Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-09-22 / 1390. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1945. szeptember 22. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG AR AIN ORGAN OF THE I. W. W Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 i/ne Year ......... $2.00 Félévre .............................. 100 Six Months ___________ 1.00 Egyes szám ára ............ 5c Single Copy ___________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders __ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE i»i 42 Állami jogok ha az egész mondatot kimondjuk igy: NEM VÁLLALNAK MUNKÁT ALACSONY BÉREKÉRT. Ez a lényege annak hogy egyes politikusok most egyszerre az állami jogokat (state rights) rántották elő, hogy igazi céljaikat, A MUNKABÉREK LEVERÉSÉT eltakarják. Az utóbbi években a “state rights” zászlajába burkolva igyekszenek megtartani minden munkásellenes törvényt, vagy hozni újabbakat. Ezért mondhatjuk azt, hogy az annyiszor hangoztatott állami jogok az amerikai reakció legutolsó védbástyái. Vélemények az európai változásokról Mióta az Egyesült Államok megalakult az egyes államok mindig igénybevették a szövetségi kormány pénzügyi támogatását. Az egyes államok részéről az volt a jó poltikus, aki a szövetségi háztartásból minél nagyobb összeget tudott átutaltatni az állami konyhára. Iskolákra, csatornákra, utakra, kikötőkre, hidakra, meg ki tudná még elsorolni, hogy mi mindenre nem kértek s kérnek ma is szövetségi támogatást. Az ilyen szövetségi financiális támogatás legtöbbjét a kongresszus szavazza meg. Minden szenátor és kongressman arra törekszik, hogy minél nagyobb összegeket szavaztasson meg az általa képviselt terület részére. Az ilyen törvényeket általában a “pork barrel” (zsíros hordó) névvel látták el s minden honatya arra törekedett, hogy saját állama zsíros bödönét minél jobban megtömje, mert az újból megválasztásnál az a leghatásosabb kortes fogás, hogy az illető politikus mit hozott az állam konyhájára. A baj mindig az volt, hogy a honatyák olyan sok “zsíros hordót” állítottak a szövetségi törvényhozás ajtaja elé, hogy azokban elment volna a szövetségi kormány tízszeres jövedelme is. így mindig nagy marakodással járt, hogy kinek mennyi jut a \ koncból. Most történt először, hogy a honatyák tekintélyes száma tiltakozással fogadta a szövetségi kormánynak azt az ajánlatát, hogy hajlandó az államok zsíros bödönébe jófajta amerikai dollárokat gyömöszölni. Minden más alkalommal oly gyorsan kizsebelték Uncle Samet, hogy elfogyott a pénz, mielőtt nyilvánosságra került volna, hogy mire is szánták a szövetségi támogatást. Rendesen a kulisszák háta megett, — ami ebben az esetben a bizottsági termeket jelenti, már előre megosztozkodtak a sápon és megállapodtak abban, hogyan támogatják egymás érdekeit a törvényjavaslat megszavazásánál. Most azonban egészen másképpen viselkedtek a koncra mindenkor annyira éhes politikusok. Mint ismeretes, Truman j elnök a kongresszushoz küldött üzenetében többek között azt is ajánlotta, hogy a munkanélküli segélyeket az égész országban fel kell emelni úgy, hogy a maximum heti 25 dollár legyen és azt 26 héten kapja minden munkanélküli. Truman ajánlatának meg- felelőleg a kormánypárthoz tartozó szenátorok és képviselők beterjesztettek egy javaslatot, hogy mindenütt fel kell emelni a munkanélküli segélyt és azon államok részére, ahol a segély alacsonyabb, a szövetségi kormány adja a különbözetet. Ez tehát igazi, hamisítatlan “pork barrel” javaslat volt, mégis sokan a honatyák közül felhorkantak. Nekik nem kell a szövetségi kormány ajánlata — mondották, mert ez A SZÖVETSÉGI HATALOM BEAVATKOZÁSÁT JELENTENÉ AZ ÁLLAMOK JOGAIBA. Kihangsúlyozták, hogy a munkanélküliek segélyzése az egyes államok jogkörébe tartozik. Ez a különös állásfoglalás teljesen érthetetlen a felületes szemlélőnek. Hiszen ha az ily célra adott összegek elfogadása sérti az államok jogait, akkor éppen úgy sérti mindenféle más szövetségi segélyzés vagyis minden “pork barrel” törvény, amelyek révén eddig az egyes államok milliókat, vagy billiókat szedtek ki a szövetségi kincstárból. A szövetségi kormány mindenféle segélyt bizonyos feltételek mellett nyújt. így például még ha csak utak építéséről van is szó, a segélyadásnál megszabják, hogy annak az útnak milyen minőségűnek kell lenni, sok esetben azt is, hogy az építésnél union munkabéreket kell fizetni, stb. Szóval az államok mindig elfogadtak bizonyos megszorításokat, csak, hogy a koncot megkapják. És ime, ebben az esetben mégis tiltakoztak. Tiltakoztak pedig azért, mert az egyes államok nagytőkései úgy tartják, hogy a MAGAS MUNKANÉLKÜLI SEGÉLY AKADÁLYOZZA A MUNKABÉREKNEK LETÖRÉSÉT. A magasabb segélyek ellen tiltakozó szenátorok és képviselők követik a