Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-09-29 / 1391. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1945. szeptember 29. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre *........................$2.00 One Year ........ ...$2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ........ 5e Single Copy __________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders _______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Jó befektetés Jelen számunk “Mit Írnak olvasóink” rovatában közöljük egyik uj olvasónknak, a Trenton, N. J. városban lakó Szabó Jánosnak a levelét, amelyben többek között ezeket Írja: És látom, hogy önök, a Bérmunkás irói, igen nagy anyagi áldozatokat hoznak ennek a kis, de mindenttudó lapnak a fentartására. Csaknem minden héten látom a lapban a kimutatást és nem tudom elképzelni, hogyan bírják ezt a nagy kiadást? Sőt mi több, még a feleségeik is ugyan olyan ösz- szeggel járulnak hozzá! Ily nagy áldozathoz vagy jó heti kereset kell, vagy pedig koplalás, másképpen nem tudom, hogy bírják ki? A vallásos mese szerint állítólag egy ember ezt mondta Jézusnak: “Uram én is követni akarlak téged.” Mire Jézus igy felelt: “Akkor mondj le minden vagyonodról, mert üldözni fognak téged az igazságért s bizony sokszor nem lesz hová lehajtanod a fejed.” Úgy látom, hogy ez áll a Bérmunkás előállitóira is. Megkíséreljük, hogy nyílt és őszinte választ adjunk e levél írójának, akiről éppen ezen levél következtében feltételezzük, hogy olyan munkásember, aki eddig a munkásmozgalommal nem sokat törődött. így ez a válasz nem csak neki, hanem mindazon munkásoknak szól, akik csak a messze távolból figyelik a munkásmozgalmat, — ha ugyan egyáltalán figyelik, de nagyon sokan vannak olyanok is, akik még csak tudomást sem vesznek róla, sőt elég nagy azoknak is a száma, akik egyenest gyűlölettel viseltetnek az ily mozgalmakkal szemben. És ugyanakkor olyan feleletet adunk, amely nem csak ránk, a Bérmunkás fentartóira vonatkozik, mert a mi lapunkon kívül még igen sok más lap; a mi mozgalmunkon kívül még igen sok más hasonló mozgalom alkotja a nagy, egyetemes munkásmozgalmat. Másszóval mind az az áldozat, amit mi hozunk, — ha ugyan egyáltalán áldozatnak lehet nevezni, nem egyedül álló. Megtalálhatjuk ezt itt Amerikában csaknem minden nemzetiségnél, de megtalálhatjuk a világ minden fejlettebb országában, kivéve ott, ahol a fasizta dögvész elnyomta a munkásmozgalmakat. Első sorban is legyünk tisztában azzal, hogy ez csak látszólag ÁLDOZAT. Elvitázhatatlan tény, most már bebizonyított igazság, hogy mindaz, amit mi a lapunkra költünk, akár anyagiakban, akár munkában, NAGYON Jó BEFEKTETÉS. És ilyen jó üzleti befektetések mindazon összegek, melyeket a munkások a munkáslapokra és általában a munkásmozgalomra költenek. Mi, bérmunkások, sok-sok évvel ezelőtt rájöttünk, hogy egyedül, egymással nem törődve, teljesen tehetetlenek vagyunk a munkáltatóinkkal szemben. Azok úgy zsákmányolnak ki bennünket, ahogyan éppen akarnak. Az individuális munkás teljesen tehetetlen volt, ha magasabb béreket és jobb munkaviszonyokat akart. Hiába hagyta ott a munkahelyét, a másik ipartelepen hasonló rossz viszonyokat talált. Ha panaszkodni vagy kritizálni mert, azonnal kivágták és még szerencsés volt, ha fekete lisztára nem tették. Sok-sok idő tellett bele, amig a munkások rájöttek, hogy EGYÜTTESEN, szervezett erővel kell a munkáltatókkal szembe- állni. Igen ám, de a szervezet megalakításához anyagiak kellettek. A világ összmunkásainak nagy szemcséjére akadtak olyan munkások, akik összeadták az ilyen összegeket és végezték l szervezkedéssel járó munkákat, mert jól tudták, hogy a SAJÁT SORSUKON CSAK AZ OSZTÁLYUK SORSÁNAK A JAVÍTÁSÁVAL SEGÍTHETNEK. Hasonlítsuk csak össze a mai munkaviszonyokat a három- négy évtizeddel azelőtti munkaviszonyokkal. Hasonlítsuk össze a mai átlagos munkás életszínvonalát a harminc-negyven évvel ez- lőtti életszínvonallal. Ugy-e milyen nagy a különbség?! És miután ebben a magas életszínvonalban azok is részesülnek, akik annak idején a munkásmozgalmat, a munkáslapokat támogatták, most láthatjuk, hogy az a befektetés megtérült kamatos-kamatokkal együtt. Ugy-e, most már belátja munkástárs, hogy azon “áldozatok” valójában nagyszerű befektetések voltak. Hogy a munkásság és általában a népmilliók életszínvonalának emelésében a munkásmozgalom a legfontosabb tényező, azt misem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy amely