Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-05-04 / 1422. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland,. Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXIV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1946 MAY 4 NUMBER 1422 SZÁM Évek hosszú sora óta ez évben ünnepelhetjük május elsejét' először úgy, hogy a világ munkásainak ünnepi hangulatát nem tompítják nagy hadseregek ütközeteinek, tengeri csatáknak vagy repülőgépekről dobott bombáknak zajai. A tengelyhatalmak leverése után Mars isten, habár nagyon lassú mozdulatokkal, de mégis megkezdte fegyverzetének lerakását. De vájjon ez a vet- kőzés azt jelenti-e, hogy a harc istene feladja eddigi foglakozását és a levetett páncélzat helyett munkászubbonyt ölt magára? Avagy csak azért rakja le ezt a páncélzatát, mert már elavult s helyette az öldöklésre és pusztításra sokkal hatásosabb ujjabb fegyverekkel díszíti majd fel magát? Ez év május elsején a világ munkássága aggódva nézi, hogy vájjon a különböző nemzetközi tárgyalásoknál a világbékét készitik-e elő, avagy azt a szörnyű újabb világháborút, amely az atomenergia felhasználásával az emberiség teljes kipusztitásáhóz vezethet? Május elsejét 1886 óta, tehát már hat évtizede ünnepli a világ nemzetközi munkássága. Hat évtizeddel ezelőtt az amerikai munkások a 8 órás munkanapért folytatott küzdelem éveiben, május elsején tüntető felvonulásokat rendeztek, amelyeket hamarosan követtek a világ minden részében. Pár év alatt az iparilag fejlettebb országokban a munkásság május elsejét a nemzetközi szolidaritás, a magasabb bérekért, jobb munkaviszonyokért folyó küzdelem és általában az osztályharc hivatalos ünnepévé avatta. Az osztályharc hirdetői összegyűltek ezen a napon, hogy seregszemlét tartsanak, hogy megállapítsák, mivel gyarapodtak az elmúlt év alatt és újabb lelkesedéssel induljanak el a harc tovább folytatására. Csak helyénvaló tehát, ha most, 1946 május elsején is ilyen seregszemlét tartunk. Nézzünk vissza a múltba, bíráljuk elfogulatlanul, milyen eredményeket értünk el? Azt tudjuk, hogy az osztályharc végcéljához, a munkásság teljes felszabadításához még nem jutottunk el így legfeljebb csak azt kérdezhetjük, hogy mennyire közelítettük meg a kitűzött végcélt? Elég közel jutottunk-e hozzá, vagy sem? És ha nem, akkor milyen hibákat követtünk el a múltban, amiket a jövőben kerülnünk kell. Ha sikereink voltak, hogy értük el azokat. Mert a sikereket előidéző tényezőkre éppen úgy rá kell mutatni, mint a kerülendő hibákra. Csak az ilyen visszapillantás, csak az ilyen seregszemle lehet hasznos a jövő szemponntjából. Mint mondottuk, az első május elsei felvonulások alkalmával a nyolcórás munkanapot követelték a munkások. De hol vagyunk ma "már attól?! Ki akar ma heti 48 órát dolgozni? Hiszen itt, Amerikában a törvényes munkahét is csak 40 óra, de számos iparban már bevezették a 35 órás munkahetet is. így ezen a téren nem csak célt értünk, de már újabb célkitűzésre van szükségünk. És valóban a radikálisabb munkás unionok ma már a 30 órás munkahetet követelik. Az Industrial Workers of the World, amely szervezett mindig a követelők élcsapatát képezte, a 24 órás munkahetet is elégségesnek tartja. Ez a követelés korántsem túlságosan álmodozó, ha meggondoljuk, hogy az atomenergia gyakorlati felhasználása a termelést hihetetlen arányokban fogja meggyorsítaniUgyancsak nagy változásokat lathatunk a munkásság életszínvonala terén is. Igaz, ezen a téren a háború sújtotta európai országok munkásainak nem sok dicsekedni valójuk akad. Számos országban a nagy néptömegek éhínséggel küzködnek. Amerikában azonban, miután ez az ország nem vált a háború szinterévé, félszáz év alatt a munkások életszínvonala nagyon de nagyon sokat emelkedett. Ezt a haladást kétségkívül a szervezkedés eredményének tekinthetik. Amint a munkásság gazdasági szervezeteinek ereje emelkedett, oly mértékben ■ emelkedett a politikai befolyásuk is. Még nem is olyan régen a május elsei felvonulásokhoz kirendelték a rendőrséget, a csendőrséget és a katonaságot, hogy ezen erőszakszervezetekkel megrémítsék az ünnepségre összegyűlt munkásságot. Ma már a május elsei felvonulásoknál még Amerikában sem a munkások megfélemlítésére vonultatják fel a rendőrséget, hanem csak aféle diszőrségnek rendelik