Bérmunkás, 1946. január-június (34. évfolyam, 1405-1430. szám)

1946-03-30 / 1417. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1946. március 30. AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI BEFEJEZETLENÜL Innen-onnan egy éve lesz, hogy a háború befejeződött. A győzedelmes szövetsé g e s e k megvívták az “utolsó háborút”. Legalább is azt hirdették, hogy feltétlen győzelmet kell arat­nunk, hogy az agresszív (táma­dó) nemzeteket olyan helyzet­be hozzuk, hogy soha többé ne legyenek képesek arra, hogy megtámadják a békeszerető né­peket. Persze mi, akik fanatikusan gyűlöltük a kapitalista rend­szernek a legkegyetlenebb leg­embertelenebb formáját, amely a kegyetlenségét, embertelensé­gét főleg a dolgozókkal éreztet­te, óhajtottuk, hogy az a för- telem, amely nácizmus, fasiz­mus néven vált átkává az em­beriségnek, elpusztuljon, de egy pillanatig sem áltattuk ma­gunkat azzal, hogy vele együtt pusztul a háború lehetősége is. Tudtuk és ezerszer leszögez­tük, szóban, írásban, hogy a tengelyhatalmak leverés ével még nem múlik el a nácizmus veszélye, mert az nem német vagy olasz specialitás mint a spaghetti, hanem a mai gazda­sági rendszer terméke és csak véletlen, hogy az első években olasz, illetve német földön ke­rült hatalomra. A fasizmus kü­lönböző nevek és formák alatt itt is él és hatalomra törek­szik, mint ott, itt is a nagytő­ke pénzeli a mindenre kapható politikai kalandorokat. Ezerszer leszögeztük szóban és sírásban, hogy a tengelyha­talmak leverésével nem pusztul el a háború, lehetősége, mert amig a profitrendszeren épül fel a társadalmi berendezkedé­sünk, addig a háború veszélye mindig a fejünk felett lóg. Még fel sem száradt a kiontott ten­gernyi vér. Még itt van előt­tünk milliók és milliók kétség­beejtő szenvedése és máris uj háború lehetőségéről beszél mindenki. Csak a szocializmus az, mely­nek az életre kerülésével el­pusztul a fasizmus és a háború. A szocializmus az, amely meg­oldja mindazokat a kérdéseket, amelyek szenvedést, gyötrelmet okoznak az emberiségnek. Mi­lyen egyszerű, milyen kézen­fekvő megoldás és a legjobban érdekelt munkásosztály nem akarja meglátni ezt a lehető­séget, kiáltó szavunkat. Kö­zömbösen, sokszor ellenségesen hallgatja, nem veszi észre, hogy a nemtörődömsége, ma­gának az osztálynak szenve­dést, nyomort, bűnt okoz és előkésziti egy uj mészárlásnak a lehetőségét, amelyben nem csak a fiai, hanem maga a csa­ládjával, értékeivel együtt fog elpusztulni. goszláv kormány is, még eze­lőtt egy évvel igyekezett meg­akadályozni, hogy a segélyki­osztás címén a reakciós tiszti banda bef észkelőd jön az an­gol-amerikai küldöttekkel. így inkább semmi segélyt nem kap­tak volna, minthogy ezen ké­meket. titkos ügynököket is be­engedjék. Mivel ez akkor nem sikerült, mostan Hooveron ke­resztül akarják azt megtenni. De nem csak ezek a kérdé­sek állnak befejezetlenül, ha­nem aminek a megszüntetését legjobban kihangsúlyozták, a faji és vallási megkülönbözte­tések is. Magában Amerikában a né­ger kérdés megoldása csak a jövő zenéje. A néger csak má- sodrangu polgára ennek az or­szágnak. Egész csomó szerve­zet működik itt Amerikában, amelynél a faji és vallási gyű­lölet szitás áll előtérben. Ha itt igy van, könnyű el­képzelni a helyzetet a faji és vallási gyűlölettől megmételye­zett Európában. Százezrével távolítanak el egyes országok­ból nép tömegeket csak azért, hogy más nyelvet beszélnek nem véve figyelembe azt, hogy az eltoloncolt népek elődei szá­zadok óta éltek abban az or­szágban, ez a “haza” telepítés főleg a német és magyar nyel­vű tömegeket érinti nagyon sú­lyosan. Ezeket az évszázados hazá­jukból most “haza” telepitik, viszont a hazátlanul bolyongó százezreket nem engedik be oda, amelyet kényszerből ha­zájukká akarnak választani. A háborúnak a “gyors” befe­jezése, nem adott alkalmat Hit­lernek arra, hogy a zsidókér­dést “megoldja”. A hatmillió európai zsidóból Hitler bestiái csak 4 és fél millió zsidónak a kérdését oldották meg, de egy és félmillió zsidó kérdése még nincs megoldva, mert a náci brigantiknak már nem volt ide­jük azokat is elpusztítani. Ezeknek az életbe maradt zsi­dóknak majdnem fele ma a teljes hontalanság, nincstelen- ség, reménytelenség tragédiá­jában van. Lengyel, Magyarország, Ro­mánia és Szlovákia életbema- radt zsidói ma éppen olyan két­ségbeesett helyzetben vannak, mint a régi uralom idején. Ezekben az országokban már Hitlert megelőzőleg, hogy a gyalázatos rabló uralmukról eltereljék a kizsarolt tömegek figyelmét, vad zsidó ellenes propaganda folyt 20-25 éven keresztül, a tudatlan tömege­ket átitatták ezzel a régi cári uralomból fenmaradt módszer­rel, hogy minden bajnak a zsi­dó az oka. Ezekben az országokban ka­pott legodaadóbb támogatást Hitler zsidóirtó módszere, a magyar gentry, a román bojár, a lengyel földbirtokos osztály, a szlovák “értelmiség” odaadó- an a nácikat túllicitálva hajtot­ták végre a zsidók likvidálását, de tagadhatatlan tény az is, hogy ebben közreműködtek a félrevezetett tömegek is, kik azután megkaparintották az el­űzött zsidók üzletét, műhelyét, földjét, házát és az ingóságát is. De amint tudjuk nem minden zsidó pusztult eí. Az állati szen­vedést túlélő zsidók lassan visszajutottak szülőföldjükre és ott miután természetesen lakni és élni akartak, úgy gon­dolták, hogy joguk van az el­rabolt javaikhoz. De nagyon hamar keservesen tapasztalták, hogy a lakosság legtöbb he­lyütt vad gyűlölettel fogadta őket és hallani sem akartak ar­ról, hogy az elrabolt javaikat visszakapják, maguk a kormá­nyok és hatóságok is tehetetle­nek ebben a kérdésben úgy, hogy a fenti országok zsidói­nak a túlnyomó többsége, ma kétségbe esve kivándorolni kí­ván, de nincs hová, sehol sem fogadják be őket. Egyetlen megoldást látnak és ez Palesz­tina, a zsidó ország, de az oda­vezető utat Anglia állja el. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a kapitalista rendszer ezt a kérdést sem tudja megoldani, legfeljebb Hitler módszerével, csak a szocialista társadalmi rendszer az, amely nem ismer majd nemzetiségi és vallási kérdéseket, de a Palesztina felé néző hazátlan, hajléktalan, még táborokban élő zsidóknak, ez nem megoldás, ők nem várhat­nak, nekik ma kell valami meg­oldás, hogy újra embermódra élhessenek, miután más orszá­gokba, ahol a faji és vallási tü­relmetlenség nem olyan irtóza­tos, nem mehetnek, az egyetlen gyors megoldást Palesztinába való bevándorlásban látják és bár jól tudjuk, hogy Palesztina ma nagyon nehezen tud felszív­ni félmillió uj bevándorlót, de mégis ma csak ez lehet, amely ideig-óráig megoldja ezeknek a szerencsétlen tömegeknek a lét- fentartási lehetőségét. Miután itt is mint mindenütt a szegénység az amely szenved, ránk munkásokra nem lehet ezek szenvedése közömbös és az én véleményem szerint, ahol erre mód van, követelni kell, hogy ezen sokat szen­vedett tömegek kenyérhez, haj­lékhoz és emberi jogokhoz jus­sanak. Ha képtelenek a ha­talmak, hogy a szülőföldjükön biztosítsák ezt, úgy adják meg a lehetőségét annak, hogy Pa­lesztinába vándoroljanak, még ha ez sérti is az angol imperi­alizmus gyarmati terveit. “RÓMA ÉS HAZÁM” Magyarországon meglepően gyors ütemben jött felszínre a nyílt ellenforradalom. A nem­zetközi helyzet, nevezetesen az angol-amerikai Szovjet ellenes fellépés ad bátorságot az eddig álarc alatt élő ellenforradalmi bandának, hogy nyílt sisakkal jelenjenek