Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-05-18 / 1424. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1946. május 18. Milyen legyen a Bérmunkás? MEGOLDÁS AZ ORSZÁGOS ÉRTEKEZLET ASZTALÁRA Százezres számjeggyel ellátott irás jelent meg a Bérmunkás május 11-iki számában, amely tizenöt pontban sorolja fel a Bérmunkás érdemeit és szolgálatait. Majd mind a tizenöt megállapításhoz hozzá teszi, hogy DE EZ NEM ELÉG. Az irás szerint a Bérmunkás tisztességes lap, de ez nem elég. A Bérmunkás elvhü lap, de ez nem elég. A Bérmunkás harcos lap, ez sem elég. A Bérmunkás a szólás és sajtószabadság lapja, de ez sem elég. A Bérmunkás következetes lap, ám ez se elég. A Bérmunkás őszinte lap. Forradalmárok Írják, akik nem csinálnak titkot vallott felfogásukból, ám ez se elég. És igy tovább látja el megjegyzésekkel a tizenöt pontotÚgy néz ki nekem, mintha a — könnyebbség kedvéért rövidítsük a hosszú számsort — 60- as cikk kiegészítése kívánna lenni a Bérmunkás március 9- iki számában, a szerkesztő munkástárs által aláirt kritika tárgyú írásnak. Mert a 60-as cikk irányvonala is ott összpontosul, hogy a Bérmunkásba az asztalosok, a szabók', a lakatosok, a napszámosok NE mondják el elvhüségüket és ebből következő társadalmi gyűlöletüket. Hagyják ezt a szakmabeli újságírókra, “hogy néhány ezer magyar származású szocialista, aki még él itten, felemelhesse szégyentől és szomorúságtól lesújtott fejét.” Eltérőleg a szakmabeli újságíróktól, különösen e lap hasábjain nem irom le, hogy a Bérmunkás milyen jó lap, de belsőleg érzem, hogy szolgálja a munkásmozgalom célkitűzéseit, a magántulajdon rendszerének a megváltoztatását. Ezt érzi a Bérmunkás sok olvasója is, akik nem csak a napot, de az órát is várják, amikor a Bérmunkás kezükbe kerül és arra az időre, amíg a lapot átolvassák, nincs más élet körülöttük. Ezt érzik az asztalosok, a szabók és napszámosok összedobált Írásai dacára, amelytől ugyan a 60-as cikk sem mentes, mert hiszen a tizenöt pontos nem elégségesek leírása után megállapítja, hogy az amerikai magyarság nem igényel mást. Senki és semmi sem tartotta és tartja vissza a 60-as cikk által említett ezer szociálistát, hogy lesújtott fejüket felemelve szociálista tudásukkal a Bérmunkáson keresztül segédkezzenek a várás helyett, ennek a társadalmi rendszernek a megváltoztatásában. A Bérmunkás zászlajára az van írva, hogy munkások Írják, munkásoknak. Ezt csak az országos értekezletnek van hivatása megváltoztatni úgy, hogy a cikkekhez szakmai igazolványt kérjen. Bár a 60-as cikk megállapítja, hogy Amerika 50 magyar lapja azért olyan amilyen, mert az olvasóközönsége olyan amilyen. Ebben az 50-ben benne foglaltatik a Bérmunkás is. De azért a 60-as cikk szerint a Bérmunkásnak más, olyan újságnak kellene lenni, amelyet a radar segítségével már a közeljövőben valamelyik planétán élők fognak csak igényelni a szégyentől lesújtott fejű szocialistákkalMint a Bérmunkás neveltje, hive vagyok a sajtó és szólás szabadságának, azért ajánlom, hogy ne csak az asztalosok, a szabók és napszámosok mondjanak egyéni véleményt a 60-as cikk korszakalkotó ajánlata felett, hanem a Bérmunkás fóruma, az országos értekezlet is. Egyébiránt szeretném, ha lapunk olvasói is megírnák erre a dologra