Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)

1946-04-13 / 1419. szám

1946. április 13. BÉRMUNKÁS 3 oldal Kizárólag a munkásoktól függ (a.l.) A szénbányászok sztrájkjával kapcsolatban, olyan ipari szolidaritást látunk megnyilvánulni, ami feltétlen minden tekintetben igazolja a szervezettség erejét. Mi már nagyon sokszor foglalkoztunk és valóságban meg­állapítottuk, hogy ott, ahol a munkások ipari szolidaritása 100 százalékos, ott a győzelem is egészen biztosra vehető. A saját osztály érdekeit felismerő munkás tudatában van annak, hogy a sztrájktörés a munkások részéről a legocsmá- nyabb osztályellenes cselekedet — bárkik is követik el. Maga a kapitalista osztály is tudja azt, hogy egy 100 száza­lékos ipari szolidaritás a munkások részéről, kizárólag a munká­sok győzelmével végződhet. Tudjuk azt, hogy minden kapitalis­ta vállalatnak legfőbb célja, hogy a munkások harcát megtörje, hogy ezáltal meggyengiti a munkásoknak a szervezetbe helye­zett bizalmát. Úgyszólván manapság minden ipari harcnál, ahol a munkások ténylegesen a sztrájk fegyveréhez nyúlnak, ott látjuk mindig az őrszemeket, hogy megakadályozzák a gyengé­ket és gerincteleneket a sztrájktörés lehetőségében. Itt veszi az­tán igénybe a magántulajdon szentségén épült kapitalizmus, minden osztálintézményét, a rendőrséget, tiltó parancsot a pi- ketelés ellen. Sokan azt mondják, de különösen azok, akik a po­litikai hivatalok után esdekelnek, hogy milyen jó volna ha a munkások képviselői volnának hivatalban. Legjobb bizonyíték erre az angol rakparti munkások sztrájkja a közel múltban, ahol az úgynevezett “munkás” kor­mány katonasággal törte meg a munkások harcát. A jelen szénbányászok sztrájkja igazán jellemző. Még pedig abból a szempontból, hogy ok nem sztrájkolnak abban az érte­lemben, ahogy legtöbben elképzelik a sztrájkokat. Nem olvassuK a lapokban, hogy a rendőrség brutálisan bántalmazta a békésen piketelő sztrájkolókat. A bányászok az ipari szolidaritás jegyé­ben folytatják harcukat: “nincsen szerződés, nincsen munka.” Hogy milyen az ipari szolidaritásuk az jellemzi legjobban, hogy nem piketelik a bányákat, hanem csak egyszerűen otthon maradnak és minden bányász tudja, hogy a bányák mindaddig nem lesznek üzemben, amig ők vissza nem mennek dolgozni. Mert sem a rendőrség, sem a katonaság, sőt még a politikai állá­sokban ülő bírók, nem fognak szenet bányászni és ha maguk a bányászok nem vállalkoznak sztrájktörésre, akkor bizony bajo­san lesz szénbányászás. Ilyen ipari szolidaritás kell, hogy jelké­pezzen minden ipari megmozdulást, akkor a munkások a biztos győzelem jegyében indíthatnak meg minden harcot. Megint csak a profit a fontosabb (a.l.) Azt monhatjuk “nesze semmi fogd meg jól” — amint a közmondás mondja. Remélhetőleg az ország lakosságának leg­nagyobb része felfigyelt a szenátusi vitára, amely Pepper flori­dai szenátor javaslata körül fordult meg. Ugyanis Pepper ter­jesztette elő, hogy a munkások minimum fizetése ne lehessen alacsonyabb 65 cent órabérnél úgy, hogy a jelenlegi minimális 40 centet 65 centre emeljék. A kimutatás megállapítja, hogy a jelenlegi 40 centes órabérek nem elegendők ahoz, hogy abból va­laki tisztességesen megéljen, különösen a jelenlegi magas