ki, mint amint teszik ezt a hazafias parádéknál is. Oroszországban és az orosz befolyás alatt álló országokban pedig a haderő egyenest szerves részét képezi a május elsei felvonulásoknak. A május elsei ünnepségekkel kapcsolatban a legszembeötlőbb változást az államhatalomnak ez a szinváltoztatása mutatja. Az az államhatalom, amely nemrégiben még kizárólag csak a vagyonnal rendelkező uralkodó osztály érdekeinek kizárólagos védelmezője volt, ma már rámosolyog a gazdasági hatalomra törekvő munkásságra is- Ez azonban még nem jelenti azt, hogy az államhatalom a néptömegek akaratának a kifejezője volna. Habár különböző formákban, de még ma is csaknem az egész földtekén vita tárgyát képezi, hogy a nép tömegek valóban érettek-e már az államhatalom demokratikus irányítására? A legtöbb államban erre a kérdésre tagadólag felelnek. Ennek megfe- lelőleg a politikai hatalom gyakorlása az intellektuellek és a fél- intellektuelek soraiból egy uj osztályt, a bürokráciát nevelték ki. Ez az uj osztály az úgynevezett demokrata államokban a munkáltató és a munkásosztály között helyezkedik el s igyekszik egyensúlyban tartani a jelenlegi állapotokat; a szovjet hatalom érdekkörében pedig a munkásságra támaszkodva a nevükben és helyettük gyakorolja úgy a politikai, mint a gazdasági hatalmat. Éppen azért ennek az uj osztálynak életérdeke a jelenlegi államrendszer fentartása. Azért a munkás és a szociálista kormányok, — beleértve a Szovjet Union kormányát is, mindna- gyobb mértékben NEMZETI KORMÁNYOKKÁ lesznek és NEMZETI ESZMÉKET ISTÁPOLNAK csaknem úgy, mint az előző úgynevezett “hazafias” kormányok tették. Az emberiségre oly kimondhatatlan nagy szenvedést hozó fasizmus dögvészét is a nemzeti sovinizmus fütötte. A nemzeti sovinizmus kinövése a faji felsőbbségi elmélet is. Az átlagos hazafi előbb csak a saját nemzeti jellegzetességével dicsekszik, — dicséri saját országát, saját nemzetét. A következő lépés azonban mindig az, hogy párhuzamot von saját nemzete és a szomszéd nemzetek között- S miután más nemzetek jó tulajdonságait nem ismeri, megérlelődik benne az a tudat, hogy az ő nemzete sokkal különb, mint a többi nemzetek. Az ilyen ember aztán hajlandó elhinni, hogy az ő nemzete nem csak különb a többi népeknél, hanem egyben predesztinálva van a más népek feletti uralomra. A faji felsőbbrendűség hazug elmélete ellen nem lehet küzdeni a nemzeti sovinizmus fentartásával. A május elsei ünnepségek, ha a hazafiság jegyében folynak le, eltérnek eredeti céljuktól. Ránk, a munkásmozgalom kisebbségi ágára háramlik az a kötelesség, hogy a világ munkásságát erre figyelmeztessük. Május elseje a nemzetközi munkásság együttérzésének, szolidaritásának a kifejezője. Május elsejének egyöntetű ünneplése azt jelentette, hogy a világ öntudatos munkásai az osztályharcba szolidaritást vállalnak tekintet nélkül arra, hogy milyen nemzetnek a gyermekei, avagy milyen frakciók keretein belül harconak a közös célért, a munkásság felszabadításáért. Jól tudjuk, hogy ezt a szolidaritást az első világháború megtörte. Reméljük, hogy a második világháború visszaállította és az 1946- os május elseje bevezetésül szolgál az öntudatos munkásság egységének megteremtéséhez. Természetesen nem értjük ezalatt az aprólékos taktikai módszerekben is elért egységet, avagy a munkásmozgalomnak oly szigorú központosítását, hogy diktatórikus módon, minden kritikát elnyomva vezessék valamelyik központból, hanem igenis értjük azt, hogy AZ OSZTÁLYHARC ALAPJÁN ÁLLÓ MUNKÁSSÁG NE SZÖVETKEZZEN A MUNKÁSOSZTÁLY ÉRDEKEINEK ÚTJÁT ÁLLÓ ELEMEKKEL VAGY INTÉZMÉNYEKKEL. Minél nagyobb politikai és gazdasági hatalomhoz jut a munkásság, annál nagyobb számmal csatlakoznak hozzájuk az előző korszakok oszlopos tagjai, akik csak önmagukat akarják átmenteni az uj érába. Az illy elemeknek befogadása a munkásmozgalom jövőjének nagy veszedelmére válhat. Itt is reánk, a kisebbségi frakciókra vár ez a feladat, hogy az ily kilengésekre rámutassunk. Május elseje azonban mindenek felett az OSZTÁLYHARCOT VÍVÓ MUNKÁSOK ÜNNEPE. Éppen azért ez a nap figyelmeztet bennünket arra is, hogy ne térjünk el célunktól. Soha nem szabad elf ele j tériünk, hogy a munkásmozgalomnak végcélja is van. Ez a végcél a termelő eszközök felszabadítása, az IPARI DEMOKRÁCIA MEGALKOTÁSA. Máj u s Elseje