vonatkozó véleményeiket. Lefkovits Lajos SZÜLÉSI KORLÁTOZÁST AJÁNL CLEVELAND — Dr. Walter S. Stokes, Washington, D.C. város ismert ideggyógyásza, a Maternal Health Association részére tartott előadásában azt mondotta, hogy a jövő há- ! borújának elkerülésére okvetlen szükségünk van az észszerű szülés korlátozásra. “Dacára annak, hogy a szülés korlátozást egyes kisebbségi csoportok nagyon élesen ellenzik, a közel jövőben nyíltan kell foglalkoznunk ezzel a kérdéssel, mert a világbékét teljesen lehetetlen biztosítani a népesség szaporodásának korlátozása nélkül. Elérkeztünk oda, hogy ennek a kérdésnek a felvetése már égetően szükségessé vált”, — mondotta Dr- Stokes. A NAPFÉNY KIHASZNÁLÁSA OROSZORSZÁGBAN MOSZKVA — A Szovjet Unióhoz tartozó Uzbekistan állam, Tashkent városában sikeres kísérleteket végeztek, hogy tükrök segítségével felfogják és koncentrálják a napsugarakat. Az igy nyert hőmennyiséggel sikeresen fütöttek gőzfejlesztő kazánokat. A kísérleteknél 33 láb átmérőjű köralaku tükröket használtak. A kísérletek annyira sikeresnek bizonyultak, hogy elhatározták a hasonló, csak még nagyobb tükrök készítését, hogy azokkal ipari célokra gőzt fejlesszenek. Fegyveres békét akar LONDON — Attlee miniszterelnök kijelentése szerint a békét csak fegyverekkel lehet biztosítani. “Megtanulhattuk a múltból, hogy a békét gyenge- iséggel nem lehet biztosítani. Az Egyesült Nemzetek, amelyet most építünk, szintén nem lehet sikeres, ha csupán csak a jóakaratunkkal támogatjuk. A jóakarat mellett erőre is szükség van. Ez azt jelenti, hogy hatásos haderőt kell fentarta- nunk” — mondotta a miniszterelnök. BROWDER MOSZKVÁBAN? Az amerikai lapok sokat foglalkoztak Earl Browder a kommunista párt volt titkárának európai utjával. Egyesek sze- rnt Browdert Stalinék hívták Moszkvába, ami azt jelenti, hogy rövidesen újabb “irány- változás” esedékes a kommunistáknál- Mások szerint azonban Browder csak mint keres- kedemi ügynök utazott Oroszországba amerikai cégek megbízásából. Canadának 27 millió dollárba kerültek az atombomba kísérletek, — jelentette Howe Reconstruction miniszter. A BÉRMUNKÁS NŐI GÁRDÁJA 1945-46 ÉVRE: Alakszay S.-né, Hollywood 5.00 Helen Bercsa, L. Angeles 1.00 Deák J.-né, Akron ........... 2.00 id. Farkas J.-né, Akron .... 7.00 Farkas J.-né, Akron ...... 7-00 Mrs. M. Fay, Akron ...... 4.00 Feczkó J.-né, New York .. 6.00 Fodor J.-né, Cuy. Falls ....11.00 Gáncs. L.-né, Carolina ......12.00 Suzan Hering, Buffalo .... 6.00 Kanchar J.-né, Bay City 6.00 Kern P.-né, Akron ........... 7.00 Kucher A-né, Pittsburgh 8.00 Lefkovits L.-né, Cleveland 6.00 Mary Mayer, Phila.......... 4.00 Molnár A.-né, Cleveland 12.00 Udvarnoky Károlyné, Flint 6.00 Mrs. Vizi J.-né, Akron ....12.00 Zára J.-né, Chicago .........10.00 Mit játszanak a gyerekek? írhatnánk igy is: szomortr- játék, vagyis más szóval tragédia mindaz, ami szerencsétlen esztendők során körülöttünk, velünk lejátszódott. Nyomai itt maradtak. Bevésődtek gondolkozásmódunkba, érzéseinkbe, idegeinkbe. Fájdalom ezt a sokféle hatást a gyermekek sem kerülhették el. Sokat olvastunk utóbbi időben arról, hogy uj, másféle játékokat kell a gyermekeknek adni. Eltiltani a háborús játékszerek gyártását. Kicsi ekével játszanak ágyú helyett. Mindez