Gyárosok Országos Szövetségének (NAM) az utasítását, sőt még a kutyaszövetség által hangoztatott érvelést is. A National Association of Manufacturers vezető tagjaitól eredt az az érvelés, hogy ha a munkások magas munkanélküli segélyt kapnak és azt fél évig is húzhatják, akkor nem vállalnak munkát. Persze, ez a fél mondat igy hazugság, igaz csak akkor, Dacára az Európából még mindig csak nagyon szórványos és gyakran ellentmondó híreknek, ugylátjuk, hogy az ott most végbemenő eseményekkel szemben már csaknem mindenki megalkotta a véleményét, jobban mondva elfogadta a felszínre vetett ily vélemények valamelyikét. Gondosan vizsgálva ezen véleményeket úgy találjuk, hogy azokat az alábbi négy osztályba sorozhatjuk: 1. Európában minden rosszabb most, mint a háború előtt volt. Ennek a felfogásnak a hívei különös előszeretettel hangoztatják ezt akkor, ha Románia, Bulgária, Jugoszlávia vagy Magyarországról van szó. Szerintük ezen országokat a “bolshevi- kok” tönkreteszik vagy máris tönkretették. Epedve várnak valami csodára és imádkoznak azért, hogy Európában visszajöjjön a régi rend. 2. Nem történt semmi lényeges változás. Azelőtt a németek rabolták ki ezen Országokat, most pedig az oroszok. Ugyanezek egy másik változatban igy mondják: Azelőtt a nácik segítettek a munkások kizsákmányolásában, most meg a “bolshik” teszik ugyanazt. Egyik diktatúrát felváltotta a másik. 3. Európa — de különösen Közép-Európa nagy változási folyamaton megy keresztül, méghozzá a rosszból a jó irányba. Azonban ez a folyamat még csak a kezdet kezdetén tart, még nagyon messze kell menni, de annyi tény, hogy Európa népei megindultak a politikai és gazdasági felszabadulás utján. 4. Európa népei azon országokban, amelyek orosz befolyás alá kerültek, már teljes politikai és gazdasági felszabadulást nyertek, elérték régi vágyaik végcélját s a szóbanforgó országok a régi pokolból egyszerre mennyországgá lettek. Nem kell sokat magyaráznunk, hogy az 1-ső számú felfogás hívei azok közül kerülnek ki, akiknek a régi rendszer a mások kizsákmányolása révén könnyű életet nyújtott. De ide tartoznak azon nagyon jelentékeny számú tudatlan tömegek is, akiket a régi rendszer élősdiei részben a túlzott hazafias sovinizmus, részben pedig a vallási bigottság segélyével bolondították el és élős- ködnek rajtuk mindaddig, amíg ily szellemi bódultságban tudják tartani őket. A második számú felfogást az úgynevezett “kótyagos” agyu- ak hirdetik. Ezeknek a száma is jóval nagyobb, mint az átlagos ember hiszi. Nem is csoda, mert a mai nagyon is gyors és komplikált élet sok embernek a gondolkodását zavarja meg. Ide tartoznak azok, akik hajlandók hitelt adni a legkószább híreknek, de nem hiszik el például, hogy a németek halálgyárakat állítottak fel. A butaságnak meg az elmekórságnak két határa van: az egyik az, aki mindent elhisz; a másik pedig az, aki semmit sem hisz el. Ezen szélsőségi elemek, akiket minden népréteg között találunk, szolgáltatják ennek a csoportnak a tagjait. Úgy tartjuk, hogy a 3-ik pontban kifejezett vélemény fedi leginkább az eddigi híreket. Éppen azért mi js ennek a velmény- nek vagyunk a hívei. Nemcsak azt ismerjük el, hogy Európa nagy változáson megy keresztül, hanem azt is, hogy ez a változás a nagy néptömeg javát szolgálja. Amikor a földosztás híreit, a szervezkedés szabadságának a híreit s hasonló híreket halljuk nem is alkothatunk magunknak más véleményt. De nem esünk abba a hibába sem, mint akik a negyedik számú felfogást vallják ,mert ezek viszont az oroszok iránti feltétel nélküli behódolásuk következtében mindent rózsás szemüvegen át látnak. Mi kritikus szemmel vizsgáljuk az európai eseményeket. Azonban miután komoly törekvéseket látunk ott az eddig elnyomott népmilliók sorsának javítására, a mi kritikánk is ennek megfelelőleg csak Jő AKARATÚ és ÉPÍTŐ akar lenni. Mert Európa végletekig kiszipolyozott és az utóbbi években oly mérhetetlen szenvedéseken átment dolgozó millióinak politikai és GAZDASÁGI TELJES FELSZABADULÁSÁT nálunknál senki őszintébben nem akarja. Nem, még maguk európai munkástestvéreink sem! OROSZ SEGÍTSÉG ROMÁNIÁNAK LONDON: — A Szovjet nem ragaszkodik ahoz, hogy Románia szigorúan fizesse a fegyverletételnél vállalt hadisarcot. Sőt tekintettel Románia súlyos anyagi helyzetére a Szovjet Union gazdasági segítséget is nyújtott a Gróza kormánynak. Gróza miniszterelnök és George Tatarescu külügyminiszter szeptember 4-én Moszkvába mentek, ahol kieszközölték a segítséget. A Gróza kormányt Anglia és az Egyesült Államok még nem ismerték el, sőt kritizálták azért, mert állításuk szerint kommunisták dominálják. A legutóbbi kimutatás szerint az Egyesült Államoknak embervesztesége (halottak, sebesültek és eltűntek) a második világháborúban elérte az 1,070,452-őt