árak mellett. Nagy vita folyt a kérdés körül. A jó módban élő honatyák el sem tudják képzelni, hogy milyen viszonyok között élhet va­laki 40 centes órabérek mellett. De hiszen a honatyák szempont- jából nem is az átlagos nép életszínvonala a fontos, hanem kizá­rólag a profit. Azért azután a 65 centes törvényjavaslatot úgy alátámasztották más törvényjavaslattal, hogy a profit egyálta­lában ne szenvedjen csorbát, hanem inkább még az eddiginél is magasabbra emelkedjen. Azért fűzték a fenti törvényjavaslathoz a nagybirtokosok javára azt a kielégítést, hogy a 65 centes minimális órabérrel kapcsolatban a farmerok 15 százalékkal emelhetik az áruk árait. Russell szenátor, aki a déli államok földbirtokosainak kegyéből került a szenátusba, igen jól szolgálja urai profit érdekeit. Hogy azután a földművelésügyi hivatal kimutatásával bizonyítsam, hogy a profi thajhászás milyen mérhetetlen, azt az alábbi szá­mok bizonyítják: Az 1935-től 1939 évig az amerikai farmerok évi bevétele 4 bil­lió és 700 milliót tett ki, 1942-ben 9 billió 400 milliót és 1945-ben pedig már több mint 12 billiót. Természetesen a jó honatyák szempontjából nem fontos, hogy a nyomorgó munkások életsznvonala emelkedjen, náluk a profit emelkedése a fontos. Azért a 65 centes minimális órabér egyen­lő lesz a “nesze semmi fogd meg jól”-al. KERÜLETI ÉRTEKEZLET CLEVELANDON A Bérmunkás olvasói Cleveland körzetben ÁPRILIS 28- án, vasárnap reggel 9 órai kezdettel KERÜLETI ÉRTEKEZ­LETET tartanak a Bérmunkás Buckeye Roadi iroda helyi­ségében, amelyen megbeszélik a lapnak újabb terjeszkedé­si lehetőségeit. A Bérmunkás olvasóit ezúttal is meghívjuk erre a kon­ferenciára. Ugyancsak kérjük azokat, akik munkájuk miatt nem tudnának személyesen eljönni, hogy a lapra és annak ter­jesztésére vonatkozó javaslataikat postán küldjék el az ér­tekezleten való megbeszélésre, Tisztelettel, a BÉRMUNKÁS LAPBIZOTTSÁGA. POLITIKAI PIKETVONAL NEW YORK, — David Du- binsky, a Ladies Garment Workers Union elnöke, aki egy­ben alelnöke az American Fe­deration of Labor szervezet­nek is, válaszolt azon támadás­ra, amelyeket azért kapott, mert elment a Winston Church- hill tiszteletére rendezett ban­kéira, noha a hotelt a CIO pi­ketvonala vette körül. Dubinsky válaszában különb­séget vont a gazdasági és a po­litikai piketvonal között. “Min­den tisztességes embernek res­pektálni kell a gazdasági piket- vonalat”, — mondotta Dubins­ky, — “azonban ez nem áll a politikai piketvonalra is. A pi- ketelés tradicionális gazdasági fegyver, amelyet a munkások csak gazdasági előnyeik kivívá­sára kell használni és nem po­litikai célok elérésére. Két év­vel ezelőtt a Christian Front követői piketelték ily módon a National Broadcasting Co. épü­letét, amit egyetlen komoly ember sem vett figyelembe. Ezt a piketvonalat a Waldorf Astoria körül a kommunisták állították fel s amig soha gaz­dasági piketvonalat át nem lép­tem, ezt a politikai piketvona­lat figyelmen kívül hagytam.” “Egyébiránt és nem a fulto- ni beszédet mondó Winston Churchill meghallgatására men­tem, hanem annak a Church- hillnek a tiszteletére, aki Ang­liával egyedül védte az erődöt a fasizmus ellen 1940-41-ben, amikor Molotov kijelentése sze­rint a fasizmus csak az ízlés kérdése