Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-04-13 / 1419. szám
2 oldal bérmunkás 1946. április 13. Egyről-Másról :ELMONDJA: J. Z. TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEK 1920 április 7 — A Kansas-i bányászok általános munkabeszüntetéssel tiltakoztak az állami “kötelező békéltető törvény” ellen. 1920 április 8 — New York állam törvényhozó testületé elvetette a nők és gyermekek részére napi 8 órai munkaidőt bizto- tositó törvényjavaslatot. 1921 április 11 — Az U. S. Supreme Court jóváhagyta az I. W.W. 80 tagjára kimondott Ítéletet, akiket a chicagói tárgyaláson a hírhedt szervezet gyűlölő Judge Landis, tárgyalást vezető biró direkt utasítására mondott ki bűnösnek a megfélemlített esküdtszék 1918 augusztus 17-én. 1861 április 12 — A rabszolgaságot védelmező 11 déli állam kiszakadt az Egyesült Államok ázövetségéből és kezdetét vette a polgárháború. AZ OLAJ BEFOLYÁSA A VILÁGBÉKÉRE A jelen mechanizált társadalmi rendszerben az olaj elsőrangú tényezővé lett minden fejlődő ország életében. A szállítási ipar — vizen, szárazföldön és a levegőben — csaknem teljesen az olaj, vagy annak finomított melléktermékeire van berendezve, úgy hogy annak hiánya, kiszámíthatatlan akadályokat idézhet elő bármely országban. De az olaj más téren is roppant nagyméryü használati értékkel bir. Ugyanis mint hajtóerő, mint fűtőanyag, valamint kémikai szer, amely ma már elengedhetetlenül szükséges a plastic, textil, gumi, szappan és sok más szükségleti cikk gyártásához és igy minden ipa- rizált ország életében egyik legfontosabb helyet foglalja el. így természetes, hogy minden ország igyekszik abból annyit biztosítani a saját részére, amennyit csak lehet. Bár a föld gyomrában levő olajkészlet mennyisége eddig ismeretlen, de az ismert meny- nyiség túlnyomó százalékát az Egyesült Államok és Anglia kontrolálja. A világ eddig ismunkáskormány vezére i t ő 1, hogy elhatározták, hogy Indiának megadják a teljes függetlenséget. Az angol imperializmus éltetésének főgyökerét komolyan átvágva, egész biztos, hogy nem csak az indiai népek, de az egész világ részére nagyon sok előny származna abból. Az angol vezérek kijelentése után, voltak sokan, akik azt mondták, látjátok a munkáskormány mégis csak megembereli magát és olyasmit tesz, amit a reakciósoktól remélni nem lehetett. Mi kétkedéssel fogadtuk a hirt, mint ahogyan már számos esetben, jogosan állapítottuk meg, hogy a munkáskormány az imperialisták kezes báránya. Az indiiai függetlenség hangoztatása is nagyon gyanúsan néz ki, elsősorban azért, mert egy bizottságra bízták az egészet, akik Indiában “tanulmányozni” fogják, hogy milyen vágású függetlenség illik a legjobban az indiai népekhez. Szóval az indiai nép függetlenségét az elnyomó imperialista kormány- hatalom urai akarják kiszabni. De még ez is hagyj án volna, ha nem tudnánk azt, hogy a bizottsági tanulmányozások milyen hosszú időkig elhúzódnak és ha valamit szépen akarnak eltemetni a politikai körökben, mert olajtartalmának 39 százaléka az Egyesült Államokban van, amely felett természetesen ez az ország rendelkezik, bár jelentős része annak is angol kontrol alatt van. A geológusok számítása szerint ez a készlet 25-30 év alatt kilesz használva, hacsak uj forrásokat nem találnak, amire még nincs kilátás. Az angol gyarmatok csaknem teljesen olajmentesek, igy Anglia a külföldre van utalva az olaj szükségletének beszerzésére. A harmadik számottevő nagyhatalom a jelenben Oroszország, amely a világ ismert olajtartalmának a 11 százaléka felett rendelkezik, ami tekintve a gyors iparizálódást, kevés biztosítékot nyújt egy oly hatalmas terjedelmű és népességű országnak. Mint ismeretes a leggazdagabb olajforrások a közép-keleten vannak, amely terület látszólag kisebb “független” országok birtokait képezik, a valóságban azonban ezen területek angol kontrol alatt vannak. Ilyen terület például Iraq (Mezopotámia) amelynek állítólagos olajtartalma kétszer akkora, mint az Egyesült Államoké. Ezzel határos Iran (Perzsia), azt rendszerint külön bizottságok kezébe szokták tenni. Az angoloknak sok bajuk volt Indiával az elmúlt háborúban, a kegyetlen elnyomatásuk miatt alig tudták féken tartani India népét és még igy is nagy tömegekben a japánokkal szimpatizáltak sőt segítséget is adtak nekik .Az állandóan hangoztatott függetlenségi ígéret volt az .amivel Indiát megtartani tudták Anglia oldalán. Most aztán, hogy a háború véget ért, még erősebb lett a függetlenségi forrongás és ennek lecsapo- lására jött most az angol munkáskormánytól a nagyképüs- ködő ígéret- Ezért gyanús előttünk az egész akció. Ha a munkáskormány az volna ami a neve, akkor inkább segítenie kellene azt a lázadást, mely az imperializmus ellen irányul. Ugylátszik, hogy mi gyógyíthatatlanok vagyunk a politikai hamiskártyások elleni érzéseinkben és meggyőződésünkben. És amikor az egész világ elismeréssel tapsol nekik, mi akkor is azt mondjuk vigy/zat, jönnek a politikusok! Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe? amely az utóbbi hetekben állandóan elsőoldali helyet foglal el napi sajtóban és ennek oka pedig az, hogy Iránnak is nagy mennyiségű olajforrásai vannak, amelyek kontrolálásá- ért éles verseny folyik a három nagyhatalom között. 1944 augusztusában, amikor már valószínűnek látszott az, hogy Németország elveszíti a háborút, Anglia és az Egyesült Államok egyezséget kötöttek a közép-kelet olaj forrásainak kiaknázására, amely egyezségből Oroszországot teljesen mellőzték, dacára annak, hogy Oroszország nagyon is közelről van érintve ezen olaj források kiaknázásának mikéntjében. Mint ismeretes, Iran határos Oroszországgal és pedig azon részével, ahol a legjobb olaj- források vannak. Oroszország szerint, az iráni olajforrásokon át le lehet csapolni az orosz olajforrásokat és ennek a megakadályozására Oroszország igényt tart az iráni olaj forrásokra, ami természetes az angol és amerikai olajtársaságok érdekeibe ütközik és ezért lett egyszerre Irán “függetlensége” oly fontos az angol és amerikai érdekeltségek előtt. Az Irani olajforrásokért való verseny Anglia és Oroszország között nem újkeletű. Ez már meglehetős éles volt 1914-ben, azonban a háború közbejöttével eldöntetlen maradt .Közben az orosz forradalom Oroszországot kiszólitotta a versenyből úgy, hogy az iráni olaj teljesen angol kontrol alá került, bár koncessziókat élveztek ott az amerikai Standard Oil és Sinclair vállalatok is. A második világháborúban azonban Oroszország vezető helyre került és ha azt megakarja tartani, sok olajra van és lesz szüksége. Azonban Anglia és Amerika is a külföldi olajra van utalva és igy az olaj feletti kontrol megoldása nagyban befolyásolja a világbékét. Amerika és Anglia viselkedése kétségkívül okot ad Oroszországnak a bizalmatlanságra és nagyon is időszerű volna az olaj és minden nyersanyag feletti kontrolt nemzetközösiteni, ami csakis a kapitalista rendszer megszűnésével érhető el. MUNKÁSHIÁNY A MEZŐGAZDASÁGBAN A mezőgazdaságban a munkáshiány állandó panasz tárgyát képezi. Háború, vagy békében állandóan munkáshiányról panaszkodnak a farmerek, ami valóban létezik is, de nem ezért, mert nincs elegendő munkáskéz, hanem mert a farmokon a viszonyok oly gyalázatosak, hogy akinek csak módjában van, igyekszik más munkakörben elhelyezkedni. Bár nem állítom, hogy az ipartelepeken a munkaviszonyok kifogástalanok, de a mezőgazdasági munkásokéhoz arányitva, nagy külömbséget találunk a kettő között. Az ipartelepeken a munkaviszonyok és bérek ma már töb- bé-kevésbé rendezettek, mig a farmokon teljesen rendezetlenek. Az ipartelepeken megállapodott napi órák vannak, amelyek után a munkások tetszésük szerint rendelkeznek idejükkel, ellenben a farmokon a munkanap látátástól, vakulás- ig tartanak. Az ipartelepeken normális viszonyok között a munka egész éven át tart, mig a farmokon szezon munka van és a szezon végével a munkások nagyobb százalékát elbo- csájtják, ami után különösen a családos munkások nem vágyódnak. A farmerok arra hivatkoznak, hogy az ipartelepeken oly magasak a fizetések, hogy nem csak, hogy a városi munkások nem akarnak a farmra menni dolgozni, hanem még a farmon született gyerekek is mihelyt elérik azt a kort, hogy dolgozni mehetnek, menekülnek a farmokról a több pénz után a gyárakba. Valami igazság van ezen állításban, de a valóság nem az, hogy a gyárakban sokat fizetnek, hanem az, hogy a farmokon keveset fizetnek és sok munkát kívánnak. Bár tény az, hogy az ipartelepeken ma jobbak a viszonyok, mint a farmokon ,ez azonban nem az iparbárók jószívűségének a következménye. Emlékezünk még arra az időre, amikor az ipartelepeken a munkaviszonyok rosszabbak voltak a rossz farm munkánál is, a munkások azonban tanultak a saját kárukon és megtalálták a módját, hogy hogyan lehet azokon változtatni. Az ipartelepeken a munkások szervezkedtek és harcok árán vívták ki-a jobb munkabéreket és viszonyokat, amit a farm munkások eddig még nem tudtak megérteni. A földesurak azzal érvelnek, hogy ők képtelenek versenyezni az ipartelepeken fizetett bérekkel és a farmokon nem lehet oly rövid munkaidőt bevezetni, mint a gyárakban. Ezeket az érveket az iparbárók is felhozták, amikor rövidebb munkaidő és magasabb béreket követeltek a munkások, de kénytelenek voltak meghajolni a szervezett munkások előtt és a gyárak sem mentek tönkre. Sőt ma a rövidebb munkaidő és magasabb bérek mellett, sokkal nagyobb profitot csinálnak, mint amikor 50-60 óra volt a heti munkaidő és csak feleany- nyi az órabér, mint ma. Igaz az, hogy a mezőgazdaságban sok az úgynevezett kisbirtokos, akiknek nincs elég bevételük ahoz, hogy a munkásoknak emberséges életmódot biztosítsanak, ily esetekben azonban a megoldás nem az lehet, hogy ott a munkások annyiért dolgozzanak, ameny- nyit a farmer fizetni tud, mert az ilyen munkaköröknek, ma a nagyipar érájában már nincs lét j ogosultságuk. A fejlődés törvényének elengedhetetlen követelménye a magántulajdon megszűnése és a föld és termelőeszközöknek köztulajdonba vétele. Ebben a fejlődésben az iparok meglehetős előhaladt stádiumban vannak ,a mezőgazdaság azonban elmaradt ,ami a törpebirtokok széttagoltságának az eredménye. Ez a széttagoltság természetesen kárára van a farmeroknak, mert ilyen farmokon még ötven év előtti viszonyok uralkodnak és ez okozza a munkáshiányt. Több európai országban a törpebirtokosok már felismerték ennek hátrányát és a ko-operativákkal igyekeznek segíteni a bajokon, az amerikai farmerek azonban még mindig görcsösen ragaszkodnak a “rugged individualizmushoz” azt hívén, hogy ezzel elkerlülik a fejlődés törvényét.