jó és helyes. Csak félek, hogy korunk gyermekeinél már elkéstünk vele- Talán majd azoknál használ, akik ma még pólyában vannak vagy csak ezután fognak megszületni. A mai gyermekeket megmérgezték a felnőttek és a kor, amelyben élnek. Évek óta izgalom, félelem, vérszomj, bosszú és más hasonló szörnyű dolgok töltik meg a légkört. A gyermekek légoltalom vigyázat, Bácska, Baja, éjszakai pincéberohanások, légitámadások, zsidóüldözések és hankfelvonulások, majd ostrum és ágyuszó között élitek. Csoda- e, ha játékaikra is rányomta bélyegét a kor? A márciusi napfényben fürdő budapesti térre kiáradnak a környék gyeremekei. A hideg lakásokból felszabadultan jönnek játszani a szabadba a letaposott fütáblákra, széles utakra. Egy kis fiú várost épit, öt-hatéves kislány guggol mellette és figyelő pillantással lesi: fiúcska minden mozdulatát. A tér sarkában felhalmozott törmelékdarabokból, törött téglákból házakat formál, köztük utakat egyenget, bokorról letördelt ágakat dugdos be a földbe fáknak. Végre kész a “város”. A kisfiú feláll és az építő diadalmas pillantásával nézi müvét- A kislány ugrál és tapsol örömében, á szemei csillog. Egyszerre boldogan felkiállt: — Tudok egy jót. Gyere Pisti, most bombázzuk le . . . — Máris kapja a köveket, rázuditja a gonddal épített “házakra” s valahányszor egy összedől, sikolt örömében. Egy pádon komoly képpel öt gyerek ül. Előttük sápadt, sovány fiúcska, ilyennek képzeltük a kis Nemecseket a Pál- utcai fiukból. Népbiróságot játszanak, a pádon ülők a bírák, Nemecsek a vádlott. Az elnök selypítve beszél: — Hábojus bűnös vagy, te jobbantottad fel a hidakat, fel fogunk akasztani- — A többi kiabálva helyesli az ítéletet — halál reá, felakasztjuk —, kiáltozzák ösz- sze-vissza. Azután felállnak, Nemecseket közrefogják és végigvonulnak a téren, — megyünk az akasztófához, most lesz a kivégzés ... — A gyerekek mind odatódulnak, bámészkodnak a remek játékon, a felnőttek is megállnak és mosolyogva nézik őket. A példa lelkesít. Pár perc múlva egy másik csoport gázkamrát játszik. Egy gyereket bedugnak a pad alá, annak ott meg kell “halnia”, azután kettő kihúzza és viszik a szomszéd pádhoz, az a halottégető. — Nem leszek többet zsidó, már eleget voltam, most legyen más. Most én akarok égetni . . — panaszolja az egyik, akit már harmadszor akarnak a pad alá dugni. A sétáló felnőttek kacagva figyelik őket, egy hölgy azt mondja — hát nem édesek? ... És senki nem fakad sírva, senki nem érzi, milyen nagyon-nagyon szomorú ez a játék. Szegény gyermekek, hol van ezektől Jancsi és Juliska vadregényes, madárdalos erdeje, a boszorkány mézeskalács-háza a békésen alvó Csipkerózsikát csókkal keltő királyfi? Lehet, nogy ezek a mesék nem korszerűek. Hiányzik belőlük az életre nevelő realitásba közösségi elvek példázata. Lehet, hogy a régi gyermekmeséket újakkal kell felcserélni, más hősöket, más mesealakokat kitalálni. Bevallom, hogy jobban esne ha ágyuk és fapuskák helyett inkább lepkefogókkal és tarka labdákkal játszanának a gyerekek. Előbb azonban változtassuk meg körülöttünk az életet, tegyük jobbá, békésebbé, emberségesebbé a világot, melyben élnek- Akkor majd nem akasztást, meg gázkamrát, hanem Tündér Ilonát fognak játszani. Halász Alexandra (Magyar Nemzet)
