Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)

1946-04-13 / 1419. szám

VOL. XXXIV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1946 APR. 13 NUMBER 1419 SZÁM Tárgyalnak a Draper gyár munkásai H E T r K R Ó N IK A ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Mint a Bérmunkás multheti számában megírtuk, a Jones and Laughlin cégnek clevelan­di Draper divíziójában, ahol az Industrial Workers of the Worldban szervezett munkások acélhordókat készítenek, kizár­ták a munkásokat, miután nem fogadták el a cégnek azt az ajánlatát, hogy egyik részről megadja az acéliparban elért általános 18 és félcentes órabér javítást de ugyanakkor meg­vonta az eddigi óránkénti 10-12 centnek megfelelő bonusz fize­téseket. Jeleztük abban a cikkben, hogy miután a munkások szi­lárdan kitartottak követelése­ik mellett, a cég végre is tár­gyalásokra hívta a munkások képviselőit- Ezen tárgyalások, — értesüléseink szerint siker­re vezettek s lehet, hogy a jö­vő héten már megkezdik a munkát a Draper gyárban. Az IWW-nál azonban szigo­rú törvény, hogy a munka fel- vevése vagy abbahagyása fö­lött maguk a munkások dönte­nek. Azért most is a végső szót maguk a munkások fogják ki­mondani a szerdán tartandó gyűlésükön. Az eddigi hangu­lat után ítélve úgy véljük, hogy a munkások el fogják fogadni a cég ajánlatát, amely szerint a telep minden munkása maga­sabb “grade”-be kerül, ami 6 és fél cent fizetés emelést jelent, azonkívül pedig az egész gyár megkapja az általános 18 és fél centes bér javítást és bizonyos bonuszt is kapnak a megállapo­dott termelés elérése után. Akik a Hearst lapok és azok­hoz hasonló más reakciós újsá­gok olvasói és ezeknek a hír­szolgálata alapján azt gondol­ták, hogy az uj háború már csak napok kérdése, most elké­pedve bámulhatnak megint- Bámulhatnak saját lapjaikra, mint borjú az uj kapura. A re­akciós elemek komolyan gon­dolták ,hogy az iráni olaj, az a vasdarab, amit addig kell ütni mig meleg ,a harmadik világ­háború rögtöni előkészítésére- Az UN múlt heti gyűlésén a hirtelen fölforralt iráni olajat oly hirtelen lehűtötték, hogy úgy nézett ki, mintha Gromyko és Byrnes a lapokban közölt ké­peken látható barátságos koc­cintásaik nem is jófajta pezs­gővel a pohárban, hanem le­hűtött iráni olajjal történt vol­na. Szóval, iráni olajkérdés nincs többé. Elintézték a “kecs­ke is jólakjon és káposzta is megmaradjon” magyar szólás­mondás szerint. Most aztán jön a többi ellentétek elsimítása, ami nem könnyebb, hanem in­kább nehezebb feladat lesz, mert sokkal élesebb gazdasági súrlódásokat ölel magában. Ezek között lesz elsősorban a határkérdések elintézése amin egyszer már a nagyhatalmak külügyminiszterei hajba kap­tak. Pár hét múlva kellene ne­kik újabb tanácskozásra össze­ülni, de már jó előre halasztást kérnek, mert a végleges határ­kérdési tervezet még nincs el­készítve. A határkérdéseknél nem éppen az olaj, hanem más gazdasági értékek az iránya­dók és ezért annyira bonyolult kérdés, hogy a kisebb országok határai höl kezdődjenek és hol végződjenek. Ha majd a mos­tani időszak lesz az utókor tör­ténelme, mennyit fognak a jö­vő emberei mosolyogni raj­tunk, hogy ilyen korlátolt agyú korszakot éltünk. Mert Európa kis országainak határkérdése nagyon hasonlít ahoz, mintha egyik nadrágszárból a másikba csak útlevéllel dughatnánk be a lábunkat. Ezenkívül aztán még más fontos ügyek; vannak az UN asztalán, melyek ben­nünket munkásokat elsősorban érdekelnek- így pl. Franco dik- tátori uralmának megszünteté­se. Franco kitessékelését még egyelőre védik, az angol és amerikai imperialisták, de talán végül mégis majd beadják a derekukat és félre állnak azok előtt, akik hegyes orrú cipővel Franco felé rúgni akarnak. Hogy aztán Franco elintézésé­vel a spanyol nép ügye nincs elintézve ,azt jól tudjuk, de le­galább alkalmat kapnak a spa­nyol munkásharcosok, hogy uj- erővel nekifogjanak az igazi szervezkedésnek, mely a mun­kásnép előnyének és végül a fölszabadulásának az előfölté- tele. Ha Franco kitessékelése sikerülni fog, örömünkben még mi is keresni fogjuk az alkal­mat ,egy kis ünnepies koccint- gatásra. y * * * És itt jut eszünkbe Franco ikertestvérének Horthy Mik­lósnak ügye, akit gőzerővel akarnak tisztára mosni a ma­gyar reakciós sajtóban. Horthy annyira megkergült az öröm­től, mert még mindig nem ül a bíróság előtt a vádlottak pad­ján, hogy már támadásba ment át a Magyar Köztársaság ellen. Nürenbergben újra nyilatkoza­tott adott ki az újságíróknak, melyben többek között azt je­lenti ki, hogy a Magyar Köztár­saság nem törvényes. Nem tör­vényes még pedig azért, mert ő a magyar parlamentet csak ideiglenesen oszlatta föl és ad­dig amig ő újra össze nem hív­ja, ő a törvényes feje a magyar kormánynak. És erre a kijelen­tésre a magyar papi sajtó pá­pai szenteltvízzel mondja rá, hogy ámen. Mi azonban tudunk olyan eseteket ,ahol még a szenteltvíz sem használ- Hiába­való tehát Horthy Miklós eről­ködése ,hogy még mindig Ma­gyarország fejének tartja ma­gát, testnélküli fej, még szen­teltvízzel sem tud lábra állni. Lassabban hát az agarakkal Horthy ur és ne örüljön hanem inkább rettegjen attól, hogy még mindig él. Mert olyan so­káig azért még sem fog álni, hogy a magyar nép elfelejtse azt, hogy azért a sok szenve­désért, életért és vérért ,amit a nácik oldalán áldozott, első­sorban Horthy a felelős. Az ítélet késik de nem múlik. Ne álmodozzon tehát arról, hogy ismét a Magyar Köztársaság ellen fog belovagolni, ön már csak egy helyen lovagolhat, a másvilágon és ott is csak a pok­lok mélye felé. Mert nincs oly mélységes pokol, ahol azt a szégyent és gyalázatot annyi emberélet legyilkolását, amit a magyar népre hozott, számon lehetne kérni. És ha már min­denáron nyilatkozik az újság­íróknak és még mindig Ma­gyarország fejének tartja ma­gát, legalább annyira közelítse meg a valóságot, hogy azt módja, én vagyok Horthy Mik­lós, Magyarország szégyenfeje. * * * Jó néhány héttel ezelőtt hal­lottuk azt a nagyhangú kije­lentést az angol munkáspárt és Inflációs rém Magyarországon A PENGŐ ÉRTÉKE NAPRÓL NAPRA ESIK. — A FEKETE PIACON MÁR 18 MILLIÓ PENGŐT ADNAK EGY DOLLÁR­ÉRT. — HALÁLBÜNTETÉST AKARNAK A FEKETÉZŐKRE (A “London Times” április 3-iki számában megjelent tudósítás) BUDAPEST — Magyarországon az infláció olyan méreteket öltött, aminőhöz hasonlót legfeljebb csak Németországban ta­pasztaltunk az első világháború után, amikor a német márka tel­jesen elvesztette az értékét- A magyar pengő is annyira értékte­len már, hogy az állam 10 millió pengőről szóló bankjegyeket ád ki. Ez az óriási összeg azonban •-----------------------------------------­most körülbelül csak ötven cen­tet jelent, de lehet, hogy már holnap annyit sem fog érni. Magyarországon ez év janu­ár elsején az úgynevezett “Stá­jer” pengőt vették a pénz alap­jául. Azonban ennek az elérték­telenedése is azonnal kezdetét vette úgy, hogy ma már 34 pengőt ér a “stájer” pengő. Más szóval ez azt jelenti, hogy a magyar pénz január elseje óta értékének egy-harmincne- gyed részére esett. A pengő értékének esése azonban itt még nem állt meg, hanem tovább esik, méghozzá gyorsuló sebességgel. Hivatalo­san egy amerikai dollár értéke egy millió pengő ,a fekete pia­con azonban hétfőn (április 1) 18 milliót fizettek, ma (csütör­tökön) pedig már 22 millió pen­gőt is kínálnak érte. A dollárt természetesen nagyon keresik. Szó van arról, hogy a feketéző­ket halálbüntetéssel fogják súj­tani. AZ IDEGENEK JÓL ÉLNEK Az angol pénz, a “pound ster­ling”, nem olyan keresett, álta­lában^ dollár az értéke, de még így sem akarják elfogad­ni, mert a németek a megszál­lás ideje alatt sok'angol pénzt hamisítottak és most minden ilyen pénz gyanús­Sehol a világon nem láthat­juk azt a nagy ellentétet az át­lagos nép életmódja és aközött, ahogy azon kevesek élnek, akik az angolokkal vagy az ameri­kaiakkal barátkoznak, avagy valami módon a nagyon költ­séges vendéglőkkel állnak vala­mi összeköttetésben. A meg­szálló hatalmak által fen tar­tott klubbokban találhatunk ritka gyümölcsöket, liba és csirkepecsenyéket, tejfelt, süte­ményeket meg hasonló dolgo­kat éppen úgy, mint a háború előtti időkben a nagyon előke­lő szállodák vendéglőiben, noha ilyen élelmiszereket ma sehol másutt Európában nem szol­gálnak fel. Az idegeneknek az ilyen kitűnő élelmiszerek egy héten át csak 5-6 dollárba ke­rülnek. Ennek a látszólagos olcsó­ságnak az oka az, hogy az ide­genek a dollárjaikért a napi ár­folyam pengőit kapják. Midőn az egyik újságíró a számára küldött pénzből 100 dollárt pen­gőben vett ki a bankból, a bank egész üzleti menete megakadt, amig leszámolták neki a száz millió pengőt. (Folytatás a 8-ik oldalon) HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1830

Next

/
Thumbnails
Contents