volt. És azonkívül” — jegyezte meg Dubinsky, — “ne feledjük, hogy Oroszországban semmiféle piketelést sem en­gednek meg.” , AKIKNEK HASZNÁLT A HÁBORÚ PARIS — A Párishoz közel fekvő Senlis városban nagysza­bású erődítményekre akadtak. A római maradványokat a vá­rost ért bombázás tárta fel és igy az archeológusok a háború­nak köszönhetik a számukra nagyon értékes leletet. Érde­kes, hogy a kétezer éves falak jobban kibírták a bombázást, mint a városi házak alapzatai, amelyek szintén a föld alatt voltak. Marseille városban szintén régi, állítólag még görög ere­detű város maradványait tár­ta fel a bombázás. Midőn a né­metek dinamittal felrobbantot­ták a Vieux Port negyedet, a romok alatt megtalálták az ősi várost. Ugyancsak régi, elte­metett városokra bukkantak még más kerületekben is. NÖVEKSZIK AZ ANTISZEMI­TIZMUS LONDON — A világ minden részében szétszórt zsidóság ve­zetői a napokban kongresszust tartottak Londonban. A részt­vevők általános véleménye az, hogy a fasizta katonai hatal­mak összetörése nem vetett vé­get az antiszemitizmus további terjedésének. A jelentések szerint az évek­ig tartó állhatatos antiszemita propaganda nagy néptömegek­nél talált fogékony talajra. Legfeljebb csak a francia és a belga népről lehet elmondani, hogy az antiszemitizmus nem fogott rajtuk. Más országokban azonban, — különösen Lengyel- országban, valóságos földalatti mozgalommá lett. A jelentések szerint az anti­szemitizmus lábra kapott még olyan országokban is, ahol az­előtt semmi nyoma sem volt. Ilyen országok Anglia és az Egyesült Államok. Jelenleg csak Argentina, Mexico és az Egyesült Államokban találha­tunk “szervezett” antiszemita csoportokat, amelyek finanszí­rozzák az egész világra kiter­jedő antiszemita propagandát. Hoover volt elnök az európai éhezők segítését a Vaticánban és a római királyi palotában kezdte meg. Az amerikai nagy lapok csak úgy csöpögnek a dicsőség zsír­jától ,amikor egész hasábot el­foglaló névsorban sorolják fel, hogy milyen grófi, bárói vagy hercegi családokkal került ro­konságba a Vanderbilt család, amelynek egyik sarja, Széché- nyi-Vanderbilt Nandine, most férjhez megy egy másik grófi csemetéhez. Az amerikai lapok­nak az európai élősdi főneme­sekkel való dicsekedése az ame­rikai ál-demokrácia legundori- tóbb kilengése. A “water buffalo” nevű nagy háborús tankot sikeresen hasz­nálják mocsaras vidék árkozá- sánál. A festők szaklapja szerint a vastag varnish alatt megrepe­dezik a festék, mert a festés­nél elzárt légcseppek a hő emel­kedés miatt kiterjednek s fele­melik az eredeti festék filmet. A BÉRMUNKÁS NŐI GÁRDÁJA 1945-46 ÉVRE: Alakszay S.-né, Hollywood 2.00 Deák J.-né, Akron ........... 2.00 id. Farkas J.-né, Akron .... 4.00 Farkas J.-né, Akron ...... 4.00 Mrs. M. Fay, Akron ...... 4.00 Feczkó J.-né, New York .. 6.00 Fodor J.-né, Cuy. Falls ....10,00 Gáncs. L.-né, Carolina ......12.00 Suzan Hering, Buffalo .... 6.00 Kanchar J.-né, Bay City 1.00 Kern P.-né, Akron ........... 4.00 Kucher A.-né, Pittsburgh 7.00 Lefkovits L.-né, Cleveland 6.00 Mary Mayer, Phila.......... 4.00 Molnár A.-né, Cleveland 12.00 Mrs. Vizi J.-né, Akron ....12.00 Zára J.-né, Chicago ......... 7.00

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents