éj­szakai pincéberohanások, légi­támadások, zsidóüldözések és hankfelvonulások, majd ostrum és ágyuszó között élitek. Csoda- e, ha játékaikra is rányomta bélyegét a kor? A márciusi napfényben fürdő budapesti térre kiáradnak a környék gyeremekei. A hideg lakásokból felszabadultan jön­nek játszani a szabadba a le­taposott fütáblákra, széles utakra. Egy kis fiú várost épit, öt-hatéves kislány guggol mel­lette és figyelő pillantással lesi: fiúcska minden mozdulatát. A tér sarkában felhalmozott tör­melékdarabokból, törött téglák­ból házakat formál, köztük uta­kat egyenget, bokorról letör­delt ágakat dugdos be a földbe fáknak. Végre kész a “város”. A kisfiú feláll és az építő dia­dalmas pillantásával nézi mü­vét- A kislány ugrál és tapsol örömében, á szemei csillog. Egyszerre boldogan felkiállt: — Tudok egy jót. Gyere Pisti, most bombázzuk le . . . — Már­is kapja a köveket, rázuditja a gonddal épített “házakra” s valahányszor egy összedől, si­kolt örömében. Egy pádon komoly képpel öt gyerek ül. Előttük sápadt, so­vány fiúcska, ilyennek képzel­tük a kis Nemecseket a Pál- utcai fiukból. Népbiróságot ját­szanak, a pádon ülők a bírák, Nemecsek a vádlott. Az elnök selypítve beszél: — Hábojus bűnös vagy, te jobbantottad fel a hidakat, fel fogunk akasz­tani- — A többi kiabálva he­lyesli az ítéletet — halál reá, felakasztjuk —, kiáltozzák ösz- sze-vissza. Azután felállnak, Nemecseket közrefogják és vé­gigvonulnak a téren, — me­gyünk az akasztófához, most lesz a kivégzés ... — A gyere­kek mind odatódulnak, bámész­kodnak a remek játékon, a fel­nőttek is megállnak és moso­lyogva nézik őket. A példa lelkesít. Pár perc múlva egy másik csoport gáz­kamrát játszik. Egy gyereket bedugnak a pad alá, annak ott meg kell “halnia”, azután kettő kihúzza és viszik a szomszéd pádhoz, az a halottégető. — Nem leszek többet zsidó, már eleget voltam, most legyen más. Most én akarok égetni . . — panaszolja az egyik, akit már harmadszor akarnak a pad alá dugni. A sétáló felnőttek kacagva figyelik őket, egy hölgy azt mondja — hát nem édesek? ... És senki nem fa­kad sírva, senki nem érzi, mi­lyen nagyon-nagyon szomorú ez a játék. Szegény gyermekek, hol van ezektől Jancsi és Juliska vad­regényes, madárdalos erdeje, a boszorkány mézeskalács-háza a békésen alvó Csipkerózsikát csókkal keltő királyfi? Lehet, nogy ezek a mesék nem korsze­rűek. Hiányzik belőlük az életre nevelő realitásba közösségi el­vek példázata. Lehet, hogy a régi gyermekmeséket újakkal kell felcserélni, más hősöket, más mesealakokat kitalálni. Be­vallom, hogy jobban esne ha ágyuk és fapuskák helyett in­kább lepkefogókkal és tarka labdákkal játszanának a gyere­kek. Előbb azonban változtas­suk meg körülöttünk az életet, tegyük jobbá, békésebbé, em­berségesebbé a világot, mely­ben élnek- Akkor majd nem akasztást, meg gázkamrát, ha­nem Tündér Ilonát fognak ját­szani. Halász Alexandra (Magyar Nemzet)

Next

/
Thumbnails
Contents