országban nincs munkásmozgalom, ott a néptömegek életszínvonala nagyon alacsony. Másszóval úgyis mondhatnánk, hogy az oly országokban a munkáltatók nagyobb mértékben zsákmányolják ki a munkásokat, mint ott ,ahol a munkásoknak erős szervezeteik vannak. Mert nem igaz ám az, hogy a fejlett iparok egyben jómódot is hoznak az ország dolgozóinak. Lám Japán kifejlesztette az iparát, az individuális munkás ott is termelt annyit, mint itt, de azért az életszínvonala messze alatta maradt az amerikai munkás életszínvonalának. De nem is kell messze Japánba mennünk, nézzük csak, mi történt Magyarországon. Ez nemcsak közelebbről érdekel bennünket, hanem mindannyian ismerjük is. Nagyon jól tudjuk, hogy a magyar munkásokat és a magyar parasztokat mennyire elnyomták és kiszipolyozták a magyar úri bitangok. A múlt század kilencvenes éveiben azonban erőteljes szervezkedési mozgalom indult meg Magyarországon és negyedszázad alatt rohamosan javította úgy az ipari munkások, mint a nincstelen parasztság helyzetét. Akkor azonban közbejött az első világháború, majd a rövid életű forradalmak és végre a Horthy ellenforradalom, a FEHÉR TERROR, amely részben kiirtotta, részben pedig tehetetlenné tette a munkásmozgalmat. És amily mértékben hanyatlott a munkásmozgalom, oly mértékben sulyedt az ipari munkásság és a szegény parasztság életszínvonala. Mindezek ma már történelmi tények, amiket mindenki ismer. Miután Szabó munkástárs vallási példát hoz fel, mi is megemlítjük, hogy lám nagyon sokan vannak olyanok is, akik a val-' lás, a templom részére hoznak nagy ÁLDOZATOKAT. Szabó munkástárs ,aki ugylátszik, hogy járatos a biblia mesékben, jól tudja, hogy a vallásos emberek sem áldozatnak vélik az ily ösz- szegeket. Ez is csak BEFEKTETÉS, mert úgy vélik, hogy annak segélyével haláluk után a mennyországba jutnak. Nos, mi úgy tartjuk, hogy abból a mennyországból, — ami alatt a jót értik, — MÁR ITT A FÖLDÖN AKARUNK VALAMENNYIT. A tulvi- lági élettel mi nem törődünk Éppen azért mi, akik életünkben kívánjuk élvezni a munkásság által készített javakat és akik tudják, hogy ezekhez csak szervezett erőnkkel juthatunk, a FELVILÁGOSULT MUNKÁSOK közé tartozunk. A felvilágosult munkásság tartja fenn a munkáslapokat és a munkásmozgalmat világszerte. Fel kell tartanunk, mert még korántsem értük el azt az életszínvonalat, amit a mai technikai tudásunkkal meg tudnánk teremteni. így amit mi ma a lapunkra és a mozgalmunkra költünk még mindig nem áldozat, hanem jó befektetés. Jó befektetés még akkor is, ha nem mi, hanem csak a gyermekeink élvezik a gyümölcsét. — Az tény, hogy ebben a munkában az összes munkásoknak részt kellene venni, mert az igy elért javakban mindannyian részesülnek, még azok is, akik tudatlanságuk következtében ellenünk ,tehát egyben saját érdekük ellen is harcolnak. Éppen azért tartjuk magunkat felvilágosult munkásoknak, mert felismertük azt a tényt, hogy a munkás csak a munkásosztály sorsának emelésével segíthet önmagán. De nemcsak felismertük, hanem hajlandók voltunk és vagyunk a szükséges anyagi és munka befektetésére is. És higyje el Szabó munkástárs, hogy a Bérmunkás fentartói nem a nagy keresetű munkások közül kerülnek ki. Az a csapat felvilágosult munkás és munkásnő, akiket mi ÉPITŐGÁRDA név alatt foglalunk össze, — tudván, hogy milyen nagy szükség van az olyan lapra, mint a Bérmunkás, — elhatározta, hogy a lap fentartásához havi egy dollárral járul hozzá. Elismerjük, hogy ez jelentékeny összeg. Azonban a munkások legtöbbje mennyivel nagyobb összeget dob ki évente haszontalan dolgokra vagy a tul- világi malasztra? Úgy véljük, hogy elég érthetően válaszoltunk Szabó munkástárs levelére. Éhez még csak azt tesszük hozzá, hogy szeptember elsején tartott konvenciónkon lapunk támogatói újból megalakították az ÉPITŐGÁRDÁT. Reméljük és hisszük, hogy olvasóink közül is sokan csatlakozni fognak ehez a gárdához, mert felismerték, hogy az ily célra adott összegek nem áldozat, hanem a munkásosztály jövőjét szolgáló jó befektetések! ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a fö'ldet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni csszpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oiyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért. tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkba • “LE 4 RER RENDSZERREL!’ K A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az nj társadalom izerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL
