Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)

1946-04-13 / 1419. szám

4 oldal

BÉRMUNKÁS

1946. április 13.

BÉRMUNKÁS

(WAGE WORKER)

HUNG ARAIN ORGAN OF THE I. W. W.

Előfizetési árak: Subscription Rates:

Egy évre .......................$2.00 Gne Year .......... $2.00

Félévre ........................... F00 Six Months ........ 1.00

Egyes szám ára ........ 5e Single Copy __________ 6c

Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............... 3c

Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta.

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________

Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával.

Published Weekly by the

BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE

Az IWW sajtó

Már előző lapszámainkban is ismertettük, hogy az Industrial Workers of the World legutóbbi egyetemes konvenciója részletesen foglalkozott a szervezet által kiadott lapok és egyéb kiadványok kérdésével. Jelen esetben nem elvi irány megszabása, avagy ellentétek szolgáltatták a problémát, amennyiben elvi irány tekintetében úgy a delegátusok, mint a szerkesztők között teljes harmónia uralkodott, hanem inkább csak az került tárgyalásra, hogy a szervezet fejlesztésére a forradalmi ipari unionizmus eszméjének mily prezentálása, magyarázása és tanítása a legalkalmasabb?

Mert ebben a tekintetben a szervezet hivatalos központi lapja, az Industrial Workers és a többi lapok, (Metal Worker, Bérmunkás, Industrialist^ stb.) között lényeges különbséget találunk. A felszólalásokból kitűnt, hogy egyöntetű szabályokat nem lehet hozni, mert más hangot, más módszereket kérnek az egymástól nem csak nagy földrajzi távolságokkal elválasztott munkások, hanem akik azonkívül egymástól nagyon eltérő életviszonyok között is élnek. Mindazonáltal a konvenció a szerkesztők irányítására az alábbi pontokat szabta meg:

1. Amennyiben csak lehetséges minden területen az I.W.W. aktiv tagjai szabják meg, hogy a területeiken milyen módszer a legalkalmasabb. A szerkesztő kötelessége az igy ajánlott módozatokat harmonizálni.

2. Az aktiv tagoknak kell meghatározni, hogy a szerkesztők mit kerüljenek, mely tárgyak vagy módszerek akadályoznák a szervezet fejlődését.

3. Az Industrial Workers szerkesztőjének figyelembe kell vennie, hogy ez a lap első sorban is az uj tagok nevelésére szolgál, ennélfogva olyan szavakat és kifejezéseket használjon, amelyeket az ily uj tagok megértenek.

4. A más unionokra vonatkozó bírálatok csak az általuk folytatott irányzatokra, szerkezetre, stb. vonatkozzanak és ne személyeskedések legyenek.

5. Szerkesztőink igyekezzenek az aktiv tagok képességeinek megismerésére, hogy alkalom adtán bizonyos dolgokkal az ily szakemberek foglalkozzanak.

6. Az I.W.W. hivatalos lapjainak szerkesztői mindenkor kötelesek hirdetni a forradalmi ipari unionizmus eszméjét úgy, mint azt az IWW elvinyilatkozata előírja.

Mint olvasóink tudják, a Bérmunkást eddig is ezen pontok irányították. Ha sorba vesszük ezen pontokat, a következőket mondhatjuk:

1. A Bérmunkás irányítása a magyarajku I.W.W.-isták leg- aktivabbjainak a kezeiben van, akiknek egy része mint a Bérmunkás Lapbizottsága, másrésze pedig mint az írógárda tagjai hozzák létre hetenként pontosan megjelenő lapunkat. De azonkívül az a nagyszámú levél, amit hetenként kapunk, szintén bizonyítéka annak, hogy lapunk teljesen a tagság kezében van. Ennél tökéletesebben olvasók és a tagság lapot nem kontrolálhat.

2. Tekintettel arra, hogy a lapot többen Írjuk és a valamilyen tanácsot vagy kritikát tartalmazó leveleket leközöljük, igy ezt a pontot is híven követjük.

3. Noha ez a pont csak az Industrial Workers szerkesztőjének szól, mégis meg kell jegyeznünk, hogy a Bérmunkást oly módon Írjuk, hogy azt az átlagos értelmiséggel biró magyarajku munkás képes legyen megérteni és tanulni belőle. Hogy ez a törekvésünk mennyire sikeres, azt a levelek százai bizonyítják.

4. A Bérmunkás évi konvenciói az utóbbi 4-5 évben mindig kihangsúlyozták, hogy a munkás szervezetekre vonatkozó adatokra kell támaszkodni és hogy munkáslapban csufolóskodásra ne legyen hely. Mint az olvasók tudják, a Bérmunkás az utóbbi években szigorúan ragaszkodik ehez a ponthoz és a magyar konvenciókon hozott ilyirányu határozatok nem annyira a Bérmunkás, mint inkább a központi lap felé irányultak, örömmel vesz- szük tehát, hogy a legutóbbi egyetemes konvenció ezt az irányt átalánossá tette.

5. A Bérmunkás mindenkor nagy súlyt helyezett arra, hogy aktiv tagjainkat minél inkább bevonja a lap szerkesztésének körébe. Tekintettel azonban a bevándorlás lezárására és arra a tényre, hogy fiatal erőket nem szereztünk, mi pedig már kiöregszünk, az írógárda kiterjesztését célzó törekvésünk nem járt oly eredménnyel, mint szeretnénk.

6. A Bérmunkás minden sorával a forradalmi ipari unionizmus eszméjét igyekszik szolgálni.

Lapunk mindenkor büszkén hirdette és hirdeti továbbra is, hogy a Bérmunkás az I.W.W. elvinylatkozatában megszabott forradalmi ipari unionizmus magyarnyelvű propaganda lapja.

Úgy tartjuk, hogy célunkhoz, az IPARI DEMOKRÁCIA felépítéséhez a legközvetlenebbül vezető ut a forradalmi ipari unionizmus és igy ezen eszme tanításával a világ munkásságának az érdekeit szolgáljuk.

Újabb veszély előtt

A mostanában lezajlott országos méretű sztrájkok mindenütt magasabbra verték a munkások béreit. Ha csak ezt vesz- szük tekintetbe, akkor ezen bérmozgalmakra azt mondhatjuk, hogy a munkások győzelmével végződtek. Különösen hangsúlyozhatjuk ezt akkor, ha meggondoljuk, hogy ezen bérmozgalmakkal kapcsolatban számos esetben a szervezetek megmaradásáért is harcoltak.

Azonban mindezek dacára nem habozunk rámutatni, hogy az ezen nagy harcok árán kivívott egyezségek és szerződések két olyan pontot tartalmaznak, amelyek a munkásságra nagyon is károsak. Midőn ezekre rámutatunk, nem célunk a munkásharcok lekicsinylése, sem a különböző szervezetek közötti egyenetlenség szitása, hanem csupán figyelmeztetni akarjuk a munkásokat, hogy hibás ösvényre léptek, amelyen nem a kitűzött céljukhoz, hanem zsákutcába jutnak.

Az egyik pont, amit ezen szerződésekben kifogásolunk, a termelés sebességének szinte őrjítő emelése-. A munkáltatók a magasabb béreket a mindenféle furfangos kifejezésekkel takart “speed-up” (gyorsítás) utján akarják visszakapni. Ha a mai termelési sebességet még mindig fokozzák, olyan őrjítő iramhoz érünk, ami a munkást hamarosan felőrli. Felőrli még akkor is, ha az ily iramú termelés a mai rendszerben túltermeléshez s az azt követő ipari pangáshoz is vezet. Mert ha ez igy marad, akkor a munkás vagy őrült iramban dolgozik, vagy az utcát járja mun- kaután nézve és törve magát azon, hogy miből tartsa el magát és családját.

A másik, még talán ennél is veszedelmesebb pontja a szerződéseknek az, amely a munkásokat eltiltja a sztrájktól, a sztrájkra való készülődéstől, — szóval az elégedetlenkedéstől. Mert ezen uj szerződési pontok szerint a gyárból kidobhatnak mindenkit ,aki csak említeni is meri munkatársának, hogy valamilyen követelés kivivására abba kellene hagyni a munkát. A szerződéseknek ez a pontja megvonja a munkásoktól a kezdeményezés lehetőségét, a munkásból, — vagyis az emberből, — egyszerű árucikket csinál, akiket a munkásvezérek mint megannyi tárgyakat árulnak.

A munkásság iniciájának és Önrendelkezési jogának ily megsemmisítése ugyanazon állapotokat hozza majd létre, mint amit a Mussolini és Hitler nemzeti szociálizmusai teremtettek és amelyek kiirtása annyi millió ember életébe került. Annál is veszedelmesebb ez a dolog, mert mint jól tudjuk, úgy az AFL mint a CIO szervezetekben hamar kiépítik az úgynevezett “pártmasinát”, amely segítségével örök életen át hivatalban tartják a tisztviselőket. így a szerződésekben érvényre juttatott uj irányzat még inkább elősegíti kifejlődését az union-tisztviselő osztálynak, amelynek élethivatása a munkások szállítása a munkáltatók számára.

Úgy a “speed-up” mint a sztrájktiltó klauzulák ellen igen jó orvosság lenne, ha minden unionban szigorúan keresztülvinnék, hogy a tisztviselők csak bizonyos ideig maradhatnak hivatalaikban és bizonyos időt kötelesek lennének dolgozni az iparokban, mint egyszerű munkások. Akkor magukon éreznék a “speed-up” keserveit, valamint azt is, hogy mit jelent az átlagos munkásnak a szájkosár és minden kezdeményezési jog megfosztása.

Most tehát megismételjük, hogy a szerződéseknek azon pontjaiban, amelyek “speed-up” jellegűek és amelyek a szervezetek tagjaiból csak engedelmes bárányokat akarnak faragni, mi a munkásságra nagy veszélyt látunk, amelyek miatt még igen nagy harcai lesznek az amerikai munkásoknak.

ELVINY1LATKOZAT

A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama' kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll.

E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oiyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai he- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!’

A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az aj társadalom izerkezetét építjük t. régi társadalom keretein belül-