Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)

1946-04-27 / 1421. szám

1946. április 27. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN---------------------------(gb) ROVATA--------------------------­MAGYARORSZÁG ÉS AZ OROSZOK Két levél fekszik előttem. Az egyiket Californiában lakó mun­kástársaink egyikétől kaptuk. Többek között ezt Írja a levél­ben: Bármennyire takargatjuk, mégis csak van valami a Ma­gyarországon végbemenő ese­ményekben. Az öcsémtől le­velet kaptam, amelyben leír­ja a valóságot, hogy földet kapnak ugyan, de csak ott, ahol van és amit a Horthy és a Hitler csorda el nem rabolt, azt a Vörös Hadsereg hurcol­ta el, habár tudjuk, hogy minden háborúban vannak túlzások. A másik levelet egyik cleve­landi munkás társunk kapta Bu­dapestről- A levél írója egy fogorvos, akinek a háborút megelőzőleg j ólmenő fogorvosi irodája volt. Részletesen ismer­teti a szenvedések özönét, amin keresztülmentek. Nem csak tel­jes vagyonát, hanem családjá­nak számos tagját is elveszítet­te. Levelének utolsó része való­ságosan az oroszok felé irányu- ó hálaima .amiért végetvetet- ;ek a rájuk zudult végtelen kín- szenvedéseknek. És teszi ezt lacára annak, hogy ez a vérzi- 'atar úgy vagyonilag, mint fi­zikailag és lelkileg egyaránt összetörte. Csak azért említem fel ezt a két levelet, mert tipikus példá­ját képezik a száz meg száz ha­sonló leveleknek. Minden ha­zulról jövő levél vagy egyik, vagy a másik csoportba sorol­ható. így volt mindjárt, mi­helyt az első pár levelet kaptuk- Ezért azt mondottuk, varjúnk a véleményünk nyilvánításával, amig bővebb információkat ka­punk. Noha az ily BŐVEBB in­formációk ugyan még mindig nagyon gyéren jönnek, azon­ban annyit már megállapítha­tunk, hogy a levelek egyik ré­sze ezután is oroszellenes, a másik meg az oroszokat dicsé­rő lesz éppen úgy, mint volt a kezdettől fogva. Éppen azért úgy vélem, hogy ma már tárgyilagosan vizsgál­hatjuk, miért ilyen ellentmon­dók a Magyarországról jövő le­velek? De mielőtt ezt tennénk, meg kell jegyeznem, hogy mi valóban képesek is vagyunk az ilyen tárgyilagos vizsgálatra, mert nem vagyunk orosz gyű­lölők, de nem vagyunk orosz imádók sem. De azonkívül, — ami a legfontosabb, anyagi ér­dekek sem kényszerítenek arra, hogy az igazság mérlegét akár Oroszország felé, avagy az el­lenkező irányba billentsük. Mi azt az ideális helyzetet terem­tettük meg lapunknak, hogy abban valóban megírhatjuk az őszinte véleményünket. Ilyesva- lamivel ma, sajnos, csak na­gyon, de nagyon kevés lap di­csekedhetik. ELLENTÉTES CSOPORTOK A Bérmunkásban már na­gyon sokszor megírtuk, hogy az amerikai magyarság nem egy­öntetű állást foglal el azzal a politikai és gazdasági változás­sal szemben, amin most Ma­gyarország keresztül megy Az egyik része ellenzi, a másik meg dicséri. Azért Írtam ilyen sorrendben, mert az ellenzők száma a nagyobb. A papi és a régi egyleti vezetők befolyása alatt álló tömegek, akik a régi állapotokat sírják vissza és ti­tokban gyászmiséket tartanak a kivégzett Szálasi és társaiért, akik ezekből a bestiákból olyan) nemzeti mártírokat akarnak csinálni, mint például az Aradi Tizenhárom, azt hirdetik, hogy Magyarország a végpusztulás­hoz jutott és ennek a végrom­lásnak okozói az oroszok. A ki­sebb csoport, amely a liberális magyarságot és az ipari szak­munkásokat öleli fel, viszont úgy véli, hogy Magyarország újjászületett és a magyar nép csak most kapta meg azt az es­hetőségét, hogy boldogulását keresse. De ha az amerikai magyar­ságot, melyet alig érintettek a háború borzalmai, ennyire szét­választotta ez a kérdés, meny­nyire inkább állhat ez az ott­honi magyarságra? Az ottho­niak nem csak átélték a hábo­rú minden szenvedését, de egy­ben ténylegesen csatlakoztak is valamelyik küzdő félhez és azonkívül a jelenlegi társadal­mi és gazdasági változások az ő életükben is hasonlóan nagy változásokat idéztek elő. Az ilyen változásnál termé­szetesen az egyik ember életvi­szonyai javulnak, a másiké pe­dig leesnek. Egész természetes, hogy akinek a sorsán javítot­tak a változások ,azok dicsérik az uj rendszert, viszont akik­nek rosszabb lett a sorsuk, elí­télően nyilatkoznak róla. Ép­pen ezért minden hazulróljött levélnek az igazi értékét csak az adná meg, ha pontossan is­mernénk a levélírónak a hábo­rú előtti, alatti és jelenlegi élet­viszonyait- így például láttam egy olyan levelet, amelyben a levélíró elpanaszolta, hogy még a háború alatt is milyen jó dol­ga volt mint magasrangu álla­mi hivatanoknak, szolgákat tar­tót, szép ruhái voltak, sportolt, stb. És most mindennek vége! így elképzelheti az amerikai rokon, hogy milyen szörnyűsé­geket hozott az uj rendszer. SOKAT REMÉLTEK Vannak aztán sokan olyanok, akik többet vártak az uj rend­szertől, mint amit kaptak. Azt hitték, hogy ha a fehér jelvény helyett a vöröset tűzik ki, ak­kor számukra már a levegőből fog hullani a manna. Mikor ezekről hallok, mindig eszembe jut egy már régebben elhunyt new yorki magyar munkás, aki 1915-ben az orosz forradalom utáni napokban azt mondotta nekem, hogy “most már Orosz­országban minden munkásnak két szolgája lesz.” Ez a sze­gény ember valahogy igy kép- zélte a forradalmat. De hason­lít ehez a fenti levélben adott idézet is, hogy “földet csak ott kaptak, ahol volt föld”. Jöhetnek a levelek természe­tesen olyanoktól is, akik éppen úgy a reakciós papság befolyá­sa alatt állnak, mint az itteni KERÜLETI ÉRTEKEZLET CLEVELANDON A Bérmunkás olvasói Cleveland körzetben ÁPRILIS 28- án, vasárnap reggel 9 órai kezdettel KERÜLETI ÉRTEKEZ­LETET tartanak a Bérmunkás Buckeye Roadi iroda helyi­ségében, amelyen megbeszélik a lapnak újabb terjeszkedé­si lehetőségeit. A Bérmunkás olvasóit ezúttal is meghívjuk erre a kon­ferenciára. Ugyancsak kérjük azokat, akik munkájuk miatt nem tudnának személyesen eljönni, hogy a lapra és annak ter­jesztésére vonatkozó javaslataikat postán küldjék el az ér­tekezleten való megbeszélésre, Tisztelettel, a BÉRMUNKÁS LAPBIZOTTSÁGA. magyarok. A magyarországi la­pokból vett idézetek alapján eleget ismertettük, hogy ott a Mendszenthy érsek vezetése alatt milyen reakciós propagan­dát folytatnak. Ezeket bizonyá­ra segítik a monarkisták és a megmaradt nyilasok is, akik, mint láttuk bevették magukat még a közhivatalokba is és el­lepték a Kisgazda Pártot. Az eddigiekkel csak azt akar­tam magyarázni, hogy a hazul­ról jött levelek értékelésénél el­sősorban figyelembe kell ven­nünk a levélírót. De a nagy baj az, hogy a mi magyarjaink nem csak a levélírót hagyják figyelmen kívül, hanem a leve­lekből egyenesen KIOLVASSÁK AZT, AMI A FELFOGÁSUK­NAK MEGFELEL. Sokszor jöt­tek már hozzánk izgatott em­berek, hogy ezt meg azt Írták nekik. Mikor a leveleket gon­dosan átnéztük, látjuk, hogy a legártatlanabb megjegyzések­nek tulaj donitottak olyasmi­ket, amikre a levélíró nem is gondolt- Ennyit a levelekről. HOGYAN BÜNTETNÉK AZ OROSZOKAT Most pedig nézzünk szembe a valósággal. A Vörös Hadse­reg nem barátságos eszmecse­rére ment Magyarországba, ha­nem a németek kiverésére és azért, hogy Magyarországot megbüntesse az oroszok ellen elkövetett szörnyű bűntények­ért. Dobjuk már egyszer a fe­nébe azt az ostoba kifogást, hogy a magyarokat Hitler kénysszeritette bele az oroszok elleni háborúba. Még ha igaz is volna, — mint ahogyan nem igaz, akkor sem szolgálhat mentségül. Magyarországnak semmi keresnivalója sem volt az orosz síkságokon. A magyar nép együttesen felelős azért, mert a hadserege akár a Hitler, akár Horthy rendeletére ment is gyilkolni orosz polgárokat és rabolni, pusztítani az orosz va­gyont. Megkérdeztem egy ismerő­sömet, aki most szörnyen szid­ja az oroszokat, hogy ha törté­netesen minden fordítva tör­tént volna, — ha az oroszok törtek volna be először Ma­gyarországba, gyilkolva, pusz­títva útjukban, mint a magya­rok tették és ha azután a ma­gyarok kerültek volna ki győz­tesen, akkor mivel büntetné most az oroszokat? “Ha hatal­mam volna hozzá, akkor kiir­tanám őket mind egy szálig”, — volt a válasz­Tudjuk nagyon jól, hogy az orosszokra ácsárkodók 99 szá­zaléka igy gondolkodik. Pedig akkor igazságos volna az is, ha az oroszok is kiirtanák a ma­gyarokat mind egy szálig. Mert I a nácik például kiirtották vol­na. Sokkal kevesebb vétséget követtek el a Lidice sorsára ju­tott városok. Ezzel szemben az oroszok szinte meglepő enyhe büntetést szabtak ki. Soha nem hittem volna, hogy a magyarok ilyen könnyű szerrel fognak szaba­dulni a büntetéstől. Mert a mai nagy szenvedéseket nem az oroszok büntetése okozza. Az orosz büntetés legfeljebb abból áll, hogy követelték a nyilas vezérek megbüntetését, kérnek bizonyos mennyiségű élelmet a megszálló hadseregnek és ki­szabták a 300 millió dollárt ki­tevő hadisarcot, amit azonban csak hat év múlva kell fizetni, addig még kamatot sem fizet­nek rá- így az egyenlőre csak a papíron szerepel, tehát nem vehetjük a jelenlegi Ínség oko­zójának. ELPUSZTULT MINDEN Miért olyan nagy tehát az Ín­ség most? — kérdezhetjük. Az­ért, mert Magyarországon a termelés valójában csak akkor akadt meg és pusztult el, ami­kor az ország hadszíntér lett. Mint tudjuk, a visszavonuló né­metek és nyilasok elvittek ma­gukkal mindent, amit csak tud­tak. Amit nem tudtak elvinni, azt megsemmisítették. Más ér­tékek viszont az ütközetek kö­vetkeztében mentek tönkre. így szerencsés volt az, aki megme­nekült, habár csak a hátán ma­radt gúnyával is. Egy kevés vagyont, egy kevés élelmet ta­lán sikerült elrejteni- Most azonban már mindazt felélték, a megmaradt egyetlen ruhát elnyütték, uj árucikkeket pedig nem tudnak termelni a gyárak helyreállítása előtt, — igy ter­mészetesen bekövetkezett az óriási méretű Ínség. De ezért esztelenség lenne az oroszokat okolni! Lehet, sőt valószínű, hogy az orosz kato­nák között is akadnak olyanok, akik rabolnak. Minden nagy tömeg között akadnak ilyenek. Az amerikai hadseregben is na­gyon de nagyon sok katonát ítéltek el rablásért. Azonban arról is eleget olvastunk, hogy az orosz hadsereg igen fegyel­mezett és a kihágásokat sokkal szigorúbban büntetik, mint más hadseregekben. Az amerikai magyar követ­(Folytatás az 5-ik oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents