Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)
1946-03-30 / 1417. szám
1946. március 30 BÉRMUNKÁS 5 oldal tói és attól, hogy lapjaikat élénkké és érdekessé tegyék, azonban mégis úgy tartom, hogy kiadványainkban tartózkodnunk kell a sárdobálástól, a csúfolódástól és az olyan nyelv használatától, amelyet az átlagos munkás, aki az osztály- harcról még semmit, vagy csak nagyot keveset tud, nem képes megérteni. Szerkesztőink, amikor más, olyan munkásszervezetekkel foglalkoznak, amelyekkel ha nem is értünk egyet, de azért ne ócsárolják azokat, vezéreiket ne igyekezzenek bemocskolni. Kiadványainkb a n vallási dolgokkal csak annyit és akkor foglalkozzunk, amikor és amennyiben éppen szükséges. Az egyöntetű sajtó-irányzat hathatósabban szolgálja azt a forradalmi ipari unionizmust, amit az Industrial Workers of the World fejez ki. Szerkesztőinknek állandóan foglalkozni kell szervezetünk kiépítésével stb. A GYORSAN VÁLTOZÓ TAGSÁG Kiadványainknak kettős célja van. Egyrészről segíteni a szervezőinket és delegátusainkat uj tagok szerzésében, másrészről nevelni, tanitani, nevelni az igy nyert tagságot magára az osztályharcra, nevelni, hogy aktív tagjaivá váljanak mozgalmunknak. Ha kiadványaink nem teljesitik ezt a funkciót .akkor nem elősegitői, hanem ellenkezőleg, hátráltatói a szervezetünknek, nem csak pénzt vesznek el tőlünk, hanem tagjaink idejét is elrabolják. Mint a szervezet minden más tisztviselőinek irányítás ára vannak szabályaink, nem látom be, hogy a szerkesztők irányítására miért he szabhatnánk ki olyan irányelveket, amelyek kiadványainkat hathatósabak- ká tennék. Az utolsó öt év alatt igen sok uj tagot vettünk fel, de azok nagy része újból eltávozott. Körülbelül minden felvett hét uj tagból csak egy marad meg. Ez korántsem kielégítő. Keresnünk kell tehát ennek az okait és ha lehet, eliminálnunk kell azokat. Tudjuk jól, hogy mi, éppen úgy, mint a többi szervezetek is, nem remélhetjük, hogy az összes felvett tagokat megtarthatjuk, azonban a fenti arányt határozottan javítanunk kell. Magával a szervezeti rendszerünkkel nincs semmi baj. A baj inkább ott van, hogy a tagságunk nem aktiv, iletőleg nem eléggé aktiv. Az uj tagok némi tanítást nyernek ugyan magától a delegátusoktól, vagy osztály titkártól, aki felveszi őket, ez azonban nem elég. A régi tagoknak tovább kell folytatni ezt a tanítást. Hogy az ilyen nevelést, tanítást miként adhatjuk meg legcélravezetőbb módon az uj tagoknak, a konvenciónak kell megállapítani. Egyik módja természetesen nevelő irodalom (brosúrák stb.) kiadása. Ezeket olyan nyelven kell írni, hogy az átlagos munkás megértse, hogy az átlagos munkás érdeklődését felköltse. Meg kell velük értetni, hogy a munkás és a munkálható osztály között állandó harc folyik, — az ossztályharc. H. W. Westman Egyetemes Titkár-Pénztáros A fenti jelentés nem szószerinti fordítás, hanem a Titkár- Pénztáros terjedelmes jelentésének kivonata. — Szerk.) FRANCIA HAZAFIAK PARIS — Az amerikai katonai hatóságok átadták a francia kormánynak azon okmányokat, amelyek bizonyítják, hogy a német megszállás ideje alatt 240,000 francia folyamodott német állampolgárságért. A francia hatóságok most átvizsgálják az egész névsort s dönteni fognak, hogy a “dupla” hazafias franciákat hogyan büntessék meg. MEGHALT A HIRES SAKKBAJNOK LISBON — Dr. Alexander A. Alekhine a sakkozás hires világbajnoka 53 éves korában hirtelen elhalt. Alekhine Oroszországban született, már 16 éves korában feltűnt mester játékával. Számos nemzetközi versenyben vett r^szt, 1927- t>en elnyerte a világbajnokságot a cubai Jose R. Capablan- ca-tól. A világbajnokságot jelenleg az orosz Michael Botvinnik tartja. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a viláji munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdeheit megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- Büntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERRELP A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalow izerkezetét építjük ■« régi társadalow keretein Kelni A béke reménye szétfoszléban (Vi.) Két nagyon közismert egyén neve köré iehetne csoportosítani ,hogy a tartós béke reményét, melyet legnagyobb részben az Egyesült Nemzetek Szövetsége alakulattól reméltek a népek, azok legalább is, akik nem ismerik az IWW azon felismerését, hogy “nem lehet béke mig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberiség között.” Az egyik Churchill bombasztikus beszéde, mely nem vélet- lenség volt és nem is csak az a hires amerikai szólásszabadság gyakorlása, melyet most takarónak használnak föl. Először is Truman elnök előre látta a beszédet, valamint hivatalos bemutatást adott hozzá, másodszor meg a Chief of Staff főnöke Eisenhower adta ezen hivatalos jelleget a beszédnek. Harmadik bizonyíték, hogy nem véletlenség