meg a színen, elle­nezve mindazt, ami a náci-nyi­las banditák leverése után tör­tént, főleg a földreformot, a köztársaságot és a Horthy-nyi- las éra vezetőinek a népbiró- ság elé való állítását. Ennek az ellenforradalmi megmozdulásnak a látható és nagyon is hallható feje Mind- szenthy hercegprímás, ki nyíl­tan hirdeti a földosztás vissza­csinálását, a királyság helyre­állítását és a reakciós, gyilkos, áruló politikusok büntetlensé­gét. A magyar kormány gyen- gességét jellemzi az, hogy a tegnap urai, kik a magyar né­pet ebbe a szörnyű helyzetbe hozták, ma már elérkezettnek látják az időt uralmuk vissza­állítására. Itt Amerikában ennek a kle­rikális-reakciós ellenfor rada- lomnak a Magyar Szövetség urai és főleg a katholikus pap­ság a hangadói, ami természe­tes is, mert a nemzetközi ellen- forradalom irányítója ma is­mét a Vatikán. Hogy mennyire Róma a dön­tő faktor, az kitűnik abból a le­vélből, amelyet Mindszenthy hercegprímás intézett a Ma­gyarok Vasárnapjához, amely­ben teljesen indorszálja annak a Szovjet és a magyar kor­mányzat elleni irányát és fájó szívvel sajnálja, hogy Magyar- országon nincs egy olyan “tüz- rőlpattant” lap, mint Tarzicius szócsöve. Tarzicius megállapítja, amit úgy is tudunk, hogy a herceg­prímásnak “A nagy feltámadói harcának legfőbb vezérének" két szempont az irányadó “Ró­ma és Hazám”. Igen először jön Róma, ami a pápai világu­ralmat jelenti, utána a “Ha­zám,, ami magyarra fordítva, Habsburg uralmat, a nagybir­tok és főpapság uralmát, a nép elnyomatását jelenti. A Róma által irányított el­lenforradalommal sze m b e n, minden haladó embernek fel kell vennie a harcot, amelynek nyíltan a klérus ellen kell irá­nyulnia, amely a vallást a val­lásos hívőket mozgósítsa a sza­badság, a nép jólét ellen, ezzel megtagadva a krisztusi taní­tás legelemibb szabályait. Harc a reakció, a fasizmus ellen a pápa jóvoltából elkerül­hetetlenül harcot jelent Róma uralma ellen is. ÜZEN A SZERKESZTŐ Református lelkész, Cleveland — Noha köszönettel vesszük azt a bizonyára jóakaratu fi­gyelmeztetését, hogy NEM RE- F 0 R M ÁTUS HANEM LU­THERÁNUS pap volt a cleve­landi március 7-iki magyar ünnepély azon szónoka, aki azt az alkalmat ‘orosz ellenes pro­paganda terjesztésére használ­ta fel, mégis úgy tartjuk, hogy tévedésünk nem volt lényegbe vágó. Mert a TÉNY, vagyis a lé­nyeg az, hogy az a papocska a clevelandi magyarok hazafias érzelmeit használta ki saját re­akciós, gyűlölettel telitett ér­zelmeinek terjesztésére. Elis­merjük, hogy mi nem igen tö­rődünk a vallásos szekciók kö­zötti finom disztinkciókkal. így például nem törődünk azzal, hogy melyik csoport nevezi magát “kereszténynek” és til­takozik erélyesen, ha a “ke­resztyén” névvel illetik őket, vagy éppen fordítva. Éppen igy reformátusoknak nevezzük az összes úgynevezett “reformált” vallásokat, amelyek sorába fog­laljuk úgy a lutheránusokat, mint a kálvinistákat, a methó- distákat ,a Christian science hí­veit, sőt még a szent henter- gőket is. Egyébiránt megnyugtatjuk a tisztelendő urat, hogy isme­rünk mi itt, Clevelandon, az East Side-on, olyan REFOR­MÁTUS lelkészt, aki a népbo- londitás és az álhazafiság me­zején, továbbá az újjászületett Magyarország bepiszkitásában messze túlhaladja azt a luthe­ránus papot, akit a márciusi ünnepéllyel kapcsolatban kipel­lengéreztünk. így, ugyebár, ön is belátja, hogy nem lényeges, vájjon az illető református, vagy lutherá­nus volt-e, amig mindkét szek­ta papjai egyformán bűnösök a nép félrevezetésében. Nézze meg a lapot csomagoló előfizetése lejáratban van-e. Ha igen ne várja lapkezelőnket, hanem az önnél levő barna bo­rítékban küldje el az előfizeté­sét is.

Next

/
Thumbnails
Contents