Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-09-29 / 1391. szám
1945. szeptember 29. BÉRMUNKÁS 5 oldal A gumi munkások harcai és árulói A munkások és munkáltatók közötti súrlódások, amelyek a két osztály közötti osztályharcnak a következményei, soha nem szünetelnek és sokszor nyílt harcok formáját veszik fel. E tekintetben az akroni gumi gyárak már sokszor kerültek az újságok első oldalára mert még a háború alatt is, amikor pedig az unióknak fogadalmuk volt arra, hogy nem fognak sztrájkolni amig a háború tart (mellesleg jegyezzük meg, hogy ezen fogadalmat nem a tagság, hanem a vezetőség tette meg és hogy törvényes legyen a konvenciókon elfogadtatták) mégis egymást érték a munkabeszüntetések, hol egyes departmentek- ben, hol pedig egész telepeken, mert a munkások érezték, hogy ez nem az ő fogadalmuk és hogy ezt a gyárosok felhasználták arra, hogy .mindent ráerőszakoljanak a ^munkásaikra, ami javukra szolgál, vagyis az ő profitjukat növeli (de ők nem adtak fogadást arra, hogy nem fognak sztrájkokat okozni). Ez mind egy hathatós fegyver volt a kezükben. Ezzel aztán minden megmozdulást törvénytelennek nyilváníthattak s ebben nagy segítségükre volt nekik az unió vezetői is, akik tulajdonképpen a fogadalmat tették. Ezen vád nem mindig illethette a locálok elnökeit, mert azok többször harciasán kitartottak a munkások mellett, ellenben az Internacional vezetősége, de leginkább a most lemondott főelnök annyira nyíltan állást foglalt a gyárosok mellett, hogy azt mindenki láthatta, hogy saját előnyeiért eladta magát a munkáltatóknak és árulójává vált a munkásoknak. Leginkább bebizonyította ezt a Goodyear sztrájknál, amely pedig törvényes utón lett megszavazva a kormány megbizottainak, a Labor Board embereinek a felügyelete alatt és időt adtak a szavazás és a sztrájk megkezdése között, hogy tárgyalás utján ellehessen intézni a szóbanlevő ellentéteket. A főelnök ur nekirontott a munkásoknak s a sztrájkot törvénytelennek nevezte, megérhető, mert ezek mind szegték a szent fogadásukat és vissza akarta rendelni őket a munkába. A munkások érdeméül legyen feljegyezve, hogy nem fogadtak neki szót, sőt még akkor sem adták be a derekukat, amikor a Labor Board, amely ügynökség pedig ellenőrizte a szavazatot, szinte nekirontott a munkásoknak, ami könnyen megérthető, mert ezeknek mind a tőkések politikai kormányának ügynökei és ez a feladatuk. Már már majdnem azt mertük volna gondolni (többen már úgy is vették), hogy a Goodyear munkásai annyira megemberelték magukat, hogy az osztálytudat jellegében nem rettenve meg semmi fenyegetéstől sem, nem halgatva semmi kérésére rendületlenül kitar tanak, ekkor hirtelen a gyárosok és az ő szolgálatukban álló kormány más módszerhez folyamodott. A tengerészeinek adták át a gyárat ,ahol megjelent egy Clark nevű kapitány, vagy húsz emberrel és kiadta a parancsot a munka felvételére. Mindössze csak néhány óra időt adott ez a tengerész tiszti mundérba bujtatott tőkés (az Akron Beacon Journal ismertette annakidején, hogy ezen ember civilben olyan vállalatnak az alelnöke, amelynek több gyára van úgy itt, mint külföldön). A munka megkezdésére fenyegetés kíséretében szóllitotta fel a munkásokat. Ekkor már a local vezetősége is azt mondta, hogy a government ellen nem sztrájkolhatnak tovább a munkások, ekkor azt kellett látniuk, hogy milyen hirtelen megszűnt a harciasság mikor az ellenség újabb stratégiát vett igénybe. Nem várták be, hogy vájjon mit