volt az egész, hogy a londoni konferencia óta úgy Byrnes, mint Vandenberg és az elnök is megtett minden előkészülődést erre a szenzációs fegyverszövetség és a fegyverkezési verseny melletti hangulat keltésre. Roosevelt, amint most a felesége is és sok jóhiszemű politikus, köztük Cordell Hull is a UNO-ban és annak együttműködésében látta a maradandó béke megteremtését. Churchill és a militaristák egy fegyverszövetségben és az atombomba köré alapított fegyverkezési versenyben látják, vagy tüntetik fel a béke lehetőségét. De amint Mrs. Roosevelt irta “Az a régi forma ,amely már kétszer világháborúra vezetett és most is csak az lenne az eredménye. így megkellene az újabb formát próbálni, amivel elérhetnék a békét.” ezzel az UNO-ra célozva. De ezen UNO-nál is minden ülésszak két nagyon is ellentétes gazdasági érdekcsoportosulás szerint két részre oszlott. Egyik oldalon minden előzetes vagy hivatalos szövetség nélkül állt az angol-amerikai gazdasági egység és még a fasizta Argentina miatt is hajlandók lettek volna a. szövetséget felrobbantani a megalakuló ülésen San Franciscóban és mostan meg ugyan csak a spanyol diktátor elleni akció megakadályozására alakult mozgalom ellen léptek fel egységesen és leakarják még a franciákat is szerelni az ilyen akciótól. De legveszedelmesebb kérdést a Manchuria és az iráni kérdéseket igyekeznék kihasználni, hogy megkaparitsák az UNO fölötti kontrolt és esetleg felhasználják az angol-amerkai szövetség hivatalos megalakítására. Anglia uralta a Nemzetek Ligáját és azon keresztül, minden akciót megakadályoztak melyről azt hitték, hogy az angol birodalomnak ártanak, vagy gyarmatok népeinek használna. De amint a spanyol helyzetben is, az olyan kormányokat segítették, amely biztosította az angol birodalom határait és befektetéseit. Ugylátszik az az egyedüli célja a mostani munkáspárti kormánynak is. Nem kevésbé fontos Herbert Hoover küldetése is. Ez az a Hoover, aki az első világháború után lekenyerezte az éhező országok kormányait és mint Németországban a munkásmozgalmat is, azon könyöradomá- mányokon keresztül, melynek a kiosztása a kezeiben volt. Minden országban, Magyar, Román, Lengyel, Finn, Csehszlovákia, Jugoszlávia, csak azok kerülhettek hatalomra, vagy maradhatták meg, akiket Hoover jónak látott és kenyerezett. Több segélypénzt elköltötték az ily reakciós bandák részére rendezett ünnepélyekre, mint az éhezők segélyezésére. Segélyt is csak azok kaptak, akiknek ezen urak adtak bizonyítványt. Ezt minden európai munkás tudja. Még emlékeznek arra, hogy ez a Hoover nem csak az európai munkásság nyomorúságán nem segített, csak a reakción mindenfelé, de azt is tudják, hogy az amerikai munkásságon sem volt hajlandó segíteni a nagy munkanélküliség nyomor idején, hanem még itthon is csak a bankárokat, nagy iparfejedelmeket segítette, az amerikaiak ezt esetleg már elfelejtették, de a sokszor csalódott, becsapott európai munkásság, melynek nagy része most visszagondol azokra a napokra, amikor Hoover attól tette függővé, hogy kik lesznek a kormányon, kik bir ják a hatalmat. És hogy ez a Hoover Horthyékat, Man- nerheiméket, Mussolinikat támogatott, akik megszervezték ezt a második világ égést. Most megint ezt a HoöVert küldik oda. Nagyon dicsérik azt a munkát, melyet a múlt háború után csinált. Most is azt akarják, hogy csak azok kapjanak segélyt, akik Hoover szerint arra érdemesek lesznek. Megint csak olyan kormányok lesznek jók, melyeket Hoover jónak lát. Mi úgy itten, mint a gondolkozó munkásság Európában tanult a múltak eseményein, hogy kik azok akiket majd Hoover jónak lát és segélyezni fog. Ettől nagyobb ar- culcsapása a demokráciának még el sem képzelhető. Ugyan akkor ha Amerika elakarta veszíteni még azt a kis bizalmat is, melyet az európai munkásság érzett Amerika iránt, csak Hoover volt az egyetlen ember, akin keresztül azt elveszihetik elég gyorsan. De azt is megmutatták a világnak, hogy itten is csak azokra támaszkodnak, a-kik a legreakciósabb csoportnak a vezérei. Sokat hallottunk arról, hogy az amerikai megszálló csapatok vezérei milyen reakciósak, milyen sok nácit meghagytak hatalmon és hogy a kommunistákat, szocialistákat bebörtönözték, vagy kiteszik a hivatalokból, mert azokat Hitler is bebörtönözte. De az mind csak játék volt ahoz képest, amit Hoovertől várhatunk. Csak bevezetés ahoz a drámához, melyet ugylátszik megkezdenek és egy másik ilyen világháborúra vezethet. Nem csak az európai munkásság, amelyet még esetleg meglehetne vesztegetni egy kis kenyérrel. Hanem leginkább azon kormányok, melyek mostan hatalmon vannak a balkán országokban és Franciaországban is no meg a Szovjet kormány tudja, hogy mit várhatnak Hoovertől. önvédelmi kényszer is szorosabban összevonja majd a soraikat. Ezek a kormányok éppen úgy, mint a Ju-