csinált volna a kapitány ur, hogy ha egy munkás sem megy vissza dolgozni. A Goodyear sztrájk ilyen szégyenletes hirtelen befejezése tragikus befolyással volt a közben kitört Firestone gyári sztrájkra, amely éppen olyan legális utón előkészített sztrájk volt, mint a Goodyearnál. Ezeknek azt mondották, hogy mióta a Navy Irányítja a Goodyearnel a munkát, azóta sokkal szigorúbb rendszabályok vannak és Washingtonban meg azon tárgyaltak, hogy rövid időn belül a Firestone gyárakat meg az Army veszi át. A munkások úgy határoztak, hogy visszamennek munkába mielőtt a hadsereg irányítása alá kerülne. Tehát igy végződött az utóbbi időben az egész telepre kiterjedő két sztrájk Akron- ban. Habár ezen sztrájkról már volt említés e lapban, de mégis szükségesnek tartottuk ismertetni a részleteit, mert ez szükséges volt tárgyunkhoz és reméljük, hogy ezen oknál fogva nem válik unalmassá az olvasók előtt. Visszatérve a United Rubber Worker’s of America volt főelnökéhez, még kívánjuk megjegyezni, hogy ez az ember aki sokszor bebizonyitotta, hogy amikor egy nagy munkásszervezet élén állván, a tőkések érdekeit szolgálta, még arra is vetemedett, hogy az Akron Beacon Journalban az egyik legnagyobb munkásfaló tőkés napilapban, fél oldalas hirdetésben támadta a sztrájkoló- kat és ezen nyilatkozat alatt szeretném ha ezt a számot megtartotta mvolna bizonyítéknak) s ezen nyilatkozat alatt az ő névaláírása volt. Nem sikerült megtudnunk, hogy ki fizetett ezen hirdetésért, ha a szervezet pénztárából fizetett a szervezetet támadó nyilatkozatért, akkor megérdemelte volna hogy rögtön kivágják nem csak állásából, de a szervezetből is, ellen esetben ha a gyár fizetett érte és ő pedig aláírta az ő nevét, ezáltal azonosítva magát a gyárosokkal a munkások támadásában, ugyan csak azt érdemelte volna. Az ő bűnösségét még az sem enyhíti, hogy évekkel ezelőtt, amikor szervezői utón volt a déli államokban, a gyárosok által bérelt gang- szterek kihurcolták egy városból, összeverték súlyos sérüléseket ejtve rajta, ekkor mindenki mind a munkásmozgalom mártírját tisztelte benne. Ezelőtt pár évvel munkásellenes cselekedetért kizárták a Goodrich local No. 5 tagjai közül, de azután hosszabb vitatkozás után ismét vissza lett helyezve. Az Akron Beacon Journal ezen embert többször dicsérte és magasztalta, mint a munkás- osztály igazi bajnokát, most is lemondása alkalmával. Már ez a tény maga is bizonyítja bűnösségét, hogy egy olyan lap dicséri, amely a sok tőkés lap között is egyik első helyet foglalja el a munkásmozgalom elleni gyűlöletében. Ezek után nem lehet csodálkozni, ha ezen sorok Írójának (aki szintén a local No. 5 tagja) elpirult az arca a legutolsó gyűlésen, amikor fel lett olvasva a lemondó levél a többség mégis megszavazta, hogy örökös tagsági kártyát kapjon a localtól arany szegéllyel. Röviden betekintést nyújtva a gumi munkások szervezkedésébe s küzdelmeibe, nem mulaszthatjuk el megjegyezni, hogy most ismét a front pagen van Akron, ugyan most nem a gumi munkások sztrájkolnak, de nem dolgozhatnak (Goodrich local No. 5), most a fore- manok union ja Foremans Association of America local No. 98 hívta ki ezt a sztrájkot. Ezen sztrájk bonyolultsága felülmúl minden eddigit, már a harmadik hete, hogy a Goodrich telepei le vannak zárva és e sorok írásakor még mindig nincs megoldás. Mivel e sorok írója minden gyűlésen jele volt (local 5) igy pontos információt fog szolgálni ezen sztrájk lefolyásárai, úgy hisz- szük minden olvasót érdekelni fog. (Akroni proli) Szovjet lányok A Trenton, N. J. városban lakó Rinyu György munkástársunk levelét is a “Mit Írnak olvasóink” rovatban akartuk leadni, amikor láttuk, hogy Trenton már szerepel ott egy igen érdekes levéllel ,amelyre válaszolnunk fellett. És miután a Rinyu munkástárs levele is választ kíván ,ime itt foglalkozunk vele. Rinyu munkástárs már régi hive lapunknak és mozgalmunknak. Most panaszkodik, hogy az emberek tudatlansága miatt milyen nehéz az agitáció Odaadta a Bérmunkást valakinek ,aki másnap visszahozta neki azzal a megjegyzéssel, hogy “az asszony nem hagyja olvasni az ilyen újságot.” Ezen felháborodva Rinyu munkástárs ezt irta: “Hát mit is várjon az ember az ilyen néptől? Nekem azzal állnak elő ,mond jam meg nekik, igaz-e, hogy Oroszországban a nőknek muszáj azzal szerelmeskedni ,akiket nem is akarnak? És aztán igaz-e, hogy ott családalapításról szó sem lehet? A nőknek muszáj dolgozni, bármilyen öreg és a munkájáért semmi fizetés sem jár, csak az étel, ruha meg a szálás ?” “Hát kérem”, — Írja Rinyu munkástárs, — “én erre csak azt tudtam felelni ,hogy nem igaz ,mert én ilyesmit a munkáslapban nem olvastam. Sajnos, ők más lapokból olvasnak ilyesmit, de majd eljön még az ideje annak is, hogy ők is tanulni fognak. A nagy baj csak az, hogy a munkásnép mindig a saját kárán tanul.” A Szovjet Unionról nagyon sok hazugságot terjesztenek, többek között azt is, hogy ott most az úgynevezett “szabad szerelem” divik. Ezek annyira durva hazugságok, hogy rendesen nem is írásban, hanem csak úgy “suttogva” terjesztik. De azért az oroszok ellenségei, j — akiknek száma igen nagy — j gondoskodnak arról, hogy az ily rágalmak mindenüvé eljussanak. így nemcsak Trenton- ban, hanem szerte az országban mindenfelé, sőt még Cana- dában is suttognak az ilyesmikről. Egy canadai hajóskapitány, akinek a hajóját a németek a tenger fenekére küldték s azért egy másik hajóra került, amelyen Murmanks városból Amerikába hozták. Ezen a hajón vele utazott nyolc szovjet hivatalnok leány is, akiket a washingtoni követségre küldtek dolgozni. Miután akkor a “U” hajók miatt bujkálni kellett, az ut sokáig tartott és a lányok ezzel a hajóskapitánynyal gyakorolták az angol nyelvi tudásukat, ezért aztán összebarátkoztak. Ennek a hajóskapitánynak is nagyon fúrta a begyét az a kérdés ,amit a trentoni tudatlanok Rinyu munkástárshoz intéztek. Egyszer aztán alkalma nyílt arra ,hogy feltegye ezt a kérdést az orosz lányoknak. Olyan meglepő választ kapott, hogy ezt megírta egy canadai folyóiratban. Ezt a rendkívül érdekes cikket “Szovjet lányok” cim alatt közöljük a Bérmunkás 1946-os naptárában. Soha ennél jobb, tisztább és őszintébb választ még erre a kérdésre nem adtak. Érdekelni fog ez mindenkit s Rinyu munkástársnak is azt üzenjük, hogy majd azt mutassa meg azoknak a tudatlan, de egyben rosszakaratú embereknek is. Mi megközelítőleg sem tudnánk most olyan jó és szerfelett érdekes választ adni, mert ha csak azt mondjuk, hogy a kérdésben rejtett állításuk merő hazugság, hát egyszerűen kinevetnek, hogy ők jobban tudják, mert ettől, vagy attól a barátjuktól esetleg a papjuktól hallották. Hogy el ne felejtsük, megmondjuk, hogy mi is a hiba abban az 0. Henry elbeszélés bekezdésében .amiről a múlt héten irtunk. Mint irtuk, 0. Henry igy kezdi ezt a tárcát: “Egy dollár és nyolcvanhét cent! Ennyi volt az egész. És abból is hatvan darab a legkisebb pénznemből, pennykból telt ki,
